|
14. Mélykék titkok
callie 2012.06.26. 20:58
Draco a karjára emelte lányát, aki a Malfoy-kúria lépcsőjén ülve játszott a babáival. Az arany karórájára nézve megállapította, hogy késésben vannak. A gyerekeket még mindig nem dugták ágyba és már rég indulniuk kellene. Pansy lakosztályrésze felé fordult karján a gyerekkel és bedörömbölt az ajtón. Megpróbálta lenyomni a kilincset, de az ajtó zárva volt. Draco homlokráncolva nézte az ajtót. Pansy bezárkózott? Megmakacsolta volna magát már megint? Pansy összerezzent az erős kopogásra.
- A francba is! - meredt még egyszer a terhességi teszt pozitív jelzésére, majd a WC-be dobva a kis papícsíkot lehúzta a lefolyón. - Máris nyitom! - kiáltotta ki az ismételt türelmetlen dübörgést hallva. Nagy léptekkel szelte át a szobát és elfordította a kulcsot a zárban, miközben ismét ajtókeretet rázó dörömbölés csattant. Pansy kivágta az ajtót és morcosan nézte a férjét, aki hálóingbe bújt lányát tartva a tökéletes apa mintapéldányaként állt előtte. A szemrevételezés kölcsönös volt. Draco szürke tekintete értetlenül mérte végig Pansy fehér muszlinanyagú alsószoknyáját, amelyen áttetszett a nő harisnyája.
- Te még mindig alsószoknyában vagy? - kérdezte értetlenül Draco és a gyerekkel a karján bevonult Pansy lakosztályába és gyanakvóan körbenézett. - Miért volt zárva az ajtód? - Pansy szó nélkül elhaladt mellette, ruhaabroncsa Draco térdének ütközött és a fésülködőasztalhoz lépve levendulaparfümöt permetezett magára. Grainne elégedetten simult apja mellkasához, kis kezével apja karjába kapaszkodva figyelte anyja mozdulatait. Pansy morcosan bámult Dracóra, aki ráadásul ismét makulátlan tökéletességgel állt ott és kérdőn nézett rá. Fehér öltönyben volt, ami olyan igazságtalanul jól nézett ki rajta, és ingjének mélykék színe nemcsak Pansy estélyi ruhájához passzolt, de Draco szemszínéhez is.
- Anya! Olvastok nekem esti mesét ma? - fészkelődött apja karjában Grainne.
- Nem kicsim, most erre nincs időnk - vette le a vállfáról a ruháját Pansy.
- Grainne! Tegnap két mesét hallhattál éppen ezért, ne követelőzz! - tette le anyja széles ágyára a lányát Draco, majd visszafordult Pansyhoz. - Egy órája magadra hagytalak! És te még mindig alsószoknyában vagy? - túrt a hajába idegesen Draco és csípőre tette a kezét. a vállánál megfeszült az öltöny anyaga, a mellkasán pedig az ingje és sötétkék szemével a le-fel járkáló feleségét követte.
- Elszaladt az idő - felelte kitérően Pansy, Draco egy ideig figyelte, ahogy Pansy küzd a hatalmas ruhatömeggel, hogy magára vegye, végül kivette a nő kezéből a szaténruhát és Pansy fején átbújtatva rásegítette.
- Nincs itt Aine - jegyezte meg Draco szemrehányón, emlékeztetve Pansyt, hogy az úrnő öltöztetése Aine feladata lett volna.
-Valóban nincs itt - húzta el a száját Pansy ,ahogy Draco eligazgatva az alsó szoknyán a sűrű anyagmennyiséget kissé kibillentette Pansyt az egyensúlyából és a nő előrelépett.
- Elküldted Ainét, magadra zártad az ajtót...Mit titkolsz Pansy? - figyelte kutatva felesége mozdulatait. Pansy idegesen rendezgette a ruha redőit, ami teljesen fölösleges művelet volt, hiszen Draco már elrendezte rajta a szoknyaanyagot, enyhén a ruha aljánál megrángatva az anyagot. Draco közelebb lépett hozzá, mire a ruhaabroncs hátralibbent és Draco mutatóujjával megemelte Pansy állát. - Mit titkolsz? - súgta a nő ajkaira. Pansy megremegett a könnyű csók alatt és el akart húzódni, de Draco a derekánál tartva fogvatartotta.
- Semmit - sziszegte Pansy felvetett fejjel.
- Hazudsz! - szűrte a fogai közt futó mosollyal Draco. - De majd én kiderítem!
- Nincs mit kiderítened. Szerettem volna néhány perc nyugalmat anélkül, hogy te vagy a gyerekek megzavarnának. Ezt talán még szabad nekem is! - zsörtölődött Pansy.
- Természetesen szabad - bólintott rá Draco. - Megtiltottam én neked bármit is?
- Inkább ne részletezzük - fordította el a fejét Pansy.
- Anya! Apa! - mondogatta Grainne türelmetlenül, hogy a szülei még mindig nem figyeltek rá. Pansy és Draco másodpercekig farkasszemet néztek egymással, s végül a gyerek idegesítő szólongatására Draco felelt, anélkül, hogy levette volna a szemét Pansyról.
- Grannie! Feküdj le szépen anya párnájára amíg visszajövünk, aludhatsz anyánál mit szólsz hozzá? - ejtette ki a szavakat vontatottan Draco.
- Jó! - lelkendezett Grainne és bebújt anyja lila szaténtakarója alá. A gyerekeknek nem engedték meg sosem, hogy a szülők ágyában aludjanak. Így Grainne most úgy érezte valami kiváltsághoz jutott. Gyorsan ki is használta a helyzetet és elhelyezkedett anyja levendulaillatú finom, puha ágyában. Draco szó nélkül magával vonszolta a szobából Pansyt a csuklójánál fogva.
- Draco! Hova megyünk? Ne rángass! Nem vettem még fel ékszert! - tiltakozott Pansy. Draco sietve behúzta Pansyt a Malfoy-kastély szalonjába és magukra csukta az ajtót. A kulcs elfordult a zárban. Pansy habozva állt a szalon közepén és csodálkozva nézte a férjét. A férfi nem gyújtott gyertyát, csak a hold fénye világított be a hatalmas ablakokon.
- Pansy... - kezdte rekedt hangon Draco. Pansy hátrált egy lépést.
- Azt hittem késésben vagyunk, indulnunk kellene - nyögte Pansy hadarva és nem tudta mit várjon Dracótól aki vészesen közeledett.
- Valóban, de annyi időnk még van... - Draco megérintette az asszony derekát és finoman tolni kezdte a fal felé.
- Draco! így el fogunk késni - próbált hatni a férfira Pansy.
- Lépj hátrébb! - tette zsebre a kezét Draco. Pansy kimeresztve a szemét nem értette, hogy miről van szó. - Lépj le a szőnyegről! - utasította komoran Draco. Pansy engedelmeskedett, de tekintetében kérdés bújkált. Draco egyik sarkát megragadva félrerántotta a hatalmas szőnyeget, majd a kandallóhoz lépett. Pansy a padlót bámulta, ami tökéletesen illeszkedett. Hibátlan és új volt, mint minden a felújítások óta. - Talán emlékszel még, apám annak idején a fekete mágiás cuccait tartotta itt a szalon padlója alatt. A helyszín nem sokat változott, azt leszámítva, hogy a minisztérium lefoglalta a tárgyakat. Azóta változtattam néhány dolgot - magyarázta Draco. a kandalló peremén kitapogatta a billenőkart és átfordította. Mintha a mennyezetben csövekben víz kezdett volna csordogálni. Pansy a ruhájába kapaszkodva hallgatta a vízcsobogást és a zajt követő látványt: a kristálycsillár minden egyes kristályából királykék cseppek kezdtek hullani a padlóra. a rések mentén szétfutottak és egy idő után a kék anyag beitta magát a rések közé. A padló a kristálycsillár alatt bezökkent és a kék folyadék mentén lépcső süllyedéke keletkezett a kék színtől átitatva. Pansy hangosan nyelt és meredt a padlón fénylő jelenségre.
- Tíz másodperc -mondta komoran Draco. - Ennyi áll a rendelkezésedre, hogy a gyerekekkel együtt elhagyd a kastélyt. A lejárat egy alagút kezdőpontja, a a Malfoy- birtok mélyén húzódó járatnak három elágazása van. Az első a legközelebbi falu kocsiszínjében van, ahol mindig útra készen vár egy fogat. A második a domb északi oldalára vezet ki, a harmadik a csatornához visz, elméletileg egy csónak vár rátok, de nem lenne a legkellemesebb utazás, mert magadnak kell a csónakot irányítani, a csatorna a tenger felé lejt. Van kérdés?
- Miért mondod most mindezt el nekem? - kérdezte a hangját keresgélve Pansy.
- Mert ha én nem vagyok itt, neked kell gondoskodnod a gyerekek és a saját biztonságodról. Senkire sem számíthatsz - nézte sötéten a nőt.
- De mi okuk lenne ide jönni?
- Ha engem elfognak, magától értetődik, hogy titeket is őrizetbe vesznek. Bármi történhet velem. Zsarolhatnának veletek, jobb ha tudom hogy a családom biztonságban kimenekült a birtokról
- Mi lenne, ha inkább azzal foglalkoznál, hogy ne kerülj ilyen helyzetbe? - vágott vissza Pansy. - És minket sem kényszerítenél menekülésre? Kimenekülünk innen és mi lesz velünk? Életben maradunk és bújkálunk életünk végéig?
- Nem féltelek én téged Pansy, ügyes kislány vagy megoldod a dolgot - mondta sóhajtva Draco és a kandallópárkányra támaszkodott.
- Ez egyáltalán nem ilyen egyszerű! Miért zúdítasz mindent az én nyakamba!
- Mert te vagy az anyjuk! - csattant rá Draco.
- S azt hiszed ez engem boldoggá tesz? - kiáltotta rá dühösen Pansy.
- Sajnálom, ha úgy érzed a gyerekeinkben nem lelhetünk boldogságra.
- Nem erről beszéltem - mordult rá Pansy. - Nem a gyerekekről van szó. Hanem arról, hogy itt van a három gyerekünk, de azért hogy kiegyensúlyozottan nőjenek fel semmit sem teszel.
- Ellenkezőleg én mindent megteszek, hogy a legjobb legyen nekünk! Az egész családnak!
- Azzal, hogy szembefordulsz a minisztériummal, az egész világgal, és ellenünk fordítassz mindenkit? Milyen esélyünk lesz valaha is a békés, nyugodt élethez? - vádolta meg a férfit Pansy.
- Ha erre vágysz vásárolj egy csendéletet és akaszd a szobád falára - nyitotta fel a kis ezüst szelence tetejét Draco, s le-fel mozgatva ki-becsukogatta.
- Nem rázhatsz le ennyivel! Hogy aggathatsz mindent rám és közben elvárod hogy asszisztáljak a terveidhez. Nem veszed észre, hogy nem értek már egyet veled?
- Mióta lettél ilyen földhözragadt Pansy?
- Amióta anya lettem! - felelte harciasan Pansy. - Amióta valamiért fontosabbnak tartom azt, hogy a gyerekeim életét semmi ne zavarja meg. Mi lesz ha elfognak és megölnek téged? Szerinted ugyanolyan lesz az életük? Az apjuk nélkül is? Szerinted elegendő biztonság az, hogy épségben maradtak, sértetlenül? És rám nem is gondolsz? Itt hagysz egy rakás gyerekkel egyedül!
- Ez pusztán feltételezés Pansy! Nem látom értelmét, hogy olyasmiről beszéljünk, ami csak elméletben létezik. Veletek vagyok most is. Nincs okod aggodalomra.
- Miközben menekülési útvonalakat mutatsz nekem?
- Csak vészhelyzet esetére! - mondta türelmetlenül Draco, s elrendezte a szőnyeget. - Kérlek Pansy légy egy kis belátással, ahogy azt az én okos, intelligens feleségemtől megszoktam.
- Draco! - sóhajtotta Pansy lehuppanva a szalonbeli karosszékbe. - Én már belefáradtam ebbe. Hogy készítsük elő az utat, hogy helyt álljak a te terveidben, hogy a tökéletes aranyvérű nőt testesítsem meg. Kifogytam az energiámból. Nem értessz meg? - nézett rá kétségbeesetten Pansy.
- De megértelek Pansy, hidd el, hogy én is ezt érzem - felelte nyugodtan Draco.
- Hát nem látszik rajtad! - nézett végig a férjén bágyadtan Pansy. Draco frissen borotváltan, lágy esésű szőke hajával, olyan kipihentnek és elégedettnek tűnt. Miközben ő majd elájult a fáradtságtól és úgy érezte ezt az estélyt is a háta közepére se kívánja. Ahol tartania kell magát, társalognia, miközben az ágyában szeretne duzzogni. Pansy a tenyerébe támaszotta a homlokát. Szerette volna feldolgozni az információt. Tehát ismét terhes. Már a negyedik gyerekükkel. Persze tudhatta volna. Mindig könnyen és gyorsan ment. Most is. Draco kinyújtotta felé a kezét, és Pansy kedvetlenül, de elfogadta az invitálást.
- Mennünk kell - mondta nehéz sóhajjal Draco. - De hamarosan egyenesbe jönnek a dolgaink Pansy. Én csak az aranyvér igazságát akarom, semmi többet. Megértessz?
- Megértelek Draco. Csak évek óta húzódik, egyre ijesztőbb az egész, és néha azt érzem amíg csak élünk mindig küzdenünk kell. Potter és általa a griffendél ellen - karolt Dracóba gondterhelten Pansy.
- Talán a küzdelem tart életben bennünket - gondolkodott el Draco. - Vagy...
- Vagy? - nézett fel rá Pansy.
- Vagy a szeretet - billentette meg a fejét elrévedve Draco. Pansy figyelte a férje elhomályosodó tekintetét, s akaratlanul is a hasára csúsztatta a tenyerét.
- Igen, lehetséges - biccentett rá Pansy is. - Nincs kedvem ma táncolni.
- Nekem sincs - rántotta meg a vállát Draco. - Nem maradunk sokáig kedvesem - felsegítette a feleségét a nyitott, fedetlen fogatra és közben mindketten elmerültek a gondolataikban.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
