Callie: Karácsonyi idill – mardekárosok közt

Magyalkoszorú alatt ütögette az arany kígyófejes kopogtatót egy kipirosodott férfikéz. A füstöt a színes üvegablakra fújta, ahogy igyekezett a belső térre kukucskálni. Izgatott lendülettel rántották fel a széles ébenajtót. A vörös bogyók remegtek a sötétzöld levelek között, s a férfi széles vigyorral köszöntötte az ajtót nyitó dühös ébenhajú nőt.

-         Neked is boldog karácsonyt Cicám! – kapta karjaiba a nőt. – Huha fagyöngy! – kacsintott s dülledő szemeiben vidám fény játszott, ahogy a nő ajkaihoz közeledve kikapta telt ajkai közül a szantálillanót.

-         Az magyalkoszorú, és közlöm, hogy a feleségem tartod a karjaidban – jött a flegma hűvös megjegyzés a fenyődíszes korlátnak támaszkodó férfi felől. Karba tett kézzel nézte a jelenetet, s felesége zavart tiltakozását, ahogy Blaise mellkasának feszíti a tenyerét.

-         Magyal vagy fagyöngy egyre megy Draco! – legyintett a férfi röhögve, de elengedte a kapálódzó Pansyt. – Cudar hideg van odakint! – lehelt fázós kivörösödött ökleire Blaise, s hanyagul megszívta az illanóját.

-         De kinyaltad magad Blaise! – dőlt a széles vállú Malfoy-fiú az oszlopnak. – Látszik, hogy ide készültél – végigmérte Blaise fekete szövetnadrágját, csillogóra bokszolt cipőjét, sötét ingjét, s a levendulaszín talárt. – Ma nagyon provokáló vagy.

-         Kettőnk közül te vagy a veszélyesebb – csapott a tenyerébe Blaise, s  átvetve a karját Falco nyakán szembenézett Dracóval. – Beengedted a házadba a kis ördögfiókát? Ki gondolta volna?

-         Itt van a Merlin-átka – mérte végig fagyosan Falcot a magas szőke férfi, és tűrte, hogy Pansy mosolyogva belekaroljon.- Ennyit a boldog karácsonyról – morgolódott Draco.

-         Mintha egy barlangi medve bújt volna a bőrébe – nevetett Pansy. – Ma egész nap ilyen – mentegetődzött Blaise előtt, s szigorú tekintetét Dracóra vetette.

-         Cicám ne bóklássz el! – húzta magához a piros télapósüveget viselő hullámos hajú Grainnet a férfi.

-         Grainne már megint terhes – emelte a mennyezetre Draco a tekintetét, miután lányát végigmérte. – Lesz végre egy olyan karácsonyunk, hogy Grainne nem kitömött fácánként jelenik meg? – mérgelődött.

-         De apa! – Grainne macskaként kedveskedve bújt egy kicsit apjához, hogy arcon puszilja, majd Blaisehez húzódott. – Ez a legnagyobb öröm nem? A szeretet ünnepén főleg.

-         Ebben már semmi öröm nincs. Mint a kártevők úgy szaporodtok – fújtatott Draco nemtetszéssel. – Még ha Blaise érdemes lenne arra, hogy maradjon is belőle valami a varázsvilág színén!

-         Nálam érdemesebb nincs is! – húzta ki magát Blaise  farzsebébe csúsztatta a tenyerét.

-         Én azért ellentmondanék – hangzott a lágy sziszegés a karácsonyfa alól. Blaise beljebb húzta a nyakát, s a sötétkékes feketeáfonya taláros férfi szinte hangtalanul suhant közelebb.

-         Sikerült utolsónak érkeznünk?  - vihogott fel Blaise elütve a témát.

-         Hatásosan késtetek – invitálta a szalonba a vendégeket Pansy.  A mennyezetig érő ezüstdíszekbe öltöztetett karácsonyfa mögött Narcissa és Bella húzódott meg összedugva a fejüket. Bella hanyagul pöckölgette a lótuszillanót a hamuzóhoz, s lapos szempillarebbenéssel fogadta a terembe lépőket. A két idősebb férfi a kandallónál állt. Voldemort nyakában megcsillant Nagini sikló feszes bőre.

-         Nem is kell karácsonyi kiegészítő a nagyurunknak igazam van? – nevetett Bella, lomha csípőmozgással Voldemort felé indulva, s akárha Voldemort nyakán simítana végig szerelmesen, Nagini langymeleg bőrén húzta végig sápadt ujjait. Tornyozott haját futó babrálással megigazította, s a két élveteg szempár egy villanásra találkozott. Blaise azonban elkapta a tekintetét, Pansy hozzá irányuló kérdésére.

-         Megtudhatnánk, a késés okát?

-         Az érdekesebb lenne, hogy Falco hol töltötte az éjszakát – tiltakozott Grainne izgatott szemmel ikertestvére lassan piruló arcát fürkészve.

-         Abban semmi érdekes nincs – hárította el Falco zavartan a szőke tincseit felborzolva, ahogy áttúrta a haját.

-         Nos énekeljünk közösen a karácsonyfa körül? – javasolta Deimos a kanapéról felállva.

-         Ha anyád énekel az halálra rémítőbb mint ha egy sikító szellem tenné – vetette ellen gúnyosan Draco.

-         Nem beszélve arról, hogy Lord Voldemorthoz nem méltó az éneklés – karolt birtoklóan az idős férfiba Bella.

-         Bella csak magát igyekszik kivonni alóla, mert a hangszálai nem hajlandóak megadni magukat még az én akaratomnak sem – sziszegte Voldemort Bella kézfejét paskolgatva.

-         A helyzet végső megmentésére Narcissa és Grainne ha jól tudom terveztek egy közös zenei összeállítást – Lucius Malfoy nyugodt békítő hangja szólt a beszélgetés folyamába. Grainne hevesen bólogatva a hárfához ült, és várta, hogy nagyanyja csatlakozzon hozzá. Blaise Falcóval együtt hanyagul átvetette térdén a lábát, s szantálillatot eregetett a köldöke felé.

-         Én gondoltam arra, hogy megvalósíthatnánk egy igazi Betlehemezést – súgta Blaise fülébe Falco vihogó hangon.

-         Jah, csak már ott elakadna a dolog, hogy rajtam kívül már senki sem szűz a körünkben – röhögött fel Blaise. Falco megbökte a férfit, aki majdnem lefordult a székéről.

-         Barom! – dohogta neki Falco.

-         Ok, akkor várom a Mária jelölteket tőled – súgta neki kaján vigyorral az arcán Blaise. Falco ópiumpárás szemekkel minden jelenlevő nőt végignézett. Blaise cinkostársként követte Falco tekintetét s figyelte a fiú arckifejezéseit. Szinte tudta ki lesz, akire ő is először néz. Pansy egyenes derékkal mintha fejfájás kerülgetné halántékára támasztott mutatóujjal hallgatta Narcissa énekét. A két férfi összenézett, de mindketten a fejüket rázták, nem Pansy igazán nem Mária típus. Falco tovább vitte a tekintetét a Draco mellett mély dekoltázzsal ördögi mosollyal ülő Bellára, de a fiú azonnal összeráncolta a homlokát és elutasítóan rázta a fejét. Blaise térdét csapkodva hangtalanul nevetett, bár Pansy már összevont szemöldökkel hátranézett a két rakoncátlankodó férfira. Falco a szemben hárfát pengető húgára terelte a figyelmét.

-         Nem! Ő az enyém – hessegette el Grainne felől Falco terveit. – Mellesleg előrehaladott állapotban van.

-         Éppen azért! Tökéletes Mária – bólintott rá határozottan Falco. – A nagyanyám már mégiscsak túl idős ehhez a szerephez! – érvelt Falco.

-         Én nem hiszek a szeplőtelen fogantatásban sajnálom – rángatta feljebb a nadrágját övénél fogva Blaise, mire Falco felröhögött a barátja ágyékán megfeszülő anyagot látva. – És engem nem szarvaz fel senki ezzel a dumával.

-         Reménytelen vagy! Akkor te játszhatod a főszerepet. Benne sem leszel a Betlehemünkbe, de a tied a gyerek – hajolt a térdeire vihogás közben Falco.

-         Ebbe Voldemort nem egyezne bele – mutogatott előre Voldemort sima fejbőrére Blaise, hogy a legfőbb tisztséget ott is Voldemort követelné magának.

-         De gondoltam benne lehetne a három királyokba, velem meg apámmal – nevetett Falco.

-         A három király lehet a három Malfoy – intett Blaise szantálillatot eregetve Falco felé.

-         Egy a gond pásztor senki sem akarna lenni – vihogott vörösödő fejjel Falco, s Blaise körbepillantva a díszes társaságon megállapította, hogy a feltevés helyes. Ezen mindkét férfi kipukkadó nevetéssel vetette magát a széken lefelé.

-         Elég legyen most már! – csattant Pansy suttogása feléjük. – Gondoltam hogy a két féktelen ezt is képtelen végigülni – Blaise Falcót bökdösve igyekezett komoly arcot vágni.

-         Pansy cicus figyelj! – húzta hátrébb egy kicsit Pansyt Blaise.

-         Mond mit akarsz? – türelmetlenkedett Pansy.

-         Lesz ma ajándékozás? – érdeklődött Blaise, de Falco visszahúzta a férfit.

-         Miért szeretnél Voldemorttól karácsonyi ajándékdobozba szalaggal átkötve egy Avada kedavrát? – vihorászott Falco, mire Blaise  visszalökte a székébe Falcót.

-         Egy ökör vagy – dohogta dülledő nevető szemekkel Blaise. – Én arra gondoltam – csúszott előrébb  a széken élveteg szemekkel Pansyra sandítva. – Hogy esetleg Pansytól kifukarkodnék egy puszit az ajándékomért.

-         Mi az ajándékod minden nőnek? Kisbaba a zacsidból? – röhögött Falco, s hasát fogva majd lefordult a székről.

-         Falco fejezd be! Viselkedj már úgy, mintha egy csepp Malfoy-vér is lenne az ereidben – szólt rá futólag Pansy.

-         Mit csináltok itt hárman? – fordult hátra Draco is fenyegetően a másik két férfira villantva ezüstszürke szemeit.

-         Nyugi apuci! Épp csak a karácsonyi meglepit tervezgettük – vihogott Falco.

-         Meglepetésből már épp eleget okoztatok mindketten – jegyezte meg Draco.

-         Lesz meglepi vagy nem lesz? – vágta ki a kérdést Blaise.

-         Az lesz a meglepi, hogy kivágunk téged Falcóval együtt a hóba, és Voldemort ráduszítja a varázslényseregét, jó lesz? – gonoszkodott Draco gúnyos mosollyal.

-         Mindig is ilyen idilli karácsonyról álmodtam – sóhajtott fel álmodozó hangsúllyal Blaise.

-         Nem is – Draco végigmérte a két szemben ülő férfit, majd bizalmasan közelebb hajolt. – Pansyt vágjuk ki a hóba – súgta oda nekik, mire a három férfi összevihogott. Pansy sípcsonton rúgta Dracót, s felpattant.

-         Aztán mi meg utána ugrunk – dörzsölte össze a tenyerét Blaise, s oldalba bökte Falcót.

-         Igen, így már mindjárt jobban hangzik – kotyogott hozzá Falco is.

-         De aztán utánatok ugrok én is – húzta ki magát pöffeszkedve Draco. – És viszem a pálcám is – tette hozzá fenyegetően.

-         Azt mi is – röhögött a markába Blaise.

-         Csak egyszer ne lenne nálad a pálcád – dünnyögte Draco a közeledő nagy hasú Grainne-re nézve.

-         Blaise már csak ránéz egy nőre és teherbe ejti – csapkodta meg Blaise vállát Falco.

-         Szerencsére azért nem – tapogatta ki a zsebéből az illanóját Draco.

-         Már ne gyújts rá, vacsorázunk – haladt el mellette Pansy, s Voldemortot és Bellát ültette asztalhoz.

-         Állandóan parancsol – rázta a fejét Draco. – A vezetők átka – Blaise és Falco közrefogta.

-         De nézd a másik oldalát – nyugtatta Falco, majd gyorsan eliszkolt apja elől.

A vacsora zárásaként Pansy körbevitte a karácsonyi muffint, s mindenki választott egyet a süteményből. Ahogy Pansy visszaereszkedett Bella rekedtes búgó hangon rákérdezett.

- Nos ki mit nem szeretne a muffinjából kiolvasni? – villogtatta sötétkék szemeit a karácsonyi hímzéses abroszra támaszkodva.

- Semmiképp sem szeretném, ha azt találnám benne: „nem élhet az egyik míg él a másik”- jegyezte meg Voldemort torokköszörülve. Az asztaltársaság felnevetett.

- Én azt nem szeretném olvasni, hogy „mától nincs több szex” – vihogott Blaise.

- Pansy mellett ezt nap mint nap hallanád – súgta át Draco bizalmasan.

- Draco te mit nem szeretnél olvasni? – szúrta közbe Pansy erélyesen.

- Hogy „holnap is Pansy mellett ébredek” – gúnyolódott Draco. – NA és te? – provokálta a nőt.

- Hogy „ Az avada kedavra továbbra is tiltott átok családtagokra” – sziszegte neki Pansy.

- Én remélem nincs benne olyan hogy a „tabu az tabu. S az is marad” – fintorgott Falco.

- Nekem az lenne a legborzasztóbb: „ A Nagyúr csak egy álom volt.” – sóhajtott Bella szerelmes rajongó pillantást küldve Voldemort felé. A többiek várakozva néztek Narcissáék felé.

- Na jó, a legrosszabb? –Narcissa összeráncolta a homlokát. – „Hogy lehullott az égről minden csillag” – sóhajtotta. A jelenlevők csendesen felnevettek. Lucius hátradőlt a székén, s torokköszörülve Dracóra nézett.

- „A fiam elvesztése” – a szürke szemek gyorsan elnéztek az asztal felől, egy távoli hideg pontot keresve. Csak Narcissa tette apró asszonykezét Lucius erős férfikezére az asztalon. Mindenki zavartan elhallgatott. A komolyra fordult beszélgetés fölött még mindig ott lebegett Lucius nyugodt halk rekedtes baritonja. Végül Blaise szólalt meg.

- Cicám te jössz! – simogatta meg Grainne derekát Blaise.

- Ennél jobbat nem tudnék mondani. A nagypapa már megint csattanót csinált előttem – mosolygott melegen Grainne. Halk nevetés röppent, amit Pansy magas hangja szakított meg.

- Akkor lássuk a süteményünk belsejét! – mindenki izgatottan törte ketté a muffinját és kivette belőle a belesütött apró pergament. Ahogy sorba széthajtogatták a kis tekercseket, mindenki Pansyra bámult.

- Ez nem ér! – mondta játékos felháborodással Blaise. – Csak az enyémben van ez? – nézett körbe, de látta, hogy mindenki ugyanazzal a tekintettel mered Pansyra.

- Becsaptál minket te gonosz boszorka! – dobta hozzá könnyedén Bella a pergament. Pansy nevetve kapta el.

- Én tudtam!  - vigyorgott Draco.

- Neki elmondtad! – hajolt át Blaise ledöbbenve.

- Nem – nevetett Pansy, s összenevetett Dracóval. – Csak hát Draco már ismer engem – legyintette meg könnyedén Draco fenyőillatú tökéletesre borotvált sima arcát.

- Tudtam előre. Pansy gonoszkodó rossz mája sosem alszik. Sejtettem, hogy most is készül valamire. Örülök, hogy ezt nem kívántam – széthajtotta Draco is a pergamenjét ,s szembefordította.

- HOLNAP IS PANSY MELLETT ÉBREDEK – állt a papíron. Mindenki pontosan azt kapta a pergamenre, amit éppen a legkevésbé kívánt.

- Ezt csak annak köszönheted, hogy mindig éppen azt mondod, ami az ellenkezője annak, amit szeretnél – emlékeztette Pansy.

- Nem igaz! – duzzogott Draco, de szája körül apró mosoly bujkált.

- Végülis én is jól jártam – nevetett fel Grainne, az üres pergamenjét lebegtetve. Blaise teljesen magába zuhant a pergamenlapot olvasgatva.

- Ó! Nem hiszem el! Pansy gonosz boszorkány! – tépkedte szét a pergamendarabot. – Ilyen ravasz bűbájt tenni a pergamenekre!

- Figyelmeztetés! – nézett komolyan Pansy. – Óvatosan bánjunk a kívánságokkal, és a félelmeinkkel – nézett körbe az asztaltársaság tagjain. – Félni valamitől annyit jelent, mint mágnessé válni a félelem tárgya számára. Ha megszűnt a félelem, megszűnt a vonzás. Ezt mindannyiunk nagyura tudhatná a legjobban, s lám mégis beleesett ismét a saját csapdájába – kapcsolódott a tekintete Voldemort vöröses szempárjába.

- Bölcs, még mindig. A legbölcsebb – bólintott Voldemort. Nehézkesen felállt, s megkerülve az asztalt, Pansy kézfejét a szájához emelte, hogy kézcsókot hintsen rá. – Tökéletes választás volt. És minden tettével ezt bizonyítja és támasztja alá. Köszönöm Pansy – suttogta a nőnek felnézve a nő levendulaillatú kézfeje felett.

- Enyém a megtiszteltetés és a köszönet – mosolygott fel Pansy, s intett Dracónak, hogy gondoskodjon a zenéről a szalonba.

- Te sütötted anya igaz? – majszolta a muffint Falco. – Igazi Parkinson-recept. Nincs ilyen még egy a világon – küldött csókot anyjának a levegőben. Pansy melegen fiára mosolygott. Körbenézett a társaságon. Lám valóban az ő szűk családja jól válaszolt a kérdésre. Grainne, Falco és Draco is. A többiek azonban beleestek saját félelmeik csapdájába.

- Pansy? – Draco nyújtotta felé a kezét a táncra való felkérésként. Pansy elfogadóan biccentett, s felnézett a még mindig felkavaró ezüstkék szempárba, ami mindig ugyanazzal a titokzatos flegma izgató nézéssel csak őt nézi. Belesimult a férfi karjaiba, s engedte, hogy a férfi elröpítse a tánc ritmusaira valahova a kábulatba, ahol csak ketten vannak. Draco fanyar gyantaillata megcsapta az orrát.

- Már megint furfangos voltál – jegyezte meg Draco. – Fogadok, hogy Voldemort elismerése mögött egy nagy adag megrökönyödés volt. Szegényke a legrettegettebb sort olvashatta újra. Ez még az én lelkemnek is jól esett – vigyorgott pimaszul a nőre.

- Nem is tudom ki a szívtelen gonosz teremtés – pislantott fel Dracóra Pansy.

- Odavágtál Voldemort lelkének, és ezt nagyon jó érzés volt látni – húzta ki magát Draco.

- Pusztán azért, mert te tőlem félsz a legjobban… - húzta fel a szemöldökét Pansy gúnyosan.

- Ki mondta, hogy én tőled félek a legjobban? – jegyezte meg hetykén Draco. – Bármikor megfojthatlak a saját párnádban drágám – mosolygott csábosan a nőre.

- Kedvesem, olyan szépeket mondasz nekem a szeretet ünnepén, köszönöm – húzta el a száját Pansy.

- Nagyon szívesen bármelyik másik másodpercben is te kis élősködő szipolyozó hárpia – folytatta Draco. Pansy el akarta lökni, de Draco szorosabban tartotta a nőt.

- Undok vagy! Ki nem állhatlak! – sziszegte Pansy.

- Nekem tényleg tetszett ez a játékod, kifejezetten jó volt. A szavaknak erejük van. Főleg a kimondott szavaknak. Óvatosan kell bánni velük és vigyázni mit mondunk – bólogatott Draco.

- Ez a sértésekre is igaz – húzta fel az orrát Pansy.

- Ugyan Pansy! Ne játszd meg magad! Mi már ismerjük ezt a játékot, mert egész életünkben ezt játszottuk. Azért nem mondunk ki érzelmesebb szavakat, mert veszélyesek. Ezeket elég tudni is – szorította a száját Pansy halántékára Draco.

- Mh igaz. Azért Blaise érzékeny lelkét sajnálom.

- Túlteszi magát rajta! Főleg, hogy a lányunkat csábítja – jegyezte meg Draco.

- Ó persze, de szegénykét úgy behúztam a csőbe – nevetett Pansy.

- Nem ismer eléggé – biggyesztette le a szája szélét öntelten Draco. – Mellesleg inkább apámat sajnálnád!

- Tőle várható volt – Pansy sóhajtott egyet. – Nem kellett volna ilyen gonosz tréfát játszanom. Nagyon magamra haragítottam őket?

- Ugyan dehogy. Igaz Bellában egy igazi Lukrécia veszett el, tehát légy óvatos mit iszol meg – vihogott Draco. – Hogy Voldemort neki csak egy álom volt. Ezt nem élné túl! – nevetett. – Mindenki tudja, hogy csak okító játékot játszottál, a magad gonosz mardekáros módján. Mi mást is vártunk volna egy igazi mardekárostól? Látod mi tudtuk! Felkészültünk rá. A családod előtt nincsenek titkaid. Főleg előttem – szorította meg a kezét Pansy.

- Nehogy azt hidd, hogy neked vannak előttem  - mosolygott fölényesen Pansy. – Tudok a párnám alá rejtett bársonydobozról is – villant huncut fény a szemében.

- Ó! – torpant meg Draco. – Meglested az ajándékot? – kedvetlenedett el Draco.

- Nem bírtam magammal – nevetett Pansy. – De örülök, hogy azért mélyen most is úgy gondolsz rám, mint sok-sok évvel ezelőtt.

- Álmodozz csak! – zárkózott el Draco gyorsan. – Ellenben én tudok a fürdőköntösbe rejtett masnis dobozkáról.

- ÁÁH! – Pansy megállt a táncban. – Kutattál! Azt mondtad már nem mégy fel az emeletre!

- Hazudtam – vihogott Draco. – Jó mardekáros szokás tudod.

- Oda a meglepetésem! – nézett kétségbeesetten Pansy.

- Nem bontottam ki! De amint felértünk… - Draco hunyorított egy kicsit. – Nem majd inkább ha már…

- sss! – tette Draco szájára az ujjait Pansy elpirulva. Draco csendesen felkacagott.

- Máris kezdem, mert ott már nem lesz időm rá. Boldog Karácsonyt! – kacsintott Draco.

- Neked is boldog karácsonyt! – motyogta el Pansy mielőtt még Draco beléfojtotta a szót egy türelmetlen csókkal.