|
18. Este nyolckor közös vacsora
callie 2011.10.02. 23:09
Este nyolckor közös vacsora
Blaise félredobta a meghívókártyát, ami ideiglenes íróasztalán állt. Lapozott a gyógyítói szakkönyvben, s ismét memorizálni kezdte az anyagot. A folyosó végéről női cipőkopogás hallatszott, azonnal felismerte a járás ritmusából, hogy ki az. Ráadásul Pansynak nincs is magas sarkú kopogós cipője. Persze, hogy Daphné járkál az emeleten. Hallotta, ahogy a lépcsőlejáratnál bizonytalanul elhalkul a kopogás. A folyosó másik vége a férfiszárny. Bátortalan koppanások. Aztán csend. Blaise kinézett az ablakon a gyertyafény felett. Fülelt. A csendet határozott visszasiető kopogás váltotta fel és a fürge léptek lefelé halkultak a lépcsőn. Blaise megdörzsölte a homlokát. Kínos este lesz. Négyesben. Úgy, hogy tegnap este Daphnéval elhálták a házasságot. Blaise becsapta a kötetet, s elfújva a gyertyát feltépte az ajtót, hogy utolsónak beessen a közös vacsorára.
- Késtél! – pillantott az aranykeretes órára a hatalmas étkezőbe állított apró körasztal mellől Draco.
- Már azt hittük nem is jössz – törölgette izzadt tenyerét a szoknyájába Pansy, ahogy Draco mellett állt reménytelen arckifejezéssel. Daphné ült egyedül. Az asztalra szegezett pillantással, egyenes derékkal. Sötétzöld kasmírpulóverben, rá boruló egyenes fekete hajjal, érzékien buja telt ajkakkal. Blaise szárazon nyelt.
- Fontos megbeszélni valónk van? Nem igazán érek rá – billegett egyik lábáról a másikra Blaise, habozva, hogy helyet foglaljon Daphné oldalán a két hölgy között.
- Ezt a fél órát kibírod – töltött vörösbort a poharakba Draco, s várakozón figyelte Blaise közeledését. Daphné összerezzent, ahogy Blaise mellé ért és leereszkedett a másik oldalára. Pansy torokköszörülve foglalt helyet, s kényszeresen nézett Daphné lesütött szemhéjára, a sötétzöld szemfestékekről pedig Blaisere, aki látványosan kerülte a fürkésző szürke tekintetet.
- Gratulálok csodásan bonyolítjátok a helyzetünket – sziszegte dühösen Draco, ahogy leereszkedett az asztalhoz és bosszúsan belemártotta a kanalat a szószba.
- Nem tudom miről beszélsz – tettette a hülyét Blaise, s kínosan ügyelt rá, hogy ne érjen a karja Daphnéhoz.
- Pontosan tudod, hogy miről beszélek! Most miért? – szedett a húsra a szószból Draco.
- Mit miért? – igazgatta az étkészletet az asztalon Blaise, és nem kerülte el a figyelmét, hogy Pansy Malfoy-címeres evőeszközöket válogatott erre az estére.
- Miért kellett belekeverned a szexet! A vak is látja rajtatok, hogy összefeküdtetek! – nézett egyikről a másikra mérgesen Draco.
- Draco, neked ehhez semmi közöd! – villant fel Daphné smaragd szeme a férfira.
- Mert neked nem jutott eszedbe ez az eshetőség igaz? – csattant rá azonnal támadóan Blaise. Daphné és Blaise kínosan elnéztek. Draco és Pansy ellenben lopott pillantást váltottak.
- Draco, azt hiszem nem ezért hívtad össze ezt a vacsorát – köhintett feszengve Pansy.
- Igaz! – fújtatott Draco, s aprítani kezdte a húst a tányérján. – A bőkezű adományomat legnagyobb sajnálatunkra nem értékelték megfelelően a Roxfortban. Vagyis nem jutottunk előbbre. Nem tudom, jelenleg hogyan őrzik a pálcámat. Ezért taktikát kell változtatnunk. Ha a pénz nem beszél, talán a női bájak megoldják a nyelveket.
- Miről beszélsz Draco? – emelte fel sötéten a pillantását Blaise.
- A társaságunk tagja az a hölgy, akit a varázsvilágban mindenki ismer. A Bíbor Palást gyönyörű szólósa. Daphné Greengrass. – Daphné lapos szempillarebbenéssel hátradőlt.
- Mit akarsz Draco? – kérdezte hűvösen Daphné.
- Fordítsd hasznunkra a képességeidet! – húzta fanyar mosolyra az ajkát Draco, de szeme acélkéken rebbenés nélkül viszonozta a pillantást.
- Nem szokásom köztiszteletben álló iskolaigazgatóknak erkölcstelen ajánlatot tenni – jegyezte meg fagyosan a nő.
- Ha te ajánlod fel a kegyeidet nincs férfi, aki visszautasítana.
- A férj jogán tiltakozom! – lépett közbe Blaise.
- Blaise ebbe ne avatkozz be, ez csakis a Daphné és az én játszmám – villant a férfira figyelmeztetően Draco.
- Merlinre erről nem volt szó! – csapott az asztalra Blaise, hogy belecsörrentek az ezüst evőeszközök.
- Blaise! Fogd vissza magad! – szólt rá erélyesebben Draco.
- Te lépj vissza az arcoddal cseszd meg! Nem a te feleségedet lököd az oroszlánok elé enyelegni hanem az enyémet szánod prédának!
- Mielőtt rám rontanátok hallgassátok meg a tervemet! – emelte fel a kezét tiltakozóan Draco. Daphné megforgatta a szemét. Pansy unottan hátradőlt a székén, Blaise ellenszenvesen meredt a szőke férfira, aki komótosan belekortyolt a vörösborba, idegeket őrlő mozdulattal, áttörölte a szája szélét a szövetszalvétával, majd felemelkedett az asztaltól.
- Holnap este évadnyitó bált rendeznek, ahol a londoni varázslók színe-java ott lesz. Élén természetesen a roxforti igazgatóval…
- …meg az aurorsággal – szúrta közbe gúnyosan Blaise.
- Csupán annyit kérek, hogy vegyünk részt rajta. Daphné pedig a maga természetes adottságaival bájolja el annyira a kedves roxforti vendéget, hogy az meginvitálja őt vagy minket a Roxfortba. Természetesen irányítsd úgy a beszélgetést Daphné, hogy egyértelműen kitűnjön, hogy igazán a Roxfort egyetlen műemléke érdekel. Egy igazi ereklye: Dumbledore márványsírja, amelyért élsz-halsz, hogy újra láthasd. Hiszen neked ez semmiség Daphné. Színésznő vagy. AZ életed csupa improvizálás. HA azt kell hatódj meg könnyekig, hogy mennyi jót tett és hogy szeretted egykori igazgatódat. Vagy akármi. A lényeg. Hogy juss el a síremlékhez és ismerd meg az azt védő bűbájokat. Menni fog?
- Semmiség, egy könymoly igazgatóra hatást gyakorolnom, de hogy mennyire engednek a sír közelébe ez nem rajtam múlik – lebbent meg Daphné szempillája.
- A pénz nem hatotta meg őket. Nézzük, hogy mennyire állnak ellen egy egészen másfajta ostromnak – húzta el a száját gúnyosan Draco.
- S ehhez szükséges mind a négyünknek részt venni? – harapott a szája szélére Pansy.
- Ez nem kérdés. Én is a feleségemmel kell, hogy megjelenjek. Hiszen alig vagyunk egy hetes házasok és máris egy másik nővel jelenjek meg? – rántotta meg a vállát Draco.
- Hát persze…csak, a bál holnap lesz…és nekem…nincs is mit felvennem – feszenget a száját rágva Pansy.
- Ezt a kérdést, már megoldottam – vett elő egy zizegő selyempapírt a komódból Draco, s két mutatóujja között megtartva a ruha sztreccses mellrészét maga előtt tartva az anyagot hagyta, hogy lehulljon a ruha teljes szoknyarésze a magasba emelve. – Megfelel? Vagy van még valami kifogás? – kérdezte közönyösen Draco. Pansy száraz égő szemekkel meredt a ruhára. Draco pont úgy tartotta maga előtt az anyagot, ahogy az Pansy magasságával körülbelül megegyező lehetett. Így a mellrésznél megfeszített ruha lágyan omlott alá, a szoknyahossz s földig ért, s sűrű fátyolanyaga könnyedén suhogott Draco előtt. Pansy már csak szemmértékből véve is megállapította, hogy a ruha megfelelő méretű lesz, s homlokráncolva akadt össze a pillantása Draco kérdő tekintetével. Honnan tudta a férfi, hogy mi a mérete?
- Kifogás? – emelte meg a szemöldökét Draco a kérdést Pansynak célozva.
- Nem, nincs – rázta a fejét a hangját keresgélve Pansy. Draco ruhát vásárolt neki. Felesége abszolút távollétében. Draco női ruhák közül válogatott neki, és olyan hibátlan ráérzéssel, hogy az méretben, ízlésben is Pansy visszafogottságát tükrözze. A ruhában semmi kivetnivaló nem volt. Tetszett neki. Úgy ahogy volt, Ott megfeszítve Draco ujjai között. Mire gondolhatott a férje, miközben a ruhát választotta? Hogy Pansy sosem menne el vele báli ruhát nézni? Hogy ő, Pansy egyenesen visszautasítana egy közös megjelenést a férjével? Draco mint az elmúlt napokban mindig, most is kész tények elé állította őket. S a hármas most is csak bámult rá a fordulat hatásától döbbenten. Négyen együtt egy bálba készülnek, akár akarják akár nem. Draco döntött. Négyük helyett is.
- De… - kezdte Blaise próbálkozását azonban Draco könnyűszerrel lekapcsolta.
- A rendezvény díszvendégei közt lesz Hyppocrates Smetswick professzor is. Gondolom ez elég indok lesz neked is a megjelenésre.
- Minden ellenvetésre felkészültél igaz? – kérdezte hidegen Blaise, s karba tette a kezét.
- Próbálkozhattok még, amennyit csak akartok. De én fogok győzni. A kérdés az, mikor törtök meg végleg az akaratom előtt – ejtette vissza a csomagolópapírra a ruhát Draco.
- Ez elég egoista tőled Draco. De mi mást vártunk volna. Részemről rendben, ott leszek, és eleget teszek a kívánságodnak – biccentett hűvösen Daphné, s sarkon fordulva távozott. Blaise a nő után sietett s az étkező előtt kapta el a karját. – Engedj el!
- Dracóéknál már nem kérdés. És te Daphné? Milyen lesz a ruhád?
- Találd ki, elég találékony vagy – folytatta az útját az emelet felé Daphné. – Épp eleget ötletelsz az én munkámról is.
- Szeretnék hozzád öltözni – kiáltotta utána Blaise.
- Ugyan Blaise! Akkor gyere Ádám-kosztümben, akkor megfelelő leszel hozzám, te is így gondolod nem igaz? – kiáltotta vissza a folyosón elfordulva Daphné, s hallatszott ahogy becsapja maga mögött az ajtót.
- Támadási felületet adsz Draco, ugye tudod? – hallatszott a halk megjegyzés.
- Megfelelő házaspár vagyunk-e? Daphné színésznő, de mi ketten? El tudjuk-e bárki mással hitetni, hogy a házasságunk valódi? – fintorgott Draco, s figyelte ahogy a nő mellé lép, s ujjaival átsimítja a finom anyagot.
- Miért költöttél rám? – rebegte Pansy.
- A feleségem vagy – felelte Draco, s megbabonázva figyelte, ahogy Pansy az ujjai közt játszik a méregdrága kelmével.
- Ez nem válasz – lehelte Pansy lehajtott fejjel.
- De igen, nagyon is az. És jobb lesz, ha ezt a fejedbe vésed, drágám – nyomta meg az utolsó szót Draco.
- Ne hívj így! Olyan nevetségesen hangzik – szorította magához a zizegő papírba csomagolt ruhát Pansy.
- Pedig jobb lesz, ha hozzászoksz! Mert ahogy mondtad nem akarok támadási felületet a tervemen. Házasok vagyunk, és hogy ne szúrjon szemet az egész társaság előtt igyekezz is úgy viselkedni! – csattant rá Draco.
- Nem tudom miről beszélsz – akarta kikerülni Pansy.
- Akkor majd felvilágosítalak! Figyelj rám! – rántotta vissza Draco erőszakosan, s Pansy fölé magasodva sziszegte. – Holnap ott lesz, a minisztérium színe-java. Élükön Potterrel és az aurorsággal. Ültünk már az aurorságon, tudod jól mi forog kockán. A felmentő ok a mi eljegyzésünk volt emlékszel? Elvárom, hogy holnap este paszírozz magadba egy kis érzelmet irántam, mert nem akarom, hogy a te arcodról olvassák le az igazságot, hogy közünk nincs egymáshoz és kamu az egész házasságunk. Világos?
- Még mindig nem értelek – nyögte kényszeredetten Pansy.
- Nem? – zihálta Draco s fel sem fogta, hogy a selyempapír összepréselődött közöttük, Pansy pedig tenyerével a komódnak támaszkodva simul a fához, amihez Draco súlya szegezi. – Akkor elmagyarázom ártatlan kis feleségem. Tudom, hogy Potternek bűzlik az egész, mert ismerem, hogy pikkel rám amióta betette a Roxfortba a lábát. A kákán is csomót talál a kis rohadék. Naná, hogy kiszúrja, hogy valami nincs rendben velünk. Ezért én most előre emlékeztetlek, hogy Malfoy-feleség vagy. Holnap ott lesznek a szüleim is, akik elvárják, hogy ehhez mérten viselkedj, még akkor is, ha ez emberfeletti erőt igényel tőled. Nincs kifogás, hogy nem jössz. Eljössz és eljátszod, hogy hites szerelmes feleségem vagy. És ha ehhez az kell, hogy ma este megbasszalak, akkor megteszem. Szükség lesz rá, vagy boldogulsz egyedül is a feladattal? – támasztotta a tenyerét a komódra Draco. Pansy pislogni is elfelejtett, s csak meredt az acélszürke szemekbe, amik kíméletlenül néztek le rá.
- Ööö….- csak egy erőtlen nyögésre futotta tőle. S sok időbe telt mire levegőt véve eszébe villant, hogy a férfi a válaszára vár. – Menni fog egyedül is. Kösz. De cipő kell hozzá – mozgatta meg az ujjait a selyempapíron Pansy, jelezve, hogy nincs alkalmi cipője.
- Nagyszerű. Holnapra meg lesz az is. Ne aggódj – nézett le a kettejük között összenyomódó ruhára.
- Akkor jó éjt Draco! – nyomatékosította Pansy, hogy távozni szeretne, ha a férfi elengedi, s megszabadul a komód és Draco karjainak fogságából.
- Holnap este hatra legyél kész – lökte el magát a komódtól Draco, s kiviharzott az étkezőből.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia Napcsi!
Igen, most megtudhattuk, hogy Dracóra miért is illik annyira a neve. A dracoi szigor most igazán érződött. Bekeményített rendesen. Jön a folyti remélem tetszeni fog.
Pusz:Callie