Bella könnyű nyári sifonruhájában lépett le a Lestrange-hintóról, melyen a nagynénje hozta új otthonába. Most már ő is hasonló hintókon fog közlekedni, S ez a kastély lesz az otthona. Bella tekintette végigjárta a tizenhárom ablakot, mely  a ház főhomlokzatát adta.  A sarkokon mintha denevérek csücsültek volna, és szurokkal öntötték volna őket, odamerevedtek szoborszerű fémöntésükben. Kecses volt, kicsi, és nagyon lakályosnak tűnt. De látszott, hogy egy gazdag, agglegény otthona. Sem virágok, sem fölös díszek nem virítottak sehonnan. A zöld sövényt éppen nyírták a ház előtt, de ennél többet nem mutatott a kép. A Lestrange-ok gazdagok, nagyon gazdagok. Egy Black-lány a nyomukba sem érhet. Ezt éppen elégszer sulykolták már Bella fejébe a délelőtt folyamán. Megtiszteltetésnek kell éreznie, hogy ilyen nagy kegyben részesülhet, Rodolphus Lestrange felesége lehet. De Bellát jobban érdekelte, hogy mikor tündökölhet már Rodolphus oldalán Voldemort közelében. Ráadásul tartott is a férfitől. Hiszen mostantól az ő keze alá kerül, mindenhez joga van felette. Felfogta egyáltalán, hogy mit is jelent a szó: házasság? Mert most a valóság fog következni.

-         Nem élek halok Rodolphusért, szóval bocsáss meg kedvesem, de nincs igazán nagy kedvem megvárni, hogy megjelenjen – lépett vissza a hintóra Dorea.

-         Majd találkozunk – biccentett búcsúzóul Bella, s nézte, ahogy a hintó elhajt a sárga köves úton. Hát elvárta volna, hogy valaki kijön a fogadására. Bella nagy levegőt vett, és bekopogtatott a kastély ajtaján.

-         Ed! Kopogtattak! Te ördögadta! Nyiss ajtót! – harsant egy kemény férfihang.

-         Nem ismerem a hölgyet – nézett ki az ajtó melletti kukucskálón a házimanó.

-         Ostoba! Hölgyeket akkor sem várakoztathatsz! Különösen az én ajtóm előtt! – lökte félre az ajtóból a házimanót Rodolphus és kitárta a kastély kapuját. Meglepődve nézte a lányt.

-         Khm…Bella!

Rodolphus tekintete végigsiklott a lányon. Hajnalban álmosan, hálóruhában már látta és alaposan az emlékezetébe is véste a lányt. De most nappali fényben és tisztességesen felöltözve egészen máshogy festett. Nappali festék volt rajta, enyhén kékes árnyalatú szemhéjpúder a hatalmas kék szemei erősen kihúzva, s ettől szinte legyezőszerű hosszú szempillái még hosszabbnak és döbbenetesen szebbnek hatottak. És most rá rebegtek olyan édesen, szépen, ártatlanul és… kacérán? Ugyan!  A lány fekete hajában hetykén elefántcsontszín kis selyemkalap ült, finom muszlin anyaggal bevonva és apró kis csipke borult előre, de Bella nem húzta a szeme elé. Olyan volt a ruhája is akár a bőre. Elefántcsontszínű, ekrü selyem és muszlin,  apró zöld virágmintával, ami Rodolphus szerény növényismeretéből petreszelyemnek, vagy lóherének tűnt. Négyszögletes mellkivágása tisztességes és zárt volt, de mégis a mellei domborulata puhán kiemelkedett belőle.  A ruha szoknyarésze lágyan suhogott a lába körül.

-         Kedves, hogy ajtót nyitsz – szólalt meg a lány. – Bemehetek, vagy a küszöbön fogsz csodálni napestig? – kérdezett rá határozottan a lány és lecövekelt a lépcső tetején.

-         Merlin hozott a Lestrange-kastélyban! – tárta ki a kaput Rodolphus de mielőtt a lány beléphetett Rodolphus a mellkasánál visszatartotta. Bella nagy levegőt vett, ahogy megérezte a férfi tenyerét a mellén, de az rögtön el is kapta a kezét. – Állj! – mondta halkan Rodolphus és kilépve a lányért az ölébe kapta. – Ez azért igazán kijár neked – mondta és egy futó mosollyal átemelte a feleségét a küszöbön, s egy határozott lendülettel a kastélyba pendítette. Bella az előcsarnokban ért talajt. Finom elefántcsintszín bőrcipője koppant a hűvös, sötét kövezeten.  Zavarban volt, most igazán. A férfi emlékeztette arra, hogy miért van itt. Bella pedig igyekezett megnyugtatni magát, hogy csupán látogatóba jött egy kedves ismerőséhez. De nem. Hiszen ennek a férfinak a házában fog élni, ezzel a férfival! Bella kitágult szemekkel nézett vissza a hatalmas férfira.

Rodolphus fokokkal jobban nézett ki most, mint a börtönben. Frissen borotváltan,  még nedves hajjal, tiszta ingben, erős férfias arcszesz illat áradt belőle és zavarba ejtően vonzó volt. Megtermett, igazi férfi. Nem olyan suhanc mint akikkel eddig Bellának esélye volt beszélgetni. Ez a férfi itt a férje volt, ráadásul talpig ereje teljében lévő férfi. Merlinre! Bella nagyot nyelt. De nem maradt ideje bármit is mondani, mert Rodolphus megelőzte.

-         Ed! – intette magához a házimanót Rodolphus. – A hölgy a feleségem! Így a ház úrnője, eredj szedd a lábad és hozd be a csomagjait! – intette le az útból a lábatlankodót.

-         Remélem, most azért már elfogadhatóbb vagyok és a környezet is – mosolygott le a lányra Rodolphus.

-         Külsőleg igen, a belső más kérdés – felelte rá Bella és levette a fejéről a kalapot.

-         Még meg sem köszöntem neked – mondta egészen halkan Rodolphus.

-         Micsodát? – nézett rá vissza Bella, akit már a belső enteriőr foglalt le.

-         Hogy megmentetted az életem, hogy egy ilyen áldozatot hoztál azért, hogy én életben maradjak. Nem érzem azt, hogy megérdemelném, vagy hogy valaha rászolgáltam volna, hogy ezt tedd értem. Nem is tudom mit mondjak Bella. Zavarban vagyok előtted és tanácstalan vagyok. Egyrészt csodállak, hogy ezt tetted, másrészt nem értelek – mondta ki őszintén Rodolphus.

-         Ezt hogy érted? – lépegetett fel a lépcsőn a férfi előtt Bella. A kíváncsiság hajtotta természetesen. Ismerte Rodolphus Lestranget, hogyne ismerte volna. De hát sosem járt még nála, sosem volt a meghívott vendége, fogalma sem volt igazán a férfi hogyan él, holott mindig is kíváncsi volt rá. Az ő szemében Voldemort és környezete valami égi istenségkör volt, ahova földi halandóknak tilos a bemenet. Erre itt van most, földi valójában Rodolphus kastélyában. A férfival. Aki a különös véletlenek folytán a férje lett.

-         Fiatal vagy, egészséges, tetterős. Még előtted az élet! Miért ugrottál fejest egy olyan házasságba…egy ismeretlennel…aki…Hiszen te úgy jöttél oda, hogy tudtad, hogy mit vállalsz! Miért?

-         Ezt dobta az élet – felelte talányosan Bella.

-         Térj már észhez a francba is! – kapta el az előtte lépkedő lányt és alaposan megrázta a vállánál fogva. – Felfogtad, hogy mibe sétáltál bele? Vagy még mindig a játszótéren érzed magad!

-         Ne beszélj így velem! – szólt rá hűvösen Bella. – A feleséged vagyok!

-         Csodás, hogy erre legalább emlékszel az éjszakából! – felelte sziszegve Rodolphus.

-         Ne aggódj, nem csak erre! – felelte rá szemrebbenés nélkül Bella. Rodolphus megrökönyödve nézett a lányra. Most kacérkodik vele? Merlin mindenit! Ez a lány tizenhárom éves! És hogy lehet ennyire pimasz? A lánya lehetne! És ez a gúnyos fölényes mosoly hozzá.

-         Veszélyesebb kis boszorkány vagy mint gondoltam – rekedt el Rodolphus hangja, s sietve elengedte a lányt.

-         Pontosan tudom, hogy mit tettem. Feleségül mentem az aranyvérű társadalom egyik leggazdagabb férfijához, aki huszonhárom évvel idősebb nálam, aki Voldemort híve, és aki a legostobább módon elfogatta magát, aztán kész volt megöletni magát csak azért, mert úgy érezte, még mindig nem elég a vagyona! Ja és olyan szánalmas, hogy feleséget is a bátyjának kellett találnia neki, mert ő maga még arra is képtelen, hogy tisztességgel megkérje egy lány kezét! Persze tudom, soha eszedbe sem jutott megházasodni, mert az agglegény élet sokkal jobb. Csak a kellemes mindenből és a nőket kihasználod! Azt hiszed nem ismerlek? Amíg te a barátnőiddel enyelegtél a folyosókon minden bálon, és keresztülnéztél rajtam, addig én téged is figyeltelek! Fájdalom férjemuram, de most már itt vagyok. Törvényesen: a feleséged! – tárta szét a karját Bella és balettos könnyedséggel megpördült a tengelye körül.

-         Próbállak megfejteni, hogy egyszerűen csak számító vagy, vagy őrült? – rázta a fejét hitetlenül Rodolphus.

-         Talán mindkettő – rántotta meg a vállát Bella. – Megmutatod a hálószobánkat, vagy fölösleges, mert oda a szeretőidet fogod vinni?

-         Te aztán nem vigyázol a szádra!

-         Csak nem vagyok ostoba – vágta rá Bella és végigmérte a folyosókat, majd határozottan elindult az egyik irányba. – Ellentétben a női társadalom nagy részével. Megértelek, mit tesz neked egy nő, aki még a Roxfortba jár és fogalma sincs az élet dolgairól? Igazam van? Nevetséges egy kis csapda nemdebár. De én igyekszem kihasználni a helyzetet a magam javára! A feleséged lettem és elvárom, hogy úgy is kezelj! Voldemort közelében akarok lenni, az oldaladon a híveként és elvárom, hogy mindaz megillessen, ami a feleségedként megillethet az aranyvérűek között. Értve a társadalmi pozíciómat is! – nyitott be az egyik szobába Bella. – Milyen egyértelmű – húzta el a szemét, ahogy azonnal megállapította, hogy eltalálta a férje hálószobájába nyitott be.

-         Akaratos, kis felkapaszkodó boszorkány vagy! Soha nem vettelek volna feleségül remélem tisztában vagy vele? – szorította az ajtóhoz a lányt Rodolphus, s Bella szemtelen szemeibe nézve összeszorította az ajkát, s a lány kihúzott ajkaira nyomta. Bella kezéből kiesett a kalap és elgurult valamerre a hálószoba padlóján. Rodolphus tulajdonképpen még meg sem csókolta. Ez volt az első igazi csókjuk. Rodolphus maga sem tudta mit vár ettől a csóktól. Nem értette a lányt, fel akarta rázni ezzel a csókkal, hogy ébredjen már fel a lányos álmaiból, hogy dühében megbüntesse, amiért ilyen helyzetbe hozta, hogy most már a társadalom előtt is nős emberré tette. Vagy egyszerűen csak mert érezni akarta a felesége ajkait. Már maga sem tudta. De ahogy ajkaik találkoztak, már tudta hogy nem volt hiba amit tett. Az indulatos csók lassan ellágyult és egyre gyengédebbé és puhábbá vált. Bella aki a hirtelen támadástól megfeszült most ernyedten simult a karjaiba és bár nem tudatosan, de ösztönből viszonozta a csókot. Rodolphus felsóhajtott és mohón birtokba vette a lány édes ajkait. Hevesen, újra és újra lecsapott a lányra és szinte falta a csókjával. Zihálva eresztette el és nedves duzzadt ajkakkal bámultak egymásra. Mindkettejüket meglepte a csók, s most csak merőn nézték a másikat.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.