AZKABANI FOGOLY- IDÉZETEK
Kisvártatva megjelent az ajtóban az a három roxfortos diák, akiket Harry, Ron és Hermione a 
legkevésbé akartak látni: Draco Malfoy, valamint barátai, Vincent Crak és Gregory Monstro.
Draco Malfoy és Harry azóta esküdt ellenségek voltak, amióta először utaztak együtt a Roxfort
 Expresszen. A sápadt, alattomos képű Malfoyt annak idején a Mardekárba osztották be, s azóta
 bekerült háza kviddicscsapatába. Ő is fogó volt, akárcsak Harry a griffendéleseknél. Két
 elmaradhatatlan kísérője, vagy inkább szolgája, Crak és Monstro tagbaszakadt, tompa agyú fiúk 
voltak. Crakot, a magasabbikat gombafrizurájáról és vastag nyakáról lehetett felismerni, Monstro 
kefehajával és hosszú karjával gorillára emlékeztetett.
Malfoy kinyitotta a fülke ajtaját.
- Nicsak, itt a kis csapat! - szólt szokásos lusta, vontatott modorában. - Pöttöm és a 
Vízipatkány.
Crak és Monstro bután heherésztek.
- Hallom, az apád végre leakasztott egy kis aranyat a nyáron - folytatta Ronhoz fordulva
 Malfoy. - Anyád nem kapott szívrohamot?
Ron olyan bőszen pattant fel, hogy még Csámpás kosarát is lesodorta az ülésről. Lupin
 professzor felhorkant álmában. A tanár láttán Malfoy ösztönösen hátrált egy lépést.
- Az meg kicsoda?
- Egy új tanár - felelte Harry, aki ugyancsak felállt, hogy szükség esetén visszatarthassa Ront. - 
Mit is mondtál az előbb?
Malfoy fénytelen szeme összeszűkült. Volt annyi esze, hogy ne provokáljon verekedést egy
 tanár orra előtt.
- Gyerünk - vetette oda bosszúsan csatlósainak, azzal mindhárman továbbálltak.

***

Malfoy átfurakodott Hermione mellett, és elállta Harry útját. Arcán gonosz vigyor ült, s amúgy 
fénytelen szeme csillogott a kárörömtől.
- Kopj le, Malfoy - mordult rá Ron.
- Te is elájultál, Weasley? - harsogta Malfoy. - Betojtál a csúnya öreg dementor bácsitól?
- Valami gond van? - csendült egy szelíd hang. Lupin professzor épp akkor szállt ki a
 fiákeréből.
Malfoy szemtelenül végigmérte a professzort, elidőzve foltos talárján és jobb napokat látott
 bőröndjén. Azután enyhe gúnnyal a hangjában így szólt:
- Nem, nincs semmi gond, öhm… professzor úr.
Azzal rávigyorgott Crakra és Monstróra, s elindult felfelé a kastély bejáratához vezető
 lépcsősoron.
***


Malfoyon akadt meg a szemük. A fiú egy csapat mardekáros gyűrűjében állt, és a derültségből
 ítélve valami roppant szórakozató dolgot mesélt nekik. Mikor Harryék elhaladtak mellette, épp 
látványosan ájulást tettetett. Hallgatósága dörgő kacajjal jutalmazta a paródiát.
- Ne törődj vele - szólt Hermione, aki Harry mögött lépkedett. - Nem érdemel annyit, hogy
 bosszankodj miatta…
- Hé, Potter! - visította Pansy Parkinson, egy rókaképű mardekáros lány. - Potter! 
Jönnek a dementorok! Húúúúúú!

Harry és Malfoy eddig egyetlen kviddicsmeccsen mérték össze tudásukat. Akkor Malfoy húzta
 a rövidebbet. Harry a meccs emlékétől némiképp felderülve szedett magának egy kis kolbászt és 
sült paradicsomot.



Malfoy lelkesen mesélt valamit Craknak és Monstrónak, akik bután vihogtak, Harrynek volt
 egy biztos tippje, hogy miről folyik a szó.
Hagrid a kunyhó ajtajában állva várta a csoportot. Látszott rajta, hogy nagyon izgatott
. Vakondbőr kabátját viselte, s Agyar, a vadkanfogó kutya ott pihent a lábainál.
- Gyertek csak, gyertek, szaporán! - kiáltotta a közeledő diákok felé. - Igazi csemegé
t tartogatok nektek! Nagyon izgalmas óra lesz! Mindenki itt van? Jól van, gyertek utánam!
Harry eleinte attól tartott, hogy Hagrid a Tiltott Rengetegbe akarja vezetni őket. Ő, Harry az 
elmúlt két évben épp elég kellemetlen tapasztalatot szerzett ott ahhoz, hogy egy életre elmenjen a
 kedve az erdei sétáktól. Hagrid azonban nem ment be a fák közé, hanem továbbhaladt az erdő 
széle mentén, s a csoport ötperces gyaloglás után egy bekerített, üres kifutóhoz érkezett.
- Álljatok ide a kerítés mellé! - rendelkezett Hagrid. - Így ni… Mindenki jól lát? Most pedig
 először is nyissátok ki a könyveiteket…
- Hogyan? - kérdezte Draco Malfoy szokásos flegma stílusában.
- Tessék? - hökkent meg Hagrid.
- Hogyan nyissuk ki a könyvet? - ismételte Malfoy, azzal kivette táskájából a Szörnyek
 szörnyű könyve egy madzaggal megkötözött példányát. A többiek is így tettek, egyesek, mint Harry, 
összeszíjazva tartották könyvüket, mások zacskóba dugták, vagy jókora szorítókapcsot 
csíptettek rá.
- Egyikőtök se… egyikőtök se tudta kinyitni a könyvét? - hüledezett Hagrid.
Mindenki a fejét rázta.
- De hisz csak meg kell simogatni őket - tárta szét a karját Hagrid - Így ni…
Kivette Hermione kezéből a könyvet, és letépte róla a Magifixet. A könyv rögtön harapni
 próbált, de Hagrid gyorsan végighúzta mutatóujját a gerincén. A könyv megborzongott, majd
 engedelmesen kinyílt, és nem mozdult többet.
- Nahát, milyen buták vagyunk! - gúnyolódott Malfoy. - Meg kellett volna simogatni! 
Hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe!
Hagrid segélykérően nézett Hermionéra.
- Azt hittem, mulatságosnak találjátok majd őket - mondta elbizonytalanodva.
- Hát persze! Roppant mulatságosak! - harsogta Malfoy. - Milyen jó vicc lenne, ha leharapnák
 a kezünket!
- Fogd be, Malfoy - szólt halkan Harry. Azt akarta, hogy Hagrid első órája a lehető legjobban
 sikerüljön, s a vadőr már most kissé kedveszegettnek tűnt.
- Na, szóval… - folytatta Hagrid, de látszott, hogy elveszítette a fonalat. - Szóval, akkor
 megvannak a könyvek, és… és… már csak a legendás lények hiányoznak. Igen… Hát akkor
 hozom is őket. Várjatok…
Azzal sarkon fordult, és eltűnt az erdőben.
- Te jó ég, micsoda nyomortanya - jegyezte meg fennhangon Malfoy. - Apám szívbajt kap, ha
 megtudja, hogy ez a féleszű melák órákat tart…
- Fogd be, Malfoy - ismételte Harry.
- Vigyázz, Potter, jönnek a dementorok…
- Hííííí!



Malfoy, Crak és Monstro Csikócsőrrel próbálkoztak. Az állat meghajolt Malfoy előtt, s a fiú
 fitymáló arccal megpaskolta a esőrét.
- Ez tök könnyű - szólt jó hangosan, hogy Harry is hallja. - Gondoltam, hogy nem lehet nagy
 kunszt, ha Potternek sikerült… Nem is vagy te olyan veszélyes, igaz? - mondta a hippogriffnek. -
 Igaz, te behemót rondaság?
Az egész egy karomvillanásnyi ideig tartott, Malfoy felsikoltott, és a következő pillanatban
 Hagrid már rá is húzta a láncos bőrövet Csikócsőr nyakára. Ha nem fogja vissza az állatot, az
 rávetette volna magát Malfoyra, aki véres talárban fetrengett a füvön.
- Meghalok! - hörögte társai nagy rémületére. - Nézzetek rám, meggyilkolt! Meghalok!
- Dehogyis halsz meg - mordult rá Hagrid, de ő maga is holtsápadt volt. - Segítsetek… Ki kell
 vinni innen…
Amíg ő felnyalábolta Malfoyt, Hermione a kerítés kapujához szaladt és kinyitotta. Mikor 
Hagrid elhaladt mellette Malfoyjal, Harry látta, hogy a fiú karján hosszú, mély seb tátong. Hagrid
 futva indult Malfoyjal a kastély felé.
Harry, Ron, Hermione és a többiek sietős léptekkel követték őket. A mardekárosok egymást 
túllicitálva szidták Hagridot.
- Az ilyet ki kell rúgni! - dühöngött könnyes szemmel Pansy Parkinson.
- Malfoy csak magának köszönheti! - csattant fel Dean Thomas, mire Crak és Monstro
 fenyegetően dörzsölgetni kezdték az öklüket.
Az egész társaság besereglett a néptelen bejárati csarnokba.
- Megyek, megnézem, hogy van - mondta Pansy, és a többiek pillantásától kísérve felszaladt a
 márványlépcsőn. A mardekárosok Hagridot átkozva elindultak alagsori klubhelyiségükbe, míg
 Harryék a Griffendél-torony felé vették az irányt.
- Mit gondoltok, meg fog gyógyulni? - kérdezte aggódva Hermione.


- Még nem - morogta Hagrid, és nagyot kortyolt a kupából. - De meg fogják tenni. Ha 
Malfoyon múlik…
- Hogy van? - érdeklődött Ron, miután leültek az asztalhoz. - Ugye, nem komoly a sérülése?
- Madam Pomfrey mindent megtett - dörmögte kábán a vadőr -, de Malfoy még mindig 
panaszkodik… Fájlalja a karját… nem akarja levenni a kötést…
- Rájátszik - mérgelődött Harry. - Madam Pomfrey minden sérülést meg tud gyógyítani.
 Tavaly még a csontjaimat is visszanövesztette. Malfoy csak bajt akar keverni.


Malfoyjal legközelebb kedden délelőtt, a mardekárosok és a griffendélesek közös dupla
 bájitaltanóráján találkoztak. Már javában tartott az óra, amikor a fiú vastagon bebugyolált és
 felkötött karral betámolygott a pinceterembe. Ha nem ismeri Malfoyt, Harry azt hitte volna, hogy
 egy véres csata hősi túlélőjét látja.
- Hogy vagy, Draco? - kérdezte sajnálkozva Pansy Parkinson. - Nagyon fáj?
- Igen - nyögte mártírarccal Malfoy, de mikor Pansy elfordult, vigyorogva rákacsintott Crakra
 és Monstróra.
- Gyere csak, fiam, gyere csak - intett neki szórakozottan Piton professzor.
Harry és Ron sokatmondó pillantást váltottak, ha ők érkeztek volna későn az órára, Pito
n gondolkodás nélkül fenyítést szabott volna ki rájuk. Malfoy azonban bármit megtehetett nála.
 Piton, mint a Mardekár-ház feje, nyíltan kivételezett saját diákjaival.
Ezen az órán egy új bájital, a zsugorító főzet elkészítését tanulták. Malfoy Harry és Ron 
szomszédságában állította fel az üstjét, így a hozzávalókat ugyanazon az asztalon készítették elő.
- Tanár úr - szólt Malfoy -, a karom miatt nem tudom felaprítani magamnak a 
százszorszépgyökeret…
- Weasley, aprítsd fel Malfoy gyökerét - vetette oda Piton.
Ron elvörösödött.
- Semmi baja a karodnak - sziszegte. Malfoy kajánul vigyorgott.
- Hallottad, mit mondott a tanár úr. Gyerünk, Weasley, láss hozzá!
Ron felkapta a kését, és durván aprítani kezdte a gyökeret.
- Tanár úr - nyafogta Malfoy -, Weasley tönkreteszi a százszorszépgyökeremet.
Piton odalépett az asztalukhoz, és kampós orra fölött a gyökérkupacra nézett. Szája 
rosszindulatú mosolyra húzódott hosszú, zsíros, fekete haja árnyékában.
- Cserélje ki a gyökereit Malfoyéval, Weasley.
- De tanár úr… !
Ron bő negyedórát áldozott rá, hogy takaros kis kockákra vágja a gyökereit.
- Gyerünk - sziszegte fenyegetően Piton.
Ron kelletlenül odatolta Malfoynak saját, mintaszerűen felaprított gyökereit, majd újból a
 kezébe vette a kést.
- Tanár úr, az aszú fügét se tudom egyedül meghámozni - nyafogta leplezetlen kajánsággal 
Malfoy.
- Potter, hámozd meg Malfoy aszú fügéjét - szólt Piton, felöltve külön Harry számára 
tartogatott undorodó arckifejezését.
Miközben Ron a Malfoytól örökölt gyökérroncsokat igyekezett úgy-ahogy megmenteni, Harry
 a kezébe vette Malfoy aszú fügéjét, és gyorsan meghámozta. Azután szótlanul visszalökte a 
gyümölcsöt Malfoy elé. A mardekáros fiú elégedetten elvigyorodott.
- Találkoztatok mostanában Hagrid barátotokkal? - kérdezte fojtott hangon.
- Semmi közöd hozzá - vetette oda Ron, fel se pillantva a gyökérszeletelésből.
- Félek, nem sokáig lesz már az iskola tanára - folytatta gúnyos sajnálkozással Malfoy. – Apám
 eléggé felháborodott a balesetem miatt…
- Ha sokat dumálsz, megmutatom, milyen egy igazi baleset - sziszegte Ron.
- …panaszt is tett a felügyelő-bizottságnál. És persze a Mágiaügyi Minisztériumban is.
 Tudjátok, apám elég befolyásos ember. És hát egy ilyen maradandó sérülés… - Malfoy 
színpadiasan sóhajtott. - Ki tudja, rendbe jön-e valaha is a karom?
- Szóval ezért játszod meg a szenvedőt - mordult fel Harry. Annyira remegett a keze a dühtől, 
hogy véletlenül lefejezte az egyik döglött hernyót. - Azt akarod, hogy kirúgják Hagridot!
- Hát igen… - Malfoy suttogóra fogta a hangját. - De más előnyei is vannak a dolognak.
 Weasley, szeleteld fel a hernyóimat…

- Nem messze innen… - ismételte elgondolkozva Ron, majd a hallgatózó Malfoyra tévedt a 
pillantása. - Mi van, Malfoy? Aprítsam fel valamidet?
Malfoy eleresztette a füle mellett a megjegyzést. Áthajolt az asztal fölött, s szemében gonosz
 fény csillant.
- Egyedül akarod elkapni Blacket, Potter?
- Igen, persze - hagyta rá gúnyosan Harry. Malfoy alattomosan elmosolyodott.
- Én a te helyedben már rég a nyomába eredtem volna - szólt csevegő hangon. – Nem
 játszanám itt a suliban a jó kis fiút…
- Mit dumálsz itt össze, Malfoy? - reccsent rá Ron.
- Talán nem tudod, Potter? - suttogta Malfoy, s fakó szeme összeszűkült.
- Mit?
Malfoy elvigyorodott.
- Nem akarod vásárra vinni a bőröd? - mondta. - Inkább a dementorokra bízod a dolgot, mi?
 Pedig én a helyedben bosszút állnék. Magam kapnám el Blacket.
- Mi a, fenéről beszélsz? - csattant fel dühösen Harry, de mielőtt Malfoy válaszolhatott volna, 
Piton a csoporthoz fordult.
***


Kikísérte barátait a bejárati csarnokba, ahol Frics várta a Roxmortsba indulókat. A gondnok a
 tölgyfaajtó mellett állt, minden diákot, aki odalépett hozzá, sötét gyanakvással végigmért, majd
 kipipálta a nevét egy hosszú listán.
- Te itt maradsz, Potter? - kiáltott hátra Malfoy, aki Crak és Monstro előtt állt a sorban. – Félsz
 elmenni a dementorok mellett?

Malfoy a nagyteremből kivonuló diákok tömegén át odakiáltotta neki:
- A dementorok üdvözletüket küldik, Harry!


A meccs előtti napon a szél viharos erejűvé fokozódott, s csak úgy ömlött az eső. A folyosókon 
és a tantermekben olyan sötét volt, hogy meg kellett kétszerezni a fáklyák és lámpások számát. A
 Mardekár csapatának tagjai valóban kárörvendően vigyorogtak - Malfoyjal az élen.
- Oh, bárcsak jobban lenne a karom - sóhajtozott, miközben odakint tombolt az ítéletidő.


Hétfő reggel Harry szinte menekülve távozott a gyengélkedőről, örült, hogy újra elmerülhet az
 iskola zajos forgatagában, ahol kénytelen volt más dolgokra figyelni - sajnos többek között Draco
 Malfoy gúnyolódására is. Malfoy magán kívül volt a gyönyörűségtől hogy tanúja lehetett a
 Griffendél vereségének. Végre levette a kötést a karjáról, s "gyógyulása" örömére lelkesen 
eljátszotta, hogyan esett le Harry a seprűjéről. A következő bájitaltanórán addig utánozta a 
járőröző dementorokat, amíg Ron a képébe nem vágott egy friss, nyálkás krokodilszívet. Piton 
ötven mínuszponttal jutalmazta a telitalálatot.


- Malfoy tudja - szólalt meg hirtelen. - Emlékeztek, mit mondott nekem bájitaltanórán? Én a
 helyedben bosszút állnék. Magam kapnám el Blacket.
- Malfoy tanácsát akarod megfogadni a miénk helyett!? - fakadt ki Ron. - Tudod, mit küldtek
 el Pettigrew anyjának, miután Black végzett a fiával? Apa elmesélte nekem - a Bűbáj-rend
 arany fokozatát és Pettigrew ujját egy dobozban. Az volt a legnagyobb darab, ami egyben maradt 
belőle. Black dühöngő őrült, Harry. Nagyon veszélyes…
Harry azonban nem figyelt rá.
- Az apja mondhatta el Malfoynak - folytatta makacsul. - Az öreg Malfoy Voldemort 
bizalmasa volt…
- Muszáj kimondanod a nevét!? - vágott közbe dühösen Ron.
- …nyilván azt is tudta, hogy Black is Voldemortnak dolgozik…
- És Malfoy repesne az örömtől, ha Black téged is miszlikbe tépne, mint Pettigrew-t! Fogd má
r fel, Harry! Malfoy azt akarja, hogy megölesd magad, s lehetőleg még a Griffendél-Mardeká
r meccs előtt!


- "Ameddig szükséges, Wood"… Szerintem jobb lesz, ha beszerzel egy másik seprűt, Harry. A
 seprűk világa hátuljában van egy megrendelőlap… Vehetnél egy Nimbusz Kétezeregyest. 
Malfoynak is olyan van.
- Ami Malfoynak tetszik, abból én nem kérek - jelentette ki sötéten Harry.

- Gondolod, hogy elbírsz ezzel a seprűvel, Potter? - nyekeregte egy ismerős hang.
Draco Malfoy lépett az asztalukhoz, Crak és Monstro kíséretében.
- Igen, azt hiszem - felelte higgadtan Harry.
- Egy csomó extrája van, mi? - Malfoy szemében gonosz fény csillant. - Kár, hogy ejtőernyőt
 nem szereltek rá - mi lesz, ha meglátsz egy dementort?
Crak és Monstro heherésztek.
- A te seprűdről pedig egy harmadik kéz hiányzik - vágott vissza Harry. - Ami elkapja 
helyetted a cikeszt.
A griffendéles csapat hahotába tört ki. Malfoy dühösen összehúzta szemét, és sarkon fordult.


- Alaposan ráijesztettél Malfoyra…
Harry szeme elkerekedett. Malfoy, Crak, Monstro és Marcus Flint, a mardekárosok
 csapatkapitánya egymás hegyén-hátán hevertek a fűben, és kapkodva próbáltak kikecmeregni
 hosszú, fekete, kámzsás köpenyeikből. Úgy tűnt, mintha Malfoy Monstro nyakában ült volna. A
 rakás mellett ott állt McGalagony professzor, arca csak úgy lángolt a dühtől.
- Undorító, aljas trükk! - kiabálta. - Gyáva, alantas szabotázs a Griffendél fogója ellen!
 Büntetőfeladat mind a négyüknek, és ötven pont levonás a Mardekártól! Erről Dumbledore 
professzor is értesülni fog, arra mérget vehetnek! Tessék, már jön is!
Ennél gyönyörűbben semmi nem koronázhatta volna meg a Griffendél győzelmét. Ron, miután 
nagy nehezen átverekedte magát a tömegen, és csatlakozott Harryhez, kétrét görnyedt a nevetéstől 
Malfoy láttán, aki még mindig nem tudta lehámozni magáról Monstróval közös köpönyegüket.
***


Kisvártatva az is kiderült, hogy ki: Malfoy volt az, és elmaradhatatlan csatlósai, a Crak-
Monstro páros. Mint mindig, most is Malfoy beszélt:
- …talán már holnap megjön a bagoly apámtól. El kellett mennie a meghallgatásra, hogy
 beszámoljon a sérülésemről… Biztos elmondta, hogy három hónapig mozdítani se bírtam a
 karomat…
Crak és Monstro bután heherésztek.
- Bár hallhattam volna, hogyan mentegeti a kedvencét az a féleszű behemót… "Kérem szépen,
 tessék elhinni, nem bánt az senkit se!"… De majd rádöbben, hogy a hippogriffjének 
befellegzett…
Malfoy most észrevette Ront, sápadt arcán alattomos vigyor terült szét.
- Mit keresel itt, Weasley? - kérdezte, majd a düledező házra pillantott. - Szívesen laknál itt,
 mi? Lehetne végre saját szobád. Azt mondják, ti otthon mind egy szobában alusztok. Tényleg így 
van?
Harry hátulról megmarkolta Ron talárját, nehogy barátja rávesse magát Malfoyra.
- Bízd csak rám - súgta oda Ronnak.
Bűn lett volna kihagyni egy ilyen remek alkalmat. Harry zajtalanul Malfoyék mögé lopózott, 
és felvett egy jó nagy marék sarat az ösvényről.
- Épp Hagrid barátodról beszélgettünk - folytatta Malfoy. - Próbáltuk kitalálni, mit mondhatott
 a Veszélyes Lények Likvidálását Jóváhagyó Bizottság előtt. Szerinted sírni fog, amikor majd 
levágják a hippogriffje…
PLACCS!
Malfoy feje előrebukott a tarkóját ért találattól, szőke hajából sáros lé csöpögött.
- Mi a f…?
Ronnak meg kellett kapaszkodnia a kerítésben, úgy szédelgett a nevetéstől. Malfoy, Crak és 
Monstro riadtan pislogva forgatták a fejüket, Malfoy bőszen törölgette sárcsimbókos haját
- Mi volt ez? Ki dobott meg?
- Vigyázni kell, sok a kísértet errefelé - jegyezte meg csevegő hangon Ron.
Crak és Monstro reszketni kezdtek. Kísértetek ellen nem sokra mentek dudorodó izmaikkal.
 Malfoy dühösen pásztázta a környéket.
Harry időközben felfedezett egy kátyút, amiben valami különösen büdös, zöld mocsok 
tenyészett.
PLOTTY!
Ezúttal Crak és Monstro kapták a javát. Monstro körbe-körbe ugrándozott, és a sarat törölgette 
a szeméből.
- Onnan jött! - kiáltott fel Malfoy, s arcát törölgetve egy Harrytől két méterre eső pont felé
 meredt.
Crak zombi módjára kitárta a karját, és a mondott irányba szaladt. Harry mögé került, felkapott 
egy ágat, és nekidobta a hátának. Aztán a néma nevetéstől görnyedezve figyelte, hogyan pördül 
meg Crak a levegőben, és meresztgeti a szemét támadója után. Mivel Ron volt az egyetlen
 lehetséges gyanúsított, Crak nagy bőszen elindult felé. Harry habozás nélkül elgáncsolta, Crak
 megbotlott, és ormótlan lábával rálépett Harry köpenyének szegélyére. Harry érezte a rántást – s
 egy szempillantás múlva a köpeny lecsúszott az arcáról.
Malfoy egy másodpercig farkasszemet nézett vele.
- OOAAAH! - ordította Harry fejére mutogatva. Azután hátraarcot csinált, és hanyatt-homlok
 lerohant a domboldalon, nyomában Crakkal és Monstróval.
Harry visszahúzta arcára a köpenyt, de a bakit nem tudta meg nem történtté tenni. Ron
 tehetetlenül pislogott arra a pontra, ahol barátja feje eltűnt.
- Indulj, Harry! Ha elterjed, hogy mit látott Malfoy… Jobb lesz, ha sürgősen visszamész a 
kastélyba…
- Odafent találkozunk - felelte Harry, és már szaladt is lefelé a Roxmortsba vezető ösvényen.
Vajon mert-e hinni a szemének Malfoy? Vajon fog-e hinni valaki Malfoynak? A láthatatlanná
 tévő köpenyről senki nem tudott… Dumbledore kivételével. Harry gyomra görcsbe rándult – ha
 Malfoy szétkürtöli a dolgot, az igazgató rögtön kitalálja majd, mi történt.
Be a Mézesfalásba, le a lépcsőn, végig a pincén, a csapóajtón át le az alagútba - ott Harry
 gyorsan kibújt a köpenyből, a hóna alá gyűrte, aztán nekiiramodott, és rohant, ahogy a lába
 bírta… Malfoy előbb fog visszaérni… Mennyi időbe telhet, amíg talál egy tanárt?


- Draco Malfoy néhány perce igen különös történetet mesélt el nekem.
Harry nem felelt.
- Fent járt a Szellemszállásnál - folytatta Piton -, és összetalálkozott Ron Weasleyvel, aki
 látszólag egyedül volt.
Harry konokul hallgatott.
- Malfoy azt állítja, hogy miközben Weasleyvel beszélgetett, valaki tarkón dobta őt egy marék
 sárral. Szerinted hogyan történhetett ez?
Harry meglepetést színlelt.
- Nem tudom, tanár úr.
Piton tekintete belefúródott Harryébe. A feladat ugyanaz volt, mint a hippogriffek esetében:
 Harry igyekezett nem pislogni.
- Azután Malfoynak egy egészen rendkívüli jelenése volt. Tudod, mit látott, Potter?
- Nem - felelte ártatlan kíváncsisággal Harry. - Mit?
- A te fejedet látta… Ott lebegett a fejed a levegőben.
Hosszú csend következett.
- Malfoynak meg kellene vizsgáltatnia magát Madam Pomfreyvel - szólalt meg végül Harry. - 
Ha repülő fejeket lát…
- Vajon mit keresett a fejed Roxmortsban, Potter? - vágott a szavába Piton. - A fejednek tilos
 Roxmortsban tartózkodnia. Egyetlen testrészednek sem szabad lemennie a faluba.
- Tudom, tanár úr - bólogatott Harry a tőle telhető legkifejezéstelenebb arccal. - Malfoy 
bizonyára hallucinált…
- Malfoy nem hallucinált - torkolta le Piton. Előredőlt, s kinyújtott karral rátámaszkodott Harry
 székének karfájára, úgyhogy arca most alig két arasznyira volt Harryétől. - Ha a fejed lement 
Roxmortsba, akkor lement vele a többi részed is.



Malfoy, Crak és Monstro a tölgyfaajtón túlról hallgatóztak.
- Soha életemben nem láttam ilyen szánalmas alakot - nyekeregte Malfoy. - És még ez nevezi 
magát tanárnak!
Harry és Ron dühödten elindultak Malfoy felé, de Hermione megelőzte őket, és - CSATT!
Teljes erőből pofon csapta Malfoyt. A fú megtántorodott. Harry, Ron, Crak és Monstro tátott 
szájjal bámulták a jelenetet. Hermione keze újra a magasba lendült.
- Ne merészeld még egyszer azt mondani Hagridra, hogy szánalmas, te gonosz… lelketlen…

- Hermione… - szólt rá tétován Ron, és megpróbálta elkapni a lány kezét.
- Eressz el, Ron!
Hermione előhúzta a varázspálcáját. Malfoy hátrahőkölt. Crak és Monstro tanácstalanul néztek 
rá, várták az utasítást.
- Gyerünk - morogta Malfoy, és a következő pillanatban mindhárman eltűntek a pincébe vezető
 lépcsőn.
- Hermione! - hebegte ámuldozva Ron.


- Tessék?… Jaj, ne! Elfelejtettem bűbájtanra menni!
- De hát hogyan felejthettél el? - tárta szét a karját Harry. - Hisz az ajtóban még ott álltál
 mellettünk!
- Ez nem lehet igaz! - kesergett Hermione. - Nagyon mérges volt Flitwick professzor? Malfoy
 tehet róla, ő járt a fejemben, azért kevertem össze a dolgokat!
***


Ő nem is elsősorban a bajnoki címre vágyott, hanem arra, hogy megalázza Malfoyt. A 
mardekáros fiúval még soha nem utálták egymást ennyire. Malfoyban mély nyomokat hagyott a 
roxmortsi sárdobálás, az pedig különösen dühítette, hogy Harry büntetés nélkül megúszta a
 dolgot. Harry sem felejtette el, mit csinált Malfoy a Hollóhát elleni meccsen, ám elsősorban a 
Csikócsőr elleni ármánykodást akarta megbosszulni azzal, hogy az iskola színe előtt legyőzi 
Malfoyt.
A legöregebb roxfortosok sem emlékeztek olyan kviddicsmeccsre, ami annyira felborzolta
 volna a kedélyeket, mint a küszöbön álló találkozó. A két csapat és a két ház közötti 
feszültség már a húsvéti szünet utolsónapjaiban a tetőpontjára hágott. A folyosókon rendszeressé 
váltak a kisebb-nagyobb összezördülések, az egyik incidens után egy negyedikes griffendélest és 
egy hatodikos mardekárost a gyengélkedőbe kellett kísérni, mert mindkettőjüknek egy-egy
 póréhagyma nőtt ki a füléből.
Harryt mindenki másnál több atrocitás érte. Nem tudott úgy végigmenni a folyosón, hogy egy-két 
mardekáros ne próbálta volna elgáncsolni, Crak és Monstro árnyékként követték mindenhová, és
 lesték, hogy mikor vethetik rá magukat. Wood, aki pontosan az ilyen merényletektől tartott, 
utasításba adta, hogy valakinek mindig lennie kell Harry mellett.
***


Harry érezte, hogy több száz szempár szegeződik rá, továbbra is magasan a többiek fölött
 röpködött, és Malfoy még mindig a nyomában volt…
És akkor meglátta. A cikesz ott lebegett hat méterrel a feje fölött.
Harry az ég felé rántotta seprűje nyelét, és függőlegesen emelkedni kezdett. A fülében fütyült a 
szél - és akkor egyszerre érezte, hogy a Tűzvillám lelassul…
Rémülten hátranézett, és tekintete találkozott Malfoyéval. A mardekáros fiú fél kézzel a 
Tűzvillám farkát markolta, és teljes erőből húzta lefelé a seprűt.
- Tee…!
Harryben elég indulat volt ahhoz, hogy lekeverjen egyet Malfoynak, de hiába nyújtózkodott,
 nem tudta elérni a fiút. Malfoy zihált az erőlködéstől, de azért gonoszul vigyorgott. Elérte, amit 
akart: a cikesznek újból nyoma veszett.
- Büntető! - sipította Madam Hooch, és odaröppent a Nimbusz Kétezeregyesére 
visszakászálódó Malfoy mellé. - Büntetőt dob a Griffendél! Ez példátlan!
- ALJAS CSALÓ! - üvöltötte Lee Jordan, és odébb táncolt, hogy McGalagony ne érhesse el a 
megafonját. - POFÁTLAN, ALAMUSZI, SZE…
McGalagony azonban még csak rá se szólt. Mi több, ő maga is az öklét rázta Malfoy felé, és
 paprikapiros arccal kiabált. Még a süvege is leesett a fejéről.
Alicia elvégezte a büntetőt, de olyan dühös volt, hogy méterekkel elvétette a dobást. A
 Griffendél jócskán veszített a lendületéből, a mardekárosokat viszont fellelkesítette Malfoy 
sikeres szabálytalankodása, és átvették a meccs irányítását.
- A Mardekárnál a kvaff, közelednek a karikák felé - Montague bedobja… - Lee lemondóan 
nyögött. - Hetven-húsz a Griffendél javára.
Harry most olyan szorosan rátapadt Malfoyra, hogy minduntalan összekoccant a térdük. 
Eltökélte, hogy a közelébe se engedi Malfoyt a cikesznek…
- Szállj le rólam, Potter! - dühöngött Malfoy, mikor egy kanyar után ismét szembe találta 
magát Harryvel.
- A griffendéles Angelina Johnson megszerzi a kvaffot. Gyerünk, Angelina, MINDENT 
BELE!
Harry körülnézett. Malfoy kivételével a Mardekár összes játékosa, még az őrző is Angelina
 felé indult - hatszoros túlerőben akarták blokkolni a lányt…
Harry megfordította seprűjét, vízszintesen ráfeküdt a nyélre, és gyorsított. Úgy zúgott a 
mardekárosok felé, mint egy élő ágyúgolyó.
- AAAAAAAH!
A mardekárosok a közeledő Tűzvillám láttán ijedten szétrebbentek, s Angelina zöld utat 
kapott.
- ÉS BEDOBJA! GÓÓÓL! Nyolcvan-húszra vezet a Griffendél!
Harry centiméterekkel a lelátó előtt fékezett le. Gyorsan hátramenetbe kapcsolt, majd
 száznyolcvan fokos fordulatot vett.
Amit ekkor látott, attól egy pillanatra a szívverése is elállt. Malfoy diadalittas arccal suhant a
 föld felé - s odalent, alig egy méterrel a pálya füve fölött megcsillant egy aranyló folt.
Harry megsarkantyúzta a Tűzvillámot, de Malfoy méterekkel vezetett.
Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk! - biztatta a seprűjét Harry. A távolság egyre csökkent… Bole 
egy gurkót küldött Harry felé, de ő a nyélre hasalva kitért a nehéz golyó útjából… már Malfoy
 derekánál járt… már fej fej mellett haladtak…
Harry mindkét kezével elengedte a seprűnyelet, és előrevetette magát. Félrelökte Malfoy kezét, 
és… - IGEN!



/Malfoy… gondolom, megfenyegette őket… Macnair, a hóhér pedig Malfoy régi barátja… de 
nem fog sokáig szenvedni szegény… és végig ott leszek mellette…/