Dragon: A sors akarata

Vajon a középkorban, amikor a szülő döntötte el, kivel házasodik a gyermeke, az az időszak jó volt? Megengedhető volt, hogy egy szülő döntsön gyermeke sorsáról? Voltak, akik jól jártak szülei választásával, de természetesen voltak, akiknek nem kedvezett a szerencse. Draco Malfoy az előző csoportba tartozott. Neki az élet és a szülei olyan lányt választottak, aki ellen semmi kifogása sem lehet.

   Sűrű pelyhekben hullott a hó Roxmorts utcáin. Varázslók és boszorkányok siettek a helyi kocsmák felé, hogy egy vajsör mellett felmelegítsék átfagyott testüket. A Roxfortban tanuló hetedéves mardekáros banda is a kis falucska utcáit rótta, és a színesen feldíszített üzleteket nézegették. Hatan sétáltak a hóborította földön hólepte falucskában, majd Daphné és Blaise, a lány unszolására betértek az egyik üzletbe. Majd nemsokára Millicent és Monstro is eltűntek a Mézesfalás csilingelő ajtaja mögött. Draco óvatosan a mellette sétáló lányra pillantott, és megfogta a sajátja mellett lévő kis kezet. Pansy pirulva mosolyodott el a kedves gesztusra, és felnézett a fiú arcára. Draco szemeiből most nem a hűvösség áradt, mint mikor társaságban vannak, hanem valami egészen más, amitől a fiú egész arca valahogy megváltozott.

- Kaptam apámtól levelet. A karácsonyt idén nálunk töltöd - szólalt meg Draco, ahogy visszaindultak az iskola felé a lánnyal.

- Az én apám is írt - válaszolt a lány. - Ha jól tudom, egyik este a szüleim át is néztek hozzátok.

- Igen, látni szeretnék, hogy jól bánunk-e veled. - vigyorgott gúnyosan Draco a lányra. - Na nem mintha apám, ne tenne meg minden kedvedre valót, hogy jól érezd magad nálunk. Múltkor is a kedvenc ételeid készíttette.

- Úgy néz ki, apádnak már elnyertem a tetszését. Már csak anyukáddal kellene  valamivel kedvesebb viszonyt kialakítanom.

- Nyugi, az is menni fog - válaszolt a fiú, és együtt léptek be a szárnyas vadkannal díszített kapun.

   Este Draco sokáig forgolódott az ágyában. Sehogy se jött álom a szemére. Az apjával való beszélgetés jutott mindig eszébe: visszavonhatatlanul kijelentette, hogy az iskola elvégzése után feleségül kell vennie Pansy Parkinsont. Kiskorától fogva tudta jól, hogy majd a szülei választanak számára feleséget. Arról is tudomása volt, hogy apjának van jelöltje is, de így kimondva ez mégis furcsa érzés töltötte el. Gyakran beszéltek egymás között az aranyvérű fiúk, hogy milyen feleséget szántak neki a szüleik, és hallott már egy-két olyan történetet, ami még az ő sokat hallott fülét is bántotta. Hálás volt szüleinek, hogy gondolkodásban és sok minden másban hasonló lánnyal boronálták össze.

   Sokszor gondolkozott már magában a jövőről. Hogy milyen lesz együtt élni Pansyvel, milyen lesz gyerekeket nevelni, és más embert megtűrni maga mellett. Mert eddig egyedül volt, nem kellett más emberre vigyáznia, figyelnie. Most ezzel a házassággal egy, vagy több ember élete az ő döntéseitől és cselekedeteitől fog függeni. Eddig más nem számított az életében, csak a szabadság, de amióta elkezdték a hetedik évüket, valahogy máshogy értelmezi a dolgokat. , és Ezt pedig Pansynek köszönheti. Most már nem csak a szabadság és az ifjonti vágyak kiélése volt a legfőbb célja. Lassan felkelt az ágyból és a háló ajtaját maga mögött becsukva, halkan lement a klubhelyiségbe. Azt hitte, hajnali három órakor üresen találja majd, de tévedett. Az egyik zöld bársony kanapén ott üldögélt Pansy. A lány a fiú közeledésére felkapta a fejét, és belenézett a már ismert szürke szempárba.

- Te sem tudsz aludni? - kérdezte halkan Draco a lánytól, mire csak egy fejrázást kapott válaszul. Draco csendben nézegette a lányt, és gondosan megfigyelt rajta minden apró részletet.

   Csodálkozva vette észre, hogy még sosem nézte meg őt nőként, mindig csak barátként. Döbbenten vette észre, hogy Pansy igenis gyönyörű nő lett a hét év alatt. Egy gyönyörű nő, aki majd egyszer az ő felesége lesz. Lassan csúszott közelebb a fiú Pansyhez, aki megérezve közeledését csodálkozva emelte rá barna tekintetét. Egyszerre tűnt el minden a klubhelységből és a fiatalok agyából, amikor a két szempár összetalálkozott. Megszűnt körülöttük minden: a tér, az idő. Nem maradt más, csak ők ketten a kanapén. Draco perzselő tekintettel hajolt közelebb a lányhoz, hogy végre érezhesse ajkán a vágytól égő cseresznyepiros ajkakat. Ahogyan a két fiatal ajka összekapcsolódott, mindketten tudták, hogy szüleik jól döntöttek.