|
7. Leplezetlenül
callie 2012.01.22. 16:44
Becsukta a tetőtéri lakás ajtaját maga mögött. Az ajtócsukódásra megfordult a férje a fotelban, s felegyenesedett. Még nyakkendő volt rajta, mélykék és vanília csíkos, Richard kedvenc színösszeállítása. A nyakkendőtű hűvös nemesféme megcsillant a gyertyafényben.
- Hol voltál? – kérdezte feszült rezgéssel a hangjában.
- Rosszul éreztem magam – felelte kitérően Daphné és ledobta a belépőkártyát a komódon fekvő kagyló alakú porcelántálba.
- Egy teljes napon át? Otthagytál a tárgyalóteremben a megbeszélés kellős közepén. Fel tudod fogni milyen kellemetlen volt végigülni a három órás tárgyalást úgy, hogy az elnökasszony kivonult a tárgyalás egyharmadánál és vissza sem jött? – támadt neki Richard.
- Igen pontosan tudom! – kezdte a karóráját lefejteni a csuklójáról Daphné.
- Hol voltál egész éjszaka? Ilyenkor kell hazajönni? – lépett hozzá Richard. – Kérdeztem valamit Daphné! Hol voltál? És Kivel?
- Richard, kérlek! – nézett rá fáradtan Daphné.
- Mire? Hogy helyettesítselek? – ordította Richard.
- Elvégre te vagy az alelnök! – emlékeztette hűvösen Daphné.
- Daphné! Téged vártak! Tudod jól, mégis mivel mentselek ki? Fontosabb dolgod akadt? Mi lehet fontosabb mint a befektetők, a kamatügyletek és a valutaárfolyam? Minden tárgyalópartner hülyének nézett, és egyben azt éreztetted velük, hogy magasról ejtesz rájuk! BE sem jössz a tárgyalásra. Ha te nem vagy ott, akkor ők is azt érzik, hogy nem elég fontosak a számunkra! Ha tönkre akarod tenni a Gringottsot, akkor csak így tovább – járkált le és fel zsebre dugott kézzel Richard. Nagyon ideges volt. Persze érthető. Nem kevés galleon forgott kockán a mai nap sem. És neki kellett tartania a hátát, és levezetni az egész napi tárgyalásokat, az elnök aláírása nélkül. Kínos, de mennyire, hogy az. A szabályzat szerint az elnök beleegyezése nélkül semmilyen ügylet nem köthető meg. S Richard pontosan tudta, hogy az egész napi munkája valójában hasztalan és céltalan. Ő maga semmit sem ér Daphné aláírása és beleegyezése nélkül.
- Minden bizonnyal megbeszéltettek újabb tárgyalási időpontot, amikor aláírhatjuk a szerződéseket – lépett mezítláb a konyhakőre Daphné.
- Igen – nézett lehangoltan a feleségére. – De hagyjuk a munkát. Elintéztem, megoldottam, az ügy rendben. De mi a helyzet azzal, hogy egész éjszaka házon kívül voltál, és csak másnap este jössz haza. Kivel voltál? Blaise-el? – támadt ár hidegen Richard.
- Nos…igen…de nem úgy…ahogy gondolod – magyarázkodott Daphné.
- Mégis hogy kell gondolnom azt, hogy az exférjeddel találkozgatsz a hátam mögött, kivonulsz a tárgyalásról és cseszel mindenre, csak hogy vele fetrenghess! – kiáltotta rá Richard, s közben meglazította a nyakkendőjét.
- Nem éreztem jól magam – ismételte elutasítóan Daphné.
- S gondolom Blaise segített, hogy vízszintes testhelyzetbe kerülhess. Még mindig akkora kurva vagy mint amikor megismertelek? Elfelejtetted, hogy a feleségem vagy? És hogy csak én dughatlak? EZ a férji előjogom te szajha! Szóval nem tűröm az éjszakai kimaradásaidat te lotyó! Egyáltalán, hogy nézel ki? Megmondtam, hogy viseld normálisan a hajad! – Daphné becsukta a szekrényajtót és szembe fordult vele. Váratlanul érte a pofon. Félrebillent tőle a feje, és kibontott haja az arcába omlott. Égette az arcát a fájdalmas, forró ütésnyom. Richard kemény tenyerének ütése.
- Ma Fabian szobájában alszom – jelentette ki fagyosan Daphné.
- Azt már nem! – Richard megragadta a csuklójánál fogva és szó szerint belökte a nőt a hálószobájukba a franciaágyra. Daphné már túl jól ismerte, hogy mi következik.
Daphné aláírta a titkárnője által megírt leveleket, amikor csöngettek hozzá.
- Elnökasszony, egy úr keresi – szólt bele a titkárnő zavarodottan.
- Be van jelentve? – ráncolta a homlokát Daphné, s a faliórára pislantott. Most következne a beiktatott fél óra pihenője egy komolyabb tárgyalás előtt. Muszáj mindig közbejönnie valaminek? Hivatlan látogatók, váratlan esetek, megoldandó problémák.
- Az úr, azt mondta, nincs szüksége bejelentett időpontra. Elég lesz a neve.
- Ki az?
- Draco Malfoy – Daphné felsóhajtott.
- Engedje be – adta meg magát lemondóan Daphné. A férfi benyitott és be is csukta maga után az ajtót.
- Húsz percet kapsz – nézett rá laposan Daphné és hátradőlt a vezéri székben.
- Csinos kis iroda – nézett körbe elismerően Draco. – Már értem miért nem teszed ki a lábad az irodádból.
- Csinos? Egy vezetői irodák berendezésével foglalkozó cég tervei alapján készült. Nincs még egy ilyen a varázsvilágban – pontosította Daphné.
- Hallom beszéltél Blaise-el. Leülhetek? – mutatott egy bőrfotelre Draco. Daphné csak biccentéssel engedélyezte, hogy helyet foglaljon a magas, szőke férfi.
- Draco hiába jöttél, mert nem tudok mást mondani, mint amit már mondtam.
- Nem azért jöttem – ráncolta a homlokát Draco.
- Akkor őszintén meglepsz – felelte hidegen Daphné, és alkarjával a mahagóniasztalra támaszkodott.
- Tudnál-e nekem adatokat mondani, a kocsmáztatási jogokról. Mi a helyzet a Gringottsban ezen a téren?
- Azokat a Minisztérium adja ki – mondta lapos szempillarebbenéssel Daphné.
- Hagyjuk a hivatalos utakat Daphné. Mindketten tudjuk, hogy sem a kocsmákat sem a borbélyházakat nem tűri a minisztérim mégis mindkettő virágzik a varázsvilágban, te vagy erre a legjobb példa.
- Kedves, hogy emlékeztetsz – dőlt hátra elutasítóan a székében Daphné.
- Mekkora a részesedése a Gringottsnak, és mennyiben áll módosítania esetleg bizonyos szabályokat?
- Nem tudom miről beszélsz? – rebbent meg közönyösen Daphné szempillája.
- Látom kitanultad a bankárok nyelvét Daphné – nevetett szárazon Draco. – De engem ne nézz teljesen hülyének. Én átlátok rajtad és a mocskos bankodon is. Miért feküdtél le Richardnak éveken keresztül? Azt ne mond, hogy annyira az erszénye csörgése tetszett. Kötelező programod volt nem igaz? Hogy a Gringottsnál kiegyenlíthesse a számláját a Vörös Palást. Kötelező juttatás volt nem igaz? Szerződésben álltok még most is velük? Mint a kocsmákkal?
- Nevetséges fantáziálgatás Draco? – kacagott fel Daphné.
- Ne alázz meg Daphné! Nincsenek fültanúink, ezért is jöttem én ma hozzád. Az elnöki szoba jobb mint egy sterilszoba. Tehát?
- Ezekről a dolgokról nem beszélhetek Draco – vágta rá keményen Daphné, és szeméből minden kedélység eltűnt. Véresen komoly volt a tekintete.
- Miről? Hogy tíz éven át a Gringottsnak feküdtél, aztán másik hét éven át te basztad őket? Ezt? Így volt vagy nem? Mekkora a hasznotok és mekkora a beleszólásotok? Hogy Richard megszegte az első számú szabályt és főtt az egész Gringotts feje, hogy a házban az ellenség? Tudták, hogy kiteregethetnéd az egészet, hiszen a másik oldalról érkeztél hozzájuk. És ez volt a legnagyobb adu ászod igaz? Ezért rettegtek tőled, ezért nem mertek keresztbe tenni neked. A Gringotts mocskos ügyleteit ismerted hamarabb és nem a tisztákat. Válaszolj hát! Merlin mindenit!
- Richard kockázatott, mert nyerni akart. Ennyi. Az összejátszásunk sikeres volt. Valójában kettőnk projektje volt az egész hét éves program. Elvakított minket a siker, és az, hogy győzhetünk. Azt hittük ez a boldogság. A pozitív érzéseket gyakran összekeveri az ember. – Daphné felállt és hátat fordítva a férfinak kinézett London tetőire, a hosszú sugárutakra, a kanyargós utcácskákra. – A Gringotts mindenben hatvan százalék részesedéssel van. Vagyis abszolút többségben. Mind tudjuk, hogy a szex és az élvezeti cikkek hozzák a legnagyobb hasznot. Természetesen a Gringotts éppen ezért ezekben a legnagyobb befektető. Persze, ezt senki sem tudja. Kivéve…akik a szerződést aláírják. Amikor príma szóló színésznő lettem, én is aláírtam egy ilyen szerződést. Akkor láttam bele először, hogy mi a Gringotts. A szerződést Richard Collins bonyolította le, és a Gringotts első számú kiszolgálói lettünk. Akkor fordult a kocka, amikor…férjhez mentem, Blaise-hez. A zavart rendezni kellett és Richard elé álltam, hogy vagy bejuttat a Gringottsba, vagy kiteregetem az ügyeiket. Dupla haszon. A Gringottsban férfiak dolgoznak, afféle plusz juttatás volt a Vörös Palást a dolgozóknak, kikapcsolódás, és a beforgatott pénzből a gringotts még több hasznot hajtott. Igen. Ez a Gringotts.
- Tehát maximális szavazati többsége van. Az van, amit a gringotts akar?
- Igen. A Gringotts dönt.
- Vagyis TE – nyomatékosította Draco.
- Tervezem, hogy megreformálom ezeket a dolgokat, de keresztül kell vinnem a szavazóbizottságokon, ami nem egyszerű. Ezek a férfiak csökönyösen ragaszkodnak a kiváltságaikhoz, mint például a Vörös palástban kapható mocskos szex. Bár én vagyok az elnök, szükségem van a szavazóbizottság támogatására. Mert ha nekik nem tetsző intézkedéseket hozok, akár le is válthatnak.
- Daphné, én is meg akarom reformálni ezeket a dolgokat. Adj kezet, hogy összedolgozzunk és a kocsmák forradalmát hozzuk el a varázsvilágban– állt fel Draco.
- Bár egy a célunk Draco, de mindkettőnknek a magunk ösvényén kell eljutnunk oda – mondta lehangoltan Daphné. Nem fogadta el a férfi kinyújtott kezét. – Elégedj meg annyival, hogy én is ezeken a dolgokon törekszem változtatni. Két oldalról támadjuk őket. De külön-külön.
- Egyedül nehezebb megtalálni a csapásirányt – emlékeztette Draco.
- Igen, tudom. De mégis így tisztességes Draco – nézett a férfira szomorúan Daphné.
- Azt hittem a bank és a politika egy és ugyanaz.
- De azt elfelejted, hogy a bank uralja a politikát. A pénz dominál mindig mindenkor Draco. Nem játszom össze Kingsley-el de nem játszom össze veled sem. Én azt teszem amit én helyesnek látok. A szerencséd pusztán annyi, hogy a nézeteink megegyeznek. Így voltaképpen egymást segítjük. De függetlenül a másiktól. De tudd, támogatlak, a tervedben és nem ellened vagyok.
- Nem is tudtam, hogy a gringotts elnökei ilyen tisztességes emberek – jegyezte meg futó mosollyal Draco.
- Ez csak amolyan áltisztesség. Egy kurva tisztessége semmi több Draco – jegyezte meg maró önkritikával Daphné. – Én soha nem felejtem el, hogy honnan jöttem. Ahogy más sem. Tartsuk magunkat ennyihez.
- Visszatérve a vakcinához. Sajnálom…
- Richard és én nem tervezünk gyereket. Nekünk a munkánk fontosabb.
- Pedig szép lányod lehetett volna – járta be Daphné arcát a szürke szempár.
- Igen…biztosan – fújtatott apró mosollyal Daphné. – De harmincöt éves vagyok Draco. Nem érzem már magam olyan tetterősnek ehhez, mint még Fabiannál. És ne neheztelj ezért Pansyra se. Ő is ugyanezt érzi hidd el. Későn eszméltünk. Már nem leszünk fiatalabbak Draco. Már nem szeretnék végigszenvedni még egy terhességet, közel a harminchathoz.
- Talán igazad van – hajtotta le a fejét Draco. – Amit tehettem megtettem, mindenkinél.
- Ez igaz Draco. Te hívtad életre ezeket a gyerekeket. Elégedett lehetsz. Azért nem rossz teljesítmény ez sem – kacsintott Daphné. – Hamarosan kezdődik a tárgyalásom. Ha megbocsátasz!
- Nem tartalak fel. A legjobbakat kívánom neked Daphné! – fogott kezet a nővel Draco.
- Ahogy én is neked! – mosolygott rá fáradtan Daphné, s kifújva a levegőt rogyott vissza a bőrszékbe.
- Most mond meg Pansy, mit csináljak? – borult az asztalra tenyerével a homlokát dörzsölve Blaise.
- Biztos vagy benne? – pillantott fel a meghívókról Pansy.
- Igen, ugyanúgy akarta, mint én. Éreztem rajta – nézett tanácstalanul a nőre Blaise.
- Ez elég nehéz ügy – sóhajtotta Pansy, tekintetével a gyerekeket keresve a Malfoy-park bokrai közt.
- Nekem mondod? – sápítozott Blaise. – A feleségem volt. A feleségem!
- Van egy hatalmas előnyöd Richarddal szemben – állapította meg komolyan Pansy.
- Fogalmam sincs mi lehetne az? – játszadozott egy meghívókártyával az ujjai közt Blaise.
- Richard csak a sikerekben volt Daphné mellett. Te viszont a bajban vagy Daphné támasztéka. Gondolj csak bele! Daphné nem Richardot kérte, hogy vigye el a Gringottsból, hanem téged! Te voltál az, akire számíthatott a bajban Blaise! És hidd el nekem ez mindennél többet jelent! Én is így gondolnám. Nem az a fontos, hogy a sikerekben kivel osztozol. Az a fontos, ki van veled akkor, amikor a világ széthullik körülötted, amikor fogalmad sincs, hogy élet és halál között lebegsz-e, akire számíthatsz a legválságosabb időkben is. Daphné rád számíthatott és nem Richardra. Te voltál mellette a gyengeségei pillanatában, és nem Richard.
- Mert én vagyok a gyógyítója. A Mungóban akkor voltam ügyeletben. Ezek semmit sem jelentenek. Ez a gyógyító feladata – rántotta meg a vállát lemondóan Blaise.
- Ugyan már! – horkolta le Pansy. – Ne légy már ilyen tehetetlen szamár! Építs erre Blaise! Mutasd meg Daphnénak, hogy melletted nem kell maximális energiával égnie. Hogy nem baj, ha hibázik, ha bizonytalan, ha erőtlen. Bizonyítsd be neki, hogy akkor is szereted, ha senki más nem szereti, ha nincs mellette más, ha ő maga a legrosszabb formájában is van. Szerintem finoman adagolva éreztetned kellene vele, hogy számíthat rád, mindig minden körülmények között. S ebben nem befolyásol az sem, ha már egy másik férfit választott maga mellé. Attól még te nem változtál irányába.
- Gondolod, ez segít? – bizonytalankodott Blaise.
- Igen. Kell, hogy ráébredjen, fontosabb az, hogy van valaki, akire számíthat a hétköznapokban. A gondokban, a bajban, a nehézségekben. Most a fejébe szállt a siker, és ezzel Richard is. De majd elmúlnak a győzelemmámoros fellegek és ott maradnak a szürke hétköznapok. Ha te állsz mellette, téged választ majd. Daphné azt mondta nem voltál mellette a sikereikor, mutasd meg neki, hogy a sikert meg lehet élni egyedül is, de a bajt nem, és te a bajban vagy vele. Rá fog jönni, hogy értékesebb az, amit te nyújtasz neki, egy biztos támaszt, a nehézségek idején.
- Jó. De addig? Pansy én nem bírom kivárni. Megőrülök érte! Annyira hiányzik! Képtelen vagyok más nőkre nézni érted? Nekem ő kell! Nem tudok aludni, mert egyfolytában csak rá gondolok, meg hogy mit rontottam el, és elepedek a vágyakozástól – kortyolt bele a kávéjába Blaise.
- Akkor lépj! És nézd meg mit reagál!
- És ha mindent elrontok? – bizonytalankodott Blaise.
- Légy határozott! Mi bajod lett egyszerre?
- Mégiscsak a Gringotts elnöke!
- Mióta zavar ez téged?
- Fogalmam sincs. Tényleg átértékelődött bennem a saját exnejem. Összezavarodtam. Amikor elvettem, egy színésznő volt, most meg, a bankelnök. Azért lásd be, nem ugyanaz. És én hét év alatt nem vettem észre a változást. Persze, hogy Daphné azt érezte, nem is ismerem és nem is értem őt. Szemellenzősen néztem a saját feleségemet. ÉS nem láttam meg, hogy már nem ugyanaz a nő, akit elvettem.
- Legbelül ugyanaz a nő. Ezt mindketten tudjuk. Találd meg benne azt a nőt, akit mindig is ismertél. Daphnéban sok minden benne volt. Csak nem akartad elfogadni a változást, mert féltél, hogy milyen következményekkel járhat.
- Igazad lehet. Féltem, hogy ha megváltozik, elveszítem. De ez már megtörtént. Nincs mitől tartanom – hörpintette fel a kávéját. – Fabian, gyere, hazamegyünk! – kiáltotta Blaise a park felé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia Sugi!
A Draco és Daphné beszélgetések...én is mindig valami elementáris erőt érzek közöttük, főleg azért mert ők maximálisan egyenragú beszédpartnerek. Mindketten erős akaratúak, célratörőek, saját elképzeléseik vannak dolgokról és ezek vagy egyeznek vagy nem, de sosem engednek a másiknak. Mindketten karakterek, erős, egyéniségek és teljesen máshogy mint Blaise vagy Pansy. Nekem is mindig élvezet írni kettejük szóváltását, valahogy frissítő és mindig izgalmassá válik.
Richard most nálam is nagyon mélypontra zuhant, ki kellene irtani a történetből.:) még gondolkodom rajta, hogyan tegyem el láb alól. :)))
Remélem jól sikerültek a vizsgáid.
Pusz: Callie