|
7. fejezet
callie 2011.02.07. 12:51
...melyben Hisztis Mirtill megzavarja a Hornby fiú esküvőjét, Rabastan végez a Roxfortban. S Tom megfogadja, hogy amíg az iskolába jár visszahúzódik nagy terveitől.
- fejezet
„Önzetlenül az iskoláért” – Voldemort visszadobta a körasztalkára a fényképet. Rabastan vette fel, s ujját végighúzta a szélén.
- Egészen jó felvétel rólad Voldemort
- Ó igen – bólintott rá a másik. – S még igaz is. Igazán önzetlen voltam nem? Megkíméltem őket a további pusztítástól – mérgelődött Voldemort.
- És mi a helyzet a kamrával? – kérdezett rá Rodolphus.
- Lezártam – tárta szét a karját Voldemort. – Mi mást tehetnék? Amíg a Roxfortba járok muszáj vagyok betartani a szabályokat. Remek lehetőség lett volna arra, hogy megtisztítsuk legalább az utánpótlástól a varázsvilágot, de lám, a minisztérium és az iskolavezetés közbeszólt.
- Várnunk kell – bólintott rá Rodolphus.
- Addig, míg a kezemben nincs a Roxfort. Talán csak idő kérdése, ha Dippet professzor felvenne SVK-tanárnak Merrythought tanárnő helyére akkor. Felgyorsíthatnám a folyamatot. Csak ez az őrült várakozási idő ne lenne – dobolt az ujjaival Voldemort.
- Ki kell várni a megfelelő időt Voldemort – figyelmeztette Rabastan.
- De meddig meddig? Hónapok? Évek? Évtizedek? – elégedetlenkedett Voldemort.
- Ne siettesd a változást. Hagyd hogy kiforrja magát. El akartam küldeni azt a behemót Hagridot is a suliból, s mi lett belőle. Kinevezték Ogg helyett, vagy mellé vadőrnek – dühöngött Voldemort.
- De miért? Mert valaki a tanári karban közben járt az érdekében. Vagyis. Van esély ilyen fiatalon is bejutni a Roxfortba ez végülis jó nem? – kérdezte Rodolphus.
- Állítólag Myrtle befészkelte magát Hornby-ékhoz. Egész nap ott kísért és őrületbe kergeti a családot.
- Kínos ügy – húzta el a száját Voldemort.
- Ha így fog menni, Wizengamot elé viszik az ügyet – felelte Rabastan. – Legalább lesz Doreának egy kis munkája.
- Önzetlenül az iskoláért, ez azért mulatságos cím, éppen neked – nevetett Rodolphus.
- Ennyi igazán kijárt nekem – húzta ki magát Voldemort. – Ha már vissza kellett fognom a baziliskusomat. Ez igazán önzetlenség
- Vagy inkább számító érdek – szúrta közbe Rabastan.
- Talán ez esetben a kettő összecseng – sandított rá Voldemort.
- Courtney Hornby feleségül fogadod-e az itt jelen lévő… - A pap egyre türelmetlenebbül mormolta a szövegét.
- Neeem! Nem fogadja! A Hornby nemzetség a legutálatosabb a világon! – nyújtotta a nyelvét Hisztis Myrtle a papra miközben lebegett a két egybe kelő között.
- Elég legyen már! Tűnj innen! – sziszegte Olive Hornby.
- Ő ölt meg tudom tudom! Olive egy gyilkos! Csúfolt engem, mert pattanásos vagyok, és szemüveges! Arra sem érdemesek hogy éljenek, kegyetlenek és gonoszok! – ordítozott Hisztis Myrtle. A násznép fehördült.
- Ez elég kínos incidens – szűrte halkan Rabastan.
- Ó igen, mit teremtettem a világra – fújtatott Voldemrot keresztbe tett karral.
- Mindig mondtam, hogy óvatosan – sóhajtotta Rodolphus.
- A franc se gondolta, hogy itt marad kísérteni – morogta Voldemort.
- És megkeseríti a Hornbyk életét – egészítette ki Rabastan.
- Na igen – nézte a szánalmas groteszk komédiává váló esküvőt Rodolphus.
- Ne! Ne menj hozzá! Ezek a Hornbyk a leggyűlöletesebbek, majd meglátod téged is mindenért kritizálni fog! Az agyadra fog menni! El fogtok válni! Kibírhatatlan én most figyelmeztetlek én már ismerem a fajtáját ,a legrosszabb oldaláról! – rikácsolta Hisztis Myrtle és láthatóan élvezte, hogy botránnyá változtatja az egész esküvőt.
- Dugulj be meghaltál tűnj már el! – ordított rá Olive.
- Eddig te csúfoltál most már én foglak! - nyújtotta el a szavakat elégedetten Myrtle. – Én is halálba kergetlek, ahogy te engem!
- Ez a Myrtle holtában is fárasztó – sóhajtott nagyot Rabastan.
- Szegény Courtney, gondolom nem ilyen esküvőről álmodott – jegyezte meg Rodolphus, ahogy a Courtney-ház parkjában asztalhoz ültek.
- Lestrange! – biccentett hűvösen a velük szemközt helyet foglaló páros. Rabastan azonnal megfeszült. Az ifjú Potter-házaspár volt. – Valamilyen oknál fogva, éppen ide ültettek minket – nézte az ültetési kártyát Dorea félredobva a tányérjából.
- Mi is örülünk a viszontlátásnak Mrs. Potter – felelte rá keményen Rabastan. – Mi lesz, ha most rajtakapsz minket valami turpisságon?
- A büntetésre jelenleg már sokkal nagyobb lehetőségeim vannak, mint régen a Roxfortban – felelte rá ridegen Dorea.
- Ez az esküvő volt a legbizarabb amit életemben láttam – igazította meg a nyakkendőjét Potter.
- Myrtle-t be fogjuk idézni – igazította a térdére a szövetszalvétát Dorea. – Ez nem kérdés. Ez a lány szellemként sem tud viselkedni. Vannak erre kiváló törvényeink. El fogjuk rendezni a dolgot.
- Ó igen a Wizengamot törvények, mindenre választ adnak – gúnyolódott Rabastan.
- Pontosan – felelte rá felvetett fejjel Dorea harciasan szembenézve Rabastannal. Rabastan kihasználta a pillanatot, hogy a jegyespárt köszöntötték az ebédnél elsőként és Myrtle beleugrott a levesbe, amire mondenki felhördült – az asztal felett átnyúlva megragadta Dorea kezét, s maga felé rántotta.
- Ha a törvénykönyvben arra is szabály van, hogy hogyan szeretkezz a férjeddel te azt is követed? – sziszegte Dorea felett. Dorea pofoncsapta a férfit. Rabastannak nem volt ideje reagálni, mert Potter visszafordult a csattanás hangjára.
- Minden rendben? – nézett körbe Potter.
- Ó igen, csak egy szemtelen legyet ütöttem le, itt körözött az asztal felett – felelte könnyedén Dorea, de szúrós pillantását Rabastan felé küldte.
- Minél hamarabb rendezzétek ezt az ügyet, megkeseríti Hornby-ék életét és akárhogy is ez beteges – fogta kézbe a kanalát Potter egy szemüvegigazítás után.
- Mi lesz a büntetése? – érdeklődött Rabastan.
- Ilyenkor kihelyezünk egy területet, ahol a szellem tartózkodhat. Mivel a Roxfortban elég sok szellem tanyázik, ráadásul Myrtle mugli, így nem mehet vissza kísérteni az ő világába más helyet pedig nem ismer a varázsvilágból, elkerülhetetlenül vissza kell küldenünk a Roxfortba. Ott elfér a többi szellem mellett. Ráadásul azok majd megrendszabályozzák – merítette a kanalát a levesbe Dorea. – mivel nem hiszem, hogy lenne tanú, aki Myrtle mellett szólalna fel, ez meggyorsítja majd az eljárást is. Rövid tárgyalás lesz. Az ilyeneket szeretem.
- Kevés papírmunka? – kérdezte gúnyosan Rabastan.
- Inkább tiszta ügy – vágta rá hidegen Dorea.
- Kösz, hogy visszaküldöd a nyakunkra – felelte rá dühösen Rabastan.
- Myrtle Olive-ra dühös. Szívesebben vennéd, ha a Hornby család életét nehezítené meg továbbra is? – kérdezte vissza Dorea.
- Hát nem tudom, de neked ez a legkönnyebb, hiszen te már nem vagy a Roxfortban –emelkedett meg ültében Rabastan.
- TE is végeztél nem? – csattant rá Dorea.
- De igen – ereszkedett vissza a székre Rabastan.
- Akkor meg mit vagy úgy oda? – morogta Dorea.
- Csak magadra gondolsz! – sziszegte neki Rabastan.
- Te is! – nézett vele farkasszemet Dorea. Már nem Myrtle-ről beszéltek és ezt mindketten megérezték.
- Ha rosszul viseli magát akkor további keretek közé fogják szorítani ebben biztos vagyok – szólalt meg közönyösen Potter. Dorea és Rabastan szótlanul méregették egymást.
- Szóval végeztél Rabastan a Roxfortban? – kérdezte érdeklődéssel Potter.
- Mik a terveid? – kérdezte Dorea.
- Nincsenek terveim. Én nem hordok magamnál határidőnaplót és a hónom alatt törvénykönyvet. Szabadon élek és azt fogom tenni, amihez kedvem van – felelte rá Rabastan provokálón.
- Jaj, hát szép is az, de akinek családja van – paskolgatta meg Dorea kézfejét Potter, mire a nő zavartan húzta el a kezét.
- Nem túl nagy perspektívák a jövőre nézve, habár egy Lestrange-től ez nem meglepő – felelte fagyosan Dorea.
- Inkább vagyok egyedül és szabadon. Mint olyannal, akit nem szeretek és olyan munkában amit nem élvezek – vágta rá Rabastan.
- Mondod te mert megteheted – felelte hidegen Dorea.
- Minden aranyvérű megtehetné – rágta a falatot keményen Rabastan.
- Igazán remek társadalmi véleményt formálna akkor magáról az aranyvér a varázsvilágban – mondta szigorúan Dorea.
- Ne légy ennyire szigorú önmagadhoz se Dorea – felelte Rabastan.
- Valakinek szigorűnak kell lennie, hogy ellensúlyozza az olyanokat mint te – vágta rá fagyosan Dorea.
- Úgy hallom volt egy kis riadalom a Roxfortban – próbált témát váltani Potter.
- Sejtem kiknek a keze volt a dologban – nézett végig a társaságon Dorea.
- De kedvesem persze, hogy sejted, hiszen a tettest már elkapták - nézett rá értetlenül Charl.
- Igen, tudok róla – forgatta a szemét Dorea, de éles tekintetén látszott ,hogy őt nem lehet átvágni. Nagyon jól tudta, a roxforti események mögött Voldemort és társaságának keze volt. – Charl kérj fel táncolni. Van kedved táncolni igaz?
- De…de hát azt mondta, hogy eszembe ne jusson felkérni, mert te ma ugyan nem táncolsz? – hebegte meglepetten Charl.
- Meggondoltam magam – állt fel türelmetlenül Dorea.
- Ha szeretnéd – ügyetlenkedett Potter, hogy felemelte a térdéről a földre hullott szalvétát, s sietve követte Doreát a tánctérre.
- Mh az esküvők mindig összerántják az aranyvérű társaságot sajnos – fújtatott Rabastan.
- Ugyan már, láttam hányszor fordultál hátra, hogy Doreára nézz. Már alig vártad, hogy valahol találkozz vele – követte a Potter házaspárt táncát szemével Rodolphus.
- Egyáltalán nem. Nem őt néztem – felelte rá gyorsan Rabastan. – Hát Voldemort, bármennyire is igyekeztél megszabadulni Myrtle-től úgy tűnik még néhány évig össze fogsz vele futni a Roxfortban. Különös kísértés lesz nemde? Hiszen te ölted meg.
- Furcsa találkozások egyike – bólintott Voldemort. – Bár nem szándékozom összefutni vele.
- Rossz lesz nélküled a Roxfortban Rabastan – sötétedett el Rodolphus tekintete.
- Meglesztek ti nélkülem. Szervezitek a dolgokat, szépen csendesen. Visszahúzódva a nagyvilágtól és amikor végeztek, akkor majd…ismét összeül a nagy csapat.
- Se Dolohov, se Rabastan. A csapat tényleg nem lesz a régi - simította át a tarkóját Voldemort. – Meg kell várnotok, hogy mi is végezzünk, és akkor újult erővel vethetjük magunkat a szövetségbe!
- Várunk rátok ne aggódjatok! Várjuk, mikor szabadultok. A Roxfort a kiskorúak börtöne – vigyorgott rájuk Rabastan. Két év. Hosszú lesz. Rodolphus nélkül. A két testvér már úgy összeszokott. S nem sokat hallhat Voldemortról sem. De van idejük. Hiszen fiatalok még. Eljön az ő idejük is. Hamarosan.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
