A tárgyalóterembe besütött a tavaszi meleg napfény, és megcsillant a dús fekete hajzuhatagon. A karcsú nőalak a vetítővászon mellett állt, és a férfiak leplezetlen lapos pillantásokkal a formás női idomokat mustrálták. Már egy órája folyt a tárgyalás és természetesen lankadt a figyelmük. Fém öntöltő tollukkal suta vonalakat rajzoltak a pergamentömbjük legfelső lapjára, de közben futó szempillarebbenéssel az elhaladó Daphné karcsú lábán siklott a tekintetük. Richard komoran hörpintette fel kihűlt kávéja maradékát. Talán ő volt az egyetlen, aki tényleg szexuális érdeklődés nélkül követte a nő gondolatmenetét. Csakhogy ő minden más jelenlevővel ellentétben már ismerte a terveket. Hideg kék szemei elkapták a nő pillantását. Daphné hátrarázta lágy hullámokban a hátára omló fürtjeit és szeme élénk csillogásába némi rideg nemtetszés fénye is vegyült.

- Elnökasszony, kifejtené bővebben, hogy miért lenne érdemes megszavazni az új előterjesztést? – tette fel a kérdést Richard, hogy felrázza a társaságot. A férfiak meglepetten feljebbültek a bőrszékekben. Néhányan a tollukat a pergamenlaphoz kocogtatták.

- Ahogy a prezentációban is vázoltam, számos előnye lenne ha London mellett Edinborrough-ban és Liverpoolban is nyitnánk egy-egy leányvállalatot – mutatott a pálcájával a vetítővászonra Daphné, és közben ismét hátat fordított a tárgyalóasztalnak támasztva fenekét. Minden férfitekintet a hideg üveglap és a gömbölyű forma találkozásában gyönyörködött.

- Egy város, egy Bank. Mindig így volt. Értelmetlen lenne a Gringottsot kitelepíteni vidékre is – tiltakozott Richard az asztalra dobva a tollát.

- Szerintem viszont egyáltalán nem – fordult szembe harciasan Daphné. – Minden London-központú. És kétlem hogy ügyfeleink mind londoniak lennének. Indokolt lenne, hogy a sziget másik végében élők számára is biztosítsuk a stabilitást és az elérhetőséget és akárhogy is ezt a földrajzi közelségen is érteni kell.

- A varázsvilágban nincsenek távolságok – tiltakozott Richard. – Használják a hopport és a hopponálást. Másodperceken belül máris Londonban vannak.

- Látszik, hogy a Gringottsot eddig férfiak irányították – jegyezte meg epésen Daphné, és a tárgyalóteremben az ovális asztal mentén a férfiak háta mögött megindult, hogy egy kört tegyen meg a teremben. – Csak egy férfi lehet ennyire antiszociális.

- A pénzre sosem a szociális érzékenység volt jellemző – vágott vissza Richard.

- Az idősek, a betegek nem fognak hopponálni, a befolyásosabb ügyfeleinknek pedig alantas holmi hopporral utazás. A távolságok léteznek uraim. Ügyfeleket nyerhetünk és veszíthetünk, ha nem lépünk. Vegyük észre a társadalmunkban sokkal több az idős, mint a fiatal. A fiatalok nem rendelkeznek anyagi javakkal, az idősek legfeljebb egy széfet bérelnek. Nem mozgósíthatók. S mint mindig is mondtam, a kincstári megőrzés-jelleget végleg szeretném lezárni a Gringotts életében.

- Ezt a biztonságot, amit a londoni Gringotts nyújt sohasem biztosíthat egy vidéki vállalat – érvelt Richard.

- Miből gondoljuk, hogy London biztonságos? – ért vissza az elnöki székhez Daphné, és a tárgyalóasztal üveglapjára tenyerelt. Hűvös pillantását végighordozta a jelenlevőkön. Haja a vállán átbukva lengedezett, s nem is sejthette, hogy dekoltázsa sejtelmes vonalai csak tovább fokozzák a hallgatóság fantáziáját.

- Tehát elnökasszony úgy ítéli meg, hogy London nem biztonságos? – húzta résnyire a szemét Richard. Daphné viszonozta férje pillantását.

- Ebben a városban van a minisztérium is Mr. Collins – szűrte a fogai közül Daphné. – Ha a pénztárcája a Miniszétrium lépcsőjén heverne biztonságosnak találná?

- Nem tudom, az Aurorsággal Ön folytat zártkörű értekezéseket – jegyezte meg keményen Richard.

- Nem ismerhetjük a politikusok szándékait, nem tudhatjuk, hogy milyen meglepő fordulatok következnek be bármikor is a politikában. Egy célom van, ha Londonban bármi történik is, a Bank és a galleon biztos alapokon álljon, hogy az emberek tudják, a teljes katasztrófában is a Gringotts akár egy sziget kiemelkedik a politikai tengerzúgások vad tombolásából.

- Miféle katasztrófáról beszél mégis elnökasszony? – könyökölt az asztallapra Richard. Az asztal két végében egymással szemközt helyezkedtek el, és láthatólag mindenki más csak fizikailag volt jelen a megbeszélésen, Daphné bosszúsan tette csípőre a kezét, amitől melltartójához feszült a blúza vékony muszlinanyaga.

- A katasztrófák ritkán szokták előre bejelenteni érkezésüket. Én csak biztonsági intézkedéseket szeretnék tenni a Bank életében, hogy zökkenőmentes legyen a működésünk, olyan elviselhetetlen és kivitelezhetetlen javaslat ez? – támadt rá kirohanással Daphné. Síri csend támadt a tárgyalóban. Daphné és Richard közt nyílt veszekedés robbant ki, és egyértelmű volt, az elnökasszony s alelnöke közt nem teljes az egyetértés a tervek terén. A bizottság pedig némán hallgat, hogy mi a véleménye. Daphné az üveglapra dobta a pálcáját. – Tíz perc szünet uraim! – hangja parancsoló és rendreutasító volt és elfordulva kinézett a széles panorámaablakokon. A férfiak halk neszekkel szedelődzködtek, élvezték a másfél óra kínzás utáni apró szünetet. Mindenki kimenekült a tárgyalóteremből, kivéve Richard. Daphné sóhajtva visszafordult és az üveglapra kiterített pergamenterveket kezdte összetekerni.

- Nem is figyeltek rám! – méltatlankodott bosszúsan Daphné.

- Hogyan figyeltek volna, amikor áttetszik a blúzod és mindenki a melltartód csipkemintáját bámulta? – kérdezte nyersen Richard.

- Komolyan átlátszik? – simította át a blúzt magán Daphné.

- Egyébként teljesen mindegy mi van rajtad, a férfiak akkor is megpróbálnak legalább képzeletben levetkőztetni – legyintett Richard. Daphné rögzítette az irathengert és újabb lapokat vett fel az asztalról, hogy a combjára helyezve felgörgesse.

- Elég lehangoló, hogy semmi másra nem tudtok gondolni, így nem tudok érdemi lépéseket tenni, egy nő sosem lenne ilyen – húzta el az ajkát Daphné.

- Egyébként milyen politikai fenyegetésekről beszélsz? – ráncolta a homlokát Richard.

- Nem fontos – lépett hozzá Daphné és finoman megigazította Richard nyakkendőjét.

- Szex a tárgyalóban? – tette a tenyerét Daphné combjára Richard.

- Tudod, hogy nem lehet. A tárgyalás után a miniszterelnök és az aurorság főparancsnoka hivatalos hozzám – húzódott el Daphné.

- Azért jó volt eljátszani a gondolattal – tette zsebre a kezét Richard. – Hozassak még egy kávét? – kérdezte mielőtt kilépett a tárgyalóból.

- Nem, ma már kettőt ittam, elég lesz – rázta a fejét Daphné, s ismét lenézett a városra.

Néhány órával később ugyanebben a helyzetben találta a miniszter és az aurorparancsnok is. Csak egy emelettel feljebb, az elnöki irodában. Daphné áttúrta a haját, nem sikerült meggyőznie a bizottságot a fiókvállalatokról. De csak idő kérdése.

• Üdvözlöm Miniszterelnök úr! – nyújtotta a kezét Daphné a fekete politikusnak. Parfümje hívogatóan megcsapta a két férfit. – Mr. Potter! – fogott kezet az aurorság vezetőjével is. – Kérem foglaljanak helyet! – tett könnyed kézmozdulatot a kényelmes bőrfotelek felé Daphné.
• Köszönjük, hogy fogad minket Elnökasszony – mosolygott fehér fogait kivillantva a miniszter.
• Ez csak természetes. Megkínálhatom esetleg Önöket? – lépett a finom ezüsttálcához Daphné.
• Köszönjük, de hamarosan szívtúlteljesítésben zárjuk a napot és az életünket, ha még egy korty kávét ma megiszunk – nevetett a miniszterelnök.
• Abból mára nekem is sok jutott. Esetleg valami erősebb? Whiskyt? – pillantott hátra könnyed mosollyal Daphné.
• Meg akar minket vesztegetni a Gringotts elnöke? – sandított Kingsley felé Potter.
• Nagyon úgy tűnik, már csak elbűvölő mosolyával is levett a lábamról – húzta fel térdnél az öltönynadrágját a miniszter, ahogy helyet foglalt. – Köszönjük, elfogadjuk – dőlt hátra a két férfi kényelmesen a bőrfotelban. Daphné kitöltötte az italokat és a tálcán egyensúlyozva ringó csípővel a két férfi elé helyezte az asztalra. – Érezzék otthon magukat – kacsintott Daphné.
• Otthon soha, legalább a mennyországban – nevetett Potter, ahogy felemelte a kristálypoharat, s belekortyolt az erős italba. – Megkapták a mintadarabokat? – kérdezett rá a témára komorabban Potter.
• Igen – fújtatott Daphné és az íróasztalára hátranyújtózkodott egy vékony mappáért. – Meg is kaptam a kobold-kiértékelést. Az eredmény döbbenetes uraim – Daphné széthajtotta a kartonlapot és egy-egy példányt átnyújtott a két érintettnek, hogy lássák ők is amiről beszél. – Az aranyértéke jóval magasabb, mint a mi galleonjainknak. Becsületes hamisítók, de attól még hamisítók – ráncolta a homlokát Daphné.
• Kinek állna érdekében felüllicitálni a Gringotts által vert galleont? – rázta a fejét hitetlenkedve Kingsley.
• Bárkinek, aki meg akarja ingatni a Gringotts-ot. Az illető gúnyt űz a minisztériumból és a Bankból is – futotta át a statisztikákat Potter.
• Ha kiderül a hamisítás végünk. A Banknak és a minisztérium becsületének is – nézett sötéten Kingsley.
• Mit léphetünk? – nézett a két férfira felváltva Daphné.
• Egyelőre minden forgalmasabb pénzügyleti helyet szemmel tart az aurorság – mondta Potter. – Pénztárzáráskor pedig az összes galleont átellenőrizzük. Az egész országban. Az Abszol úton már ott a pénz, ez biztos.
• A pénz nagyon gyorsan forog – sóhajtott Daphné. – Nem tartom kizártnak, hogy a hét végén már az egész országba beforog a hamis galleon. Nehéz lesz kiiktatni. Ki az aki képes ugyanolyan pénzt verni mint mi? Ijesztő és döbbenetes egyszerre. Van kéznél egy példány? – nézett Daphné a szemüveges férfira.
• Igen – Potter az asztalra csúsztatott a zsebéből egy galleont. Daphné a tenyerébe vette és megforgatta. Jól ismerte a galleonmegjelenést. Hiszen ez volt az élete. Úgy ismert minden egyes kis recét rajta, mintha maga verte volna. Lakkozott körmét belemélyesztette az aranyba és kissé megkaparta a felületét. Valóban puhafém. Sokkal kevesebb benne az ötvözőanyag, mint az eredeti galleonokban. Nem is olyan tartós, könnyebben romlik az állaga. Daphné lassan fújta ki a levegőt a tüdejéből.
• Elnökasszony? Mit gondol? – kérdezte Potter csendesen figyelve a nőt.
• Bárki is az illető…profi. És a szemünkbe röhög! Azt akarta bebizonyítani, hogy bármikor képes megcsinálni ugyanazt, amit a törvényes pénzkibocsátó szerv. A minisztérium és a jegybank együtt. Ráadásul komoly aranyalap állhat a rendelkezésére, ha kilószámra képes volt a szemünk elé dobni az értékesebb pénzt. Kettős a baj. Egyrészt a forgalomban nem tűnik fel, hiszen galleonkinézetű, a kereskedőket addig nem érdekli a külcsíny, amíg megkapják érte az árút. Másrészt, ami a veszélyesebb. Hogy ezzel inflálódik a mi galleonunk. Ez a galleon többet ér, mint amit a névérték sugall. Vagyis, a hamis pénz értékesebb, mint a miénk. Az értékállóbb pénz pedig mindig nyertes. Ha a köztudatba berobban, hogy létezik egy minőségileg jobb és ezáltal többet érő galleon, lehet, hogy csak ezekhez a galleonokhoz akar majd mindenki hozzájutni, hiszen már csak az arany grammja is értékesebb, amit a galleon magába foglal, és csak részletkérdés, hogy mi a névérték ami mögötte van. Előbb utóbb eljutunk oda, hogy a legális Gringottsi galleon a pénzforgalomban elveszti értékét, mert az illegális galleont fogadják csak el, hiszen jóval több értéket hordoz az illegális fémpénz.
• Talán egy rendelettel tudnánk szabályozni, hogy mi az elfogadott pénz – javasolta Kingsley.
• Csakhogy ezzel rögtön nyilvánosságra is hozzuk, hogy baj van. Amíg senkinek sem tűnik fel én azt ajánlom hallgassunk erről. A sajtó nem tudhatja meg, hogy a bank és a minisztérium is válságba került. Ha kiderül a galleon-botrány elszabadul a pokol – vélekedett Daphné.
• Ezzel egyet kell értenem Miniszterelnök úr – bólintott Potter. – Várjuk meg, hátha az aurorság elkapja a hamisítót. Ne izgassuk fölöslegesen a tömeget. Elnökasszony van esetleg valami, vagy valaki, akire gyanakodhat? Bárki…
• Mire gondol? – nézett rá gyanakvóan Daphné.
• Nézze, még nincs egy éve, hogy a Gringotts élén van. A Bankban rengeteg férfi érezheti úgy, hogy háttérbe szorult maga miatt. Esetleg valaki más, aki így próbálja megleckézetetni, vagy ha durvábban fogalmazunk akkor megfenyegetni, amiért nem működik együtt vele. Egyszóval arra akarok kérdezni, kapott-e az elmúlt időszakban nyílt fenyegetést, vagy volt-e, aki együttműködésre szólította fel és visszautasította. Akár szexuális értelemben is.
• A feltételezése is sértő Potter! – csattant Daphné, és olyan hirtelen ugrott fel, hogy megszédült. Az ablakhoz botorkálva a panorámaablak előtti korlátba kapaszkodott meg.
• Daphné! Tudjuk, hogy nehéz helyzetben van. Nőként vezető pozíciót tölt be, az Ön múltjával, nincs férfi, aki ne akarná megkapni azt, amit egyszer már megkapott. A sértett férfiak pedig…nem éppen könyörületesek – állt fel Potter is. – A bizalmába avathat, a feladatom annak a tizenkét legbefolyásosabb embernek a védelme, akik a rendet, a törvényt és a varázsvilág működését biztosítják. Maga is közéjük tartozik.
• Köszönöm, a gondoskodását Főparancsnok úr. De nincs, mit mondanom – felelte elutasítóan Daphné, de közben a város fényeit nézte.
• Ha mégis eszébe jutna bármi, a legapróbb jel is. Tudja, hogy hol talál meg – Potter és Kingsley összenéztek. Mindketten értették, hogy indulniuk kell. Bár az elnökasszony nem tette szóvá, érződött, hogy egyedül kíván maradni. – Mindjárt jövök én is – mondta Potter, s hátramaradva Daphné mellé könyökölt a korlátra. – Tagadja-e Elnökasszony, hogy a hamisító a varázsvilág egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb tagja lehet? Olyan valaki, akinek az aranyai itt nyugszanak a gringotts barlangjában? Olyan valaki, aki az elmúlt időben jelentős aranykincset vett fel a széfjéből? – Daphné elsötétedő smaragdszemei, most akár a sötétben úszó békalencsék ragyogtak az éjszakai fényben, ahogy Potterre nézett. A fémkereten megcsillant egy elsuhanó autó fénye.
• Mire akarsz kilyukadni Potter? – sziszegte elnehezedő légvétellel Daphné.
• Hogy a megoldás talán közelebb van, mint gondolnánk. Mik a Gringotts szabályai Mrs. Collins? A pénzügyletek forgalmát egy bankelnöknek igazán tudnia kell. Nem volt gyanúsan megnövekedett egy széf forgalma? Nem csapta meg az Elnökasszony szoknyáját a politika szele? Miért épp az elmúlt időben jutott el a fióknyitás ötletéhez a Gringotts elnöke? Mentsük ami menthető? Tudom, hogy többet tud annál, amit elmond bárkinek is Elnökasszony. Tudom! Mert ismerem, hogy kicsoda és honnan jött! – Potter megmarkolta az asszony kezét és maga felé rántotta. – Még mindig nem jut eszébe egyetlen név és egyetlen széfszám sem? – sziszegte Daphné arcába Potter.
• Potter, szerinted miért áll fenn évszázadok óta a Gringotts Bank? Miért nem volt sosem konkurens? Mert mi maximálisan védjük az ügyfeleinket. Nem tartoznak magyarázattal és mi sem vagyunk kötelesek kiadni az ügyfeleinket, még az auror főparancsnoknak sem – felelte keményen Daphné, s megmerevedve kirántotta a kezét Potter szorításából.
• Gringotts elvek ide-vagy oda, de ha lehúzzuk a szemetet a süllyesztőbe, akkor kiürül a pöcegödör Daphné. Vigyázzon, hogy még idejében kimásszon belőle, ha túl akarja vészelni épségben.
• Ne aggódj Potter. Résen vagyok – húzta fel a szemöldökét hidegen Daphné.
• Be akarják dönteni a bankodat Greengrass! Komolyan ölbe tett kézzel nézed, ahogy kihúzzák alólad az elnöki széket? Egy csaló?! Egy hamisító! Megéri falazni neki tényleg?
• Végezd a munkádat Potter. Én is azt teszem – felelte rendre utasító hangnemben Daphné.
• Tudom, hogy tudod.
• Kötve a kezem.
• Annyira, hogy hagyod hogy az ár a Bankot is vigye? Ezt várják szerinted egy elnöktől?
• Nem tudhatjuk mit hoz a holnap Potter. Nem állhatok sehova sem. A Te feladatod, hogy megtaláld a hamisítót. Nem hátráltatlak a munkádban, de Gringotts anyagokat nem adhatok ki, ezt meg kell értened. Még akkor sem, ha nekem is van elképzelésem, ki a hamisító. Sajnálom. De a GRingottsnak is megvannak a maga törvényei ugyanúgy, mint a minisztériumnak. Megkönnyíthetném a munkádat? Az én döntéseimet sem hozza meg senki más helyettem. Tudod amit tudsz. Gazdag, befolyásos, merész. Kevés ilyen van a varázsvilágban. Bizonyíték nélkül azonban a te kezed is kötve. Szerezd meg magad a bizonyítékot. Mert a Gringottstól ezt nem fogod megkapni.
• Ez az utolsó szava elnökasszony?
• Ez.
• Ha a Bank omlik…
• …akkor büszkén állok a legfelső emeletén és végignézem, ahogy alattam omlik össze – felelte rá határozottan Daphné. Potter szótlanul meredt rá egy ideig végül a fejét biccentve távozott az elnöki szobából.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 4 hozzászólás

1

2012.03.27. 18:32 callie Szia Sugi! Ó, erre én most nem is gondoltam, hogy esetleg valaki más...Mivel Fabian igazán Blaise-el él, nem nagyon kivitelezhető szerintem egy "pótmama" főleg, hogy mindketten Daphnét akarják.  Úgy hogy bennem most meg sem fordult, hogy Daphnén kívül más is megjelenjen a színen Blaise oldalán. Valahogy most nem érzem Astoriát fontosnak, ebben a történetben. Nincs olyan politikai súlya és szerepe mint a négy főszereplőnek...így most mellőzzük egy kicsit. majd legközelebb... egy másik történetben. Puszi! Callie

2012.03.26. 23:09 sugi Köszi, most megnyugtattál. Valamikor azt írtad, hogy Blaise nem sokáig szenved, boldog lesz. Nos én ezt teljesen félreértelmeztem. Bevallom attól tartottam, találsz valakit Daphné helyére. Astoria is megjelenik? Most nem kap akkora szerepet? Sugi

2012.03.26. 20:48 callie Szia Sugi! Én is istenítem Daphnét.:) most szerettem volna munka közben is megmutatni egy kicsit. Igen, tudom mit érzel Richarddal kapcsolatban...már én is szívesen megszabadulnék tőle, de ezt a második kötetet tulajdonképpen ez a szál mozgatja:))) még tartania kell kicsit a frontot, de Blaise ostromolni fogja azért a védvonalat ne aggódj. Türelem, és a nagy páros ismét együtt lesz...:)

2012.03.25. 11:43 Sugi Szia! Imádom Daphnét!!! Annyira határozott, akaratos, példa lehet a nők számára. Különösen tetszett, ahogy Potterrel társalgott. Callie, mikor szabadul már meg a férjétől? Pussz Sugi

1