Üdv minden blogolvasómnak!

A mai nap végre egy hosszú folyamatot zárhattam le, ami talán még júliusban vette kezdetét a levéltári kutatássorozatommal. Végeláthatatlan billentyűgyakorlatok és forrásolvasás után végre ma leadhattam az OTDK dolgozatomat.:) Természetesen a láz maga nem csillapult, ugyanabban a szenvedélybetegségben szenvedek, amíg ki nem írhatok mindent magamból. De legalább egy  munkafolyamattal kevesebb.  a szakdolgozatom is hasonló témájú lesz, ami csak egy állomás a további elmerülés felé.

Azonban a a következő vizsgasorozatot még a jövőhéten kell túlvészelnem. Egy egész hetes OKJ végigkínzás középkori börtönpadokhoz méltón.

A vizsgaidőszak már csak mindennek a végjátéka lesz.

nincs egy szusszanás idő sem mostanában...

Nagyon jól esett látnom, hogy vannak még kitartó oldallátogatóim a kevés friss ellenére is. Tényleg meghatódtam. Sajnos ez egy ilyen nehéz időszak volt. De már látszik az alagút vége. Ha minden jól megy, a karácsonyfa alá érkezik egy-két fejezet is a félbemaradt történetekhez.

Ma esett Debrecenben is a hó. CSak most eszmélek, hogy eltelt az egész ősz és én a mikrofilmolvasó közelében töltöttem csaknem az egész évszakot. Felgyorsult az idő...mh lehet csak a korral jár:)

Tehát karácsony előtt jelentkezem ismét, addig is jó készülődést mindenkinek az ünnepekre!

Üdv: Callie

Hali!

Futó fellángolásaim egyikének eredménye, nem lesz olyan tartós, mint a  HP-de...azért ők is a kedvenceim. A legújabb románc mely hatalmába kerített: Robin és Maria...

Ha érdekel itt megnézhetitek:

http://calliefanfiction.blogspot.com/

Üdv mindenkinek!

Callie

Két napja vagyok itthon, de Franciaországot hosszabb ideig kell kiheverni.  Inkább végigmegyek a napokon egymás után, mert különben azt hiszem káosz lenne a leírásom.

1. nap. Hajnal háromkor keltem, ami még szinte az előző este, szóval... a zombivá változásom valahol itt kezdődött. Az aznapi végállomás Augsburg volt, ahová olyan este nyolc körülre érkeztünk meg. Hát látszik, hogy nem a Kóbor Grimbusszal mentünk. és hoppor sem akadt a közelben. Augsburgban jól megfáztam, szóval innentől vált igazi élményutazássá a dolog. Esti városnézés, aminek igazán semmi értelme, mert nem egy fényváros Augsburg, és mivel nem éleztem macskaszemeket erre a napra így  nem sok minden jutott el a bevésődésig.

2. nap. Strassburg - Európa Parlament. Erről inkább nem nyilatkozok, mert politikai felhangja lenne. A katedrális olyan mint minden katedrális tele szent képekkel, hiányzik egy tornya, nem is szép, nem is meleg, olyan katedrális. Egész strassburg belvárosban francia kenyérért vadásztam az utcákon és kb. 400 méteres körzetben nem igazán lehetett ilyesmit fellelni. Tehát Strassburg a város, ahol a mindennapi élelemért keményen kell harcolni:)

3. nap. az éjszakát Colmarban töltöttük, kényelmes ágy, igazi francia reggeli, kedves napsütötte kávézós hangulat, édes péksütemények, nyugalom és béke, a franciák kb. kilenckor kelhetnek, mert addig szinte kihalt a város. Szép, tökéletes, és nagyon francia. A kedvencem egész Franciaországból ez a kis városka. Még ezen a napon végigcitáltak minket Beune városán, egy fantasztikus közékori ispotályra is galleonokat áldoztam, holott...alapvetően utálom a kórházakat, tehát írtóztam konkrétan ettől is. De hát többet nem szándékozok Beune-ba menni úgyhogy megnéztem.

4. nap. Dijon. Zuhog az eső. Éljen, hogy ma reggel akartam francia kávéházba kiülni és élvezni legalább két órán át a francia hangulatot. Na most aztán megéreztem, milyen a francia hangulat. A város szélén volt a szállásunk. Hihetetlenül kényelmes ágy volt, franciaágy, egy nagy takaróval, olyan igazán franciásan. Kényelmes ahogy van, ki se akartam mászni az ágyból aznap, annyira jó volt. Ilyen ágyakban na ná, hogy mindenki lustálkodik. MEgértem őket, és tény a franciák értenek a kényelemhez. AZ igazi francia hangulat a főút szélén jött, hideg zuhanyként egy kocsistól, csurig eláztam, szerintem még  a fehérneműmből is facsarhattam a vizet. Tehát úgy döntöttem lehet ez a része nem fog érdekelni a francia élmény világnak, ez túlságosan emlékeztetett egy óceáni éghajlatú másik országra... Elállt az eső ebédidő tájékán és nekivághattunk a négy kilométernyi városnéző túrának befelé a belvárosba. Dijonban rémesek a járdák, minden külvárosi utca az általános iskolai tesióráimra emlékeztetett, ahol vörössalakos pályán kellett futnom körbe körbe és sosem akart vége lenni egy ilyen Coopernek. És persze mivel elázott a kényelmes cipőm magassarkúban tipegtem, ez elég Daphnés lett:))) A belváros. KEzdtem a bagolysimogatással. Igaz nem hedvig, de a sok kopástól puha és sima a  Notre-Dame bagolyköve. A templom a szokásos, sötét, képek, csend, hideg. A Palace de Duxban a  Szépművészeti múzeumba mentünk csak és kizárólag, és ott is Monet-re vadásztam, amiből egyetlen darab van. Tehát nem sok minden... Utána a szokásos ajándékvásárlási köröket futottam. De mindenütt burgundi borokat és mustárt lehetett venni. Úgyhogy elég korlátozott szuvenírekbe botlottam. az utak macskakövesek, sok az idegenlégiós, egy jó francia pasast sem láttam, dijonból elmenekültek, a helyükre a Homo Sapiens mindenféle leszármazottai maradtak, egy faj, csak más szín. ettől függetlenül nagyon kedvesek az emberek, és igazi csupaszív ország, szives a bögre, szíves a képeslap, a tányér, és édes, édes, végtelenül édes, a sütemények a tészták, az ágy...mh...

5. nap. Passau. 13 óra utazás hazafelé. Este érkeztünk Passauba, a szállás felért egy lepukkant kollégiummal. Annyira ijesztő volt hogy elmondani se lehet az érzést. A polcon az Újtestamentum volt. Szerintem ez mindent elárul. Nem volt nálam a pálcám, hogy rábökjek valami boszorkányvédő varázslatot. Passau hideg, szeles, és tömjénillatú.

Szűken összefoglalva ennyi. Tényleg megnézem mit írt Hermione a Dijoni kirándulásról amit a szüleivel töltött, bár lehet kaptunk egy félmondatot, hogy ja ott is jártunk, majd utánanézek...azt hiszem az ötös kötet lesz az.  Tehát újra itthon, végeláthatatlan órarengetegben, túlhajszolt zuhanóálmokkal és levéltárba rohanással. Amint tudok jelentkezem.

Callie

Üdv a Blogolvasóknak!

Holnap hajnalban indulok. Már nagyon várom. Csaknem egy teljes hét. Azt mondják a franciákat legjobban a kávéházakban lehet megfigyelni leplezetlenül. Úgyhogy első utam egy igazi francia kávéházba fog vezetni. ;) Már olyan izgatott vagyok...de addig még nagyon hosszú az út...

Au revior!

Egy hét múlva újra netközelben...

Előreláthatólag még hosszú szünet következik, amíg újra elővehetem a ficeimet, hogy folytassam őket. Most még a gondolataimat sem töltik ki, mint eddig...mert nagyobb művek készülődnek a fejemben és azok foglalják el az üres helyeket. De amint elkészültem a szakdolgozattal ismét előrejöhetnek kényszerű hibernációs időszakukból mardekárosaim és folytatom, ahol abbahagytam... bár itt lenne már az az idő, addig is blogon értekezünk. Üdv mindenkinek: Callie