|
12. fejezet
callie 2010.08.01. 20:10
...melyben átváltoztatástan órán Tom Denem és Minerva McGalagony tanulmányi szópárbajban csapnak össze Dumbledore professzor előtt. A Roxfortban még hónapokkal a félresikerült és szerencsétlenségbe torkollott színpadi előadás után is érezni lehetett az égett fa és füst szagát, a nagyteremből néha terjengett a kastély egyéb részeibe is a füstös koromszag. Azok akik kisebb égési sérülésekkel megúszták a felrobbanó féreg okozta károkat, már el is felejtették sebesülésüket. Közeledett az év végi záró vizsgaidőszak, és ez éppen úgy lázban tartotta a hetedéveseket, mint az RBF-ükre készülő ötödéveseket, vagy az első vizsgáikra készülő elsősöket. Tom még nagyobb fokozatra kapcsolt a tanulásban. Most már alig lehetett látni a könyvtáron kívül más helyen. Dorea betiltotta a párszaszóbemutatókat, igaz valójában ezeket a Roxfortban semmi sem tiltotta, de Droea öntörvényeket hozott, amióta visszatért a Roxfortba. Még szelídíthetetlenebb és még erőszakosabb és durvább lett. Szinte szüntelen parancsolgatott.
- Szükségem lenne egy könyvre, ami a zárolt részlegben van – ért a könyvespolcot rendezgető Dorea mellé Tom.
- Ahhoz külön engedélyt kell kérni még mardekár utódjának is – válaszolta rá fagyosan Dorea.
- Átváltoztatástan órához kellene – felelte Tom erősködve.
- Kétlem, hogy Dumbledore professzor a madarak talpaspohárrá változtatásán kívül veszélyesebb feladatot adna – jegyezte meg közönyösen Dorea, miközben a karjáról ismét leemelt egy kötetet, hogy a helyére tegye.
- A prefektusok nem adhatnak engedélyt? – érdeklődött Tom.
- nem, csak a tanárok – mérte végig a fiút Dorea gyanakvóan. – De akkor sem adnék neked engedélyt, ha lenne rá módom – fordult el tőle Dorea.
- Nem tudod elfelejteni, hogy a mugli világból jöttem igaz? – kérdezte halkan Tom.
- Egy valamire való mardekáros ezt soha nem tudja elfelejteni senkiről sem – felelte rá keményen Dorea.
- De bizonyos dolgokat nem értek, és úgy láttam, hogy ott lenne erre magyarázat – erősködött Tom.
- Rengeteg dolgot nem értesz Tom, és arra az egész zárolt részleg is kevés lenne, hogy behozd azt, hogy muglik közt nőttél fel és az is maradsz – rendezgette a könyveket tovább Dorea, és rá sem nézett a fiúra.
- Nem tudsz megsérteni – dőlt a polcsornak Tom. Dorea a szeme sarkából rápillantott. Éppen az ilyen kiismerhetetlen alakoktól szelektálták a zárolt részlegbe azokat a könyveket, amelyek nem valók az ilyenek kezébe. Bármit is akar onnan Tom Denem. Tőle ugyan nem fogja megkapni.
- Nem tudom milyen merényletre készülsz Tom Denem ellenem, de nem fogok neked könyvet kikérni a zárolt részlegből a saját nevemre, ne is álmodj róla. És tudom, hogy a Teszlek Süveget megszédítetted, de engem ugyan nem veszel le a lábamról. Még ha az egész mardekár is a lábad előtt fetreng. Engem nem szédíthetsz meg világos? Remekül ellen tudok állni az imperiónak, ismerem a bájitalok, a növények hatásait és ellenszérumot is tudok főzni ha kell, negyven fokos lázzal, csukott szemmel és félájultan is – sziszegte neki bosszúsan Dorea.
- Mrs. Potter! – kiáltotta a raktárrészbe Rabastan. Dorea elvörösödött és a szeme szikrákat szórt a dühtől.
- Megmondtam, hogy ne hívj így! – kiáltotta vissza Dorea. – Nem használom ezt a nevet!
- De ez a neved, férjhez mentél elfelejtetted? – kérdezte gúnyosan Rabastan.
- Bár el tudnám felejteni – mormolta az orra alatt Dorea. – A Roxfortban Dorea Black vagyok, a prefektusod és ha még egyszer így szólítasz, mehetsz a bagolyházba potyadékot takarítani.
- Megtagadod a segítséget egy mardekáros elsőstől? – lepődött meg Rabastan, a továbbra is sikertelen kísérletező Tomra nézve.
- Azt hittem Mardekár utódjának nincs szüksége segítségre – vonta össze a szemöldökét Dorea. – Dolgom van, ha nem akarjátok, hogy befogjalak titeket büntetőmunka címén, akkor húzzatok innen! – csattant rájuk most már idegesen Dorea.
Tom így továbbra is kételyekkel ült be átváltoztatástan órára, Dumbledore professzor elé. Ez az óra a Griffendélesekkel összevonva tartotta a professzor és ezáltal a két eminens tanuló aktív tudásbeli csatájának a színterévé vált. A mardekárból természetesen Tom tűnt ki a többiek közül szorgalommal szintre hozott tudásával, a Griffendélből viszont a szigorú tekintetű, mindig feszes, egyenes derékkal ülő, szikár lány: Minerva McGalagony. Dumbledore a katedránál állva végigmutatta pálcájával az átváltoztatás során végbemenő folyamatokat.
- A kérdés mindig az anyag minőségében rejlik minden átváltoztatás során. Vagyis minden egyes tárgyat elemeire, atomjaira kell bontanunk. Aki nem ért az alkímiához, az sosem fog igazán kimagasló átváltoztatásokat véghezvinni – igazgatta meg félhold alakú szemöldökét a professzor. – Nos melyek az alapelemek, a szerves anyagokban?
- A szén, az oxigén, a hidrogén és a nitrogén – felelte Dumbledore intésére Tom.
- Igen Tom, jól van – bólintott a professzor. – Tehát, hogy érthető legyen, ahhoz, hogy átváltoztassunk egy tárgyat egy másik tárggyá fel kell vetődni bennünk szüntelen a kérdésnek, az egyik tárgyban megtalálhatók e a másik tárgyhoz szükséges elemek. Vagyis az elemek szintjén, amihez szén kell, ahhoz szén kell. Igen Tom tessék?
- Dumbledore professzor, a szén és a gyémánt tehát egy és ugyanaz, hiszen mindkettő szénatomból épül fel. Ebben az esetben tehát varázslattal a szénből bármikor készíthető gyémánt? – tette fel a kérdést Tom.
- Tulajdonképpen igen, így van. De Tom – intette figyelemre Dumbledore mérsékletre Tomot, mert a fiúban megérezte a pénzéhséget és a hatalomvágyat. – A varázslót az különbözteti meg a mugliktól, hogy korlátozni tudja a képességeit. Amiből sok van az értékét veszti Tom. Nincs különösebb értéke a levegőnek, a pornak. Mindig az válik számunkra értékessé amiből kevés van. Tehát a gyémánt is azért értékes mert nem állt neki minden varázsló széndarabokból gyémántköveket varázsolni. Érthető?
- Igen, Dumbledore professzor – felelte Tom, és ismét elrejtőzött szemének különös árnyai mögé.
- Az átváltoztatástan lényegét megragadva ki tudná megmondani, hogy hogyan is végezték az egyszerű értéktelenebb rézből és egyéb anyagokból az arany csinálás művészetét az alkimisták? – tette fel a kérdést apró mosollyal a szája körül Dumbledore professzor.
- A bölcsek kövét használták – engedte le a kezét Rodolphus, ahogy Dumbledore professzor felszólította.
- És meg tudná-e valaki mondani, hogy mi is volt akkor ez a bölcsek köve? Igen Tom!
- A bölcsek köve egy olyan anyag, ami szinte minden ismert és létező elemet tartalmaz, és varázslattal bármikor lehet sokszorosítani is azt. Ezáltal az arany képletét ismerve, bármely varázsló egyszerűen elkészítheti a bölcsek köve birtokában az aranyat, hiszen a meglévő réz és egyéb anyagokból kivonva a megfelelő és aranyhoz szükséges elemeket és a bölcsek köve elemeiből is használva a szükséges elemeket könnyűszerrel lehetett aranyat előállítani – fejtette ki a tézisét Tom.
- Pontosan! Tíz pont a Mardekárnak ezért a levezetésért! – pöccintette elismerően Tom felé a pálcáját Dumbledore. – Természetesen bölcsek kövét előállítani a nagyobb művészet és nem aranyat. De természetesen ezt a muglik nem képesek felfogni. Így tehát az a legnagyobb alkímista aki képes az atomokat egyetlen kőben ötvözni, mert az atomok legjobban szilárd állapotban tarthatók meg és természetesen maradnak egyben – mosolygott Dumbledore kedélyesen. – Igen Lucretia?
- Professzor úr készített már ilyen bölcsek kövét? – kérdezte apró mosollyal, amitől arccsontjára felugrott a kedves kis anyajegye.
- Ó a kis pimasz kérdező – a teremben csendesen felnevettek a diákok. – Erre a kérdésre természetesen soha egy varázsló sem válaszolna - felelte kitérően Dumbledore. – Nos a további problémánk az, hogy, ha nincs a zsebünkben állandóan nálunk a bölcsek köve, amit mi tagadás nem sokat készítettek az elmúlt évezredben sem, ugyanis ehhez már olyan szintű tudás és tapasztalatok kellenek, amit a leghosszabb életutat bejáró varázsló sem mindig él meg. Tehát ha nincsen bölcsek köve, akkor mégis hogyan tudunk előállítani átváltoztatással új dolgokat, úgy, hogy az alap tárgyunkban nem találhatók meg az átalakításhoz szükséges elemek? Igen Minerva? – szólította fel a lányt, aki az első padban nyújtotta már hosszú ideje magasban a kezét.
- A varázslatunkhoz a környezetből veszünk fel elemeket az új tárgy megalkotásához – felelte Minerva.
- Pontosan, öt pont a griffendélnek – bólintott Dumbledore professzor. – Vagyis ezek természetesen szabad szemmel nem látható jelenségek, miközben varázslatot hajtunk végre, fejben mindig képleteknek kell megjelenni előttünk, minden tárgyat analizálnunk kell, elemeire bontanunk és az elképzelt tárgyról is minden pontos anyaginformációt ismernünk kell. Az átváltoztatástan éppen ettől nehéz, mert minél bonyolultabb egy átváltoztatás annál inkább veszünk el az anyagismeretben és az elemek mennyiségében és összetételében. Sokszorosítani és elvonni is tudunk elemeket, de teremteni nem tudunk. Vagyis ha az átváltoztatáshoz nem áll rendelkezésünkre az adott szükséges elem, akkor az átváltoztatás nem sikerül. Ehhez megfelelő pálcamozdulat, az elemek pontos ismerete és szaktudás szükséges. Hogyan és honnan vehetünk el elemeket a varázslatunkhoz? Igen Tom?!
- Mindig csak olyan elemeket vehetünk el melyek szabadon vannak, nem alkotnak szoros összefüggést valamivel, és természetesen ami nem nélkülözhetetlen a tárgynak, vagyis mindig csak mértékkel vehetünk el, inkább keveset és azt mi sokszorosítjuk a varázslattal. Elég egyetlen elem is az elvételre ahhoz, hogy felhasználjuk a varázslatunkhoz, bármennyi elem is kell a megalkotandó tárgyunkhoz – felelte Tom.
- Így van, öt pont a mardekárnak – felelte rá Dumbledore professzor. – Most viszont elérkeztünk a félévünk zárógondolatához és egyben a második év átváltoztatástan témájához, amit egész évben boncolgatni fogunk majd jövőre. Hogy hogyan is lehet élőlényből élettelen tárgyat varázsolni és fordítva. És a kérdésem ravaszsága. Hogy megfordítható e a folyamat. Élettelenből élőt szervetlenből szervest alkotni? Eljutott-e valaki ehhez a gondolatmenethez az év folyamán? – csak ketten nyújtották a kezüket. Tom Denem és Minerva McGalagony. S egymás tudtán kívül mindketten keresték is a választ a maguk módján az önmagukban felvetődött kérdésre. Tom pedig megsejtette, a választ a kérdésére megtalálhatná a zárolt részlegben. Ahová tilos a bemenet minden Roxforti diáknak. Csak a prefektusok és iskolaelsők juthatnak be. – Akkor kíváncsi vagyok magatoktól mire jutottatok. Minerva?
- A folyamat csakis egyik irányba működtethető. Amennyiben élőlényből állítunk elő élettelen tárgyat, csak magát az elemek sorrendjét és mennyiségét változtattuk meg. Ilyen esetek megfigyelése után szokás olyan kifejezésekkel élni, hogy a tárgyak éreznek, lélegeznek, hálásak. A varázslattal élőlényből átalakított tárgy legfőbb ismérve, hogy más mint a többi. Mert egy élőlény valójában, csak a varázslat tartja fogva és más alakba zárva. És ezért is tudjuk visszaalakítani ismét élőlénnyé. Mert mindvégig maga az élőlény lakozott a tárgyban. Viszont a fordítottja lehetetlen, mert ami nem volt élő, az sosem lesz az. Ez a természet ellen való lenne, ha varázslattal élőt teremthetnénk – adta meg a választ Minerva.
- Én nem értek ezzel egyet professzor úr – szólalt meg Tom. – Az alkímia legmagasabb művelői is próbálkoztak hasonlókkal és a varázslás legmagasabb foka éppen az, hogy élőt hoznak létre élettelen dolgokból, csakis az elemeiből felépítve. Ez az igazi varázslás, amikor nem csak szemfényvesztőn vízből és homokból állítunk össze homokvárat, hanem mi magunk hozzuk létre a csodát mindent megalkotunk ami az élethez szükséges…
- Elég Tom! – intette le egy határozott mozdulattal Dumbledore. – Hitetlen beszéd ez, és nem jó úton jár a gondolatmeneted. Látom még nem értetted meg az átváltoztatástan teljes menetét. Mert ilyen módon adunk e érzelmeket, gondolatot, értelmet és működést, mechanizmust mindannak amit felépítünk? Embert, vagy állatot teremtünk, de ki indítja el a szívet, a légzést, adja meg a mozgást a végtagoknak, hiába van meg maga a test, ha nincs benne semmi ami mozgatná. Elhullott állatot, halott embert, hogyan tehetnénk önállóan élővé? Bármi amit ilyen módon létrehozunk csak a varázslatunk által működik és ettől érthetetlen és kiszámíthatatlan. Minerva McGalagony húsz pontot szerzett a griffendélnek az okos megállapításával. Tom bár igen jó teljesítményt nyújtottál az év folyamán várakozáson felülinek minősítem a teljesítményed – vonta össze a szemöldökét Dumbledore professzor, s bevezette az év végi vizsgalapokra a jegyeket. Tomnak megfeszült az állkapcsa, ahogy az alsó fogsorára harapott. Kettétört kezében a pennája ahogy szorította, s leplezetlen sötét gyűlölettel Minerva McGalagonyt nézte, akivel szemben átváltoztatástanból ismét csatát vesztett és ezzel elvesztette a kiváló eredményt is ebből a tárgyból. Egyedül Tom volt még esélyes átváltoztatástanból a kiváló teljesítmény megszerzésére az évfolyamon. Így viszont Minerva maradt az egyetlen, aki magasan az élen maradt s leverte ebből a tárgyból Tomot. Sebaj. Bájitaltanból Tom a jobb. Most mégis érezte, hogy csatát vesztett. S nem értette még, hogy miért. Hogy Dumbledore professzor megrettent a szeme előtt kibontakozó érvek és ellenérvek halmazától. Minerva és Tom megtestesítette ezen az órán a két legsarkalatosabb mágia oldalát. Míg Minerva a fehér mágia, Tom Denem a fekete mágia eszméit és gondolatait hozta az utolsó átváltoztatástan óra keretei közé. S Dumbledore nem véletlenül állította le a két vitázó és ellentétes oldalon álló érveléseit. Nem akarta az órájára behozni a vitát fekete és fehér mágia között. S nem akarta, hogy a diákjai még csak megsejtsék, esetleg Tom beszédében van valami. De az a valami nem jó dolog. Sőt nagyon rossz. És ellenkezik a Roxfort pedagógiai programjával is. A fekete mágia iránti érdeklődésnek még a csíráját is el kell fojtani a diákságban. Mert rosszra vezet. Tom ingatag talajra lépett és egyszerűen le kellett állítani. Nem terjesztheti és nem erősítheti ezeket a gondolatokat a diáktársaiban. Dumbledore pedig megérezte, Tom, bár mugli környezetből jött sokat szívott magára a varázsvilágban ebben az egy évben. Túl sokat. És minden bizonnyal még nem érzi a határokat, mint azok akik talán itt ülnek vele egy tanteremben. Hogy mi a jó és mi a rossz mi a helyes és a helytelen, csak szerzi az információkat és nem árt odafigyelni, hogy miket.
- Hé Tom! Ez igazságtalan volt, te is jó voltál ma. Csak Minervát jobban bírja, mert griffendéles – veregette meg Tom hátát Rodolphus.
- Csak ámultam, hogy miket tudsz Tom. Leköröztél minket – sopánkodott Lucretia.
- Ugyan, csak sokat tanultam és olvastam hozzá, ennyi – felelte szerényen és lehangoltan Tom. Most nagyon utálta Dumbledoret. Mert igazságtalannak érezte, hogy Minerva kapta a jobb jegyet kettejük közül. És utálta a lányt is. Aki magasra húzta az orrát ezzel feltartva az orrára nehezedő szemüveget és nagy léptekkel magához szorítva mappáját öntudatosan ment előttük.
- Jobb mint én, ez van – morogta lehajtott fejjel Tom.
- Egyáltalán nem jobb mint te. Csak Dumbledore jobban bírja ennyi – húzta el a száját Rodolphus. – Felejtsd el, ne is foglalkozz vele!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
