|
13. Két tűz között
callie 2012.03.27. 21:31
Daphné méregzöld tintája lassan szívódott fel a pergamenlapon a lendületes elnöki aláírással elfogadta az új pénzügyi tervet és a statisztikai zárásokat. Daphné gondterhelten lapozott bele a kimutatásokba. A titkárnő késői érkezőt jelentett. S válaszra sem várva az ajtó kivágódott. A titkárnő elkésett, hogy megakadályozza a behatolást az elnöki szobába és esdeklően nézett Daphnéra. A smaragdszemek megállapodtak a magas szőke férfin. A szürke és a zöld szempár farkasszemet nézett egymással, végül Daphné engedőleg biccentett és a titkárnő behúzta a hívatlan látogató mögött az ajtót.
- Mit akarsz Draco? – sütötte le sűrű szempilláit Daphné és lezárta a borítékot. Draco közelebb lépett a hatalmas elnöki íróasztalhoz és egyetlen kézsuhintással eloltotta az asztalon égő gyertyákat.
- Későre jár Elnökasszony – hallatszott a pillanatnyi sötétségben az acélos férfihang. Daphné sűrűn pislogott. Lassan szokott hozzá a szeme a sötétséghez. De a város fényei átvilágítottak az óriási üvegablakokon. Még csak a férfi körvonalait látta.
- Nincs miről beszélnünk – állt fel Daphné, de Draco lefogta a kezét.
- Nagyonis van!
- Kellemetlen helyzetbe hoztál! – emelte meg a hangját haragosan Daphné.
- Tehát feltűntek a galleonjaim? – nevetett fanyarul Draco s elengedte a nőt.
- Az egész aurorságot rádállították! – lépett a korláthoz indulatosan Daphné.
- Csak rám?
- Potter tudja, hogy rajtad kívül nincs még egy őrült, aki ezt meg merné csinálni – dőlt csípőjével a hűvös fémnek Daphné.
- Jobb ha nem tudják, hogy nálad jártam – tenyerelt két kézzel a korlátra Draco is. Elővigyázatosságból oltotta el a gyertyákat. Daphnénál túl sok az ablak, és megvilágításban…bárki megláthatja őket egy helységben. – A titkárnőd már nem is emlékszik rám – mosolygott hidegen Draco.
- Nem félsz? – nézett rá oldalt Daphné.
- Még csak most kezdődik az igazi játék Daphné – lépett a nő mögé Draco, és kinézett Daphné feje fölött a városra. – A miénk lesz ez mind. Érzed a hatalom szelét?
- Draco, én csak azt érzem, hogy a céltábláddá váltam! Miért az én elnökségem alatt kell tönkretenned azt, amiért megdolgoztam, amit felépítettem? – sziszegte felindultan Daphné.
- Nyugodj meg! Tudod, hogy nem a személyednek szól az üzenetem!
- De engem állítasz kész tények elé! Kényszerpályán mozgok! És előbb-utóbb lépnem kell!
- Akkor lépj mellém! – morogta zárt fogsorral Draco.
- Lehetetlent kérsz!
- Egyáltalán nem. Csak egy kicsivel több támogatást és a Gringotts és a drága galleonod biztonságban lesz tőlem!
- Mit vársz? Álljak egy minisztériumellenes mozgalom mellé mint Bankelnök?
- Nem, nem mint bankelnök…hanem mint ünnepelt színésznő – Daphné meg akart fordulni, de Draco mellkasába és csípőjébe ütközött. Draco elzárta a menekülés útját, a korlátra támaszkodott Daphné két oldalán.
- Már nem tudom követni a gondolatmenetedet.
- Egyetlen éjszaka, Daphné Greengrassal, fellépés…de nem a Vörös palástban, hanem…a londoni kiskocsmákban – mondta könyörtelenül Draco. – Egy éj és a galleonokat visszavonom, a Gringotts-botrányt pedig csírájában elfojtom…
- S ha nem? – lehelte Daphné.
- Akkor kénytelen kelletlen elnökasszony, de ki kell hogy derüljön az igazság. Az elnök nem áll a helyzet magaslatán, és a Bank szolgáltatásaiban és elnökében is megrendül a bizalom, ahogy a törvényes minisztérium galleonjaiban is.
- TE szemét! – zihálta Daphné és Dracóra akart támadni.
- EZ apró csekélység, és sokkal több mindent veszíthetsz, ezt te is tudod!
- Nem vagyok többé pornószínésznő! És Draco Malfoy sem fog újra azzá tenni! – élezte a karmait Dracóra, de Draco megragadta a csuklóját és magához rántotta a nőt.
- Semmi pornó, csak néhány szám, hiányos öltözetben, a férfitámogatók megnyerésére, szükségem van rád Daphné. Elnökként is, de színésznőként is! – Draco eleresztette a nő csuklóját és ujjait lágyan, már-már érzékien végighúzta a nő nyakán, s beletúrt a sűrű hajzuhatagba. – Gondold végig Daphné – susogta búgó hangon. – Egyetlen éj! Melyben biztonságos körülmények közt, csak mardekárosok közt, zárt körben, az én védelmem alatt, újra…színpadra léphetsz. Hiszen imádtad! Sose tagadhatnád, hogy élvezted a táncot, élvezted a színpadot és a színészetet! Ismét a régi Daphné lehetnél, egy estére! Soha senki sem tudná meg! A Mardekárosok bizalmát élvezhetnéd. És tudom, hogy hiányzik neked a színpad, ne tagadd! Színésznő vagy, ízig-vérig! Éld át még egyszer! Keltsd életre, az elbűvölő, erotikus, és kívánatos nőt: Daphnét, a színésznőt! – Draco bódító, behízelgő hangja ott duruzsolt Daphné fülébe. Daphné lehajtotta a fejét és hátat fordított Dracónak.
- Csaknem tíz éve volt Draco. Már nem vagyok ugyanaz a nő. Rakódtak rám az évek, a kor, és egy terhesség – harapott az ajkára Daphné. – A ruha alatt azért már nem ugyanaz van, mint azokon a régi posztereken, és újságokon.
- Bárki megirigyelné ezt a testet a te korodban és mondtam, semmi pornó, nem kell teljesen meztelennek lenned…a hangulatot akarjuk felidézni, és támogatókat felrázni és vonzani…
- Nem tudom Draco… - habozott Daphné.
- Gondolj a vágyaidra, a színpadra, a Bankodra…
- Nem fenyegethetsz meg Draco! Felnyomhatnálak Potternél!
- Hiszen nincs is bizonyítéka – harapott az alsó fogsorára Draco.
- Draco, bankelnök vagyok! Nem süllyedhetek le egy tíz évvel korábbi szintre…
- Teljes diszkréció! Csak mi mardekárosok! Ez a fellépés nem veszélyeztetné a pályafutásodat, hiszen nekem is szükségem lesz a bankelnök támogatására a későbbiekben, magam sem akarom, hogy változás történjen, személyi változás a bank élén. Neked kell ott lenned! De most rád van szükségem a kocsmákban a színpadon! Gyere! És élj az utolsó lehetőséggel, hogy felléphess!
- Adj egy kis gondolkodási időt! – húzódott el Daphné.
- Két hetet kapsz! – mondta tárgyilagosan Draco és eltávolodott a nőtől. – De ki kell robbantanom őket. És ha nem támogatsz benne, akkor megfúrom a bankodat Daphné!
- Kemény feltételek Draco!
- Igen, de a hatalom már csak ilyen – emelte meg közönyösen a szemöldökét Draco.
- Mindenképpen a bukásomat akarod – nézett rá lehangoltan Daphné.
- Én a győzelmedet akarom Daphné.
- Nem Draco, te csak a saját győzelmedet tartod szem előtt. Mindenki mást eltiporsz! Önző vagy!
- De gondold el…ha nyernék! Te lennél az új világ istennője! Emlékezz először sem voltál köteles beleegyezni a feltételeimbe, mégis belementél…és az indított el a csúcs felé! Az a lökés! Emlékszel? Hogy ma a Gringotts élén vagy, valahol nekem köszönheted! Ha nem hozunk el akkor a Vörös Palástból! Talán még ma is valakinek a kitartott szeretője lennél!
- Ideje távoznod Draco! – tette karba a kezét hűvösen Daphné.
- Két hét Daphné! Jól gondold meg! – egy hűvös fuvallat jelezte, hogy a férfi elhagyta a szobát. Daphné az íróasztalához rogyott, és a tenyerébe támasztotta a homlokát.
- Apa te már itt vagy? – kérdezte meglepődötten Fabian, ahogy mezítláb kiszökdécselt a konyhába.
- Igen itt – koppant az üvegpohár a pulton, ahogy a vizespoharat a márványlapra helyezte Blaise. – Szedd össze a holmid mert megyünk! – borzolta össze fia haját, ahogy visszairányította a szobájába.
- Gondolod nem fog feltűnni a gyereknek? – kérdezte Daphné, ahogy a hűtőbe nyúlt a tejesüvegért és az ajtóra támaszkodva nagyot kortyolt belőle.
- A te hibád! Miért hordasz ilyen szexis szűk szoknyákat! Teljesen begerjedek tőle – túrt a hajába Blaise, és átkarolta Daphné derekát.
- Blaise! Nem helyes amit teszünk! Én Richard felesége vagyok most és nem a tiéd!
- Épp erről akartam veled beszélni cicám! – nyomott futó csókot a nő ajkára Blaise.
- Be kell fejeznünk, nem akarom folytatni ezt az áldatlan helyzetet!
- Én pedig most gondoltam arra, hogy törvényesíthetnénk…újra – köszörülte a torkát Blaise.
- Ne gúnyolódj!
- Komolyan mondtam!
- Te teljesen meghibbantál! Nem megyek újra hozzád! Ugyanis házas vagyok! – ült fel az egyik bárszékre Daphné és kinézett a tetőtéri lakás ablakán.
- Daphné, akkor mivel magyarázzuk ezt, egymásnak esünk minden héten! – tárta szét a karját Blaise.
- Kísértenek az emlékek? – rántotta meg a vállát Daphné.
- Valld be, hogy hiányzik a szex velem – vigyorgott rá Blaise.
- Vedd már fel a zoknid! – csattant rá Daphné. – Fabian nem buta gyerek! Pontosan érteni fogja, hogy mi van köztünk és ez nem tesz jót sem neki, sem nekünk!
- Alig egy fél órája még arra szólítottál fel, hogy vetkőzzek! – nevetgélt Blaise, de a nappali kanapéja alól előkotorta a zoknijait, s a lábára húzta.
- A héten járt nálam Draco – sóhajtott Daphné.
- És? – nézett fel rá kérdőn Blaise.
- Ajánlatot tett nekem. Vagy a galleon-botrány a hamis pénzekkel, vagy egy este színésznőként a kocsmákban.
- Spontán zsarolás! Draco tipikus módszere. Gondolom nemet mondtál – támaszkodott meg a bárpult másik oldalán Daphnéval szemben Blaise. Daphné figyelte a férfi karját, ahogy a sűrű barna szőrszálak futnak a férfi karján. Blaise ujjbegyei elfehéredtek, ahogy tenyerelt a sötétszürke csiszolt felületen.
- Azt feleltem, hogy gondolkodom – nézett fel a szeme sarkából Daphné a férfira.
- Nem! Daphné nem! Bár nem vagy a feleségem, akkor sem engedem, hogy ismét meztelenül mutatkozz más férfiak előtt! – harsant rá Blaise.
- Ezt nem te döntöd el Blaise!
- Ó persze, már el is felejtettem. A ledér erkölcsű exnejem! – emelte a mennyezetre a tekintetét Blaise. – Erkölcsileg lezüllhetsz az nem számít, csak az elnöki pozíciód megmaradjon igaz? Hát nem! – csapott a pultra indulatosan Blaise. – Nem fogsz részeg alakok előtt riszálni, miközben kocsányon lógó szemmel csorgatják rád a nyálukat!
- Blaise!
- Mond, hogy nem dőltél be Dracónak! Mond, hogy nemet fogsz mondani a tisztességtelen ajánlatára! Te erős nő vagy Daphné! A Bank elnöke! Nincs szükséged egy lázadó támogatására! – harciaskodott tovább Blaise.
- Blaise, értsd meg ez nem ilyen egyszerű! – kiáltotta szépen csengő hangján Daphné, s hátrarázta a haját, miközben Blaisere nézett. – Fogalmam sincs hogy alakulnak a dolgok akár napokon belül! De tudom, hogy Dracónak nagyobb hatalma van mint hinnéd! Sőt…egyre kevésbé vagyok benne biztos, hogy Kingsley, vagy Potter elegendő fék lenne Draco terveinek megállításához! Ha Draco fellép a galleon-botránnyal, bedönti a Bankot de bedönti a minisztereket és az aurorságot is! És az én feladatom a Gringotts megőrzése és védelme! Az én felelősségem a Gringotts irányítása!
- Ezt nem mondhatod komolyan! Politikai semlegesség! Ez a legfontosabb!
- Te is ezt mondtad, amikor előállítottad Dracónak a vakcinát? Mit léphetnénk, ha nála a Végzet Pálcája?! Tudod, hogy a szemében semmi az életünk és az amit felépítettünk! Ha eljön a pillanat Draco nem fog habozni! És onnantól a Bodzapálca fésüli át a sorokat…
- De mi lesz, ha minden rosszul sül el? – kérdezte elrekedő hangon Blaise.
- Nem tudom. Csak azt tudom, hogy itt a perc Blaise. Félek, ha most hibázok, már nem lesz módom kijavítani.
- Csakhogy ez mindkét félre igaz. Mi lesz, ha az aurorság és a minisztérium fülébe jut, hogy kéjutakon csábítod a halandókat Draco Malfoy pálcája alá?
- S mi lesz, ha Draco puccsot hajt végre és a minisztérium felett átvéve az uralmat, engem von felelősségre mint Gringottsi elnököt és mardekárost, hogy miért nem álltam mellé, mikor arra kért? Blaise! Igazgatóként kell döntenem. A bank az első. Az én személyem pótolható. De ha a bank alapjaiban dől be, ami egyértelmű, hogy a galleont jelenti, akkor…
- Te tudod Daphné. Én csak annyit mondok, hogy Dracóval kapcsolatban semmi sem kiszámítható és biztos. De akárhogy is döntesz… ott leszek, hogy átvigyelek a túlsó partra…ha kell – szorította meg az asszony hűvös kezét.
- Apa kész vagyok! – kiáltotta Fabian az utazóját maga után vonszolva. Blaise a fia felé fordult.
- Akkor versenyfutás a lifthez, de…előbb cipőt húzz manócska! – vigyorgott a fiára, aki morcosan lekuporodott a szőnyegre, hogy megkösse a cipőfűzőjét.
- Nem is vagyok manó! – tiltakozott makacsul.
- Miért, vagy olyan magas mint apád? – húzta fel Blaise is a cipőjét.
- Nem! – nézett apjára összevont szemöldökkel a kisfiú.
- Látod, akkor még manó vagy – sandított rá Blaise, Fabian elgondolkodva figyelte apját.
- Csak viccelsz igaz? – kérdezte kivillantva nevető tejfogait a gyerek.
- Persze. Na ölelés csók! Indulás! – adta ki az utasításokat kedélyesen Blaise, s közben Daphnét nézte ellágyuló pillantással. Daphné lehajolt a fiához, és magához szorította a kisfiút. Fabian megpuszilta anyja puha, jó illatú arcát, majd elhúzódva apjára nézett.
- Mehetünk? – tette a kezét a kilincsre Blaise.
- De apa! Ölelés, csók! Te is búcsúzz el anyától! – követelte ki a fiú. Blaise kíváncsian Daphné arcát fürkészte. Daphné zavartan lépett közelebb. Blaise magához vonta, tenyerét a nő derekára csúsztatta és ajkát a nedves, duzzadt cseresznyeszín ajkakra szorította. Daphné visszatartotta a lélegzetét, ahogy megérezte a férfi nyelvének lágy tapintását és lehunyva a szemét viszonozta a csókot. Alig kezdődött el, már véget is ért a röpke csókjuk. Daphné bágyadtan emelte fel a szemhéját.
- Khm…akkor most már igazán indulhatunk – köszörülgette a torkát Blaise. Daphné az ajtókilincset szorongatva nézett utánuk. Blaise most először tanácstalanságot látott a smaragdzöld szemekben. Daphné komoly döntés előtt áll. És egyikük sem tudhatja, hogy mit hoz a jövő. Bárhogy is dönt Daphné, onnantól nem léphet vissza. S Blaise tudta, Daphné mindig a Gringottsot fogja védeni, ha kell önfeláldozással is. Mi lesz? Mi lesz ha Daphnénak meg kell válnia a Banktól? Az életét jelentette, felépítette magát és a sikeres igazgatónő szimbólumát…komolyan eldobná mindezt magától egy barátért, egy fenyegetés miatt…? Blaise búcsúzóul integetett a nőnek, s közben ahogy bezáródott a liftajtó elkomorodott. S hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, kettejük kapcsolata is tovább kuszálja a szálakat. Daphné minden vasárnap átlátszó ürügyekkel eltüntette a férjét otthonról, hogy mire Blaise a gyerekért jött, már csak ők legyenek otthon. Úgy tűnik Daphné két tűz közt őrlődik minden értelemben. Blaise pedig nem volt meggyőződve arról, hogy a döntései kedvezőek lesznek-e számukra…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
