A karácsonyi lakoma igazi ínyencségeket tartogatott. A Roxfortos diákok érdeklődését azonban sokkal jobban lekötötte a lakoma után várt színház előadás volt. A Roxfortban még nem rendeztek igazi előadást így mindenki izgatottan várta a nagy premiert. A szereplők idegesek és feszültek voltak. Mégis mindenki végigette a lakomát. Egy óra felkészülési időt azonban még kaptak a színészek, jelmezbe öltözés, kellékek felállítása és a színpad elrendezése körül zajlottak az előkészületek. A nagyteremben sorokat alakítottak, ki hogy mindenki jól rálásson a színpadra majd. Elöl a Roxforti tanárok foglaltak helyet.  Jóllakottan, vidáman várta a közönség a színdarabot. Rabastan viszont elviselhetetlenül feszült volt és köze sem volt az egésznek az ő történetbeli főszerepével. Sir Luckness nyugtalansága nem akart szűnni, a titokban becsempészett lángnyelv whiskytől sem. Viszont a színtársulat körében gyorsan oldotta a hangulatot.

- Miért nem fürdünk meg közösen inkább a szerencse színes szökőkútjában? Remek újítás lenne – javasolta az Ását alakító Charlotta.

- Csak Shomjam professzor őrjöngene az első sorban – vélte Rabastan.

- Sosem értettem miért nem derülhetett volna ki a többi boszorkányról is, hogy szépek a történetben – méltatlankodott a lány.

- Fogalmam nincs – felelte Rabastan oda sem figyelve mit fecseg össze- vissza. A nézőközönség soraiban Doreát kereste. Vajon most is felment házastársi ágytakarót hímezni? Mostantól mindig ez lesz? Házastársi kötelességeknek tesz eleget?

- Figyelsz rám Rabastan! – kérdezgette Charlotta. – Benne vagy?

- Figyelek igen, persze benne – bólogatott Rabastan.

- Akkor tartunk most egy főpróbát gyorsan, nehogy váratlanul érjen minket a közönség előtt a helyzet? – érdeklődött Rabastan elé helyezkedve a lány.

- Aham – morogta Rabastan,  s kimeredt szemével a függöny takarásában még mindig a nézőket figyelte, amikor megérezte az ajkán Charlotta alkoholízű ajkait. Ösztönösen viszonozta a csókot, oda sem figyelve mi történik.

- Te szemét kis cafka! – érkezett be visítva Miranda és nekiugrott a vörös hajú Charlottának. – Nemcsak hogy az én szerepemre pályáztál, de még Rabastant is akarod szintén? Te kis…

- Lányok kezdünk! Visszaszámlálás! Figyelem, három, kettő… mindenki a helyére, függöny fel….egy! – mondta be a színpadra Shomjam professzor. Azonban senki sem teljesítette az utasításait. A függöny felgördült. Ebshont professzor által kitenyésztett eleven kis féreg hatalmas lángcsóvával robbantott és beterítette tűzbombájával az egész nagytermet, ahol minden felé tüzek keletkeztek éktelen füsttel járva. A színpadon pedig a szőke Miranda és a vörös Charlotta tépte a másik haját, mindketten Sir Luckness azaz Rabastan szívéért hajba kapva. A tanári kar telibe kapta a tűzcsóvát- Dippet igazgató úr azonnal felfüggesztette a veszélyessé váló színházat, és intézkedett a sebesültek gyengélkedőre kerüléséről, a kudarcba és érzelmi zűrzavarba fulladt karácsonyi színházat pedig elégette a tűz és a lányok viaskodása. Rabastan azzal sem fárasztotta magát, hogy rendet teremtsen a marakodók között. Angolosan távozott a színfalak mögül. Élete első és utolsó színpadi szereplése ezzel kudarcba fulladt. Terjengett a fűst a nagyteremből. A félresikerült színházi produkció így el sem kezdődhetett, de elég volt az első másodpercet látni belőle, ahogy a két lány marakodik a színpadon. Ezen a mesén nem igazán lesz mit nézni. A szünetben pedig nagyobb dolgok fognak történni. Amíg kiszellőztetik a Roxfortot, addig az aranyvérűek lakodalomba gyűlnek.

A londoni katedrális zsúfolásig tömve volt. Rodolphus és Rabastan a szüleik mellett ültek a vendégsereg közepén. Hatalmas volt a Black család, az első sorokat mind ők foglalták el. Az unokatestvérek most külön ültek, így nem tudtak konzultálni, de sejthető volt, hogy a vacsora alatt majd átbeszélik a részleteket. Felcsendült a zene és a terem végében megjelent Cygnus Black karján Dorea. Hófehér muszlinruhája mell alatt volt meghúzva, onnan omlott alá szoknyarész, és a végeláthatatlan hosszú uszály. Csipkefátyol takarta most a sötét fekete hajat, csak a frufruja maradt ugyanolyan, elől, kicsit a szemöldökvonala felett vágva, egyenesen, ívesen szépen fésülten. Semmi archaikus mosoly nem terült szét az ifjú menyasszony arcán. Komor volt szinte felháborítóan unott. Ahogy apja átadta a vőlegénynek, Dorea elfordította még a fejét is. Megkezdődött a szertartás. Füst és újabb füst csapott fel az oltárnál. Határozottan mondták az esküt Charlus Potter és Dorea is.  hideg gyűrűváltás volt. Dorea összepréselt ajkait tartotta a fiúnak, aki inkább csak dühből szorította rá  száját a lány összepréselt ajkaira. Kerek keretes szemüvegére csapódott az oltárfüst. Charlus aláírta az anyakönyvet és őt Dorea követte. Látszott, ahogy köröz a penna hegyével a pergamen felett. Képtelen volt leírni az új vezetéknevet. Neki ez nem megy. Az első sorból erőszakos torokköszörülés hallatszott. Az apja. Dorea ajkára harapva véste a pergamenre az új nevét: Potter. Szándékosan hagyott egy jó méretes tintacseppet a vezetéknévnél. Rabastan komoran nézte végig a szertartást. Holott valójában kábult volt. Elhangzott a kérdés, hogy ellenzi-e valaki, Rabastan csak egy erőszakos széknyikorgást tehetett, de ezt senki sem minősítette tiltakozásnak. Botrányt kellett volna csapnia a lány esküvőjén és hagyni, hogy élhesse a saját életét? Inkább mint, hogy végignézni, ahogy a lakoma közepén felállnak és elvonulnak elhálni a házasságot. Nem értette önmagát. Hogy miért szorul össze a gyomra és a szíve. Talán mert hibásnak érezte magát a gyors házasságkötésben? Talán mert nem akarta ennyire Dorea alá vágni a fát? Lehet, hogy egyszerű bűntudat? Bűntudata lenne? Rabastan az egész szertartás alatt megzavarodottan ült, nem értette önmagát. De erről senkinek sem mert volna beszélni. Hiszen a kis ördög most is ott munkálkodik benne, hogy ezzel véget ér Dorea prefektusi pályafutása és most aztán megadta a végső tőrdöfést a lánynak. De aztán mindig ez a furcsa érzés. Hogy nem így kellett volna elsülnie. Dorea szép volt, hiszen Black lány, de az arckifejezése felért egy sértéssel. Nem éppen egy boldog menyasszony arca volt ez. És Dorea még csak meg sem játszotta magát, legalább a vendégek kedvéért. Nem, Dorea hozta a formáját. Bár Potter mellett ült az asztalfőn valójában egyszer sem nézett rá, folyamatosan a másik oldalán ülő felé fordult, nyugodtan kortyolta a pezsgőjét, sőt még botrányosan jóízűen is evett a lakodalmán. Ha igazán jó kedvében lett volna Rabastan végig nevet a komédián, a kényszeresküvőn és Dorea leplezetlen viselkedésén. De ismerve a lányt, képtelen volt még csak rosszindulatból is nevetni rajta. Nem ment a gúny, ma nem.  Dorea eltökélt szándéka volt, hogy ha kell nyakfájást is vállal ma estére, de nem hajlandó Potter felé nézni. Érezte, ahogy a mellette ülő ráteszi tenyerét a kezfejére és megszorítja a kezét.

- Vedd le rólam a kezed és ne merészelj hozzám érni világos? – sziszegte Dorea futólag egyenesen előre nézve, így szeme sarkából a balján ülő Pottert érzékelve.

- Pedig ma elkerülhetetlen lesz, jobb ha szoktatod magad a gondolathoz – felelte közönyösen Potter.

- Ha hozzám mersz nyúlni sikítok – felelte metszőn Dorea.

- Csak nyugodtan, ez senkit sem fog zavarni – vágta rá hidegen Potter. Dorea felpattant az asztaltól – Táncolni van kedvem. Pollux kérj fel kérlek! – fogta meg bátyja kezét sietve Dorea és  a táncparkett felé húzta.

- Megházasodott az én kishúgom is – mosolygott Pollux elégedetten. – Most már nyugodtan aludhat apánk. Férjnél vagy.

- Ha a papa nyugalmához csak ez kell – felelte szárazon Dorea.

- Hallom minden idők legjobb prefektusa vált belőled Dorea – mosolygott Pollux. –

- A lányaid éppen olyan fecsegők, mint anyánk. – ingatta a fejét Dorea, alig nyolc év van közte és Pollux között és mindössze négy év Dorea és Walburga között. A Blackek házasodási mániája. Pollux tizenhárom évesen lett apa. Vajon rá is hasonló sors vár? Dorea mély lélegzetett vett. Nem ő maholnap tizenhét éves lesz. Ameddig csak lehetett kitolta a házasságkötést. De apja betegeskedik. Nincs nyugalma amíg utolsó gyermekét is nem tudta a biztonságos házasság kötelékében. Cygnus Black is osztja a Blackek házasságpolitikáját. Egy házasság minél korábban köttetik annál jobb. A házasság biztonság. Nőnek és férfinak egyaránt. Dorea viszont képtelen volt osztani ezeket a nézeteket. Ő nem tartozott a régi vágású Blackek közé. Ki akart törni és el akart menekülni innen. De ehhez egyedül nincs ereje. A családi gyökerek túl mélyek ahhoz, hogy egyetlen rántással kitépje a földből. Közeledett az éjfél. Dorea hajnalig táncolt volna inkább, magával az ördöggel is, mint hogy visszavonuljon. De Cygnus Black nem engedte, hogy Dorea botrányig vigye az ügyet maga kérte le a lányát a táncból.

- Ideje visszavonulnod Dorea! És ez nem apai jótanács, hanem parancs világos ifjú hölgy? – kérdezte ellentmondást nem tűrően. Dorea eltolta magát az apjától, s dúlva-fúlva de az emeletre vezető lépcsősor felé indult. Megérezte a tekintet súlyát, s a megfelelő irányba fordult. Rabastan nézte elsötétedő komor pillantással. És Dorea is érezte, amit Rabastan tekintete sugallt. Lezárult egy korszak. Mintha éles csörömpöléssel gördült volna rács közéjük. Rács, amit senki sem tud már széttörni. Dorea hamarosan törvényesen elhált házasságban él. És ez teljesen más szereposztást jelent. Vége az élcelődéseknek, vége az ifjúkori vad kirohanásoknak és érzelmeknek. Pausa következik. Dorea férjes asszonynak számít és ezzel érinthetetlennek is. Rabastan komor pillantásában pedig most egy villanásra ott ült a szomorúság és a tehetetlenség keserű fénye is. Dorea a Lestrange-okkal nem táncolt a menyegzőjén. Pedig ennyi dacot megengedhetett volna magának Dorea, hogy legalább jelenlegi korai legfőbb szenvedéseinek okozóját ma is jól lehordja. De nem akart a családtagjain kívül másokkal érintkezni. Szüntelen, a balján ülő Potter töltötte be a gondolatait. Egyre feszültebb lett, minél jobban közeledett az elkerülhetetlen vég. Törvényesen Potter felesége lett. Egy kegyetlen küzdelem kegyetlen törvényei közt élve. Az aranyvérűek körömszakadtáig kapaszkodnak az esélyekbe a vértisztaság fenntartásába. Potter és ő is az áldozatai lettek ennek az egész hercehurcának. Dorea a Blackek közt az egyik legjobb vérminőséget produkálhatja Potterrel. Ezért kellett ez a szerencsétlen esküvő. Még akkor is, ha Potter is úgy mondta ki az igent a pap előtt, akárha a fogát húzták volna. Nem lesznek álompár az biztos. Charlus sem kedveli magasabb fokon Doreát. És az ilyen másodrendű aranyvérűek mint például Nott, vagy Dolohov, vagy a Lestrange-ok, nos ők nem elég jók egy Blacknek.  Dorea nő. Kötik a nemi normák. De Rabastan, férfi, és nem fogja hagyni, hogy bárki bármit is megmondjon, megszabjon neki, vagy kötelezze bármire is. Szabad és szabadon fog dönteni és szeretni is. Nem követi Charlus Pottert, aki hagyta, hogy a házasság igájába taszítsák, a lehető legkiállhatatlanabb aranyvérű nővel: Dorea Blackkel.

Dorea átöltözött hálóruhába, s közben idegesen keverte a különleges gombaporok egyvelegét a poharába. Idegesen kapta a tekintetét újra és újra az ajtóra. Potter bármikor beléphet. Gyerünk már oldódj oldódj! Dorea türelmetlenül belemártotta az ujját a borba és fürgén morzsolta szét a gombaszemcséket az alján. Lépteket hallott a folyosóról, s sietve egyetlen hajtásra kiitta az ezüst serlegből a bort. Potter nyitott a hálóba egy meghatározott, a házasságot hitelesítő bizottság élén. Amelynek tagjai között egyformán szerepeltek mindkét család tagjai is. Potter is köntösben volt. Letette a szemüvegét a komódra, majd az ágyhoz lépett és felhajtotta a Dorea hímezte ágytakarót. Dorea szótlanül követte, az ágy másik oldalán ő is elhelyezkedett. A szokásos rituálét játszották el. Potter felhúzta Dorea hálóingjének csipkeszegélyét a combján, s fölé nehezedve combját a lába közé csúsztatta. Ilyenkor szokás az elhálási bizottságnak kivonulni a hitvesi hálóból, s ez másodperceken belül meg is történt. Dorea azon nyomban lerúgta magáról Pottert. Potter meglepetten nézett rá.

-         Látom jó erőben vagy.

-         Mardekáros vagyok, ez csak természetes – vágta rá Dorea határozottan.

-         Elég jó erőben ahhoz, hogy fiút szülj – felelte rá hidegen Potter.

-         Arról ne is álmodj egyelőre Potter – seperte le a hálóingje alját Dorea.

-         A házasságok ezért köttetnek – emlékeztette Potter.

-         Engem nem érdekel, hogy miért köttetnek, de nem fogok miattad kimaradni a suliból elég világos voltam?! – csattant Dorea hangosan.

-         Mert szerinted én nem választottam volna kedvemre valóbbat? Mint egy nőt aki mardekáros, aki Black és aki gyűlöl? – csattant Potter, s visszarántotta az ágyra Doreát, mert a lány éppen fel akart állni.

-         Eressz! – sziszegte neki Dorea, de a fiú vasmarokkal tartotta a csuklóját.

-         Nem! Itt maradsz! – egymásnak feszült a két erő. Dorea küzdött , rúgott, ahol csak érte, széttúrták az egész ágyat

-         Én prefektus vagyok! – csattant Dorea.

-         Én is! És most nem a Roxfortban vagyunk – vágta rá Potter.

-         Ja, igaz ez itt nem elég meggyőző érv – pihegte Dorea kifulladva.  A két kék szempár keményen meredt egymásra.  Dorea erőt gyűjtött, majd újra támadásba lendült.

-         Nyughass már! – szólt rá Potter.

-         Nem fogsz megkapni! Nem és nem! Soha! – ordította Dorea.

-         Nem lehetne ezt kevésbé erőszakosan? – tanácsolta Potter.

-         Nem, én a durva módszerek híve vagyok – vágta rá keményen erőlködve, hogy lerúgja magáról a fiút.

-         Ja igaz is te mardekáros vagy elfelejtettem, azok úgy szokták már értem. Ha neked így, hát ígérem a kedvedben járok – fogta le a lányt Potter. Dorea megmoccanni sem tudott. Potter mégiscsak fiú és erősebb nála. Az erőfölény győzött. Tehetetlenül tűrte, az elkerülhetetlent. Érezte, ahogy a fiú nyála végignedvezi a bőrét a nyakánál, csak legyen már vége, gyerünk, gyerünk. Dorea lehunyta a szemhéját. Nem akart tudni a külvilágról és nem akart érezni semmit. Belehasított a testébe a fájdalom. Szűnni nem akaró fájdalom. Mikor lesz már vége? Mikor hagyja már békén, és mászik le róla? Dorea türelmetlenül tűrt és várt és közben majd szétvetette a fájdalom. Végre Potter elhúzódott.  Zihálva csúszott az ágy másik szélére. Le kellene mosni a saját vérét, Potter nyálát és érintését a testéről. De ereje sincs már felkelni az ágyból. Belezuhant inkább az álom édes tudatlanságába. Nem akart tudni róla, hogy Mrs. Dorea Potter lett. Egy férjes asszony.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.