|
21. A házassági felülvizsgálati bizottság
callie 2011.10.16. 14:18
A bejárati ajtón türelmetlen kopogás hallatszott, majd a csengőt is erőszakosan megnyomták. Draco homlokráncolva pillantott fel a bőrkötéses kötetből amit az ölében tartott, s szőke fürtjeit hátrarázta a szeméből. Egyik kezében a nyitott kötettel ment ajtót nyitni. Ahogy elhaladt az arany ingaóra előtt felpillantott rá. Reggel kilenc óra, ki lehet? Ahogy kitárta a kaput, alacsony, szemüveges, galambszürke kosztümös, vézna, középkorú nő állt a küszöbön.
- Mr. Draco Malfoy? – kérdezte zárt szájjal, pattogós stílusban.
- Úgy van – támaszkodott az ajtófélfának tenyerével Draco.
- Jane Eliot vagyok a Házassági felülvizsgálati bizottságtól. A mai napon szeretnék megfigyelést végezni a házasságuk terén – igazgatta fémkeretes szemüvegét a nő. Dracónak leesett az álla, s percekig csak bámulta a nőt, majd összecsapta a kezében tartott kötetet, amiből erre apró porszemcsék kavarogtak fel a levegőbe. Draco le sem véve szemét a nőről felkiáltott a visszhangzó előcsarnokon át az emeletre.
- Pansy szívem! Gyere le egy kicsit a szalonba, a házassági felülvizsgálati bizottságtól érkeztek hozzánk! – Draco is érezte a hangjában azt a furcsa kis mellékzöngét, ami minden bizonnyal Pansynak sem kerülte el a figyelmét, mert a válasz az emeletről hatalmas csörömpölés volt. Pansy vagy leejtett valamit, vagy most törte össze magát. Draco ráharapott az alsó fogsorára. Merlin most segíts meg minket! – Kérem fáradjon beljebb – tessékelte jeges tekintettel a kastélyba a felügyelőt Draco, nyugalma tökéletes álarcával. Ahogy bevágta a nő mögött az ajtót a lépcsőfordulóban Pansy jelent meg. Szokásos jellegtelen térd alatt érő barna szoknyában, és hozzá hamuszürke kötött pulóverben. Draco szeme laposan lebbent. Hogy nézhet ki ilyen rémesen? Ez a szoknyahossz áll a lehető legborzalmasabban rajta, miért nem mondta még neki eddig? Talán mert nem foglalkozott azzal, hogy mi van a feleségén?
- Üdvözlöm, Pansy…ööö…Malfoy vagyok – nyújtotta a kezét Pansy a felügyelőnő felé, ahogy leért a lépcső aljára, de közben ideges zavart pillantásokat küldött Draco felé. Most mi lesz? Draco morcosan viszonozta a pillantását. Már két hete házasok. Mi okoz ekkora nehézséget Pansynak abban, hogy kimondja a Malfoy nevet? Ennyire undorodik tőle?
- Öhm, megkínálhatjuk egy kis teával? – kérdezte kényszeredett hangon a kezét tördelve Pansy. Semmi értelmesebb nem jutott az eszébe, és szeretett volna még egy kis lélegzetvételhez jutni. Sokkolta a szikár nő, aki gyanúsan méregette mindkettőjüket. Időt akart nyerni.
- Igen, jó lesz – igazgatta meg csiptetős jegyzettömbjét a nő, s várakozásteljesen nézett a házaspárra.
- Remek, akkor máris hozom – sietett el pánikszerűen Pansy a konyhába. Leguggolt a nyitott konyhaszekrény elé, s próbált mélyeket lélegezni. Semmi baj. Nem lesz semmi baj! – nyugtatta magát. De valójában harmadára zsugorodott a gyomra az idegességtől. Egy bálon nem nagy művészet feleségként megjelennie, főleg, hogy Draco feltűnően igyekezett társasági kapcsolatait feleleveníteni. Néhány futó érintkezésen kívül semmit sem kellett tennie. De most egy házassági felülvizsgáló van a házban. Egy normál hétköznapi embernek is feltűnne, hogy ők ketten valójában nem házastársakként élnek a kúrián, nem hogy egy szakembernek! Draco átkísérte a szalonba a felügyelőt. Keveset változott a szalon azóta, amióta beköltöztek. Az egyetlen változás, hogy Blaise rátalált egy félig megkopott és megszaggatott fekete bőrkanapéra, és két fotelra, amit aztán Dracóval ketten lecipeltek a szalonba. Pansy pedig egy ajtódíszítő aranybarna drapériát terített rá, hogy ne látszódjanak a helyrehozhatatlan szakadások a bőrön. Draco a kanapéra helyezkedett, s a dohányzóasztalra dobta a kötetet, amelyen már elkopott az arany felirat. Pansy előkaparta a tálalószekrények egyikéből egy ezüstálcát, s most azon egyensúlyozta be a hirtelen felforralt vízzel teli porcelánkancsót, a csészékkel. Draco átható tekintettel nézett a nőre, ahogy belépett a szalonba. Pansy kezében megremegett a tálca, sietve tette a dohányzóasztalra, s habozva, de leereszkedett Draco mellé a kanapéra. Legalább a látszat kedvéért üljenek egymáshoz közel. Draco elégedetten konstatálta, hogy Pansy helyet foglal mellette, s kényelmesen hátradőlve a kanapén átvetette a karját Pansy válla felett a kanapén. Pansy előrecsúszva töltött forró vizet mindhárom csészébe, s Dracóra se nézve kezdte mindkettejük teáját elkészíteni. Draco szemrebbenés nélkül bámulta a felügyelőt.
- Minek köszönhetjük a látogatását? – kérdezte kertelés nélkül Draco.
- Tudják, hogy van ez a mai világban! A minisztérium nem lehet elég óvatos. Egy házasság szövetség, szeretnénk megbizonyosodni, hogy a minisztériumnak megfelelő értékelvek betartásával kötöttek házasságot.
- Igazán megható, hogy a minisztérium így aggódik a házasságunk értékeiért – simította át Draco futólag Pansy tarkóját, ahogy a nő hátradőlt a kanapén. Pansy dermedten összerándult az érintésre. S idegesen simítgatta a szoknyáját a térdén. – Minden ifjú házas erre a sorsra jut? – érdeklődött Draco, de hangja akár a penge hasította a levegőt.
- Csak bizonyos rendkívüli eseteknél alkalmazzuk ezt az eljárást, az önöké az. Kitűnő a tea – kortyolt a teába a felügyelőbiztos, s szemüvege mögül a házaspárt figyelte.
- Remélem tettél bele kellő mérget szívem – szorította meg Pansy vállát Draco, ahogy átkarolta.
- Épp eleget mérgezted már magad az elmúlt időkben Draco, leszokhatnál már a rumos teáidról – sziszegte kényszeredetten Pansy, idegesen fészkelődve Draco mellett. Zavarta, hogy a férfi annyira szétterpeszti a lábát, hogy teljes combfelületük összeér, s ettől különös érzés fut végig a testén, s most, hogy Draco magához szorítja, érzi a férfi arcvizének illatát. - A férjemnek különös humora van – mentegetődzött erőltetett nevetéssel Pansy. – A méreg alatt az alkoholt érti természetesen. A kocsmázásról csak a hetekben szokott le – próbálta menteni Draco metsző gúnyát Pansy.
- Vagy úgy, már értem – kortyolt bele ismét megnyugodva a teába a felügyelőnő. Pansy reszkető ujjakkal nyúlt a teáscsészéjéhez, s ő is belekortyolt a forró italba. – Meséljenek a házasságukról!
- Jobb ötletem van, mesélje el maga milyennek lát minket! – fordította át a felkérést száraz nyugalommal Draco.
- Én vagyok a felügyelő! –emlékeztette hűvösen a nő.
- Én pedig magánember vagyok, a saját magánbirtokomon, maga illetéktelenül és hívatlanul betolakodott a házamba, és a magánéletem felől érdeklődik!
- Ha nem működnek együtt velem, akkor sajnos nem állíthatok ki megfelelő véleményt a bizottság számára – igazgatta a szemüvegét az orrán Jane.
- Szerintem a házasságunk milyenségét nekünk kell értékelnünk és nem külső személyeknek, elvégre mi ketten élünk együtt, nem a bizottság él velünk – húzta el a száját Draco.
- Szívesen megteszem, hogy meghallgatom milyennek éli meg a házasságát Mr. Malfoy? – nézett rá érdeklődve a nő, s válaszfalként a csiptetős irattáblája mögé rejtőzött.
- Friss házas vagyok, a házasságomról így nincs még kialakult véleményem – felelte kitérően Draco. – Az egész nagyon képlékeny.
- A férjem úgy érti, hogy nagy változások történnek az életünkben – szólt közbe Pansy.
- Így van. Például a feleségemet kirúgták az állásából – bólintott rá Draco, s egy hajtásra ki is itta a teáját. Pansy nem keverte el a cukrot, persze miért is tette volna, Dracónak magának kellett volna ezt megtenni, de olyan ingerült volt ,hogy csak felhajtotta az egészet. Keserű volt a tea, s forró. Végigmarta a torkát. De a bosszantó az volt benne, hogy ízetlen löttynek érezte. Erősebbre vágyott. Hova a híres Maloy önuralom? Majd meghal egy korty whiskyért! Igaza lehet Blaisenek. Az alkoholról leszokni nem lehet egyik napról a másikra. Még az ő híres akaratukkal sem.
- Tehát több idejük maradt egymásra. Harmonikusnak élik meg a házasságukat? – vonta fel a szemöldökét Jane.
- Igen – vágták rá némi habozás után egyszerre.
- Megfelel maguknak ez az életmód és életkörülmény? – pislantott körbe a kúria sivár berendezésén Jane.
- Igen – biccentette Draco közönyösen.
- Nem – vágta rá Pansy ezzel egy időben.
- Csinosítani szeretnéd a házat? – lepődött meg Draco.
- Igen, miért te nem? – csattant rá Pansy.
- Csak sosem mondtad még eddig – nézett rá zavaros szürke szemekkel Draco.
- Mert ez a te házad – felelte hidegen Pansy.
- Te viszont a feleségem vagy!
- Ne kezdjük ezt megint!
- Ha kommunikatívabb lennél sokkal könnyebben jutnánk egyről a kettőre – jegyezte meg bosszúsan Draco.
- Szerintem ezt nem itt és nem most kellene megbeszélnünk – felelte kitérően Pansy. – Hol is hagytuk abba? – nézett hűvös elnéző mosollyal a felügyelőnőre Pansy.
- Körbevezetnének a házon? – érdeklődött Jane, s válaszra sem várva, már felállt ,s elündult a lépcsőfeljáró felé.
- Most miért kellett jelenetet rendezned? – csattant Pansy idegesen.
- Te kezdted!
- Most erre nincs időnk! – hagyta ott bosszúsan a férfit Pansy, s a felügyelőnő után sietett. – A házra még nagyon sok felújítás vár, de hát előttünk az élet nem igaz? – jegyezte meg azzal az erőltetett nevetéssel, amitől Dracóban végigfutott az ideg. Nem hagyhatja Pansyt magára, ugyanis nem volt biztos benne, hogy mennyire ismeri a nő a kúriát. Jobb ha a segítségére siet.
- A leggyakrabban a könyvtárat és a konyhát használom… Csak a vacsorát fogyasztjuk el közösen… - harapott az ajkára Pansy. Hallotta Pansy válaszait a könyvtárszobából Draco. A két nő felnézett rá, ahogy belépett.
- Megmutatnák a hálószobát, Mr. Malfoy? – nézett rá a felügyelőnő. Draco látta Pansy arcán ahogy lesápad.
- Ahogy kívánja – indult előre Draco, mutatva az utat. Pansy ijedten döbbent rá, hogy a férfi a saját hálószobája felé irányítja a nőt, a kastély férfiszárnyába. Pansy még sohasem járt Draco hálószobájában, s kínos, hogy éppen most, egy idegen nő kíséretében kell először belépnie oda. Draco belökte az ajtót, s barátságtalan arckifejezéssel előre engedte a felügyelőnőt. Pansy feszengve állt meg Draco mellett, az ajtóban. Draco az ajtókeretnek dőlt, s nem a felügyelőnőt, hanem Pansyt nézte szemében furcsa fény jelent meg. Pansy elvörösödött, s elkapta a tekintetét a férfiról. Mint minden hálószobában Dracoéban is hatalmas széles franciaágy volt. A párna süppedéséből látszott, hogy a férfi az ágy bal oldalát használja. Pansy lesütötte a szemét és tudta hogy lángol az egész arca. Kínosan érezte magát, hogy kelletlenül is, de ilyen körülmények közt kellett belépnie a férfi szobájába. Minden bizonnyal Draco sem így képzelte azt a pillanatot, amikor a feleségét a hálószobájába csalja. Draco még napokkal korábban felajánlotta, hogy átjöhet, amikor csak akar. Pansy pedig képtelen volt most kiverni a fejéből a férfi invitálását. Hogy ebben a széles franciaágyban feküdjön Draco mellett. Pansy meglepve tapasztalta, hogy mekkora rend van. Az egész kastélyban káosz uralkodik, de Draco a házasságuk két hete alatt úgy tűnik vette a fáradtságot és kicseréltette a hálószobája berendezéseit. Bársony sötételő függönyök, puha süppedős szőnyegek és puha kötésű ágytakaró. Pansy szárazon nyeldekelt. A fürdőszoba még mindig őrizte Draco arcszseszének illatát, a párából ítélve a férfi reggel fürdött. Persze a bál után későn értek haza. Ó igen a bál, és a bálon az a csók. Vajon milyen lehet Draco az ágyban?
- Külön hálószobánk van – válaszolt Pansy helyett Draco. Pansy rajtakapva még jobban elvörösödött. Teljesen elvesztette a beszélgetés folyamát. – Talán tilos?
- Nem, csak meglepő – fejezte be a jegyzetelést a felügyelőnő.
- Aranyvérű körökben ez nem ritkaság – rántotta meg a vállát Draco.
- Köszönöm a türelmüket – sietett lefelé Jane, s Draco kísérte ki a nőt. Pansy fáziskéséssel ért le a lépcsőn. Draco nagy dörrenéssel csapta be a bejárati ajtót.
- Azt hittem mellettem állsz! – sziszegte oda neki Draco, s átvágott az előtéren, s meg sem állt a bárszekrényig, s türelmetlenül bontotta fel a whiskysüveget., s töltött magának.
- Azt hittem már nem iszol – követte csendesen Pansy.
- Muszáj volt ezt a jelenetet levágnod?
- Micsodát?
- Úgy néztél az ágyamra, mint aki még életében nem látta!
- Nem tehetek róla, ha úgy néztem, elvégre még tényleg nem láttam!
- De igenis tehetsz róla, és ezt te is tudod! – mondta szemrehányóan Draco. Pansy elkapta a tekintetét. Draco felhajtotta a pohár whiskyt.
- Viselkedhettél volna meggyőzőbben, nem kellett volna minden érintésemre összerándulni! – rázta a fejét Draco, s idegesen a hajába túrt.
- Neked sem kellett volna inzultálnod! Elvégre nem vagyok hozzászokva, hogy állandóan fogdoss! – csattant türelmét vesztve Pansy is.
- Ó drága feleségem, hát bocsáss meg, hogy megpróbáltam meggyőző alakítást nyújtani egy házassági felügyelőbiztosnak házasságunkat illetően. Igaz kétlem, hogy sikerült, ha csak nem vak mind a két szemére, elvégre elég rád nézni! – jegyezte meg Draco s fintorba vágta az arcát, ahogy a whiskyt lenyelte.
- Ezt meg hogy érted? – hápogott Pansy.
- Hogy úgy festessz mint egy boszorkány! – mérte végig Draco.
- Talán mert az vagyok – vágta keresztbe a karját sértetten Pansy.
- Igaz. Szóval, mint egy hetven éves aggszűz, azok hordanak ilyen ruhákat! – fröcsögte Draco s lecsapta a poharát a kandallópárkányra, s megindult Pansy felé. – Talán mert az vagy?
- Nem vagyok hetven éves – nézett fel sötéten Pansy, ahogy a férfi fölé magasodott.
- És a másik állítás? – kérdezett rá szemtelenül Draco. Pansyt megcsapta a férfi szájából áradó whiskyillat. Lesápadva s egyben gyűlölködve viszonozta a szürke szemek hideg pillantását. Draco kérdőn megemelte a szemöldökét, s erre Pansy már lendítette is a tenyerét, de Draco elkapta a csuklóját és a falhoz lökte. Nem kellett válaszolnia, Draco így is sejtette, hogy az állítása igaz. Bár most Pansy még a báli frizurájával állt előtte, egész tűrhetően, de festetlenül, előnytelen ruházatban, s emlékezett, hogyan talált erre a nőre az irattárban. Pansy hunyorgása azóta állandó szemmeresztgetésekre változott. Egyfolytában kikerekedett szemmel bámult rá. Csodálkozva, meglepetten, ijedten. Most éppen ijedten. Világos, hogy a bukott lánnyal, aki a Potter-féle társadalom első számú közellenségének számított, senki sem volt hajlandó lefeküdni. Pansy igazán jól ismerheti az önmegtartóztatás formáit.
- Naná, hogy mindenki megkérdőjelezi, miért is vagyunk házasok, ha ilyen rémes maskarákban látnak nap mint nap, velem vagy nélkülem tök mindegy. Egy férfinak se akadna meg a szeme egy olyan asszonyon, akinél még a legutolsó házimanó is jobban van felöltözve. Elegem van ezekből a rongyaidból! – Draco egyetlen rántással széttépte a foszladozó pulóveranyagot Pansyn, s az ernyedten hullott le a nő lábaihoz. Pansy sima szabású fekete melltartóban állt előtte, a mellkasa zihált, s sápadt, vékony dermedt arckifejezéssel rémülten bámult rá. – A feleségem vagy! Malfoy vagy! Elvárom, hogy a rangunkhoz megfelelően öltözködj, mert az én olvasatomban ez is hozzátartozik a feleségi szerepkörödhöz. A rohadt életbe is ne nézz így rám! – Pansy reszketve állt a fal mellett, tenyerével próbálta eltakarni fedetlen keblét, s pislogás nélkül kitágult pupillákkal ijedten meredt a férfira, aki tajtékozva rontott rá. Draco már el is felejtette, hogy erre a bizonytalan, remegő, ijedős Pansy Parkinsonra talált rá ott az irattárban, s aki most ismét megfélemlítve érzi magát. S úgy érzi sem ereje, sem joga, sem büszkesége nincs ahhoz hogy tiltakozni merjen. Draco fürkészte a nő arcát, ahogy mellkasát a nőéhez szorította, s kényszerítette, hogy elhúzza a tenyerét a mellei felől, s helyette Draco ujjai érintették meg a sápadt, hideg, fehér bőrt. Pansy libabőrős lett az érintésétől, de megnyikkanni sem mert. – A nevem védelme alatt állsz Pansy, ezt soha ne felejtsd el! – suttogta Draco. Ráijesztett a saját feleségére. A francba is! Draco lehunyt szemmel szorította nedves ajkát a nő remegő, vértelen ajkaihoz. Pansy nem csókolta vissza. Csak remegve állt, és tűrt. Draco végigsúrolt ajkaival a nő arcát, nyakát, s vállát. Bocsánatkérően simította át újra és újra a nő karját és derekát. De aztán képtelen volt visszafogni az indulatai erejét. Belemarkolt a rövid ébenhajba, s rátapasztotta ajkát Pansy puha szájára. Engedett a nyomásnak, s Draco nyelve behatolt a remegő ajkak közé. Tenyerével végigsimított a nő hosszú combján, s mohón gyűrte fel a vékony, agyonmosott szoknyaanyagot, ahogy Pansy combját a derekához húzta, hogy csípőjével erősebben a nőéhez préselődhessen, hallatszott az anyag reccsenése. Végigszakadt az anyag a varrásnál, de Dracót nem érdekelte, hogyan rombolja tovább a ruhát, amit soha többet látni sem akart. Pansy levegő után kapkodva zihált, ernyedten tűrte Draco rohamát, s Draco szinte felkente a falra a nőt. Csak másodpercekkel később érezte meg, hogy a nő arcát könny áztatja. Draco teljesen összezavarodott. Mit csinál ő itt tulajdonképpen? Hiszen pont azt fejezte ki szóban, hogy mennyire nem kívánja a feleségét. S erre most még mindig felhúzva a nő combját markolja, s csókjai vörös foltokat égetnek Pansy sápadt fehér bőrére. A nő egész mellkasa vörös foltokban játszott, s lehunyt pillái alól záporoztak a könnycseppek. Draco leengedte a nő lábát a talajra, s szőke tincsei közé túrva hátrált. Pansy megsemmisülten a falhoz simulva menekült ki a szalonból, s felsietett az emeletre.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia Sugi!
Semmi baj, türelmesen kivártam a kritikádat:) Közben próbálok erőt gyűjteni a folytatáshoz. Örülök, hogy tetszett a fejezet:D én annyira nem éreztem, hogy felülmúltam magam...de lehet azért mert kifolynak a szemeim már vagy négy öt napja...és mindig gép előtt...vagy olvasni...nem volt most ez egy szokványos fejezet. de a következőben már a kedvenceid lesznek, jön Blaise és Daphné.:) Potteréket még altatom egy kicsit...majd egy lendülettel kiírim és majd jelzem a mardekár-pártiaknak, hogy átugorható fejezetek és akkor aki akarja olvassa, aki nem az kihagyja. SZegény Pansym most elvesztette magát, de majd helyrerázódik ő és megtalálja önmagát, csak egy kis türelem és édesgetés kérdése. remélem, Draco jobban belelendül és kedvére tesz;)
Szép hetet neked! Igyekszem a folytatással
Puszi: Callie