Ez a kis történet nem jöhetett volna létre Callie műveinek hatása nélkül. Mivel már úgy él bennem ez a két szereplő, ahogyan Callie megalkotta őket, az ő karaktereinek megfelelően írtam meg ezt a szösszenetet.

Mortisha: Perpatvar Pansy-módra

-         Draco Cica! – hallotta az éles visítást a fiú, és a következő pillanatban már pirosra lakkozott ujjacskákban végződő karok szorongatták a nyakát.

-         Pansy! – kiáltott a lányra idegesen – Merlinre, úgy viselkedsz mint aki meghibbant! – bontogatta le magáról az ölelő karokat, és idegesen nézett körül a diákokkal zsúfolt folyosón.

-         De most mi a bajod? – sivítozott Pansy – Máskor mindig azt mondod, hogy „Pansy, ölelj még!” – kezdett el szipogni – Vagy ez csak éjszaka működik? – nézett fel ártatlan szemekkel Pansy.

-         Jaj, ne csináld már! – toppantott Draco – Ma nincs hozzá kedvem!

-         Túl kevesen vannak? – suttogta Parkinson heves pislogás közben, amitől majd felrepítették a szempillái. A következő pillanatban viszont majd elakadt a lélegzete. – Mi a fenét művelsz? – sikította, amikor Draco megragadta a karját, és az egyik félreeső terem felé kezdte cibálni.

-         Úgy viselkedsz, mint egy idióta, akkor úgy is bánok veled! – kiáltott rá a  Mardekáros, és erősen megrántotta a lány kezét.

-         Ez fááááj! – nyafogott Pansy, és tüntetőlegesen leült a folyosóra. – Olyan vagy mint az összes Malfoy! Zsarnok és undok! – toporzékolt a lábával.

-         Rendben van, de a te feneked fog elkopni! – kezdte el húzni a márványlapokon ülő barátnőjét Draco, sok figyelő szempártól kisérve.

-         Kiszakadt a harisnyám! – sikított fel Pansy – Tudod, milyen drága volt?

-         Úúúú ! – meresztette rá a szemeit a fiú – Talán telik majd egy másikra! – kapta fel a lányt a vállára és elindult a kevésbé népes pincefolyosók felé.

-         Draco Malfoy! Azonnal tegyél le! – visszhangozták a lány kiáltásait a falak, miközben elszántan ütötte álmai hercegének a hátát. – Utállak! – sivítozta, és erősen kapálózott a lábaival.

Draco határozott léptekkel haladt a folyosón, fényes cipője visszaverte a fáklyák fényét. Berúgott egy ajtót, majd még egy mozdulattal becsapta maga után. Egy régebbi bútorokat tároló helyiségbe kerültek. Draco egy szófára dobta Pansy-t, majd ő is leült.

-         Mi a fenéért kellett ez tenned? – nézte szúrós szemmel a pityergő lányt

-         Miért vagy más? Nem én vagyok más, hanem te! – rebegtette meg ismét szempilláit Pansy.

-         Te, átkozott boszorkány! – ragadta meg ismét a kecses kis kezet, és a térdére húzta hisztis barátnőjét. – Te akartad! – húzta fel szemöldökét, és felemelte a kezét

-         Most mit csinálsz? – sipított Pansy.

-         Azt, amit a hisztis gyerekekkel szoktak! – mosolyodott el – Elfenekellek! – kacagott fel, és rácsapott Pansy hátsójára.

A lány sikított néhányat, majd egy némító bűbáj után elkezdett nevetni. Feltolta magát, és szembekerült Draco-val.

-         Imádom, amikor ezt csináljuk! – csókolta meg a fiút – Nem is tudom, van e nagyobb móka, mint amikor az értetlen és rosszalló pillantások kereszttüzében kínzol! – nevetett.

-         Az még ennél is viccesebb, amikor azt sutyorogják a hátam mögött, hogy milyen aljas, gusztustalan görény vagyok! – simogatta meg a lány arcát – Pedig ha tudnák, hogy még annál is rosszabb vagyok! – vigyorgott  Draco.

-         Hát igen, mert egy aljas csaló vagy! – kuncogott Pansy.

-         .Egyébként ma eléggé aláástad a Malfoy-tekintélyt! – nézett komolyan a fiú

-          Majd holnap helyre hozzuk. – sóhajtott a lány – Elkövethetsz ellenem valami nagyon arisztokratikusat!