|
3. A brightoni magánrendelő
callie 2012.01.21. 22:39
Blaise női cipőkopogást hallotta a tengerre nyíló tágas veranda felől. A magánrendelő ajtaja nyitva állt, Blaise szellőztetett. A hétvégék az általános fertőtlenítés időszakai. Minden hónapban egyszer, amikor nem ügyeletes a Mungóban. Friss sós levegővel kevert fertőtlenítőszag áradt. Blaise az emeleten rendezte be a lakását, tágas terasszal és melegházi növényekkel. Betolta a kartotékfiókot, s mielőtt kiegyenesedett, már a szeme sarkából meglátta a formás női lábakat. Méregdrága krokodilbőr cipő. Nem akárki hord ilyet manapság. De már csak a női lábak vonalából is tudta, hogy ki áll a rendelő ajtajában.
- Fabian? – kérdezte Blaise, s felegyenesedve, karba tette a kezét.
- Kint van a kocsiban – felelte sietve Daphné. Az ajtófélfának dőlt. Muszáj volt, mert egyszerűen megszédült. Blaise látványa? Ugyan, nevetséges. Bár tagadhatatlan, hogy sötétbordó kasmírpulóverében eszméletlenül jól fest. Te jó ég! Mikor látott ő utoljára egy férfit pulóverben? Richard mindig öltönyben van, zakóban, ingben, nyakkendővel. Hozzá képest, a kasmírpulóver egyenesen bűn. Kissé felhúzta a férfi a karján, ahogy kimelegedett a pakolásban. Elegáns ápolt férfikeze volt. Gyógyítói kezek. Szépen vágott, körmökkel. Haja most is kissé kuszán áll, annyiszor áttúrta? Vagy csak a tengerparti szél? Miért ilyen eszméletlenül jóképű ez a férfi még mindig? – KHm…szép a rendelőd – nyögte ki végül habozva Daphné – s futólag körbenézett.
- Köszönöm…sok pénz és energia. Persze nem összeegyeztethető fajsúlyú egy tetőtéri panorámával – vakarta meg a tarkóját zavartan Blaise.
- Ó, valóban. De ettől nem kisebbrendű vagy ilyesmi – lépett beljebb Daphné. Fogalma sem volt kiült-e az arcára az a megdöbbenés, amit akkor érzett, amikor először meglátta a házat. Még sosem járt itt. Blaise az után kezdte építtetni a magánrendelőt, hogy Daphné elköltözött, vagy legalábbis a tervek már megvoltak korábban is, de Daphnét sosem érdekelte igazán. A válásuk óta pedig…miért is jött volna ki ide. Blaise hozta be Londonba Fabiant, vagy Daphné vette fel a gyereket a pályaudvaron. De a ház mélyvörös színe, lapos előrenyúló terasza, a hosszú, tengerparti fekvés, nagyon csábító volt. Barátságos, nyílt és pazarul elegáns egyszerre. Szinte elöntötte az embert a nyugalom, ha kiért ide. Hallani lehetett a tenger morajlását, álmosítóan kedves dallam.
- Még nem is gratuláltam…a kinevezésedhez – húzódott a gyógyítói asztala mögé Blaise. – Gratulálok – támaszkodott az ujjbegyeivel a fehér asztallapra.
- Kösz – lehelte ki magából Daphné.
- Szombat van – mondta komoly hangon Blaise.
- Ó igen – kapott észbe sietve Daphné. – Hamarabb vissza kellett hoznom Fabiant, mert…holnap tárgyalásom lesz.
- Értem – felelte meghatározhatatlan hangtónussal Blaise. – Nagyon elfoglalt vagy.
- Csak ha nem baj…nem okoz gondot, ha más terveid vannak még ma estére…
- Semmi gond. Elvagyunk Fabiannal – legyintett Blaise. Daphné az ajkára harapott. Hát igen. Az kétségtelen, hogy Blaise jobban bánik a gyerekkel mint ő. Ez így volt a hét év alatt mindig. Blaise volt az, aki megtanította mindenre, aki foglalkozott vele, ellátta, Blaise játszott vele, főzött neki. Amíg Daphné…Éjszakákig a Gringottsban törte magának az utat. De meglátszott az életvitelükön is, hogy mit tartanak fontosnak. Blaise gyerekneveléshez ideális helyet keresett, lemondott a drága sportkocsik hobbijáról. Helyette gyereküléshez és egyéb hasonló biztonsági intézkedések sorozatát hozta. Kiegyensúlyozott, lemondásokkal teli élettel. Ezzel szemben Daphné a tetőtéri lakása alatti étteremből rendeli a napi menüjét, este nyolc körül esik be a múzeumnak is beillő, elegáns, de élhetetlen lakásba. Ezt kívánta a fontosság. Közel a Gringotts, és egy kellően előkelő lakás, az egészen bizalmas, mégis hivatalos vendégek fogadására. És egy új férj.
- Rendben. Akkor Fabian marad – biccentett Blaise. – Egyéb? – emelte meg a szemöldökét várakozón Blaise.
- Hozzád, mint…gyógyítóhoz is jöttem ma – feszengett kínosan Daphné.
- Foglalj helyet! – mutatott az íróasztala mögötti székre Blaise, s egy szempillantás alatt megváltozott a távolságtartó hozzáállása. Becsukta Daphné mögött a rendelő ajtaját és visszaült az íróasztala mögé. – Hallgatlak? – kulcsolta össze az ujjait az asztal felett Blaise. Szemében nyugodt várakozó megértés sugárzott. Szinte vallató volt a tekintete. De aggódó gondoskodást sugallt.
- Mostanában, egyre gyakrabban, kapom magam azon, hogy szédelgek, émelygek…
- Talán terhes vagy – feszült meg Blaise arcán egy izom.
- Blaise! Komolyan beszélek! – szólt rá Daphné.
- Én is! – válaszolta ugyanazzal a keménységgel Blaise.
- Szedek fogamzásgátlót, ha ez izgat! – csattant Daphné.
- Engem semmi nem izgat, ez a te ügyed Daphné! Te a páciensem vagy én pedig a gyógyító! Maradjunk ennél a felállásnál, ha kérhetlek. Ne személyeskedjünk!
- Akkor ne inzultálj ilyen kijelentésekkel, hogy terhes vagyok! – sziszegte Daphné, s zöld szeme szikrákat szórt, ahogy előre hajolt az asztal felé. – Kérlek vegyél komolyan!
- Komolyan veszlek, de a jelek erre is utalhatnak. Végeztél már terhességi tesztet? – kérdezett rá nyíltan Blaise.
- Nem. És nem is kell – mérgelődött Daphné.
- Kérlek, kezdjük ezzel! Nincs kedvem fölösleges kivizsgálásokra, ha a kérdés egyértelműen eldönthető – tett az asztalra egy gyorstesztet Blaise.
- Azt hiszem most már kezd derengeni, hogy miért is váltam el tőled – sziszegte az arcába Daphné, de átvonult a vizsgáló melletti mosdóba. Blaise az asztalnak dőlve várta, hogy Daphné kijöjjön a fürdőszobából.
- Tessék! Elégedett vagy!? – tartotta a férfi orra elé a teszt eredményét. Blaise leolvasta az eredményt, majd a szemetesbe dobta.
- Igen. Talán pontosabban is leírhatnád a panaszaidat – nézett rá Blaise az asztal sarkán ülve. Daphné visszarogyott a bőrszékbe.
- A többi kellemetlenebb – sütötte le a szemét Daphné.
- Az émelygésnél is? – vonta fel a szemöldökét Blaise. – Lássuk! Széklet vizelet rendben?
- Elég komolyan… - Daphné figyelmen kívül hagyva a férfi megjegyzését, végül rászánta magát, hogy elárulja a legnagyobb titkát - …elkezdett hullani a hajam,… a maradék pedig erősen töredezik – nézte erősen a cipője orrát Daphné, s közben beljebb süppedt a bőrülésbe. Blaise szótlanul ült. Daphné nem mert ránézni. Blaise pedig a nő arcát fürkészte. Csak sejteni sejthette mit élhet át Daphné. Aki a legbüszkébb mindig a gyönyörű, hosszú fekete hajára volt. Amely sűrű volt, dús és csábító. Daphnénál senki sem tudta erotikusabban hátralebbenteni a haját. Még most is érezte a kézfején a nő hajának finom selymes tapintását, cirógatását. Blaise lehunyta a szemét.
- Mióta? – kérdezte rekedten.
- Nem tudom pontosan. Talán először, két hónapja tűnt fel. És…nagyon megijedtem. Csomókban hullik…egyszerűen belemarkolok a hajamba és szinte szedem ki, markostól…Blaise mi történik velem? – nézett fel a férfira kétségbeesetten Daphné. Blaise cipőjének a talpa sercegve fogott talajt, ahogy ránehezedett, s Daphné mögé állt.
- Szabad? – kérdezte lágyan. Daphné pontosan tudta, hogy mit akar a férfi.
- Igen – sóhajtotta letörten, s érezte, ahogy a férfi meleg ujjai, puhán elkezdik a szoros kontyból kibontani a feltekert hajtincseket. Daphné órákat töltött szépségszalonokban, hogy a haját gondosan feltűzzék, minden nap. Úgy, ahogy azt egy Gringottsi vezetőtől elvárják, ahogy azt a Gringottsban megkövetelték. Blaise lágyan kihúzta a fekete hajtűket a hajából, valami olyan bravúrral, hogy egyetlen hajszálat sem húzott meg. A hajtűket az asztalra dobta, Daphné érezte, ahogy tincsei a vállára és a hátára omlanak, ismét érezte a haja illatát maga körül. Blaise ujjbegyeivel a füle fölött és mögött indulva a fejbőrénél átmasszírozta Daphné fejbőrét és közben ujjait fésűként használva könnyedén húzta hátra a kezét a hajzuhatagban. Blaise lélegzete elakadt a rég tapintott selymes tincsek érintésétől. Kiszáradt ádámcsutkával nyelt, s közben lenézett a kezében maradt hajszálakra. Daphné csukott szemmel tűrte a finom fejmasszírozást. Teljesen ellazult tőle. Képes lett volna Blaise hasának döntve a fejét itt a bőrszékben elaludni, miközben az exférje a fejét masszírozza. Pontosan tudta milyen kép tárul Blaise elé. Nem kellett, hogy felnézzen a férfi arckifejezésére. Igazán látni sem akarja. Bár biztos volt benne, Blaise gyógyítói rezzenéstelen arckifejezéssel végzi észrevételeit. Blaise a tenyerébe vette a hajvégeket, s finoman megdörzsölte a az ujjai közt. Valóban három- négy ujjnyi darabok törtek le hajvégekből. – Nos?
- Érzed? – kérdezett vissza rekedten Blaise. Daphné kábult szédülésen kívül semmi mást nem érzett. Csak azt, hogy vagy elalszik, vagy elájul, vagy csak aléltan Blaise-nek rogy. De semmi mást.
- Mit? – motyogta vissza végül.
- Szinte fellélegzik a hajad – túrta át újra és újra a nő haját Blaise. – Érzed, ahogy levegőzik, ahogy megkönnyebbül és felszabadul?
- Vagyis?
- Milyen gyakran szoktad kiengedni a hajad? – kérdezett rá Blaise, ellépve Daphné háta mögül, megkerülte az íróasztalt, s leült a nővel szemben.
- Mikor is…
- Feltűzött hajjal alszol? – kérdezte Blaise.
- Nos…hát este…sokszor már fáradt vagyok ahhoz, hogy kiengedjem a hajam és átfésüljem és…végülis minden reggel fodrásznál kezdek, aki újra feltűzi a hajam – bosszankodott Daphné.
- Értsem úgy, hogy folyamatosan feltűzött hajjal élsz, és csak a reggeli befésüléskor van kiengedve a hajad? – bosszankodott Blaise.
- Igen. Miért olyan nagy baj az – rántotta meg a vállát Daphné.
- És csodálkozol, hogy töredezik a hajad, és teljesen kicsináltad? – elégedetlenkedett felháborodva Blaise.
- Ne kritizáld az életvitelemet, csak írj fel valami szert és kész – zongorázott az asztal szélén lakkozott körmeivel türelmetlenül Daphné.
- Persze, írhatok fel hajerősítő tablettákat, és ápoló olajokat, de ezek csak tüneti kezelések Daphné. Alapvetően meg kellene változtatnod a hajápolási szokásaidat, vagy fél éven belül változtatnod kell frizurát – jelentette ki tömören Blaise, s hátradőlt a székén.
- Mit értesz azon, hogy változtassak frizurát? – ráncolta a homlokát Daphné.
- Ha így folytatod, akkor fél év múlva már nem lesz hosszabb a hajad, körülbelül ennyinél - Blaise a saját válla felett megsuhintotta a levegőt, jelezve, hogy Daphné haja körülbelül eddig fog visszatörni.
- Úgy érted ez lesz a maximális hajhosszúságom? – hápogott Daphné.
- A maximális – biccentett rá Blaise.
- És a hajhullás?
- Ha ilyen hosszúságú lesz a hajad, akkor már nem lehet feltűzni, tehát kellően levegőzhet a hajad is. El fog múlni – bólintott nyugodtan Blaise.
- Ez nem túl jó hír – nyögte Daphné.
- Javaslom, hogy legalább esténként, otthonra engedd ki a hajad és lazítsd át párszor, és persze írok fel neked, hajerősítő szereket – bólintott Blaise, s öntöltő tollát elővéve karcolta a receptre a szert.
- Jó – bólintott Daphné nagyot nyelve. – S az émelygés, a szédülés…?
- Sajnos azt elég sok minden kiválthatja – nézett Daphnéra gondterhelten Blaise, s megkerülve az íróasztalt Daphné előtt az asztal szélének dőlt, s átnyújtotta a receptet. – Lehet, hogy alaposabb kivizsgálásra lesz szükség. De egyelőre azt javaslom, hogy étkezz rendesen, és aludd ki magad. Egy gyógyító szemét nem téveszted meg a temérdek arcfestékkel sem, egy laikus észre sem veszi a karikákat a szemed alatt, de én tudom mit takarnak a varázsszereid szépségem – kacsintott rá Blaise. – Egyéb panasz?
- Draco azt mondta beszélnünk kellene – sietett felállni Daphné, s elhúzódott.
- Kéred a vakcinát? – kérdezte megkeményedő arcéllel Blaise.
- Pontosan erről akartam beszélni – bólintott Daphné.
- A vakcinát a teherbeesés előtt három hónappal kell adagolni, két hetente, fenékbe kapod. Természetesen, le kell állni a fogamzásgátlóval, de egyéb módon védekezni kell, mert a hamarabbi teherbeesésnél nem garantált a vakcina eredményessége. Nem elég a dózis. Gyereket akartok Richarddal? – kérdezte hidegen Blaise.
- Semmi közöd hozzá! – sziszegte Daphné.
- Ó igaz is. Már öt éve kifejlesztettem a vakcinát, de te akkor sem akartad! Velem nem. Richarddal igen? – Ragadta meg Daphné csuklóját Blaise. Daphné felszisszent, mire Blaise meglepetten nézett rá, s maga elé rántva felfordította a nő csuklóját. Apró zöldeslila véraláfutások nyoma látszott a bőrén.
- Ez meg mi? – simította át a nő csuklóját Blaise.
- Engedj el! – akarta kirántani a kezét a férfi szorításából Daphné.
- Ennyire vadultok a szexben? Nem tudtam, hogy a durva erotikát szereted. Mondhattad volna, bár nekem nem asztalom, de ha akartad volna a kedvedben járok – fröcsögte Blaise a nő arcába. Daphné szabad kezével hatalmas pofont kevert le a férfinak.
- Semmi közöd nincs a házaséletemhez Blaise, a vakcinádat meg feldughatod a töködbe, mert nekem ugyan nem kell! És ezt közöld Dracóval is… már megmondtam, kiléptem a programból és nem fogom alávetni magam a kísérleteidnek.
- A vakcina már rég túl van a kísérleti szakaszon Daphné! Bizonyított és elfogadott tény és a programban résztvevőkön alkalmazzuk is!
- Nem érdekelnek az agyament ötletelgetéseitek. Én a Gringotts elnöke vagyok, nekem egy gyerekre sincs időm, nem hogy egyszerre kettőre!
- Daphné a vakcinák névre szólók. Tehát a tiedet senki másnak nem adhatom be és nem is adom be. Mi van, ha meggondoltad magad? És mégiscsak ikreket akarsz szülni az új férjednek? Gondolj csak bele, garantáltan egy fiú, és egy lány. Más nő meghalna érte Daphné, ha tudná, hogy biztosan szülhet egy fiút.
- Hagyj engem békében!
- Ez az aranyvér forradalom legnagyobb találmánya Daphné. És az enyém! A tökéletes újratermelődés. Egy terhesség, és két ellentétes nemű utód. Kiküszöböltük a problémát, hogy lányok is születhessenek. Egyszerűen zseniális az egész. Tudod, annyira fura az egész. Az én ötletem, az én fejlesztésem, az én vakcinám. S mégis a feleségem volt az aki nem állt mellettem ebben soha. Aki nem akarta maga is alávetni magát a gyógyítói találmányomnak. Sosem voltál mellettem.
- Ahogy te sem mellettem Blaise! Mindig is ez volt a bajunk a házasságunkban! Hogy képtelenek voltunk azonosulni a másik álmaival és céljaival.
- Mert Richard aztán azonosul az álmaiddal igaz? – csattant rá Blaise. – Így? Mit művel veled az a barom? Megvert? – lökte el magától Daphné kezét Blaise. De volt valami Daphné tekintetében, amit nem tudott megfogni. – Mh? Rátapintottam?
- Eredj a francba Blaise! – sziszegte Daphné, s sarkon fordulva kiviharzott a rendelőből.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia Sugi!
Sajnos komolyabb a helyzet, de valahol ez nem is meglepő. Elvégre nem egy hétköznapi dolgozó nő Daphné, hanem egy bank elnöke. Nem lehetnek hétköznapiak a problémái sem. Nekem nagyon tetszett ez a fejezet. A volt házastársak, és mégis elég bizalmas dolgokról beszéltek. Idilli és szomorú volt az egész, a feloldatlan feszültségekkel:)
Reméljük Blaise tesz valamit... ;)
Puszi: Callie