-         Eljöttél értem, pedig azt hittem gyűlölsz annyira, hogy hagyd, hogy ott rohadjak – nézte az exét Blaise. Daphnét lekötötte a vezetés, így nem fordult felé.

-         Megfordult a fejemben ne aggódj – felelte hideg mosollyal Daphné. – De Fabian elhelyezését nem tudom megoldani.

-         Ó képzeld apu! Bent voltam az elnöki irodában és beülhettem anya nagy fekete forgószékébe! Szuper volt! Hogy az az íróasztal milyen nagy! – áradozott Fabian. Blaise csodálkozó tekintettel csak Daphnét nézte.

-         Dracóról mit tudsz? – kérdezte Blaise.

-         Még bent tartják, állítólag nem válogatnak a kínzásokban. Természetesen nem fogok a védelmére kelni, elhatárolódom az ügytől – felelte kimérten Daphné.

Daphné ráfordult a magánrendelőhöz vezető kis bekötőútra, s a ház előtt leállította a motort.

-         Fabian szaladj előre, nézd meg, hogy megvannak-e még a halaid – szólt hátra a fiának Blaise, a gyerek szó nélkül engedelmeskedett. Daphné nem vette le kezét a kormányról, csak bámulta a tengert maga előtt.

-         Nem tudom miért tetted Daphné. De köszönöm, hogy kihoztál – mondta komolyan Blaise.

-         Önös érdekek csupán – fordult felé kifürkészhetetlen arccal Daphné. – Szükségem lenne a gyógyítóra, aki nem a Mungóban fogad – felelte komolyan Daphné.

-         Lefürdök és jövök – változott meg Blaise magatartása is. Daphné zárkózott és távolságtartó volt. Ráadásul nagyon feszült. Blaisenek fogalma sem volt, hogy az elmúlt napokban mi történhetett. Daphné az elnökasszony volt ma. Aki a saját bejáratú gyógyítóját akarta visszakapni. Mi történhetett már megint? Richard? Vagy valami más? Lehetetlen, hogy a kábító folyadék utóhatása legyen. Teljesen semleges anyag volt, de elég ahhoz, hogy kimutatható legyen a vérben. Blaise nem is akart többet. Erre tessék. Daphné olyan furcsa és közönyös. Mintha nem minden hétvégéjük azzal telt volna, hogy egymásnak esnek. Vagy a Bankban vannak gondok? Persze arról a nő úgysem beszélne. Nyilván belső titok.  Blaise nedves hajjal lépett ki a zuhany alól és sietve keresett magának egy fehér inget és nadrágot, s papucsban lerobogott a lépcsőn a rendelő felé menet bekukkantott Fabianra, aki az akvárium halait számolgatta. Daphné türelmesen ült a rendelőben. Blaise becsukta az ajtót maga mögött és kinyitott az ablakot, s az íróasztalhoz ült.

-         Minden rendben Daphné? – kérdezte teljes figyelmével Daphné felé fordulva.

-         Nem – nyalta meg az ajkát zavartan Daphné. – Az igazság az, hogy már…egy jó ideje…tehát függetlenül a az elmúlt időszakok viszontagságai és eseményeitől…egyszóval valami már megint nincs rendben velem – nyögte ki Daphné s sietve elkapta a tekintetét Blaise melegbarna türelmes tekintetéből.

-         Daphné! Rébuszokban beszélsz. Bármit mondhatsz nekem, a férjed voltam, a gyógyítód vagyok, de ha nem adsz támpontokat nem tudok segíteni – felelte nyugtató lágy mély hangján Blaise.

-         Tudom, csak ez annyira…kínos – babrálta az asztalszegélyt Daphné lesütött szempillával.

-         Esetleg valamilyen női probléma? – köszörülgette a torkát Blaise.

-         Nos…igen – nyelt nagyot Daphné.

-         Értem – dőlt hátra Blaise, s próbálta feldolgozni az információt, miközben Daphnén járt a szeme. – Vannak bizonyos lassan lefolyó betegségek, ha nem haragszol a megjegyzésért a te előéleteddel természetesen bármi megeshet, ha szeretnéd készítek egy teljes körű nőgyógyászati kivizsgálást… - mondta a gyógyító tárgyilagos hangnemében.

-         Szóval a panaszom az – vágott közbe Daphné felvetve a smaragd szemeit a férfira. – Hogy már két hónapja legalább nagyon furcsa…a vérzésem.

-         Tehát ciklusproblémák? – ráncolta  a homlokát Blaise. – Elméletileg a fogamzásgátlók szedése alatt nem szoktak komoly ciklusproblémák lenni, mert beáll a ciklus egy idő után. Esetleg másik gyógyszerre váltottál? – dobolt az ujjaival most már kissé türelmetlenül Blaise. Zavarta, hogy már megint témánál vannak. Egyrészt Richard bosszantotta természetesen, másrészt hát igen, mégiscsak jó párszor lefeküdt az elmúlt időkben Daphnéval. Akárhogy is ebből még komoly fertőzési gondok is lehetnek.

-         Hát őőő – Daphné mélyet sóhajtott. – Az az igazság, hogy…

-         Jó hagyjuk inkább – legyintett Blaise. – Tehát mi a konkrét helyzet?

-         Igazán már nem érzem, hogy mikor kezdődik és mikor van vége a ciklusomnak – facsarta magából a vallomást Daphné.

-         Daphné, két hete szexeltünk és nekem semmi nem tűnt fel! – csattant rá Blaise.

-         Igen tudom! Csakhogy a vérzésem intenzitása sem a régi – kiáltotta közbe haragosan Daphné.

-         S ez körülbelül két hónapja? Vagyis két ciklusod már vérzés nélküli? – Blaise elgondolkodva figyelte Daphné arcát.

-         Inkább…olyan elhúzódó…

-         Pecsételő, vagy rózsaszín folyás? – kérdezett rá Blaise.

-         Inkább az utóbbi – hajtotta le a fejét Daphné a kezét tördelve. Blaise  egy ideig mozdulatlanul ült, majd felpattant és lehajtotta a vizsgálóasztalról a fedőtakarót.

-         Gyere, feküdj fel! – szólt Daphnénak Blaise és a mosdókagylóhoz lépve átmosta a kezét a fertőtlenítővel, s  egy gumikesztyűt húzott a kezére. Közben Daphné felfeküdt a vizsgálóra és várakozva Blaiset figyelte. Blaise elkapta a nő rémült smaragd tekintetét, s futólag elmosolyodott.

-         Semmi baj, nyugodj meg, csak szeretnék megbizonyosodni valamiről – s meleg tenyerét könnyedén Daphné alhasára helyezte. – Lazulj el, ígérem nem fog fájni – Daphné lehunyva a szemét hátradőlt és érezte, ahogy Blaise két ujja könnyedén beléhatol. Elfojtotta a torkára készülő nyögést. Blaise futólag átsimította a hasát, majd kihúzta az ujjait és a gumikesztyű végére nézett. Nedves rózsaszínes lett a kesztyű vége. Valóban igazat mondott Daphné. Blaise  lerántotta kezéről a gumikesztyűt és a ledobóba hajította, majd le-fel járkálva a hajába túrt.

-         Mióta nem szedsz fogamzásgátlót? – kérdezte ingerülten Blaise.

-         Egy szóval sem mondtam neked, hogy nem szedek – nézett fel rá a vizsgálóasztalról Daphné, és zavartan összecsukta a combjait, s lehajtotta a szoknyáját, s felült.

-         Azt nagyon jól tudom. De gyógyító vagyok Daphné! Ne nézz hülyének kérlek! Válaszolj! Mióta nem szeded?

-         Honnan veszed, hogy nem szedem? – csattant rá morcosan Daphné.

-         Mondjuk onnan, hogy terhes vagy! – nézte vádlón a nőt. – Csak szólhattál volna, hogy Richarddal mégis gyereket terveztek! Mert én meg kurvára nem védekeztem basszus! Most mi van ha az enyém a kicsi? Mihez kezdjünk?! – Blaise és Daphné kitágult szemekkel meredtek egymásra.

Terhes vagyok? Daphné döbbenten bámulta az exférjét. Ez a lehetőség meg sem fordult a fejében. Nem voltak reggeli rosszullétei, mint Fabiannál. A közérzete sem volt rossz. Igazán semmi baja sem volt. Kivéve, hogy az elmúlt negyven nap szinte mindegyikén úgy tűnt, mintha havi vérzése lenne, de valójában egyik sem volt igazán komoly, csak valóban folyás szerű rózsaszínes kis maszat. S erre most Blaise ezt vágja a fejéhez? Ez nevetséges. De hát Blaise a gyógyító. Miért hazudna neki éppen egy ilyen képtelenséget? Hirtelen megfordult vele a világ. Már megint minden a feje tetejére állt. Hát persze! Amikor annyi gondja volt, azt a tanácsot is kapta, egy ismerősétől, hogy a fogamzásgátlók mellékhatásai is sokat befolyásolhatják. Richarddal meg is beszélték, hogy Daphné leáll a gyógyszerek szedéséről. De Daphné állapota különösebben nem változott, akkor kereste fel Blaiset. Aki idő közben beadta a bűvös vakcinát, ami nemcsak hogy termékenységnövelő de egészségi és kedélyjavító hatású is volt. Daphné ismét kiegyensúlyozott és sikeres üzletasszonynak érezhette magát, és közben elkezdődött a kettős élete, egyrészt Richard oldalán, másrészt régiúj szeretőjével: Blaise-el. Aki persze mit sem tudott arról, hogy az exfelesége már nem szed fogamzásgátlót. Vagyis…

Daphné állapotos! S ahogy itt ül és meglepetten néz, hát egyértelmű, hogy még fogalma sem volt eddig róla. Éppen ő közölte vele, hogy várandós és látszik, hogy a nőnek most esik le, hogy mit is jelent ez. De ez nem oldja meg az ő kérdésüket. Mi a fenéért nem közölte vele? Hogy talán jó lenne, ha legalább egyikük védekezne? Persze, erről sosem beszéltek, még idejük sem nagyon volt, abban a néhány szabad percben amíg egymásnak estek. De hát ez mégsem egy mellékes kérdés! És a rohadt életbe is, hát tényleg mégis szülni akar Richardnak!? Mi ez? Házasságmentő akció? S mi több, a vakcina miatt Daphné szinte száz százalék, hogy ikreket vár.

-         Tényleg állapotos vagyok? – törte meg a csendet Daphné. – De hát én ezt nem értem. Rendesen megjött a ciklusom, csak hosszabbra nyúlt vagy nem?

-         Nem – rázta a fejét Blaise. – Az ikerterhességeknél előfordul, hogy ilyen jellegű rózsaszín folyások jelentkeznek. Ez teljesen természetes. Két baba, nagyobb a tágulás…

-         Jesszusom Blaise! – temette a tenyerébe az arcát Daphné. Ő annyira nem tervezte most ezt. Éppen most! Amikor az egész élete káosz. Válófélben Richarddal, rendezetlen kapcsolatban Blaise-el, a bizonytalan politikai helyzetben a Bank ügyeit is valamerre mozdítani kell. Persze…Blaise-el mikor terveztek gyereket? Soha! És most tessék! Ismét teherbe esett…tőle!

-         Kié a kicsi? – kérdezte Blaise feszülten, s követelődzően Daphnét nézte.

-         Blaise, én most…nem akarok erről beszélni – állt fel Daphné és az alsóneműjét magára húzta.

-         Pedig kurvára jó lenne ha beszélnél róla! Már három hónapja terhes vagy, rémlik legalább hogy az adott időpontban kivel feküdtél le? Nyilván ki tudod számolni az adott napot, hiszen a bank legjobb statisztikusa vagy! – dühöngött Blaise, miközben szemrehányón Daphnét nézte.

-         Tudod legszívesebben lekevernék neked egy pofont, mert…

-         Inkább akkor beszéljünk legközelebb, amikor már tudod, hogy kinek a gyerekét várod és amikor lehiggadtunk egy kicsit – emelte fel a kezét Blaise. – Elvégre mégiscsak ideje lenne a tények tükrében megbeszélni a kettőnk kapcsolatát is.

-         Jól van – Daphné feltépte az ajtót. – De szeretném ha tisztában lennél azzal, hogy egyáltalán nem szoktam mindnekivel lefeküdni.

-         Tudom, tudom, csak jelen esetben elég, hogy ketten is vagyunk! – nézte rosszallóan Blaise és hagyta, hogy Daphné kopogó cipővel távozzon a házból. Ikrek! Blaise a karjára borult az íróasztalán. Daphné nem tűnt éppen boldognak a hírtől, hogy gyereket vár. Ebben az esetben tehát nem terveztek gyereket Richarddal. Daphné, az elnökasszony meg főleg nem. De hát akkor mégis…miért? Mi van ha Daphné csak most ébredt rá, hogy elfelejtett neki is szólni, hogy változtak a védekezési szokásai? Ami egyet jelent azzal, hogy… ismét ő az aki teherbe ejtette a nőt mindkettejük akaratán kívül!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.