Hajnalban Pansy nem bírt magával, és felkeltette.

- Pansy, valami baj van?

Kérdezte tőle álmosan.

- Nincs semmi, csak felébredtem. És szeretkezni akarok veled.

Tette hozzá csábító mosollyal az arcán.

Persze ő sem volt tétlen, és megadta a lánynak, amit szeretett volna. Bár korán keltek, még így is elkésett a minisztériumból. Így most még mindig itt ülhet, pedig legszívesebben menne már vissza a barna hajú csodához. A lány mindig meg tudta lepni az extrém ötleteivel, amik ellen sosem tiltakozott. Ahhoz túl izgatók voltak.

Nem tudott tovább gondolkodni a témán, mert kopogtattak hozzá. Meglepődött, mert elég késő volt, ilyenkor általában már senki sincs a minisztériumban, csak aki éjszakai szolgálatban van.

- Szabad.

Csak akkor nézett fel, mikor már hallotta az ajtót csukódni. És ez volt a hiba. A lány, aki belépett, vele szemben állt, kivont pálcával a kezében. Dracora mosolygott, majd kimondta rá a sóbálvány átkot. Draco még kapcsolni sem tudott, mikor a lány már ledöntött a torkán egy kékes bájitalt. Miután megtette, rögtön fel is oldotta róla az átkot.

Megdöbbenve nézett a lányra, akit csak most ismert fel. A Minisztériumban dolgozott ő is, valamelyik kis eldugott osztályon titkárnőként. Ha jól tudta, ő Daphne húga. De pontosan nem tudta a nevét. Végre visszatért a hangja, hogy felelősségre vonja.

- Te ki a fene vagy, és mit öntöttél belém?

- Astoria Greengrass. Örvendek. Kaptál egy kis vágykeltő bájitalt.

A lány eszelősen mosolygott mindehhez. Draco agyát kezdte ellepni a vörös köd, de ez még nem a bájital hatása volt. Ez a kis csitri ide jön, és valamit megitat vele.

- Tudod, Draco, már régóta kiszemeltelek magamnak, még a Roxfortban. De te sose vettél észre, mert az a kis rókaképű Parkinson mindig rajtad lógott. Most viszont megszerezlek magamnak. Ha nem megy másképp, akkor így.

A szőke férfi már indult volna, hogy kihajítsa a lányt, de érezte, hogy a bájital hatni kezd. Furcsa bizsergés terjedt szét a testében, az agyában. Ellen akart állni az érzésnek, de az egyre jobban a hatalmába kerítette. A végén már nem volt más, csak a vágy. Amit ki akart elégíteni minél előbb. A józan kiszállt belőle, és csak a testében tomboló, kínzó erőre tudott figyelni. Egyetlen nagy lépéssel a lány előtt termett és a karjaiba vette.

Vadállat módjára kezdték csókolni egymás ajkait. Harapták, tépték egymást. Mikor szétváltak levegőt venni, Dracot már nem érdekelte annyira a száj. Most a lány nyakát, mellkasát vette célba, miközben az íróasztalhoz hátráltak. A férfi türelmet nem ismerve tette fel az asztalra a kéjesen nyögdécselő lányt. Lehúzta a szoknya alól a bugyiját, és a következő pillanatban már mélyen hatolt belé. A lány érzett egy kis fájdalmat, de tudta, hogy a férfi nem beszámítható és most nem foglalkozik az ő érzéseivel. Pár perc múlva Draco hörögve élvezett a lányba.

Aztán egy pillanattal később agyából eltűnt a fehér köd. Meglepetten nézett a ziháló lányra. Nem tudta hova tenni a helyzetet. Kicsúszott a lányból és gyorsan rendbe szedte magát.

- Mi a fene történt itt?

- Semmi különös, csak szeretkeztünk Draco. Vagy jobban mondva megdugtál.

- Hogy mi?

A lány csak mosolyogva bólintott. Aztán Draco meglátta az üvegcsét a földön és beugrott neki a bájital. Dühödten vissza nézett a lányra, aki még mindig mosolygott, miközben épp a fehérneműjét vette vissza.

- Ezt remélem nem gondoltad komolyan.

- Mármint a szeretkezésünket. Dehogy nem. Ha csak ilyen eszközökkel tudlak megszerezni, akkor így fogom csinálni. Talán mos már végre figyelni fogsz rám.

Draco nem szólt, csak megfogta és kihajította a vörös arcú lányt az irodájából.

- Soha többé ne merészelj a közelembe jönni, mert nagyon megbánod. Akkor már nem leszek ilyen kedves.

Indult volna vissza az irodájába, de megtorpant, és visszanézett az elsiető lányra. Egy gyors átkot küldött a lányra. Csak hogy ne maradjon nyoma a történteknek.

Visszament az irodájába, és rendbe tette a szétdúlt íróasztalt. Közben lázasan járt az agya. Magában tartsa-e a dolgot, vagy mondja el Pansy-nek. Tudta, hogy a lány kiakadna és először őt, majd ezt az őrült nőt átkozná meg. Jobb, ha nem szól neki. Úgyis csak ő emlékszik. Ezzel a gondolattal indult haza. Nem ment a lányhoz, az otthoni magányra vágyott most. Még nem tudna a szemébe nézni.  

Eltelt 3 hét a nevezetes esemény óta mire Draco újra találkozott a lánnyal. Aznap délután Astoria Greengrass újra eszelős mosollyal az arcán jelent meg az irodájában. A szőke férfi mogorván nézett rá.

- Mit akarsz Greengrass?

- Terhes vagyok, Malfoy. Jó lenne, ha elvennél feleségül.

- Hogy mi van? Te megőrültél? Mi közöm van nekem a kölyködhöz?

- Az, hogy te vagy az apja.

- És ezt honnan vetted? Tudtommal nincs viszonyunk, nem járunk, nem vagy a feleségem.

- Igaz. Ettől függetlenül megdugtál.

Draco már vonta volna kérdőre, de a lány nem engedte szóhoz jutni.

- Draco, szerinted úgy jöttem hozzád, hogy nem készültem fel mindenre. Sejtettem, hogy módosítani fogod az emlékeimet az esemény után. Innen tudtam, hogy sikerrel jártam. Előtte persze feljegyeztem a terveimet. Látod, én felkészült vagyok.

- Nem, te őrült vagy. Mi a fenét akarsz tőlem?

- Talán már mondtam a múltkor. Szerelmes vagyok beléd. Már a Roxfort óta. De te észre sem vettél, úgyhogy valamit kellett tennem.

- És miből gondolod, hogy ettől majd szeretni foglak?

- Nem érdekel, hogy szeretsz-e. Nekem elég, ha feleségül veszel. És azt hiszem, hogy egy gyerek elég jó indok a házasságra.

- Nem veszlek el, erről ne is álmodj.

Draco kezdett nagyon dühös lenni, de nem akarta bántani a lányt. Még nem. De már nagyon közel állt hozzá, hogy ráküldje a kétszavas átkot.

- Aha, rendben. Tehát az első szülött fiadat majd leányanyaként hozom világra, és kis zabigyerek lesz. Így képzelted? Mert ha igen, abból hatalmas botrány lesz. Gondoskodom róla.

- Szerintem nem is vagy terhes. Én ezt nem hiszem el, nem fogsz átverni.

- Hajlandó vagyok előtted is megcsinálni a tesztet, ha csak ennyi a probléma.

- Rendben. Holnap reggel gyere a kúriába. Megcsinálod azt az átkozott tesztet, és csak utána hajítalak ki.

- Draco, Draco, nagyon alábecsülsz te engem. Jobb lenne, ha minél előbb megtanulnád, hogy Astoria Greengrass mindig eléri, amit akar.

- Te pedig jó lenne, ha megtanulnád, hogy mikor kell kitérni egy Malfoy elől. Például most, amíg meg nem átkozlak.

A lány érezte a fenyegetést, úgyhogy gyorsan kiiszkolt a férfi szobájából.

            Másnap délben Draco mély gondba merülve ült az asztalánál. A lány terhes.

Nem tudta, mit tegyen, mit kéne tennie. Egész reggel ezen gondolkozott, de nem tudta mit tegyen. Ő Pansy-t szereti. A gyönyörű, szellemes, szexis Pansy-t. Vele tervezgette gondolatban a közös életet, a gyerekeket, a jövőt. Ami most kártyavárként kezd összedőlni. Emiatt a kis törtető ribanc miatt.

Az íróasztalon egy megírt levél várta, hogy elküldjék. A levél Pansy-nek szólt. De Draco még nem merte elküldeni, mert az azt jelentené, hogy elfogadja a dolgot. Akart gyereket, persze. Csak nem most, és nem attól a nőtől, aki várja. Végül mégis elküldte a levelet és nehéz szívvel várta az estét, amikor beszélni fog Pansy-vel.

Este, munka után idegesen topogott a lány ajtaja előtt. Már tíz perce ott volt, de nem mert kopogtatni. Aztán motoszkálást hallott az ajtó mögött, a következő pillanatban pedig megláthatta a lány vörös arcát, felpuffadt szemeit. Vizenyős tekintettel nézett fel rá. Hangja érdes volt a sírástól, mikor megszólalt.

- Hát itt vagy? Gyere be.

Draco kihallotta hangjából az elkeseredettséget. A lakásban félhomály uralkodott, csak pár gyertya világította be a nappalit. A férfi letette a kabátját, és követte a lányt a kanapéra. Pansy kérdőn, magyarázatot várva nézett rá.

- Draco, mi ez az egész? A leveledből nem sok mindent tudtam kivenni.

- Pansy… Ismered Astoria Greengrass-t?

- Ő Daphne húga, ha jól tudom. Mi köze van neki ehhez az egészhez?

- Pár hete, amikor olyan sokáig dolgoztam, történt egy kis incidens. Bájitalt itatott velem, és utána és hát, lefeküdtünk.

- Hogy mi? Én agyonverem ezt a nőt. Draco, miért nem mondtad?

- Nem akartam nagy ügyet csinálni belőle. Töröltem az emlékeit. Nem akartam botrányt. De aztán tegnap felkeresett, hogy terhes a gyerekemmel.

Pansy dühösen fújt egyet.

- És te ezt elhiszed neki?

- Előttem is megcsinálta a tesztet, úgyhogy kénytelen voltam.

- Biztos nem a te gyereked. Nem lehet.

Pansy kétségbeesett zokogásba kezdett. Érezte, ahogy minden elveszik. Legbelül tudta, hogy Dracoé a gyerek. Miután kicsit lenyugodott, feltette a leglényegesebb kérdést.

- És mit akarsz most tenni?

- Nem tudom. Ezért is jöttem. Hogy segíts nekem dönteni. Nem akarlak elhagyni. Szeretlek Pansy. De közben ott a fiam… Nem tudom mit csináljak.

- Draco, tényleg tőlem várnád el, hogy segítsek. Én magamnak akarlak, így nem dönthetek. Jaj, Merlin, miért nem lehet egyszerű az életünk. Miért történnek ilyenek.

Pansy megint sírva fakadt. Az élete most omlott darabjaira. Tudta, hogy kell a férfinak döntenie, de nem akarta elfogadni. Nem akarta, hogy más nőt vegyen feleségül, más szüljön neki gyereket. Mással élje le az életét. Agya lázasan kereste a kiutat.

- És mi van, ha nem a tiéd a gyerek?

- Nem tudom. Azt csak akkor tudom kideríteni, ha már megszületett.

Ezek után percekig némán ültek egymás mellett. A gondolataikba merülve. Mindketten tudták már a döntést, de nem akarták kimondani. Azzal visszavonhatatlan lesz a dolog.

Közben Pansy lassan közelebb húzódott a férfihoz, hozzábújt az oldalához. Draco lágyan átkarolta. Így ültek egy ideig, minden mást kizárva az agyukból. Most, utoljára, csak ők ketten léteztek. Gondok, problémák, fájdalom és minden nélkül. Aztán csendesen elváltak egymástól, és Pansy kimondta, amit soha nem akart.

-         Akkor vedd őt feleségül, és legyetek boldogok.

Egy héttel később már az egész kúria izgatottan készülődött a nagy napra. Az örömszülők csodálkoztak ugyan a hirtelen elhatározás miatt, de mikor megtudták az okot, nem szóltak semmit. Narcissa ugyan látta, hogy a fia nem annyira várja az eseményt, hogy boldogtalan, de büszke volt rá, hogy teljesíti a kötelezettségét. Nagyot nőtt a szemében a bejelentés óta. A fia megtette, amit egy férfinek meg kell tennie. Vállalta a rá háruló feladatokat.

            Az esküvő két nap múlva volt esedékes. Csendes kis eseménynek tervezték. Draco nem akart nagy felhajtást rendezni körülötte. Csak néhány családtag lesz ott. Nem akart sok vadidegen ember hosszú ideig bájologni.

             Persze Astoria nagyon készült. Végre valóra válik az álma. Még akkor is, ha ezzel két ember életét tönkreteszi. De nem érdekelték az ilyen apróságok.

Bőszen nézegette magát a tükörben. Ruhapróbát tartottak éppen. Az esküvői ruha gyönyörű volt. Gyöngyökkel, hímzésekkel, hatalmas abronccsal. A ruha alján egy vékony bordó szegély húzódott végig. Ez Draco kikötése volt. Az egyetlen, amit támasztott az esküvővel kapcsolatban.

            A tükörből pont láthatta a lány a nyíló ajtót, és a rajta belépő szőke férfit. Egyszerű fekete talár volt rajta. Ő már nyilván túl volt a próbán. Incselkedve rámosolygott.

- Draco, mit keresel itt? Tudod, hogy balszerencsét hoz, ha esküvő előtt látod a menyasszonyt a ruhájában?

Közben Draco intésére a szolgálók kisiettek a szobából.

- Nem igen izgat. Sőt, még talán örülnék is neki.

- Ugyan drágám, hogy mondhatsz ilyet.

- Astoria, ne tegyél úgy, mintha ez egy normális esküvő lenne. Tudd, hogy kényszerből veszlek csak el. De ha kiderül, hogy nem az enyém a gyerek…

- Ó, most meg akarsz fenyegetni?

- Nem, nem akarlak. Ezt nyugodtan veheted ígéretnek. Ha kiderül, hogy nem az enyém, akkor én magam végzek vele. Puszta kézzel.

- Draco, te is tudod nagyon jól, hogy a tiéd a gyerek. Ismerlek eléggé. Nem kockáztatok. És most légy szíves távozz. Folytatnám a ruhapróbámat.

            Aznap este Draco elment otthonról. Magányra vágyott, vagy még inkább valaki más társaságára. Nemsokára már kopogott is a kis lakás ajtaján. A lány meglepően hamar kinyitotta. Döbbenten, szavát vesztve állt az ajtóban egy ideig.

- Pansy, beengedsz esetleg?

- Mit keresel itt?

- Ha beengedsz, elmondom.

- Jó, gyere.

Bent kellemes meleg fogadta, és ugyanaz a félhomály, ami a legutóbb.

- Kérsz esetleg egy teát?

Draco meglepődött a nyugodt hanghordozáson. Mintha nem egy hete szakítottak volna, hanem csak régi, kedves ismerősök lennének. Közben megfigyelte a nappali leeresztett redőnyeit, az elfüggönyözött ablakokat.

- Azóta is ilyen félhomály van itt? Na, mi van? Átálltál vámpír életmódra?

- Nem bírja a szemem az erős fényt.

Közben a lány visszatért a teákkal. Draco végre megfigyelhette a lányt. A szemei vörösek voltak, duzzadtak, nemrég még sírhatott. Arcán fájdalmas kifejezés ült. A tekintete pedig üres volt. A férfi hirtelen nem tudott megszólalni. Hát mégis fáj neki is, hogy el kellett válniuk egymástól.

- Szóval, miért jöttél? Miért nem tudsz végre békén hagyni?

- Pansy, nem azért jöttem, hogy téged bántsalak. Csak látnom kellett téged. Muszáj volt..

- Draco, holnap után házasodsz. A menyasszonyoddal kéne lenned.

- Ugyan, tudjuk mindketten, hogy ez csak egy kényszerházasság. Kérlek adj nekem egy utolsó estét az életedből. Utána soha többet nem kereslek, ha azt akarod?

- Miért most? Még annyira fáj ez az egész.

- Később már házas leszek, akkor már végképp nem jöhetek.

- És mit szeretnél? Mit csináljunk?

- Semmit. Nekem az is elég, ha itt ülhetek melletted és nézhetlek.

- Akkor nem ugyanazt akarjuk.

            Draco meglepetten nézett a lányra. Pansy már rátapadt a szájára, és mohón falta. A férfiből mély sóhaj szakadt ki. Átkarolta a lányt és simogatta, ahol érte. A hátát, a fenekét, a nyakát, mindent, ami a keze útjába került. Lassan elfeküdtek a kanapén. Draco abbahagyta az ajkak csókolását, és lejjebb vándorolt. A lány egész testét kényeztette, aki nem győzött nyöszörögni a férfi ostromának hatására. A keze már a bugyiját húzta le, majd visszavándorolt az ölére. Nem tudta sokáig kényeztetni, mert Pansy már mohón követelte őt magába. Draco megadta neki, amit kért. Finoman hatolt a lányba. Határozott, de gyenge lökésekkel juttatta a lányt egyre feljebb. Pansy eljutott a csúcsra és hamarosan ő is követte.

Pihegve, izzadtan borult Draco a lányra. Sokáig feküdtek így, egymás karjában. Csak hallgatták a másik lélegzetét, élvezték a testük összekapcsolódását. Aztán kicsúszott a lányból. Pansy nedves szemekkel nézett fel rá. A szíve csordultig telt érzelmekkel, amiket mindenképpen meg akart osztani a másikkal.

- Draco, nagyon szeretlek.

- Végre kimondtad, amit már olyan régóta hallani akarok.

- Igen. Kár, hogy túl későn. Ez az egész az én hibám. Ha előbb beadom a derekam, akkor már az én férjem lennél. Talán már gyerekünk is lenne. De én csak makacskodtam, hogy fiatalok vagyunk még. Én idióta.

- Ne, Pansy, ne mondj ilyeneket. Ez az egész annak a bolondnak a műve. A Szent Mungóban lenne a helye.

- Talán. Draco, kérhetek tőled valamit?

- Igen. Remélem teljesíteni tudom.

- A gyerek nevét illetően. Szeretném, ha Scorpius lenne. Én ezt a nevet adtam volna a gyerekünknek.

- Rendben, így fogják hívni. De ne gondolj most ilyenekre. Csak élvezzük ezt az éjszakát.

- Az utolsót.

            Másnap reggel Draco kelletlenül öltözködött fel. Pansy még aludt. Nem akarta felkelteni a lányt. Tudta, hogy haragudni fog ezért rá, de így talán majd hamarabb kiábrándul belőle. Mikor elkészült még egy utolsó csókot nyomott a lány szájára. Aztán kisétált az életéből.

Pansy boldogan ébredt a hihetetlen éjszaka után. Aztán agyába bekúszott a valóság, és elkomorodott. Két nap múlva egy pici, pár soros cikket talált a Reggeli Prófétában Draco házasságáról. Hát megtörtént.

            Az esküvő után Astoria még próbálkozott egy ideig, de végül belátta, hogy Draco sose lesz az övé. Csak a felesége lehet, a szerelme nem. A férfi még megcsókolni sem volt hajlandó soha. Ebbe lassan Astoria is belenyugodott, talán már le is mondott volna a férfiről, de örök kötés tartotta őket egybe. Amit már nem lehetett szétszakítani.

Nyolc hónnappal később Astoria Malfoy egy csodaszép, világos szőke, ezüstös kék szemű kisfiúnak adott életet. Scorpius Hyperion Malfoy-nak.