|
11. Tudni valamit valakiről
callie 2012.02.19. 19:55
Pansy megemelte a szoknyáját és megindult felfelé a márványlépcsőn. Draco lemaradva követte. Pansy feldúlt volt, zavarodott. Ideges.
- Beavatsz végre? Mi történt? Sikerült megszerezned, amit kértem? – bosszankodott Draco.
- Igen. Beszéltem Potterrel. Nem tud semmit a kőről – felelte Pansy hátra sem nézve.
- Az pech – fújtatta Draco. – Biztos vagy benne?
- Eléggé biztos – felelte rá hűvös lázadással Pansy.
- Potter látta utoljára a követ, biztos, hogy semmi emlékképe nem utalt rá, hogy hol lehet most? A Tiltott Rengeteg mégsem egy kis tenyérnyi folt. Ráadásul észrevétlenül nem kóvályoghatunk ott órákat, napokat! Feltűnést keltenénk!
- Jaj ne nyavalyogj már ezen ennyit Draco! Potter nem tudja! Van más megoldás is, hogy megtaláljuk azt a kicseszett követ! – ripakodott rá Pansy, megtorpanva és visszanézett a férfira. Hosszú uszálya Draco lábánál nyaldosta a lépcsőt. Draco félrerúgta az útból, s kikerülve a széles ruhahalmot Pansy mellé lépett a lépcsőre.
- Honnan tudod biztosan, lehet, hogy nem volt megfelelő a helyzet – elégedetlenkedett Draco.
- Szerintem ennél tökéletesebb helyzetet aligha teremthettem volna – fújtatott Pansy, és felkapva a szoknyáját folytatta az útját a lépcsőn felfelé.
- Na ne mond? Mégis milyen Pansy-féle módszert találtál, hogy észrevétlenül kurkássz a fejében? – gúnyolódott Draco követve a nőt.
- Ha annyira tudni akarod: smároltunk – vágta hozzá közönyösen Pansy.
- Micsoda? – bődült fel Draco, s megragadta az asszony karját és kérdés nélkül beráncigálta a hálószobába. – Ezt meg miért csináltad?
- Most komolyan féltékeny vagy Potterre? – nézett rá vissza elutasítóan Pansy.
- Nem vagyok féltékeny! – mordult Draco, s a lábával berúgta a hálószobaajtót. – Muszáj mindig veszélyes helyzetbe sodornod magad? Eltűnsz és nem szólsz és közben kiderül, hogy az aurorság fejével a legfőbb ellenségünkkel enyelegsz egy félreeső helyen.
- Hogy te mekkora egy szemét alak vagy Draco!? – csapta a pálcáját a fésülködőasztalra Pansy, s elkezdte lefejteni magáról az ékszereit.
- Tagadod vagy sem Potter karjaiban voltál, miközben az én feleségem vagy! Szerinted hogyan érezzem magam? – háborgott Draco csípőre tett kézzel le-fel járkálva a hálószobában.
- Nem tudom, így alakult. Magam sem tudom mi történt. Egyszer csak a falnak szegezett, és provokált, és aztán bedühödött és…
- Hozzád nyúlt? – túrt a hajába ingerülten Draco. – Kitekerem a nyakát, most azonnal, kihívom párbajra. Az én feleségem fogdosta az a rohadék!
- Draco nyugodj le, pont ezt akarja. Tudja, hogy nálunk van a pálca! – nézett rá a tükörből Pansy. Draco ledermedt.
- Tessék? – szürke szemében zavarodottság ült, ami elfeledtette vele egy pillanatra, hogy mellesleg féltékeny és a tulajdonát védelmező férj.
- Ahogy mondtam. Potter tudja, hogy nálad a pálca. Azt mondta, amint először használod lecsukat.
- Ez lehetetlen! – Draco a homlokára szorította a tenyerét. – Basszus Pansy oltári nagy bajban vagyunk!
- Túlreagálod. Potter talán figyeltette a pálcát.
- Vagy a szenvedélyes csókjelenetekben kölcsönös információt cseréltetek – mordult rá Draco.
- Akkor miért nem te próbáltad tőle kicsikarni a kő helyét? Miért engem küldesz a farkasok közé? Meg Daphnét? Szerezzünk meg neked mindent, de te a kisujjadat se mozdítod.
- Az első számú gyanúsítottja én lennék!
- És akkor én mi vagyok neki?
- Fogalmam sincs. A szeretője?
- Hogy mekkora egy szemét vagy te Draco!
- Ne haragudj, ezt nem kellett volna. Csak semmi sem úgy alakul, ahogy terveztük – rúgta le a cipőjét Draco és lekapta magáról a zakóját. Meglazította a nyakkendőjét. – Biztos, hogy nem látott a fejedbe?
- Biztos. Tudott Blaise kísérleteiről is. Mind gyanúsítottak vagyunk a szemében. Blaiset ráadásul még a csók előtt említette. Kész nyílt lapokkal játszunk. Tudja mit tervezel.
- Talán igazad van, talán kivárásra játszik. De a pálcát már hét éve megszereztük.
- Talán azt várja, hogy mikor fogsz lépni és mivel. Gondolom Blaise kísérleteinek kiszivárgása után világos lett neki, hogy az elmúlt években az utódnemzés volt a fő érdeklődési köröd – húzta el a száját Pansy.
- Elképzelhető, hogy nyomon tudják követni a pálca mozgását és végülis igen, a használatát is. Potter már csak tudja, nem egyszer kapták rajta kiskorú bűbájgyakorláson. Pontosan tudja, egy pálcát könnyű lenyomozni. Hogy hol és mikor használják.
- A pálca legyőzhetetlen.
- A pálca, de nem a tulajdonosa – tárta szét a karját Draco.
- Mióta vagy ilyen pesszimista Draco?
- Amióta feleségül vettelek – felelte rá Draco hidegen.
- Kezdem megfontolni Potter ajánlatát. Szerinte jó páros lennénk. Potter meg én!
- Azt már nem! – rántotta magához Pansyt Draco, s birtokba vette ajkait. Pansy megszédült a csóktól. Draco zihálva emelte fel a fejét. – Mostál fogat?
- Még nem!
- Fuj! Most komolyan Potter minden mocskát átadtad nekem is? – borzadt el Draco, s egy zsebkendőbe köpött.
- Na szép – mérgelődött Pansy. – Én a bőrömet vittem a vásárba, te meg a vásárfiát elutasítod? – nevetett szárazon.
- Új stratégia kell – lépett Pansy mögé Draco, s segített levenni a hatalmas ruhát.
- Nem gond, a másik megoldás menni fog. Potter nem emlékezik a kő pontos helyére, akkor mégiscsak az a megoldás marad, hogy meg kell szereznünk a kő helyzetét meghatározó kartográfiai táblákat.
- Igen, de Potter így is figyeltet téged. Nem léphetsz a szigorúan őrzött iratok raktárába nyomós indok nélkül.
- Én is tudom. De én vagyok az irattárvezető. Kitalálok valamit.
- Nem is tudom Pansy. Féltelek. Lebukhatsz. És akkor mi lesz?
- Potter rács mögé akar tenni, mindkettőnket.
- Magunkkal fogjuk rántani Daphnét és Blaiset is.
- Pedig te vagy az agytröszt.
- De Potter jól tudja, hogy titeket is terhel a bűnrészesség. Ha az egyikünk elbukik, akkor mind velebukunk Pansy.
- Talán Daphné áll jelenleg a legjobban. Ő a Gringotts elnöke, elméletileg bármit is tesz, nem vonható felelősségre, legalábbis amíg az elnöksége tart. – tolta le az abroncsos alsószoknyát Pansy.
- Igen, bár…vele is vannak terveim – felelte kitérően Draco.
- Terveid? – nézett rá sötéten Pansy.
- Ki is a féltékeny? – nevetett rá Draco, s elkapta Pansy derekát. – Hagyjuk a politikát mára. Mit szólnál hozzá, ha inkább egymással foglalkoznánk.
- Nem is tudom. Nem tartom túl jó ötletnek – habozott Pansy.
- Ha ez megnyugtat, van nálam – emelt a levegőbe egy apró csomagot Draco, amit a zsebéből húzott ki.
- És használod is? – kérdezett vissza enyhén elpirulva Pansy.
- Ha szeretnéd, akkor igen – mondta komolyan Draco.
- Tényleg megtennéd? – lepődött meg Pansy.
- Igen. Kívánlak Pansy. Hiányzol és ha ahhoz, hogy ismét ágyba bújj velem ez kell, akkor legyen. Védekezünk, de nem bírom már tovább. Le akarok feküdni veled – lépett hozzá Draco, s magához húzta az asszonyt.
- Ó Draco! Nem is tudod milyen sokat jelent ez nekem! – állt lábujjhegyre Pansy, s ujjaival beletúrt a szőke hajzuhatagba, ahogy magához húzta a férfi fejét.
- De igen. Tudom Pansy – mormolta a nő ajkaira Draco, mielőtt belefeledkezett a csókba. Ujjaival szétpattintotta a melltartó pántját és a franciaágy felé húzta a nőt. Pansy a párnákra hanyatlott, s levegő után kapkodott, ahogy Draco kínzó lassúsággal kezdte megszabadítani a harisnyától. Sietve, szinte letépte a férfiről az inget, és lerángatta róla a nadrágot, s csillogó sötét, sürgető tekintettel nézett fel Draco vágytól izzó szürke szemeibe. Draco feltépte a csomagot és néhány pillanattal később máris Pansy fölé nehezedett, hogy magáévá tegye. Pansy lehunyta a szemét az egyesülésük pillanatában, s Draco nevét sikongatva túrta ujjait Draco szőke tincsei közé.
Kifulladva pihegtek egymás mellett az ágyban. Pansy a férfi mellkasához bújt, s hallgatta a szíve zakatolását. Draco végül mégiscsak engedett és teljesítette a kérését. Vagy pusztán a nemi vágy, a szükségletek sarkallták erre a döntésre? De végülis mindegy, ez csak részletkérdés. Draco mégis rászánta magát, hogy pusztán a testi örömért legyenek együtt. Hát mégiscsak érez iránta valamit?
- Kívánsz te engem Draco? – kérdezett rá Pansy.
- Az iménti teljesítményem nem győzött meg erről? – kérdezett vissza Draco.
- Kellett volna?
- Bíztam benne, hogy igen – könyökölt fel Draco.
- Akkor garantálom, hogy ne bízd el magad – nevetett fel könnyedén Pansy.
- Van neked szíved Pansy? – búgta halkan Draco.
- S neked? – dobta vissza a kérdést Pansy.
- Nincs – mondta komolyan Draco. A sötétben csak a szeme villanása csillant meg, ahogy elhalkult a hangja. – Mert nincs nálam. Odaadtam valakinek.
- Valaki másnál van? – nézett rá vissza a sötétben Pansy.
- Igen – suttogta az éjszakába Draco.
- Kinél? – ráncolta a homlokát Pansy, ahogy mellkasára szorította a takarót.
- Kell azt még kérdezni Pansy? – simította át fáradtan a homlokát Draco, s visszafeküdt az ágyra.
- Szerintem nem árt – dőlt hanyatt Pansy az ágyon.
- Ne butáskodj! Méltatlan hozzád az ilyen kérdés.
- Én is nő vagyok.
- Nem is akármilyen. A feleségem. Éppen ezért, ne kérdezz bolondságokat, amikre magad is tudod a választ.
- Te talán azt hiszed, hogy tudom a válaszokat. De nem biztos, hogy ez így is van. Néha jól esik a megerősítés Draco. A bizonyság. Hogy nem csak hiszem, hanem tudom is a válaszokat.
- Melyik az erősebb Pansy? A hit vagy a tudás? – kérdezte Draco ködösen.
- Nem tudom Draco. De ez nem ugyanaz. Ne vonatkoztass el tőlünk kérlek. Nem ugyanaz hinni, hogy érzel is irántam valamit, vagy tudni.
- Megadom a választ Pansy: a hit mindennél erősebb. Én hiszem, hogy szeretsz és hiszem, hogy elérjük a célunk. A hit erősebb és mélyebb érzés, mint tudni valamit. A hit elemibb, a tudás racionálisabb. A hit közelebb áll az érzésekhez, a megmagyarázhatatlanhoz. Higgyünk Pansy, mert a hit boldogabbá tesz, mint a tudás. Ha tudunk valamit az már régen rossz.
- Legyen, ahogy akarod. De hogy te se legyél elégedett, én biztosítalak abban, hogy tudd sosem voltam közömbös irántad. Olyannyira nem, hogy három gyereket szültem neked és kész lennék megszülni a negyediket is csak azért hogy biztosan tudjam te is azt érzed-e irántam amit én irántad. Bármit megadnék azért, hogy újra és újra érezzem, viszonzod az én szerelmemet. De ezt komolyan csak azzal érhetem el ha másállapotban vagyok és a gyerekedet várom; csak addig tudhatom, hogy szeretsz? Mekkora egy őrült is vagyok, hogy egy olyan férfiba szerettem bele, aki a szívét egy ereklyetartóban őrzi! – pattant fel az ágyról Pansy és magára tekerve a takarót kiviharzott a férje hálószobájából.
- Hát persze, hogy szeretlek Pansy! – suttogta Draco a nő után, de jól tudta, a nő ezt már nem hallotta meg.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
