Amy: Az Erkélynél

Az erkély előtt egy lány áll
A szél sodorja sötét haját
Meredten néz a semmibe
Szemében fénylenek az emlékek

Emlékszik, még elsős évesen
Sosem beszélt, csak keveset
Megpillantott egy szőke fiút
Szépet, de hiút

Elé állt, a fiú mellé mutatott
Kedvesen elmosolyodott, ami a fiút mulatatott
Lepillantott a mellette heverő sakkra
Kezébe vett egy bábut, lekenve fekete lakkal

A lány megszerezte első barátját
Ám egy évre rá, fellobant a láng
A fiú mégsem úgy nézett a lányra
Így lett a barátság civakodás mára

A lány csak rajongást érezhetett Érte
A fiúval megegyezett, hisz Miért ne?
Most sír a lány az erkélynél
Bár töretlenül áll, jobban egy ereklyénél

Hirtelen két kéz fonódik derekára
Megfordul, s szép szemeket talál
A fiú suttogja neki: Bocsánat
Lágy csókba fornak, szorosan fogják egymást
A szőke fiú és a lány.