Két napja vagyok itthon, de Franciaországot hosszabb ideig kell kiheverni.  Inkább végigmegyek a napokon egymás után, mert különben azt hiszem káosz lenne a leírásom.

1. nap. Hajnal háromkor keltem, ami még szinte az előző este, szóval... a zombivá változásom valahol itt kezdődött. Az aznapi végállomás Augsburg volt, ahová olyan este nyolc körülre érkeztünk meg. Hát látszik, hogy nem a Kóbor Grimbusszal mentünk. és hoppor sem akadt a közelben. Augsburgban jól megfáztam, szóval innentől vált igazi élményutazássá a dolog. Esti városnézés, aminek igazán semmi értelme, mert nem egy fényváros Augsburg, és mivel nem éleztem macskaszemeket erre a napra így  nem sok minden jutott el a bevésődésig.

2. nap. Strassburg - Európa Parlament. Erről inkább nem nyilatkozok, mert politikai felhangja lenne. A katedrális olyan mint minden katedrális tele szent képekkel, hiányzik egy tornya, nem is szép, nem is meleg, olyan katedrális. Egész strassburg belvárosban francia kenyérért vadásztam az utcákon és kb. 400 méteres körzetben nem igazán lehetett ilyesmit fellelni. Tehát Strassburg a város, ahol a mindennapi élelemért keményen kell harcolni:)

3. nap. az éjszakát Colmarban töltöttük, kényelmes ágy, igazi francia reggeli, kedves napsütötte kávézós hangulat, édes péksütemények, nyugalom és béke, a franciák kb. kilenckor kelhetnek, mert addig szinte kihalt a város. Szép, tökéletes, és nagyon francia. A kedvencem egész Franciaországból ez a kis városka. Még ezen a napon végigcitáltak minket Beune városán, egy fantasztikus közékori ispotályra is galleonokat áldoztam, holott...alapvetően utálom a kórházakat, tehát írtóztam konkrétan ettől is. De hát többet nem szándékozok Beune-ba menni úgyhogy megnéztem.

4. nap. Dijon. Zuhog az eső. Éljen, hogy ma reggel akartam francia kávéházba kiülni és élvezni legalább két órán át a francia hangulatot. Na most aztán megéreztem, milyen a francia hangulat. A város szélén volt a szállásunk. Hihetetlenül kényelmes ágy volt, franciaágy, egy nagy takaróval, olyan igazán franciásan. Kényelmes ahogy van, ki se akartam mászni az ágyból aznap, annyira jó volt. Ilyen ágyakban na ná, hogy mindenki lustálkodik. MEgértem őket, és tény a franciák értenek a kényelemhez. AZ igazi francia hangulat a főút szélén jött, hideg zuhanyként egy kocsistól, csurig eláztam, szerintem még  a fehérneműmből is facsarhattam a vizet. Tehát úgy döntöttem lehet ez a része nem fog érdekelni a francia élmény világnak, ez túlságosan emlékeztetett egy óceáni éghajlatú másik országra... Elállt az eső ebédidő tájékán és nekivághattunk a négy kilométernyi városnéző túrának befelé a belvárosba. Dijonban rémesek a járdák, minden külvárosi utca az általános iskolai tesióráimra emlékeztetett, ahol vörössalakos pályán kellett futnom körbe körbe és sosem akart vége lenni egy ilyen Coopernek. És persze mivel elázott a kényelmes cipőm magassarkúban tipegtem, ez elég Daphnés lett:))) A belváros. KEzdtem a bagolysimogatással. Igaz nem hedvig, de a sok kopástól puha és sima a  Notre-Dame bagolyköve. A templom a szokásos, sötét, képek, csend, hideg. A Palace de Duxban a  Szépművészeti múzeumba mentünk csak és kizárólag, és ott is Monet-re vadásztam, amiből egyetlen darab van. Tehát nem sok minden... Utána a szokásos ajándékvásárlási köröket futottam. De mindenütt burgundi borokat és mustárt lehetett venni. Úgyhogy elég korlátozott szuvenírekbe botlottam. az utak macskakövesek, sok az idegenlégiós, egy jó francia pasast sem láttam, dijonból elmenekültek, a helyükre a Homo Sapiens mindenféle leszármazottai maradtak, egy faj, csak más szín. ettől függetlenül nagyon kedvesek az emberek, és igazi csupaszív ország, szives a bögre, szíves a képeslap, a tányér, és édes, édes, végtelenül édes, a sütemények a tészták, az ágy...mh...

5. nap. Passau. 13 óra utazás hazafelé. Este érkeztünk Passauba, a szállás felért egy lepukkant kollégiummal. Annyira ijesztő volt hogy elmondani se lehet az érzést. A polcon az Újtestamentum volt. Szerintem ez mindent elárul. Nem volt nálam a pálcám, hogy rábökjek valami boszorkányvédő varázslatot. Passau hideg, szeles, és tömjénillatú.

Szűken összefoglalva ennyi. Tényleg megnézem mit írt Hermione a Dijoni kirándulásról amit a szüleivel töltött, bár lehet kaptunk egy félmondatot, hogy ja ott is jártunk, majd utánanézek...azt hiszem az ötös kötet lesz az.  Tehát újra itthon, végeláthatatlan órarengetegben, túlhajszolt zuhanóálmokkal és levéltárba rohanással. Amint tudok jelentkezem.

Callie