|
17. Jelenet a főnök előtt
callie 2011.09.19. 21:10
Daphné könnyedén forgott Ian íróasztala előtt a hűvös, elegáns igazgatói irodában. Ian konyakot töltött magának. Remegtek az ujjai. Daphné úgy érezte a férfi vagy most kap a szeme előtt idegsokkot, vagy legalábbis szívrohamot. Ian le sem véve a szemét Daphnéról hajtotta fel egyetlen lendülettel a pohárból az erős italt.
- Mond, hogy csak viccelsz Daphné! – préselte még mindig az ital ízétől eltorzult arccal Ian.
- Teljesen komoly vagyok Ian – dobta hátra a haját Daphné és felnézett saját portréjára Ian háta mögött.
- Te vagy az istennőm Daphné! Nélküled én…én képtelen vagyok már elképzelni a Bíbor palástot – rogyott az íróasztal mögé Ian, s ráborult a karjára. Percekig ült így, aztán mintha világosság gyúlt volna előtte hirtelen felkapta a fejét. – Tudom mivel voltál elégedetlen. Fizetésemelést adok! Annyit amennyit csak kérsz , mondj egy összeget! – csapott le mohón Ian, s új lendülettel megkerülte az asztalt, s megszorongatta Daphné kezét.
- Ian, nem ez az oka, egyáltalán nem a pénz miatt akarom elhagyni a Bíbor Palástot – nyugtatta Daphné.
- De akkor miért? – nyüszítette hevesen Ian.
- Ezért! – tartotta Ian elé a másik kezét, melyen megcsillant a vékony egyszerű puritán karikagyűrű.
- De…de hát ez…. – Ian hebegve meredt a nő kezére.
- Férjhez mentem.
- Nem is említetted… - száradt ki Ian torka és most tehetetlenségében csak szárazon nyeldekelt, fenekével megtámaszkodott az íróasztalán.
- Ez a helyzet Ian. Nem folytathatom tovább. Ezt megértheted. A férjem nem tolerálná az eddigi életvitelemet – harapott alsó ajkára Daphné, s szemérmesen lesütötte a szemét.
- Kislány! Ne színészkedj nekem az égre! Tíz éve ismerlek a szakmában, minden trükköt tőlem tanultál, milyen nagy terveid vannak a dologban? Engem nem versz át! Én Ian vagyok! Aki ismerlek, testestül lelkestül… - csapott le Ian, de ekkor kopogás röppent az igazgatói iroda ajtaján. – Forgalmas napunk van ma – jegyezte meg mellékesen Ian, majd kiszólt. – Tessék! – Felpillantott, s egyben belé is forrt a szó. Daphné hátrafordult, hogy lássa mi fojtotta Ianba a szót. Richard lépett az irodába.
- Tehát ő a szerencsés…férj – mérte végig alaposan Ian.
- Tessék? – lepődött meg Richard, s gyanakvóan Daphnéra és Ianra pillantott. – Én csak ezeket hoztam Daphnénak – csörrentette meg a slusszkulcsot a kezében Richard.
- Ó, hát elhoztad nekem! – pattant fel lelkesen Daphné és Richard nyakába ugrott, miközben kivette kezéből a slusszkulcsot. Blaise ezt a pillanatot kapta el éppen, ahogy a nyitott ajtóhoz ért.
- Na bravo! – állt meg terpeszben az ajtóban Blaise s végigmérte a társaságot. Három meglepett szempár meredt rá. Blaisenek azonnal elborult az agya, ahogy meglátta Richard karjaiban a feleségét. – Daphné? Jó lesz ha most azonnal kibontakozol ennek a férfinak a karjaiból és velem jössz, különben tömegverekedés szemtanúja lehetsz, és a szóban forgó illetővel kezdem.
- Ööö. De Blaise… - bontakozott ki feszengve Richard karjaiból Daphné.
- Elég bizalmas érintést megengedtél már nem gondolod? – rántotta magához a feleségét Blaise, s birtoklón magához szorította a nőt. Harciasan meredt a másik két férfira, hogy melyikük készül szembeszállni vele. Richard szemrebbenés nélkül viszonozta a pillantását. Ian hápogott.
- Na de uram, mégis hogy képzeli ezt? Csak beront ide és elragadja az isteni dívát? – próbált Daphné védelmére kelni Ian.
- Hogy milyen jogon uram? ÉN a férje vagyok! És nem tűröm, hogy a feleségem lépten-nyomon vadidegenek előtt ledobálja magáról a ruhát. Daphné a feleségem és vége a fellépéseknek, a fotózásoknak és bármi másnak is. Hazaviszem és elfelejthetik Daphnét most és mindörökké! Daphné!? – vonta magával Blaise a nőt, s kiráncigálta magával a Bíbor palást elé.
- Udvariatlan voltál! – csattant rá mérgesen Daphné.
- Talán meg kellett volna várnom, amíg befejezitek Richarddal? – sziszegte Blaise.
- Nem! – mérgelődött karba tett kézzel Daphné.
- Akkor meg?! – zihálta Blaise. – Mit vártál? Hogy tűrni fogom, hogy osztozok veled másokon, milyen férfi lennék, ha engedném, hogy a feleségem árúba bocsássa a testét?
- Amilyen szemét alak már most vagy – felelte rá Daphné, s megindult a méregzöld mercedes felé.
- Mit csinálsz? – rántotta vissza Blaise.
- Hazamegyek – jelentette ki Daphné.
- Az Richard autója – tiltakozott hevesen Blaise.
- Tévedsz ez az én autóm! – ült be a vezetőülésre Daphné. – A te kocsid hol van? – nézett körbe az úttesten Daphné.
- Mosattatom – morogta Blaise.
- Én megyek, jössz vagy maradsz? – adta rá a gyújtást Daphné.
- Richard is jön? – gúnyolódott Blaise.
- Nem, ő a saját autójával megy – Daphné meg sem várta, hogy Blaise rendesen becsapja magára az ajtót, már gázt adott. Blaise feszengve ült a hatalmas elegáns kocsiban.
- A kocsit visszaküldöd neki még ma! – mordult rá Blaise.
- Eszem ágában sincs – vágta rá Daphné.
- Nem leszek hajlandó tűrni, hogy a feleségemnek más férfiak ajándékozzanak autót! – háborgott Blaise.
- Ez nem ajándék, hanem szolgálati kocsi – sziszegte Daphné.
- Szolgálati kocsi! Jó vicc! – hahotázott Blaise. – Szóval magatok közt így nevezitek? Richard minden kurvájának vesz egy autót?! – ordította rá Blaise.
- Fogd be! Egyáltalán nem érted! – kiáltotta rá Daphné, s száguldozott az egyenes országúton.
- Tényleg nem értem! Hát milyen tökkel ütött is vagyok én? Nem akarom elhinni, amit a ribanc feleségem beetet velem! – csapott a műszerfalra Blaise.
- Kiléptem a Bíbor palástból – kezdett előzésbe Daphné, s a visszapillantó tükröket figyelte.
- Nem – hanyatlott vissza az ülésre Blaise.
- De igen. Ma adtam be a felmondásomat. Holnap már a Gringottsban kezdem a napot – tért vissza a sávba Daphné.
- Had találjam ki: Richard oldalán! – fröcsögte Blaise.
- Hát végülis igen, Richard mellett, de… - rázta ki idegesen a haját az arcából Daphné.
- UGYe?! Hát tudtam én! Szóval most már csak egy férfi kurvája leszel? Remek! Richard minden szeretőjét benyomja a Gringottsba? Hogy nonstop a szolgálataira lehessenek a mosdóban? A férfi klotyeszben fogod ezután leszopni?!
- A rohadt életbe is Blaise! Fejezd ezt be! – csapott a kormányra Daphné. – Mi bajod van neked? Miért nem tudod kötekedés nélkül elhinni, amit mondok? Miért kell állandóan belém kötnöd és kételkedned a szavaimban?
- Talán azt állítod, hogy soha nem keféltél vele? – gyújtott rá egy cigarettára Blaise.
- Soha nem állítottam ezt. Húzd le az ablakot! – szólt rá Daphné. Blaise, az elsuhanó táj felé fújta a füstöt.
- Nem tetszik ez nekem – szívta meg a cigarettát Blaise.
- Tényleg otthagytam a Bíbor palástot
- Akkor jól megfizethette a szolgálataidat Richard. Ha most már beéred csak vele – morogta Blaise.
- Szállj már le a képzelődéseidről! – csattant rá Daphné.
- Akkor is! Tehát átmégy a Gringottsba ez mellé a Richard mellé! Ott lesz állandóan a kísértés! Elvégre mégiscsak szeretők voltatok!
- Pusztán megváltozik a szerepkörünk, ez most már munkakapcsolat!
- Miért eddig nem az volt? – kérdezett rá nyersen Blaise.
- Tessék? – kapta felé a fejét zavartan Daphné.
- Talán azt akarod mondani, hogy eddig Richard és közted nem csak munkakapcsolat volt? – ismételte meg a kérdést Blaise.
- Kiforgatod a szavaimat! – bosszankodott Daphné.
- Válaszolj! Ne kerüld ki! Nem munkakapcsolat volt?
- Blaise!
- A kurva életbe is! Szóval ez nem is munkakapcsolat igaz? Belezúgtál? Mert hogy ő nem szerelmes beléd az tuti biztos!
- Befejeznéd végre? – Blaise szótalanul pöccintette ki a hamut a levegőbe.
- Richard maga mellé vesz a szakmába ennyi!
- Richard saját bejáratú kurvát akar ennyi! Én férfi vagyok én értem a férfiak észjárását! Te nem!
- Nem mindenki olyan mint te!
- Ehhez nem kell nagy intelligencia hogy átlásd. Belesétálsz a csapdájába aztán egy év után rádun.
- Richárdot már több éve ismerem – védekezett Daphné.
- Hát az biztos, hogy nem az eszed miatt vett fel. De nyilván máshoz jobban értesz – jegyezte meg cinikusan Blaise.
- Richard és én csupán üzleti partnerek leszünk, bevezet a bankszakma titkaiba.
- Ne álltasd magad! Egy férfi sem mond le egykönnyen arról, amit így vagy úgy, de megkapott! És éppen ezért nem tetszik a képe! Richard túl sima modorú! Sosem fogod tudni, hogy mit érez és mit gondol valójában.
- Csak azért mert te közönséges vagy és undorítóan viselkedsz a többi férfi még nem ilyen.
- Pontosan erről beszélek. Én őszintén megmondom amit gondolok. Ez a mostani időkben nagy kincs – dobta ki a cigarettacsikket az ablakon Blaise, s kiszállt. Daphné becsapta az ajtót maga után, s lezárta az autót.
- Nevetséges jelenetet rendeztél a volt és a jelenlegi főnököm előtt. Kínos helyzetbe hoztál és ezzel engem is nevetségessé tettél! Ezt sosem fogom megbocsátani neked! – sziszegte Daphné, ahogy körömcipőjében felsietett a Malfoy-kúria lépcsőjén.
- Hálás lehetsz érte! Tisztáztam előttük a dolgokat! Most már tudják, hogy a feleségem vagy! – kiáltotta Blaise a nő után.
- Már hamarabb közöltem velük! De te röhejesen viselkedtél, szóval biztos megvan a véleményük rólam, hogy kihez mentem hozzá! – hallatszott az emeletről a válasz. Draco pergamennel a kezében a könyvtárszoba ajtajához lépett, s Blaisere nézett. Tekintetében csendes kérdés ült. Blaise válaszul csak széttárta a karját.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia Sugi!
Blaise alaposan megmondogatta szegény Daphnénak. De a férfiak már csak ilyenek. Hosszú idő kell még ahhoz, hogy Blaise felfedezze Daphné valódi tulajdonságait és képességeit. Tíz év után alig egy hete találkoztak egymással ismét. ÉS egy hét alatt még nem lehet jól kiismerni a másikat. Blaise pedig azt látja amit látni akar. Hogy Daphné foglalkozása eddig nem igazán volt erkölcsös... de a változás már mindkettejükben ott van, a kérdés az, hogy mikor veszik észre mindketten a másikban a változást.
Pusz: Callie