Mit nem adott volna most érte, ha kap egy levelet Roxfortból! Vagy bárhonnan, 
akármelyik boszorkánytól vagy varázslótól. Még esküdt ellenségével, Draco 
Malfoyjal ís szívesen találkozott volna, csak hogy lássa, nem álom volt az egész 
varázslóvilág...
***



Van valaki a suliban, aki neheztel rád?
- Van - vágta rá kórusban Ron és Harry. - Draco Malfoy. Ő utál engem.
- Draco Malfoy? - George hátrafordult az ülésen. - Ő nem Lucius Malfoy fia?
- Biztos az - felelte Harry. - A Malfoy nem túl gyakori név. Miért?
- Apa mesélt egyszer-kétszer Malfoyról - magyarázta George. - A fickó annak
 idején Tudodki lelkes híve volt. - De mikor Tudodki eltűnt - tette hozzá Fred, és
 nyakát kitekerve Harryre pillantott -, Lucius Malfoy rögtön azt mondta, tévedés
 volt az egész. Rossz duma - apa szerint Malfoy Tudodki egyik bizalmasa volt.

Harry már azelőtt is hallotta ezeket a pletykákat Draco családjáról, úgyhogy 
cseppet sem lepődött meg. Az ifjabb Malfoyhoz képest Dudley Dursley kedves,
 figyelmes és jóindulatú fiú volt.

- Nem tudom, van-e Malfoyéknak házimanójuk. .. - töprengett Harry.
- A manó gazdája csak egy nagy múltú és gazdag varázslócsalád lehet -
 jelentette ki Fred.
- Igen, anya mindig azt mondja, hogy bár lenne egy házimanónk, aki vasalna 
helyette - bólogatott George. - De nekünk csak egy szakadt vén 
padlásszellemünk meg egy csomó kerti törpénk van. Házimanókat nagy 
kúriákban, régi kastélyokban meg ilyen helyeken találni, a mi házunkban keresni 
se érdemes... ,

Harry nem felelt. Draco Malfoy mindig mindenből a legjobbat kapta, így elég 
valószínűnek tűnt, hogy a családot felveti a varázslópénz. Lelki szemeivel látta
 Malfoyt, amint egy nagy kúria körül őgyeleg. Egy házimanót küldeni hozzá,
hogy ne menjen vissza Roxfortba - egy ilyen húzás nagyon is illene Malfoyhoz. 
Talán tényleg ostobaság volt elhinnie, amit Dobby mondott?
***


 két alak tűnt fel az üvegezett ajtó túloldalán - a kettő közül az egyik pedig 
olyasvalaki volt, akivel semmiképp sem akart tanácstalanul, kormosan és törött 
szemüvegben találkozni: Draco Malfoy.

Harry sebtében körülnézett, és kiválasztott egy alkalmas búvóhelynek tűnő 
nagy, fekete szekrényt. Gyorsan bemászott, és magára húzta az ajtót, csupán egy
 akkora rést hagyva, amin éppen ki tudott lesni. A következő pillanatban 
megszólalt az ajtócsengő, és Malfoy belépett az üzletbe.

A férfi, aki a fiút követte, nem lehetett más, csak az apja Mr Malfoy: 
ugyanolyan sápadt, hegyes arca és hideg, szürke szeme volt, mint Dracónak. 
Átvágott az üzlethelyiségen, tekintete végigsiklott a kiállított árukon, majd 
megrázta a pultra helyezett csengőt, és csak azután fordult a fiához:

- Ne nyúlj semmihez, Draco.

Malfoy, aki már épp kezébe vette volna az üvegszemet, így felelt:

- Azt hittem, veszel nekem valamit.

- Megmondtam, hogy kapsz egy új versenyseprűt - bólintott az apja, és 
türelmetlenül dobolni kezdett a pulton.

- Mihez kezdjek a seprűvel,' ha nem vagyok benne a ház csapatában? - morogta 
rosszkedvűen Draco. - Harry Potter tavaly egy Nimbusz Kétezrest kapott. 
Dumbledore külön engedélyt adott rá, hogy játszhasson a griffendéleseknél. 
Pedig nem is olyan jó, csak híres... azért, mert van egy hülye ragya a homlokán.
Draco lehajolt, hogy szemügyre vegyen egy koponyákkal teli tárlót.
...mindenki azt hiszi, hogy olyan 'nagy fej. A világhírű Potter a sebhelyével meg 
a seprűjével...

- Ezt már legalább ötvenszer hallottam tőled - nézett rá Mr Malfoy. = 
Szeretnélek emlékeztetni rá, hogy manapság nem okos dolog nyilvánosan szidni 
Harry Pottert. A többség ugyanis úgy tekint rá, mint a hősre, aki megfosztotta 
hatalmától a Sötét Nagyurat... Áh, Mr Borgin!
A pult mögött csimbókos hajú, görnyedt alak jelent meg.
- Mr Malfoy! - szólt az alak, s hangja épp olyan kenetteljes volt, amilyen zsíros 
a haja. - Örülök, hogy újra betért hozzánk. És az ifjú Malfoy mester is eljött - el 
vagyok ragadtatva. Miben segíthetek? Épp ma érkezett néhány roppant kedvező 
árú...
- Ezúttal nem vásárolni jöttem, hanem eladni - vágott a szavába Mr Malfoy.
Mr Borgin arcán kissé elhalványult a mosoly. - Eladni?
- Bizonyára hallott róla, hogy a minisztérium egyre több razziát tart - 
magyarázta Mr Malfoy. Közben a belső zsebéből előhúzott egy 
pergamentekercset, és kiterítette a pulton. Van nálam otthon néhány, öhm, 
apróság, ami kínos helyzetbe hozhat, ha esetleg meglátogatnak a minisztérium 
emberei...

Mr Borgin cvikkert csíptetett az orrára, és megszemlélte a listát.
- Kétlem, hogy a minisztérium zaklatni merné önt, uram. Mr Malfoy halványan
 elmosolyodott.
- Egyelőre nem kerestek fel. A Malfoy név még mindig tiszteletet parancsol, de 
a minisztérium egyre több dologba üti bele az orrát. Beszélik, hogy új mugli-
védelmi törvény készül - a fejemet rá, hogy annak az izgága, mugli-imádó 
bolondnak, Arthur Weasleynek a keze van a dologban... Harry keze ökölbe 
szorult.
... és ezek a mérgek gyanúsítgatásokra adhatnak okot. - Tökéletesen értem, uram
 - bólintott Mr Borgin. - Nos, lássuk...
- Vedd meg ezt nekem - szólt közbe Draco, és a párnán heverő aszott kézre mutatott.
-Áh, a Dicsőség Keze! - kapta fel a fejét Mr Borgin, és a listát otthagyva 
Dracóhoz sietett. - Ha gyertyát dugunk bele, csak annak világít, aki tartja. 
Tolvajok és betörők nagy barátja. A fiatalúrnak remek ízlése van.
- Remélem, hogy a fiam többre viszi, nem tolvaj vagy betörő lesz belőle - felelte 
hűvösen Mr Malfoy, mire Borgin sietve visszakozott:
- Nem akartam megsérteni, uram, távol álljon tőlem...
- Habár, ha nem javulnak a jegyei az iskolában - tette hozzá Mr Malfoy -, lehet,
 hogy tényleg a rablók között köt ki. - Nem tehetek róla - vágott vissza Draco -, 
hogy a tanárok csak a kedvenceiknek adnak jó jegyet, és az a Hermione 
Granger. . .
- Szégyellhetnéd magad, hogy egy mugli származású lány mindenben lepipál 
téged - dörrent rá Mr Malfoy.
- Hah! - lehelte hangtalanul Harry, és széles vigyorral nyugtázta Draco dühös 
szégyenkezését.
- Ezt látjuk ,mindenütt manapság - csóválta a fejét Mr Borgin. - Egyre 
kevesebben becsülik meg a tiszta varázslóvért. . .
- Én becsülöm - vágta rá táguló orrlyukkal Mr Malfoy. - Természetesen én is - 
felelte Borgin, és mélyen meghajolt.
- Ez esetben visszatérhetnénk a listához - biccentett Mr Malfoy. - Sietős a 
dolgom, Borgím más elintéznivalóm is van mára.
Malfoy és Borgin alkudozni kezdtek. Harry aggódva pislogott Dracóra, aki a 
kirakott árukat nézegetve egyre közelebb somfordált búvóhelyéhez. A fiú most 
megállt, hogy szemügyre vegyen egy hóhérkötelet, valamint hogy kibetűzze a 
feliratot, amit egy pompás opálnyakék mellé tűztek: Vigyázz! Elátkozott tárgy, 
megérinteni veszélyes és tilos. Eddig tizenkilenc mugli életét követelte.
Draco most megfordult, és tekintete megakadt Harry búvóhelyén. Odalépett, 
felemelte a kezét, hogy kinyissa, és...
- Rendben - zárta le az alkudozást Mr Malfoy. - Indulunk, Draco!
Mikor Draco elfordult, Harry kabátja ujjával megtörölte izzadt homlokát. - 
Viszlát, Mr Borgin. Az árut a holnapi nap folyamán átveheti a Malfoy-kúrián.

Ahogy az ajtó becsukódott Malfoyék mögött, Borgin nyomban levetkőzte 
behízelgő modorát.
- Volt szerencsém, Malfoy úr. Ha igaz a szóbeszéd, akkor a felét se adta el most 
annak, amit a kúriáján rejteget... Azzal Borgin sarkon fordult, és motyogva 
elbaktatott a bolt hátsó fertálya felé.
***


 - Hízott a májad, mi, Potter? - sziszegte egy túlságosan is jól ismert hang a háta
 mögött.
Harry felegyenesedett, és szembefordult a gonoszul vigyorgó Draco Malfoyjal.
- Harry Potter, a kis híresség! - folytatta Draco. - Még egy könyvesboltba se tud 
úgy bemenni, hogy ne kerüljön a címlapra.
- Hagyd békén, nem ő akarta! - csattant fel Ginny. Szeme villámokat szórt, úgy 
meredt Malfoyra. Ez volt az első eset, hogy megszólalt Harry jelenlétében.
- Nahát, Potter, neked barátnőd van! - harsogta Malfoy, s ezzel elérte, hogy 
Ginny fülig piruljon. Közben Ron és Hermione is odaértek hozzájuk, mindketten 
egy-egy halom Lockhart-könyvvel megrakodva.
- Áh, te vagy az? - Ron úgy nézett Malfoyra, mintha a fiú valami undok ragacs
 lenne a cipője talpán. - Csodálkozol, hogy itt látod Harryt, mi?
- De még jobban csodálkozom, hogy téged egy boltban látlak, Weasley - vágott 
vissza Malfoy. - A szüleid egy hónapig éhezni fognak, ha kifizetik ezt a rakás 
könyvet.
Most Ronon volt a sor, hogy elvörösödjön. Ő is beledobta a könyveit az üstbe,
 és elindult, hogy tettleg torolja meg a sértést. Harry és Hermione a kabátjánál 
fogva húzták vissza.
- Ron! - csattant fel Mr Weasley, aki most érkezett meg Fred és George 
társaságában. - Mit művelsz? Kész őrültekháza van idebent, menjünk ki az 
utcára.
Ekkor őt is megszólította valaki. - Lám, lám, Arthur Weasley.
Mr Malfoy volt az. Ott állt Draco mögött, és ugyanolyan alattomosan 
vigyorgott, mint a fia.
Mr Weasley kurtán biccentett. - Lucius.
- Hallom, sok a munka a minisztériumban - folytatta Mr Malfoy. - Az a rengeteg
 házkutatás. .. Legalább megfizetik a túlórákat?
Belenyúlt Ginny üstjébe, és a vadonatúj Lockhart-kötetek alól kiemelte az 
Átváltoztatásról kezdőknek című könyv egy igen régi és viharvert példányát.
- Úgy látom, nem fizetik meg. Kérdem én, mi értelme szégyent hozni a 
varázslónévre, ha még csak pénzt sem lehet keresni vele?
Mr Weasley feje még sötétebb színt öltött, mint Roné vagy Ginnyé.
- Nekem más a véleményem arról, hogy mi hoz szégyent a varázslónévre, 
Malfoy - felelte.

- Az látszik - ingatta a fejét Mr Malfoy, és tekintete a Granger házaspárra 
vándorolt. - Már csak abból is, amilyen társaságban forogsz... Pedig azt hittem, a 
családod már nem süllyedhet mélyebbre...
Ginny tele üstje tompa koppanással felborult, ahogy Mr Weasley tigrisugrással 
átszökkent rajta, hogy Mr Malfoyra vesse magát. Nekilökte ellenfelét a 
toronymagas könyvespolcnak, aminek következtében súlyos varázsige-
gyűjtemények tucatjai zuhogtak mindkettőjük fejére. Fred és George 
felkiáltottak: - Adj neki, apa! -, Mrs Weasley sikoltozni kezdett: - Ne, Arthur,
 ne! -, a tömeg pedig lökdösődve hátrált, további könyvlavinákat indítva el a 
zsúfolt üzletben.
- Uraim, kérem! Kérem! - sápítozott az eladó, azután egy hang végre túlharsogta
 az alapzajt:
- Elég volt, a kutyafáját! Szét, ha mondom!

Hagrid közeledett feléjük, gőzhajóként szelve a könyvek tengerét. Lapátkezeivel 
egy szempillantás alatt szétválasztotta a verekedőket. Mr Weasleynek vérzett a 
szája, Mr Malfoyt pedig a szeme alatti monokli emlékeztette a Mérges gombák 
enciklopédiája című kötettel való fájdalmas találkozására. Ginny ütött-kopott 
átváltoztatás-tankönyvét, amit még mindig a kezében szorongatott, most villogó 
szemmel odalökte a kislánynak.
- Nesze, itt a könyved. Ennél többre ne is számíts apádtól. Azzal kitépte a karját 
Hagrid markából, fejével intett Dracónak, és sebes léptekkel távozot
***


 - Aláírt fénykép? Potter, te aláírt fényképeket osztogatsz?
Az egész udvar visszhangzott Draco Malfoy metszően gúnyos hangjától. Malfoy 
Colin mögé lépett. Kíséretében mint a Roxfortban mindig - ott voltak 
nagydarab, sötét tekintetű fogdmegjei, Crak és Monstro.
- Lehet sorban állni! - harsogta Malfoy. - Harry Potter aláírt fényképeket 
osztogat!
- Nem osztogatok - csattant fel Harry, és ökölbe szorult a keze. - Fogd be a szád, 
Malfoy.
- Irigykedsz? - szólalt meg vékonyka hangján Colin, akinek az egész válla volt
 olyan széles, mint Crak nyaka.
- Irigykedek? - fintorgott Malfoy. Már nem kellett ordítania, mert az udvaron 
mindenki őket hallgatta. - Mire? Kösz szépen, én nem akarok ragyát a 
homlokomra. Attól, hogy valakinek kilyukasztják a fejét, még nem lesz a világ 
csodája, szerintem.
Crak és Monstro bután vihogtak.
- Nyaljál csigát, Malfoy - mordult fel Ron, mire Crak abbahagyta a vihogást, és 
fenyegetően dörzsölni kezdte tekintélyes méretű öklét.

- Vigyázz, Weasley - gúnyolódott vigyorogva Malfoy -, ne csinálj semmi csúnya 
dolgot, különben anyukád érted jön és hazavisz. - Fülsértő rikácsolásra váltott: -
 Ha még egyszer egy rossz szót hallok rólad...
Ötödéves mardekárosok egy csoportja hangosan nevetett a paródián.
- Weasley is szeretne egy aláírt fényképet, Potter - folytatta Malfoy. - Többet 
érne, mint a ház, amiben otthon laknak. Ron előkapta magifixezett 
varázspálcáját, de Hermione ekkor becsapta a Véres napok Vámpírföldöst, és 
suttogva rászólt:
- Vigyázz!
- Mi folyik itt? Mi folyik itt? - Gilderoy Lockhart sietett feléjük lobogó
 türkizkék talárjában. - Ki osztogat aláírt fényképeket?
Harry válaszolni akart, de mire megszólalt volna, Lockhart átkarolta a vállát, és 
kedélyesen a fülébe harsogta:
- Micsoda kérdés! Hát persze, hogy megint te vagy az, Harry!
A Lockhart oldalához bilincselt, szégyentől lángoló arcú Harry látta, hogy
 Malfoy elégedett vigyorral visszaslisszol a tömegbe.
***



A hat nagydarab fiú háta mögül most kilépett egy hetedik, kisebb alak: egy
 sápadt, hegyes arcú, alattomosan vigyorgó fiú...
Draco Malfoy.
- Te Lucius Malfoy fia vagy, nem? - kérdezte Fred, nem leplezve ellenszenvét.
- Jó, hogy szóba hozod Draco édesapját - szólt Flint, és az egész mardekáros 
csapattal együtt vigyorogni kezdett. Hadd mutassam meg, milyen nagylelkű 
ajándékot kaptunk tőle.
Mind a hét játékos felemelte a seprűjét. A reggeli nap fényében hét vadonatúj, 
fényesre polírozott seprűnyél csillant meg. Rajtuk arany felirat hirdette:
 "Nimbusz Kétezeregyes".
- A legújabb modell - közölte csevegő hangon Flint, s lepöckölt egy porszemet 
seprűje nyeléről. - A múlt hónapban került a boltokba. A teljesítménye, 
tudtommal, messze felülmúlja a régi Kétezres szériáét. Ami pedig az ósdi 
Jólsep-R-eket illeti - itt negédes mosollyal Fredre és George-ra nézett, akik 
Jólsep-RS-ősöket tartottak a kezükben -, nos, azokkal söpri fel a pályát.
A Griffendél-csapat egyetlen tagja se tudott mit mondani erre. Malfoy olyan 
szélesre húzta a száját, hogy szürke szeme vékony réssé szűkült.
- Nocsak! - jegyezte meg gúnyosan Flint. - A rajongók betörnek a pályára.
Ron és Hermione lejöttek a fűre, hogy meghallgassák, miről folyik a szó.
- Mi van? - fordult Harryhez Ron. - Miért nem játszotok? És ez mit keres itt?
Malfoyra és annak mardekáros zöld talárjára nézett.
- Én vagyok a Mardekár új fogója - hencegett Malfoy. Épp az új seprűket 
nézegettük, amiket apám vett a csapatnak. A hét szuperseprű láttán Ronnak is
 tátva maradt a szája. - Jó cucc, mi? - folytatta Malfoy. - De talán a Griffendél
nek is sikerül pénzt szereznie új seprűkre. Írjatok ki árverést a Jólsep-RS-
őseitekre. A múzeumok versengeni fognak értük. A mardekárosok a hasukat 
fogták a nevetéstől.
- A Griffendélnél viszont senki sincs, aki lefizette a csapatot, hogy játszhasson -
 vágott vissza Hermione. - Mi a jó játékosokat válogatjuk be.
Malfoy arca megrándult.
- Téged senki nem kérdezett, pimasz kis sárvérű - sziszegte. Harry nyomban
 rájött, hogy Malfoy valami nagyon csúnyát mondhatott. Flintnek Malfoy elé 
kellett ugrania, hogy megvédje őt Fredtől és George-tól, Alicia felháborodva
 kiabálta, hogy Malfoy "hogy merészel ilyet mondani", Ron pedig előrántotta 
varázspálcáját, és "Ezért megfizetsz!"-kiáltással Flint hóna alatt Malfoy arcára szegezte.
Jókora durranás robajlott végig a stadionon, majd zöld sugárnyaláb tört elő a 
pálca Ronhoz közelebb eső végéből. Az átok gyomron találta a fiút, és 
ledöntötte a lábáról.
- Ron! Ron! - sikoltozott Hermione. - Nem esett bajod? Ron kinyitotta a száját,
 de beszéd helyett hatalmasat böfögött, és egy maroknyi meztelen csiga
 potyogott az ölébe.
A mardekárosok betegre nevették magukat. Flint kétrét görnyedt, és új seprűje 
nyelében kellett megkapaszkodnia, hogy el ne essen. Malfoy négykézláb állt, és 
öklével a gyepet püfölte.
***



Malfoy mint Mardekán utódja? - csóválta a fejét Hermione.
- Gondolj bele, milyen családból származik - szólt közbe Harry, és ő is becsukta
 a könyvét. - Folyton azzal henceg, hogy az összes rokona a Mardekárba járt. 
Könnyen lehet, hogy Malazár leszármazottai. Elég csak ránézni az apjára.
- Lehet, hogy évszázadok óta őrzik a Titkok Kamrájának kulcsát! - suttogta 
izgatottan Ron. - Apáról fiúra száll a családban...
- Na igen - felelte óvatosan Hermione. - Végül is elképzelhető...
- Mindegy, mert úgyse tudjuk rábizonyítani - legyintett Harry.
- Az nem olyan biztos. - Hermione lehalkította hangját, és gyors oldalpillantást 
vetett Percyre. - No persze nem könnyű vállalkozás, és közben legalább ötven 
ponton meg kell sértenünk a házirendet.
Ron kifogyott a türelemből.
- Ha mondjuk egy hónapon belül kedved támad kinyögni, hogy mire gondolsz,
 csak szóljál.
- Jól van - intette le Hermione. - A feladat lényege az, hogy be kell hatolnunk a
 Mardekár klubhelyiségébe, és fel kell tennünk Malfoynak néhány kérdést. 
Persze úgy, hogy ne ismerjenek fel minket.
***



-	Jól ülsz, Ragyásfejű? - kiáltott oda neki Malfoy, és elsuhant alatta – talán
 hogy megmutassa, mire képes a seprűje. Harrynek nem volt ideje 
válaszolni.


- Balettórát tartasz, Potter? - kiáltotta oda Malfoy, mikor Harryt egy ízben 
esetlen pördülésre kényszerítette a közeledő labda.

Harry egyenesbe állt, és gyorsított - a gurkó árnyékként követte -, majd egy 
dühös pillantás erejéig hátranézett Malfoyra - és ekkor megpillantotta az 
aranycikeszt. Az apró labda néhány centivel Malfoy bal füle fölött lebegett - de 
a mardekáros fiú a nagy nevetés közepette észre se vette.
Harry habozva megállt a levegőben. Nem mert Malfoy felé indulni, mert félt,
 hogy épp ezzel hívja fel a figyelmét a cikeszre.

BUMM! Egy másodperccel tovább habozott a kelleténél. A gurkó kihasználta 
ezt, és most végre célba talált - egyenesen a könyökének csapódott.
Harry azonnal tudta, hogy eltörött a karja. Az égő fájdalomtól megszédülve félig 
lecsúszott az síkos seprűnyélről. Már csak fél lábbal és fél kézzel kapaszkodott:
 törött karja bénultan csüngött alá a mélybe. A gurkó újra támadásba lendült, s 
ezúttal az arcát célozta meg. Gyorsan kitért előle, s attól kezdve csak egy 
gondolat járt a fejében: el kell érnie Malfoyt.
A fájdalom és az eső függönyén át kinézte magának a kárörvendően vigyorgó 
arcot, és zuhanórepülésben elindult felé. Malfoy szeme tágra nyílt a rémülettől: 
azt hitte, ő a támadás célpontja.
- Mi a. . . - nyögte, és gyorsan kitért a bombaként zuhanó Harry útjából.
- De nyertünk, és ez a fontos - vigyorodott el Ron. - Szédületesen csináltad.
 Malfoy olyan képet vágott... Ölni tudott volna!

- Hihetetlen zuhanás volt, Harry - lelkendezett George. Ha láttad volna, hogyan 
ordibált Marcus Flint Malfoyjal! A fejéhez vágta, hogy ott volt a cikesz az orra 
előtt, mégse látta meg. Malfoynak nem volt kedve vigyorogni.
***


- Minél előbb szedjük ki a vallomást Malfoyból, annál jobb - bólogatott Ron. - 
Megmondjam, szerintem mit történt? Malfoy bedühödött a kviddicsmeccs miatt, 
és Colínon tombolta ki magát.

Hermione ezalatt marékszámra szórta a disznópázsitot a főzetbe.
- Más újságom is van - mondta Harry. - Az éjjel meglátogatott Dobby.
Ron és Hermione csodálkozva néztek rá. Harry beszámolt mindenről, amit a 
manótól hallott - és arról is, amit nem hallott tőle. Barátai tátott szájjal 
hallgatták.
- Egyszer már kinyitották a Titkok Kamráját? - hüledezett Hermione.
- Összeállt a kép - jelentette ki diadalmasan Ron. - Biztos Lucius Malfoy 
nyitotta ki, amikor ide járt, és most a mi Draco barátunk folytatja a családi 
hagyományt. Tiszta sor. Kár, hogy Dobby nem mondta el, miféle szörnyeteg van 
abban a kamrában. Egyszerűen nem értem, hogyan tud az a valami úgy 
kóborolni az iskolában, hogy senki nem veszi észre.
Hermione megvonta a vállát.
- Talán láthatatlan - mondta, és beledobott pár piócát az üstbe. - Vagy jól tudja
 álcázni magát. Mondjuk lovagi páncéllá válik. Valahol olvastam 
kaméleonkísértetekről...
***


Malfoy sem utazik haza, és ezt felettébb gyanúsnak vélték. Ugyanakkor a 
karácsonyi szünet ideális alkalmat kínált rá, hogy használják a Százfülé-főzetet, 
és kicsikarják Malfoyból a vallomást.
***



A két tanár elindult a tömegben, és megszervezte a párokat. Lockhart jóvoltából 
Neville Justin Flinch-Fletchley-vel került össze, de Harryékhez Piton ért oda 
előbb.
- Válasszuk szét egy kicsit az álompárost - szólt fagyos mosollyal a tanár. -
 Weasley, te Finnigan párja leszel. Potter. . .
Harry automatikusan Hermione felé fordult.
- Nem, nem - rázta a fejét Piton. - Malfoy, gyere csak ide. Lássuk, mire mész a
 híres Potterrel. Granger kisasszony, maga Bulstrode kisasszonnyal vív meg.
Malfoy vigyorogva odalépett, s a nyomában egy olyan leányzó érkezett, aki 
erősen emlékeztette Harryt a Viszonyom a Vasorrúval című könyv egyik 
illusztrációjára. Kövér volt, és széles álla erőszakosan meredt előre. Hermione 
bizonytalan mosollyal köszönt neki, de a lány nem viszonozta az üdvözlést.
- Mindenki forduljon szembe az ellenfelével! - harsogta Lockhart, immár újra az 
emelvényről. - Meghajlás!
Harry és Malfoy épp csak biccentettek, s közben egy piIlanatra sem vették le a 
szemüket egymásról.
- Pálcát szegezz! - hangzott a következő vezényszó. - Háromra lőjetek egymásra 
lefegyverző bűbájt - de tényleg csak lefegyverzőt, nehogy valaki megsérüljön. 
Egy... kettő... három!
Harry megsuhintotta pálcáját, de Malfoy már kettőre megmozdult. Átka telibe
 találta Harryt, aki úgy érezte, mintha fejbe vágták volna egy palacsintasütővel.
 Megtántorodott, de mikor rájött, hogy nem esett különösebb baja, gyorsan 
Malfoyra szegezte pálcáját, és így kiáltott:
- Rictusempra!
A pálcából kilövellő ezüst sugárnyaláb gyomron találta Malfoyt, aki nyomban 
kétrét görnyedt, és vihogni kezdett. Ezt Lockhart is észrevette, és a harcoló
 párok feje fölött rákiáltott Harryékre:
- Lefegyverzésről volt szó!
Harry a csiklandozó bűbájjal átmenetileg harcképtelenné tette Malfoyt. 
Sportszerűtlennek érezte volna újabb átkot küldeni földön fetrengő ellenfelére, 
ezért inkább várt. Vesztére, mert Malfoy két nevetési roham között rászegezte a 
pálcáját, és valahogy kinyögte átkát:
- Tarantallegra!
A következő pillanatban Harry lába szapora táncba kezdett. - Elég! Elég! -
 kiabálta Lockhart, de a párbajnak végül Piton beavatkozása vetett véget.
- Finite incantatem! - kiáltotta a professzor, mire Harry lába nyomban megállt,
 Malfoy pedig abbahagyta a nevetést. Végre mindketten körülnézhettek.
Zöld füstfelhő lebegett a küzdőpórok feje fölött. Neville és Justine zihálva 
hevertek a padlón, Ron pedig az ölében tartotta a hamuszín arcú Seamus fejét, és 
valamit magyarázott a törött varázspálcájáról. Hermione és Millicent Bulstrode azonban 
még mozogtak: Millicent a hóna alatt szorongatta Hermione fejét, aki vinnyogott fájdalmában. 
Varázspálcáik gazdátlanul hevertek a földön. Harry odaugrott, és lerángatta Millicentet 
Hermionéról. Nem volt könnyű dolga, hiszen a lány sokkal nagyobb volt nála.
Lockhart fejcsóválva járkált a párbajhősök között.
- Istenem, istenem - sopánkodott. - Kelj fel, Macmillan. . . Csak óvatosan 
Fawcett kisasszony... Csípd össze, Boot, akkor egykettőre eláll a vérzés...
- Jobb lesz, ha inkább azt tanítom meg nektek, hogyan kell kivédeni az 
ellenséges átkot. - Lockhart kezét tördelve álldogált a terem közepén. Pitonra 
nézett, de mikor a professzor
visszanézett rá, inkább elkapta a tekintetét. - Kérek két önként vállalkozót. 
Longbottom és Finch-Fletchley, gyertek, mondjuk, ti.
- Nem túl jó ötlet, Lockhart professzor. - Piton úgy úszott oda, mint egy 
hatalmas, gonosz denevér. - Longbottom a legegyszerűbb átokkal is katasztrófát
 okoz. Gyufásskatulyában fogjuk felküldeni Finch-Fletchley maradványait a 
gyengélkedőbe.
Neville kerek és rózsaszín arca még pirosabb színt öltött.
- Legyen inkább Malfoy és Potter - tette hozzá Piton kaján mosollyal.
- Kitűnő! - lelkendezett Lockhart, és a terem közepére terelte a két fiút. A 
többiek engedelmesen utat nyitottak nekik. - Figyelj, Harry - szólt Lockhart. - 
Mikor Draco rád szegezi a pálcáját, te csináld ezt.

Azzal felemelte saját pálcáját, és megpróbálkozott egy bonyolult lengetős 
figurával, de az egészből csak annyi lett, hogy a végén elejtette a pálcát. Piton
 gúnyos mosolyától kísérve gyorsan lehajolt érte, és így szólt:
- Hoppá. . . Egy kicsit izgatott a pálcám.
Piton odalépett Malfoyhoz, és valamit súgott neki. Malfoy elvigyorodott. Harry
 nyugtalanul pillantott Lockhartra:
- Tanár úr, megmutatná még egyszer a védekezést?
- Betojtál? - sziszegte Malfoy halkan, hogy Lockhart ne hallja.
- Csak szeretnéd - vetette oda Harry.
Lockhart kedélyesen megveregette Harry vállát. - Csak csináld, ahogy mutattam, 
fiam.
- Dobjam el a pálcámat?
Lockhart azonban már nem figyelt rá.
- Három... kettő... egy... tessék! - harsogta. Malfoy felemelte a pálcáját, és így
 kiáltott: - Serpensortia!
A pálca vége mintha felrobbant volna. Harrynek a szája is tátva maradt a 
döbbenettől. A pálcából egy hosszú fekete kígyó csusszant ki. Lehuppant a
 földre a küzdő felek között, és nyomban felemelte a fejét, támadásra készen. A 
közelben állók sikoltozva hátrálni kezdtek.
- Ne mozdulj, Potter - szólt higgadtan Piton. Pár másodpercig élvezettel nézte 
Harry és a dühös kígyó kettősét. Mindjárt eltüntetem...
- Majd én! - rikkantotta Lockhart, és a kígyóra szegezte pálcáját.
Hatalmas dörrenés rázta meg a terem falait; a kígyó, ahelyett, hogy eltűnt volna, 
négy méter magasra felrepült, majd nyekkenve visszazuhant a padlóra. Ettől 
persze még dühösebb lett; sziszegve megindult Justin Finch-Fletchley felé, újra
 felemelte fejét, és méregtől csöpögő fogakkal támadni készült.
Harry maga sem tudta, miért tette, amit ekkor tett. Nem is határozta el magát a 
cselekvésre, csak érezte, hogy elindul, mintha kerekeken gurítanák, és 
nevetséges elszántsággal rákiált a kígyóra:
- Hagyd békén!
***


- Ha így megy tovább, csak mi maradunk az iskolában mondta Ron Harrynek és
 Hermionének. - Mi, Malfoy, Crak és Monstro. Vidám szünidőnk lesz, 
mondhatom.
Crak és Monstro, akik mindig mindenben Malfoyt utánozták, szintén 
feliratkoztak a Roxfortban maradók listájára.
***

Malfoy fennhangon gúnyos megjegyzéseket tett az új pulóverére. Tudta, hogy
 kis szerencsével Malfoynak hamarosan elmegy a kedve az élcelődéstől.

Alighogy Harry és Ron elfogyasztották a második repetájukat a karácsonyi 
pudingból, Herrnione kiterelte őket a nagyteremből, hogy megbeszélje velük az
 utolsó tennivalókat.
- Még szükségünk van valamilyen darabkára azokból az emberekből, akikké 
változni akarunk - jelentette ki olyan természetességgel, mintha mosóporért
 küldené a fiúkat a boltba. - Egyértelmű, hogy legjobb lesz Crakot és Monstrót 
használni. Ők Malfoy legjobb barátai, előlük nem titkol semmit. Egyébként arról 
is gondoskodnunk kell, hogy Crak és Monstro ne ronthassanak ránk, miközben 
kihallgatjuk Malfoyt.
- Részletesen kidolgoztam a tervet - folytatta Hermione, ügyet sem vetve Ron és 
Harry döbbent képére. Elővett két jókora darab csokis süteményt. - A sütibe 
közönséges altatóitalt kevertem. Intézzétek úgy, hogy Crak és Monstro 
megtalálják. Jól tudjuk, milyen falánkak, gondolkodás nélkül be fogják 
habzsolni. Ha elaludtak, tépjétek ki egy-két hajszálukat, és dugjátok be őket a 
seprűk közé.
***


Draco Malfoy közeledett feléjük, s Harry életében először örült a találkozásnak.
- Hát itt vagytok - mordult rájuk Malfoy. - Egészen mostanáig tömtétek a 
fejeteket a nagyteremben? Már mindenütt kerestelek benneteket.. Mutatni 
akarok valamit.
Malfoy gyanakodva nézett Percyre.
- Te meg hogy kerülsz ide, Weasley? - sziszegte. Percy most már tényleg 
felháborodott.
- Mint prefektus egy kicsit több tiszteletet várok! - fortyant fel. - Nem tetszik a 
modorod, Malfoy.
Malfoy elvigyorodott, és intett Harrynek meg Ronnak, hogy kövessék. Harry kis
 híján bocsánatot kért Percytől, de még idejében észbe kapott, és Ronnal együtt 
gyorsan Malfoy után eredt.
- Ez a Peter Weasley. . . - szólalt meg Malfoy, miután befordultak az első
 sarkon.
- Percy - javította ki szórakozottan Ron.
- Nem mindegy? - vont vállat Malfoy. - Szóval észrevettem, hogy mostanában 
sokat szaglászik mindenfelé. Lefogadom, hogy azt hiszi, egymaga el tudja kapni 
Mardekár utódját.
Rövid, fölényes kacajt hallatott. Harry és Ron izgatott pillantást váltottak.
Malfoy ekkor megállt, és a pince nedves fala felé fordult. - Mi is az új jelszó? -
 kérdezte Harrytől.
- Öh...
- Ja, igen - csapott a homlokára Malfoy. - Aranyvért

A jelszóra kinyílt a falba rejtett kőajtó. Malfoy belépett rajta, Harry és Ron pedig követték.
A Mardekár klubhelyisége hosszú, alacsony mennyezetű terem volt. Durva 
kőfalait láncon lógó, kerek, zöld lámpák világították meg. A míves 
kandallópárkány alatt lobogott a tűz, fényében faragott székek és üldögélő 
mardekárosok körvonalai rajzolódtak ki.
- Várjatok meg itt! - utasította Malfoy Harryt és Ron, s két, a tűztől távolabb álló 
székre mutatott. - Mindjárt hozom... most kaptam, apám küldte.
Harry és Ron leültek, s igyekeztek úgy tenni, mintha otthon éreznék magukat.
Malfoy néhány perc múlva visszatért, kezében egy újságkivágással, amit 
nyomban Ron orra alá dugott.
-Jót fogtok röhögni - mondta.
Harry látta, hogy Ron szeme tágra nyílik a döbbenettől. A fiú gyorsan átfutotta a 
szöveget, kényszeredetten nevetett egyet, majd átadta Harrynek a papírt.
Az a Reggeli Próféta egyik cikke volt: VIZSGÁLAT A MÁGIAÜGYI 
MINISZTÉRIUMBAN
Arthur Weasleyt, a Mugli Tárgyakkal való Visszaélési Ügyosztály vezetőjét ma 
száz galleon pénzbüntetéssel sújtották egy mugli gépkocsi megbűvöléséért.
Mivel az elvarázsolt autó ősszel a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző
 Szakiskola közelében okozott balesetet, Lucius Malfoy úr, az iskola 
felügyelőbizottságának tagja felszólította Weasley urat, hogy mondjon le 
hivataláról.
" Weasley szégyent hozott a minisztériumra - nyilatkozta tudósítónknak Malfoy
 úr. - Nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy jogszabályokat fogalmazzon meg 
számunkra. Nevetséges muglivédelmi törvényét haladéktalanul vissza kell 
vonni. "
Weasley urat nem sikerült megkérdeznünk az ügyről, felesége viszont 
felszólította az érdeklődő riportereket, hogy takarodjanak, különben rájuk 
uszítja a családi kísértetet.
- Na? - nézett rájuk lelkesen Malfoy, mikor Harry visszaadta az újságkivágást. - 
Nem tartjátok viccesnek?
- Ha-ha - nyögte Harry.
- Ha Arthur Weasley annyira imádja a muglikat - vélekedett Malfoy -, törje ketté 
a pálcáját, és költözzön az ő világukba. Ha látja az ember, hogyan élnek, el se 
hiszi, hogy aranyvérűek.
Ron - pontosabban Crak - arca eltorzult a dühtől. - Mi van veled? - mordult rá 
Malfoy.
- Fáj a gyomrom - nyögte Ron.
- Akkor menj fel a gyengélkedőre, és rúgj bele a nevemben azokba a 
sárvérűekbe - vihogta Malfoy. - Különben, csodálom, hogy a Reggeli Próféta 
még nem írt a merényletekről folytatta tűnődve. - Szerintem Dumbledore 
megpróbálja eltussolni a dolgot. Még egy-két eset, és kirúgják. Apa úgyis 
mindig azt mondja, hogy nála rosszabb igazgató még sose volt Roxfortban. 
Imádja a félmuglikat. Egy rendes igazgató be se engedne ide egy olyan kis 
korcsot, mint Creevey.
Malfoy kattintgatni kezdett egy képzeletbeli kamerát, gonoszul, de pontosan 
parodizálva Colint.
- Potter, csinálhatok egy képet rólad? Adsz egy autogramot? Potter, légy szíves, 
engedd meg, hogy nyaljam a talpad! Leeresztette a kezét, és Harryre meg Ronra 
nézett.
- Nektek meg mi bajotok van?
Harry és Ron jókora késéssel kezdtek el nevetni, de Malfoy így is elégedett volt 
- Craknak és Monstrónak bizonyára egyébként is lassú volt a felfogása.
- Szent Potter, a sárvérűek védelmezője - morogta Malfoy. - Benne sincs semmi 
varázslóönérzet, különben szóba se állna azzal a sárvérű Grangerrel. És még róla
 hiszik azt, hogy ő Mardekár utódja!
Harry és Ron visszafojtott lélegzettel vártak - még egy perc, és Malfoy bevallja, 
hogy ő az! De ekkor...
- Bár tudnám, hogy ki az utód - szólt Malfoy fejcsóválva. - Segíthetnék neki.
Ron olyan látványosan tátotta ki a száját, hogy Crak-arca még a szokásosnál is 
ostobább kifejezést öltött. Szerencsére Malfoy ezt nem vette észre, Harry pedig 
gyorsan megszólalt:
- Biztos van valami tipped, hogy ki lehet az...
- Nagyon jól tudod, hogy nincs, Monstro! - csattant fel Malfoy. - Hányszor kell 
még elmondanom? Apám se hajlandó mesélni arról, hogy mi történt, mikor a 
Kamra a legutóbb kinyílt. Az ötven éve volt, szóval még az ő ideje előtt, de azért 
mindent tud a dologról. Csak azt mondja, annak idején az egészet eltitkolták, így 
aztán gyanús lenne, ha túl sokat tudnék. De egy dolog biztos: legutóbb, mikor a 
Titkok Kamráját kinyitották, egy sárvérű meghalt. Úgyhogy szerintem csak idő 
kérdése, és most is megölnek egyet... Remélem, Granger lesz az.
Ron ökölbe szorította Crak bütykös lapátkezét. Elég leleplező lett volna, ha 
Crakként orrba vágja Malfoyt, ezért Harry figyelmeztető pillantást vette rá, majd 
így szólt:
- Nem tudod, elkapták az illetőt, aki legutóbb kinyitotta a Titkok Kamráját?
- Igen. . . és kirúgták a suliból - felelte Malfoy. - Szerintem még mindig 
Azkabanban ül.
- Azkabanban? - ismételte Harry.
- Igen, Azkabanban, a varázslók börtönében. - Malfoy hitetlenkedve nézett rá. - 
Komolyan mondom, ha ennél is lassúbb lennél, nem is előre mennél, hanem hátra.
Malfoy izgatottan fészkelődött a székében, és így folytatta: - Apám arra kért, 
maradjak nyugton, és bízzam a munkát Mardekár utódjára. Azt mondja, ideje, 
hogy megtisztítsák a sulit a sárvérű csőcseléktől, de azért nem kéne 
belekeverednünk a dologba. Persze, most neki is elég baja van. Hallottátok, 
hogy a múlt héten házkutatás volt a kúriánkon?

Harry igyekezett aggódó kifejezést erőltetni Monstro buta arcára.
- Bizony.. . - bólogatott Malfoy. - Szerencsére nem sok mindent találtak. 
Apámnak van pár nagyon értékes fekete mágiás holmija. Még jó, hogy nekünk 
is van egy titkos kamránk a szalon padlója alatt...
- Hó! - kiáltott fel Ron.
Malfoy rámeredt. Harry úgyszintén. Ron elpirult - olyannyira, hogy még a haja 
is vörös lett... az orra pedig nőni kezdett. Letelt az óra, és elkezdett 
visszaváltozni önmagává. Ugyanakkor rémülten nézett Harryre, ami elárulta,
 hogy nem csak az ő álarcának járt le a szavatossága.
Harry és Ron felpattantak a helyükről.
- Gyógyszert kell kérnem - hörögte Ron, és Harryvel a nyomában hanyatt-
homlok kimenekült a mardekárosok klubhelyiségéből.
Végigrohantak a pincefolyosókon, s közben reménykedtek a reménytelenben: 
hogy Malfoy nem fogott gyanút.
***

- Gyerünk, gyerünk, szaporán! - terelgette a az alsóbb osztályosokat. - Már öt
 perce becsengettek! Nyomás az osztályba! Ez rád is vonatkozik, Malfoy.
Harry odanézett, és látta, hogy Malfoy felvesz valamit a földről, majd kaján 
vigyorral megmutatja a mellette ácsorgó Monstrónak és Craknak. Harry rájött, 
hogy Malfoy Denem naplóját kaparintotta meg.
- Add vissza - szólt halkan.
- Kíváncsi vagyok, mit írt bele Potter - szólt Malfoy. Nyilván nem nézte meg a 
borítóra írt évszámot, s azt hitte, hogy Harry saját naplója került hozzá. A 
közelben állók elnémultak. Ginny rémült arccal nézett a naplóra, majd Harryre.
- Add vissza neki, Malfoy - szólt szigorúan Percy.
- Majd ha megnéztem - felelte Malfoy, és kaján vigyorral meglengette a naplót 
Harry előtt.
Percy belefogott az "Én mint prefektus..." kezdetű szövegbe, de Harry most már
 kijött a béketűrésből. Előhúzta varázspálcáját, és elkiáltotta magát:
- Capitulatus!
Ahogy Piton varázslata lefegyverezte Lockhartot, úgy Malfoy kezéből is 
kiröppent a napló. Ron széles vigyorral elkapta.
- Harry! - csattant fel Percy. - A folyosón tilos varázsolni. Jól tudod, hogy ezt
 jelentenem kell!
Harryt azonban csak az érdekelte, hogy sikerült csatát nyernie Malfoy ellen 
- ez pedig bőven megérte az öt pontot, amit a Griffendéltől levonhattak. Malfoy 
majd' megpukkadt mérgében, s mikor az osztálya felé tartó Ginny elhaladt 
mellette, megvetően odaszólt a kislánynak:
-	Nem hinném, hogy Potter örült a kis üdvözletednek! Gínny eltakarta az
 arcát, és gyorsan beszaladt a tanterem ajtaján.
***

Lucius Malfoy csörtetett be Hagrid kunyhójába. A varázsló hosszú fekete úti 
köpönyeget viselt, s arcán hideg, önelégült mosoly terült szét. Agyar nyomban
 morogni kezdett, amint meglátta.
- Máris itt van, Caramel? - bólintott elismerően Malfoy. Nagyon helyes...
- Maga mit keres itt? - csattant fel Hagrid. - Takarodjon a házamból!
- Higgye el, jóember, nekem sem öröm belépni a maga... öhm, minek is 
nevezte?... "házába". - Lucius Malfoy fanyar vigyorral nézett körül a 
kunyhóban. - Csak azért teszem, mert az iskolában azt a felvilágosítást kaptam, 
hogy itt találom az igazgatót.
- Megtudhatnám, mit óhajt tőlem, Lucius? - Dumbledore udvariasan beszélt, de
 kék szeme még mindig fenyegetően izzott.
- Roppant sajnálatos dologról van szó, Dumbledore - vetette oda fölényesen
 Malfoy, és pergamentekercset húzott elő a köpenye alól. - A felügyelőbizottság 
úgy döntött, hogy ideje felállnia. Ez itt a felfüggesztési határozat - rajta van 
mind a tizenkét aláírás. Attól tartunk, hogy vezetői képességei meggyengültek.
 Hány merénylet is történt ez idáig? Ma délután is sor került kettőre, igaz? Ha 
így megy tovább, egyetlen mugli születésű tanulónk sem marad. Márpedig 
mindannyian tudjuk, milyen szörnyű veszteség volna ez az iskola számára.
- De Lucius, ez igazán. . . - hebegte riadtan Caramel. Dumbledore-t 
felfüggeszteni... nem, nem... ez képtelenség, ráadásul éppen most...
- Az igazgató kinevezése és felfüggesztése a felügyelőbizottság hatáskörébe 
tartozik, Caramel - felelte Mr Malfoy szinte nyájasan. - Mivel Dumbledore nem
 tudja elejét venni a további merényleteknek...
- Értse meg, Lucius, - szólt verejtékező arccal Caramel -, ha még Dumbledore
 sem tudja megoldani az ügyet, akkor ki tudná?
- Majd meglátjuk - mosolygott Mr Malfoy. - Most csak annyit tudunk, hogy 
mind a tizenketten megszavaztuk... Hagrid felpattant a székéből. Borzas fekete 
üstöke a mennyezetet súrolta.
- És a tizenkettőből hányat kellett megfenyegetnie vagy megzsarolnia, hogy
 beleegyezzen ebbe, mi? - kiabálta.
- Ejnye, ejnye, kedves Hagrid - csóvált a fejét Malfoy. -Ez a forrófejűség még 
kellemetlen helyzetbe hozhatja. Azt ajánlom, az Azkaban fegyőreivel ne 
beszéljen hasonló hangnemben. Ők nem lesznek ilyen megértőek.
- Nem küldheti el Dumbledore-t! - üvöltötte Hagrid. Agyar, a vadkanfogó kopó 
szűkölve vonult vissza a vackára. - Ha ő elmegy, senki se fogja megvédeni a
 mugiivadékokat! Folytatódni fognak a merényletek!
- Fékezd magad, Hagrid! - szólt rá szigorúan Dumbledore, majd Lucius 
Malfoyhoz fordult.
- Ha a bizottság tagjai ragaszkodnak a távozásomhoz, természetesen elfogadom
 a döntésüket.
- De hát. . . - motyogta Caramel. - Ne! - mordult fel Hagríd.
Dumbledore egy pillanatra sem vette le a tekintetét Lucius Malfoy jéghideg, 
szürke szeméről.
- Annyi azonban bizonyos - folytatta emelt hangon és lassan, hogy 
valamennyien jól értsék a szavait -, hogy véglegesen csak akkor hagyom el az
 iskolát, ha többé senki nem lesz hűséges hozzám. Roxfortban nem maradnak 
magukra azok, akik segítséget kérnek.
Harry egy pillanatig biztosra vette, hogy Dumbledore beszéd közben épp abba a 
sarokba pillantott, ahol ő és Ron rejtőztek.
- Ez igazán tiszteletre méltó, Albus - biccentett Malfoy. Valamennyiünknek 
hiányozni fog a maga... öhm, egyéni vezetési stílusa. Csak abban
 reménykedhetünk, hogy az utóda sikeresen véget vet a... merényléseknek.
Azzal Malfoy odalépett a kunyhó ajtajához, kinyitotta, és kitessékelte 
Dumbledore-t.
***

Egyetlen ember akadt csak az iskolában, akin látszott, hogy élvezi a 
gyanakvással és rettegéssel fertőzött közhangulatot. Draco Malfoy olyan 
kevélyen járt-kelt a folyosókon, mintha kinevezték volna iskolaelsőnek.
 Harrynek eleinte fogalma sem volt, minek örül annyira a mardekáros fiú, de 
aztán az egyik bájitalórán, két héttel Dumbledore és Hagrid távozása után, 
végighallgatta Malfoy Craknak és Monstrónak címzett ömlengését.
- Mindig sejtettem, hogy végül apám fog megszabadítani minket Dumbledore-
tól. - Malfoy azt a fáradtságot sem vette, hogy lehalkítsa a hangját. - Mondtam 
rnár nektek, hogy szerintem a Roxfortnak még soha nem volt ilyen rossz 
igazgatója, mint Dumbledore. Talán most egy normális varázsló veszi át a 
helyét. Olyasvalaki, aki nem akarja bezárni a Titkok Kamráját. McGalagony 
nem sokáig marad igazgató, ő csak helyettesít...
Piton elsétált Harry mellett, de megjegyzés nélkül hagyta Hermione üres helyét
 és üstjét.
- Professzor úr - szólt fennhangon Malfoy. - A professzor úr miért nem
 jelentkezik az igazgatói állásra?
- Lassan a testtel, Malfoy - csóválta fejét Piton, de nem tudott elfojtani egy 
halvány mosolyt. - A felügyelőbizottság csupán felfüggesztette Dumbledore 
professzort. Bízhatunk benne, hogy nemsokára újból köztünk lesz.
- Hát persze - bólogatott Malfoy alattomos vigyorral. - Szerintem apám 
támogatná a professzor urat, ha jelentkezne az állásra. Majd megmondom neki,
 hogy a professzor úr a legjobb tanár az iskolában...
Piton mosolyogva indult tovább az asztalok között. Szerencsére nem vette észre 
Seamus Finnigant, aki úgy tett, mintha belehányna az üstjébe.
- Csodálom, hogy a sárvérűek még mindig nem takarodtak el a suliból - folytatta
 Malfoy. - Öt galleont teszek rá, hogy a következő meghal. Kár, hogy nem 
Granger volt az...
Ekkor megszólalt a csengő. Épp jókor- Malfoy utolsó szavaira ugyanis Ron 
felpattant a helyéről. A szedelőzködő diákok forgatagában nem tűnt fel, hogy rá 
akarja vetni magát Malfoyra.
- Eresszetek! - hörögte, miközben Harry és Dean két oldalról a karját 
szorongatták. - Nem érdekel, nem is kell a pálcám, puszta kézzel fojtom meg...
- Siessetek, át kell kísérnem benneteket gyógynövénytanórára! - harsogta Piton 
az osztály feje fölött, s a csapat kettes-hármas sorokban elindult. Ront Harry és 
Dean kísérte a menet végén, mivel a fiú még mindig rá akart támadni Malfoyra.
 Csak akkor engedték el, mikor kiértek a kastély épületéből, és a konyhakerten 
át elindultak az üvegházak felé.
***


Lucius Malfoy állt a küszöbön, dühtől eltorzult arccal. Mellette pedig ott állt egy
 pöttöm, gézbe bugyolált alak: Dobby.
- Jó estét, Lucius - köszönt udvarias mosollyal Dumbledore.
Malfoy kis híján fellökte Harryt, úgy rontott be a szobába. Dobby utána loholt, 
majd lekuporodott gazdája köpönyegszegélyéhez, és olyan arcot vágott, mint 
egy halálraítélt.
- Hát így állunk! - Malfoy az igazgató arcába meredt. - Visszajött. A 
felügyelőbizottság felfüggesztő határozata ellenére vette a bátorságot, és
 visszajött a Roxfortba!
- Jól látja a helyzetet, Lucius - felelte derűsen Dumbledore. - Ugyanis ma 
üzeneteket kaptam a bizottság másik tizenegy tagjától. Komolyan mondom, 
olyan volt, mintha bagolyzáporba kerültem volna. Értesültek róla, hogy Arthur 
Weasley kislányát megölték, és arra kértek, hogy azonnal térjek vissza az 
iskolába. Úgy tűnik, mégiscsak engem tartanak a legalkalmasabbnak a feladatra. 
Egyébként nagyon furcsa dolgokat meséltek nekem. Többen is úgy emlékeztek, 
hogy maga mindenféle átkokat helyezett kilátásba arra az esetre, ha nem 
egyeznek bele a felfüggesztésembe.
Lucius Malfoy arca még a szokásosnál is sápadtabb lett, de szeme még mindig
 dühösen izzott.
- Értem - sziszegte. - No és sikerült véget vetnie a merényleteknek? Elkapták a
 tettest?
- Igen - felelte mosolyogva Dumbledore.
- Csakugyan? - csattant fel Malfoy. - Na és ki az?
- Ugyanaz, aki a múltkor, Lucius. De Voldemort nagyúr ezúttal valaki mással 
végeztette el a munkát. Mégpedig ennek a naplónak a segítségével.
Felmutatta az átlyukasztott fekete könyvecskét, s közben Malfoy arcát fürkészte.
 Harry viszont Dobbyra nézett.
A manó nagyon furcsa dolgot művelt. Dülledt szemével jelentőségteljesen
 Harryre meredt, s közben a naplóra, majd Mr Malfoyra mutatott, azután pedig
 ököllel fejbe kólintotta magát. Malfoy lassan bólintott.
- Vagy úgy...
- Agyafúrt terv - folytatta szenvtelen hangon Dumbledore, miközben továbbra is 
Malfoy szemébe nézett. - Ugyanis ha a mi Harrynk. . . - Mr Malfoy itt szúrós 
pillantást vetett Harryre - és a barátja, Ron nem találják meg ezt a könyvet,
 akkor mindenért Ginny Weasleynek kellett volna bűnhődnie. Soha senki nem 
tudta volna bizonyítani, hogy nem szabad akaratából cselekedett...
Mr Malfoy nem felelt. Arca egyszeriben olyan merev lett, mint egy farsangi 
maszk.
- Gondoljon csak bele - folytatta Dumbledore -, milyen következményei lettek 
volna annak... Weasleyék az egyik legtiszteletreméltóbb aranyvérű család. 
Képzelje csak el, milyen fényt vetett volna Arthur Weasleyre és a muglivédelmi 
törvényére, ha a lányáról kiderül, hogy mugiivadékokat gyilkol. Nagy szerencse, 
hogy megtaláltuk ezt a naplót, és kitöröltük belőle Denem emlékeit. 
Máskülönben ki tudja, hová fajult volna a dolog...
- Nagy szerencse. - Malfoynak ennyit sikerült kipréselnie magából. Közben a 
háta mögött Dobby még mindig felváltva rá és a naplóra mutogatott, és időnként 
fejbe vágta magát.
Harry egyszerre megértette az üzenetet. Biccentett Dobbynak, mire a manó 
visszahúzódott a sarokba, és büntetésből csavargatni kezdte a saját fülét.
- Mr Malfoy, nem kíváncsi rá, hogy hogyan került a napló Ginnyhez? - kérdezte 
Harry.
Lucius Malfoy nyomban felé fordult.
- Honnan tudjam, hol szedte össze az az ostoba kis liba?
- Onnan - felelte Harry -, hogy maga adta neki a Czikornyai és Patzában. Elvette
 tőle a használt átváltoztatás-tankönyvét, és belecsempészte a naplót.
Mr Malfoy sápadt ujjai ökölbe szorultak. - Bizonyítsd be - sziszegte.
- Ugyan már, ezt nem lehet bizonyítani. - Dumbledore Harryre mosolygott. - 
Most, hogy Denem eltűnt a naplóból, már végképp nem. Másfelől viszont azt 
ajánlanám, Lucius, hogy a jövőben ne nagyon osztogassa Voldemort nagyúr régi 
iskolai csecsebecséit. Ha esetleg még egy darab ártatlan kezekbe kerül, Arthur 
Weasley tenni fog róla, hogy bizonyítékként használják fel maga ellen...
Lucius Malfoy néhány másodpercig mozdulatlanul állt; csak jobb kezének ujjai
 görbültek be, mintha a pálcája után akarna kapni. Ehelyett azonban sarkon 
fordult, és ráförmedt házimanójára.
- Indulunk, Dobby!
Azután feltépte az ajtót, s egy rúgással kipenderítette a folyosóra engedelmesen 
odasiető manóját. Harry és Dumbledore még jó ideig hallották Dobby fájdalmas
 vonyítását. Harry töprengve nézett maga elé, majd egyszerre felkapta a fejét.
- Dumbledore professzor - hadarta -, megengedi, hogy visszaadjam a naplót Mr
 Malfoynak?
- Hát persze, Harry - felelte Dumbledore. - De siess, mert még lekésed a
 lakomát.
Harry felkapta a könyvecskét, és kirohant a szobából. Még hallotta Dobby távoli 
jajveszékelését. Tervének esélyeit latolgatva gyorsan lerúgta egyik cipőjét, 
levette mocskos, átázott zokniját, és beledugta a naplót. Azután Malfoyék 
nyomába eredt.

A lépcső tetejénél érte utol őket.
- Mr Malfoy - zihálta -, szeretnék adni magának valamit. - Azzal a varázsló 
kezébe nyomta a büdös zoknit.
- Mi ez a. . .
Malfoy kirángatta a naplót, a zoknit eldobta, majd villogó szemmel Harryre
 meredt.
- Eljön a nap, mikor ugyanarra sorsra jutsz, mint a szüleid, Harry Potter - 
suttogta rekedten. - Ők is mindenbe beleütötték az orrukat.
Azzal faképnél hagyta Harryt.
- Gyerünk, Dobby. Azt mondtam, gyerünk!
A manó azonban nem mozdult. A magasba emelte Harry undok, ragacsos 
zokniját, és úgy nézett rá, mintha felbecsülhetetlen értékű kincset talált volna.
- Az úr zoknit adott Dobbynak - hebegte álmélkodva. Dobby zoknit kapott az 
úrtól.
- Micsoda? - mérgelődött Malfoy. - Mit beszélsz?
- Dobbynak zoknija van. Az úr eldobta, Dobby elkapta, és Dobby - Dobby most 
már szabad.
Lucius Malfoy megkövülten bámult a manóra, azután megfordult és Harryre 
vetette magát.
- Elbocsátottad a rabszolgámat, kölyök!
- Ne bántsd Harry Pottert! - bömbölte Dobby, és a következő pillanatban 
hatalmas durranás rázta meg a folyosót. Mr Malfoy hátratántorodott, és 
egyensúlyát vesztve legurult a lépcsőn, mint egy ormótlan fekete labda. A 
fordulóban aztán feltápászkodott, és lilára vált arccal előhúzta a varázspálcáját. 
Dobby azonban figyelmeztetően felemelte hosszú ujját.
- Hordd el magad - szólt mérgesen, s ujját Malfoyra szegezte. - Ne merd bántani
 Harry Pottert. Távozz.
Lucius Malfoynak be kellett látnia, hogy nincs esélye. Még egy utolsó gyilkos 
pillantást vetett ellenfeleire, azután vállára kanyarintotta köpenyét, és sietve 
kereket oldott.
***

Lucius Malfoyt kizárták a felügyelőbizottságból. Draco többé nem viselkedett 
úgy, mintha ő volna az iskola királya. Épp ellenkezőleg: mogorva és hallgatag 
lett.