Natalie: A Bukás
Jéghideg padlón, csúszni kényszerült
Fekete haja kócosan állt minden irányba
Szájának szélén vércsepp gördült
Tudta, most már minden hiába
Zaj vette őt körbe
Minden honnan jöttek
Egy áruló, hitszegő
Elárulta őket
A fehér oldal rajtuk ütött
Bárcsak ne hallanná a hangokat
Társai, testvére elhullását
már így is kerülgette őt az ájulás
A Nagy Úr nem messze feküdt tőle
Most kínzástól torzult a hófehér bőre
Ujjai görcsesen szorították a pálcát
Szeméből hamarosan kihuny a láng
Bella minden erejével igyekezett
s végül sikerült, meg fogta az isteni kezet
magán érezte Voldemort tekintetét
"Te voltál a kedvenc emberem" - mondta
majd örökre lehunyta szemét
Bellát Azkabanba vonszolták
Előző cellájába dobták
Várták a halálát, igen várták
Nézték, ahogy szenved,
Majd lelkét kilehelve,
Mindenét elvesztve,
Urát szeretve,
Elernyed a teste
S utána vár rá a föld mélye
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
