A rádió épülete neoklasszicista stílusban épült. A reggeli fény vöröses- sápadtsárga derengése megvilágította a homlokzatot.  London utcáin teljes volt a káosz. Nagy volt a csend. Semmi mozgás. Tüzek és parázsló darabok hevertek mindenfelé. Szemetes az utca. A forradalom szemete gyűlt rajta.  Négy férfi fekete lobogó talárja suhogott a macskakövek felett. Elsőként a magas szőke férfi és a mellette haladó mogyoróbarna hajú alacsonyabb férfi lépett fel a rádióépület felé vezető lépcsősorra. Az úton már fekete talárosok várták őket. A folyosó hűvösén kongott a cipőjük dobbantása. A műsorvezető tátott szájjal nézte a bevonulókat. Beléptek a kis stúdióba. Hangszigetelt falak, ablaktalan helyiség, vastag hangzáró ajtók. A mikrofonok az asztal körül, mellette fülhallgatók.  Draco levette a talárját és haját hátrasimította. Puha szőnyeg borította a rádióstúdió belsejét.  Draco helyet foglalt a forgószékben. Mellette Blaise.

- Kérnek esetleg egy pohár vizet? – suttogta Blaise fülébe a rádiós. Nem is mert Dracóhoz fordulni a kérdéssel. Megközelíthetetlen, hideg és félelmetes volt a férfi a szemében. Blaise csak nemet intve elhessegette a rádióst. Ketten maradtak a kis hangszigetelt szobában. Nott és Flint őrt álltak az ajtónál. A hangszigetelt ablak másik oldalán a hangmérnök ült, láthatóan el volt foglalva a hangbeállításokkal.

- Még két perc hat óráig – szólt be hozzájuk a műsorvezető. Draco csak biccentett rá.

- Most mi lesz? – kérdezte Blaise.

- Forradalmat csináltunk. Most törvényesítjük – mosolygott rá egykedvűen Draco.

- Varázsszem Rádió. Hat óra. Kedves hallgatóink, megszakítjuk adásunkat. A mikrofonnál Draco Malfoy beszédét fogják hallani – mondta be a műsorvezető, s az adást Draco és Blaise is hallotta. Az adás elnémult. A hangmérnök jelezte, ujjaival a visszaszámlálást. Öt-négy-három-kettő-egy. Adásban vannak. Draco érezte, hogy megizzad a tenyere. Keze az asztallaphoz simult, s közelebb hajolt a mikrofonhoz. Olyan végtelen a csend. Olyan nagy a magány. Itt a rádió hangfelvevő studiójában csak Blaise és ők vannak. Az ablak túloldalán a hangmérnök és a műsorvezető. Ennyi, akik előtt most beszélni fog. Mégis, ami elhangzik, azt az egész varázsvilág hallani fogja.

- Köszönti Önöket az Aranyvér Forradalom. Draco Malfoy vagyok, a Forradalom vezére. Engedjék meg, hogy ezúton bejelentsem az aranyvér hatalomátvételét, s ismertessem programunkat – kezdte Draco. Remegett a hangja. Még neki is. Még így is, hogy már annyi mindent átélt. Este még börtönben volt, ma pedig mint vezér ismerteti politikai elképzeléseit az egész varázsvilágnak. S a hangjában, itt a stúdió csendjében minden ott volt. Az aranyvér társadalom fáradt várakozása, a tíz év alkohol rekedtes zöngéje, a családapa lágy esti mesélős hangja, s a vezér elszántsága. Ahogy haladt előre beszédében úgy lett egyre könnyebb a légzése, úgy szűnt meg hangja remegése. Blaise nyugodtan dőlhetett hátra mellette a székben. Draco beszéde mindenkihez szólt. Aranyvérűekhez, varázsvilágban élő muglikhoz, félvérekhez. De Draco csak ennyit mondtak: találunk megoldást a békés egymás mellett éléshez. Találunk? Politikailag? Erőszakkal? Új törvényekkel? Bárki aki a reggel hatórás híradót várta, most csak nézett a saját készülékére. Egyetlen éjszaka leforgása alatt. A világuk változott meg. A beszéd tizenkét perces volt. Utána három perc csend következik és negyedóránként ismétlik Draco beszédét egész nap. Így szólt az utasítás. Draco kiszáradt torokkal, kimelegedve és fáradtan dőlt hátra a mikrofontól. Elmondta. Hivatalosan. S itt vannak, készen, hogy felépítsék ismét az aranyvér uralmát.

Daphné kikapcsolta a Glasgow Bank irodájában a rádióját. Végighallgatta a beszédet. A koboldok várakozva néztek rá. A pénzügyi tanácsadó szintén.  Daphné végighúzta nyelvét a szája szélén, érezte a rúzs jellegzetes ízét., s körmével idegesen dobolt az asztalán.

• A rádiót Draco teljesen lefoglalta.  A Reggeli Próféta címlapján is a Forradalom lesz vezércikkben, Draco írásával. Az aranyvérűekkel nem lesz gond. Viszont nem tudom mit akarnak lépni a társadalom többi rétegének befektetői – szívta meg az ajkát Daphné.
• James! Beszéljen a Reggeli próféta főszerkesztőjével, kérünk egy oldalt a lapból. Most a rendkívüli változásokra tekintettel, a Bank is ismerteti helyzetét és álláspontját. Hívjuk fel a figyelmet, hogy a Bank továbbra is fennáll, a londoni kérdés stabilizálódásáig Glasgowi Leányvállalatunkban lesz központunk, észrevételeiket, kedves ügyfeleink kérdéseit is ide kérnénk stb. stb. értve vagyok? – adta ki az utasításokat Daphné.
• Igenis, elnökasszony. A hírek alatt befutott levelek és észrevételek – nyújtotta át a jelentést Daphné közvetlen tanácsadója. Daphné átfutotta a sorokat.
• Elképzelhető, hogy a muglik sietve készülnek elhagyni a varázsvilágot. A pánikszerű pénzforgalmat és kibocsátás miatti bankcsőd megakadályozására változtassunk a tarifákon. Nem szeretném, ha eltűnne a pénz a bankból. Legyen olyan kedvezőtlen a galleon átváltása, hogy ne érje meg a mugliknak se mugli pénzre váltani a galleonjaikat. Maradjanak meg a galleonjaink.
• S ha fel akarják majd venni?
• Kizárt dolog, hogy galleonnal rohangálnának a muglik bárhova. Nekik a saját pénzük kellene. Nem akarják majd kivenni a galleont a bankból, s mivel átváltani nem érdemes, stabilabbnak fogják látni, ha galleonban marad a pénzük.  Maradjon is így! – húzta résnyire a szemét Daphné. – Nem szeretem a politikai válságokat. Kérem a nyitóegyenlegről a számlákat – intette magához a koboldot Daphné. – Uraim, köszönöm, távozhatnak!

Blaise a Mungóból érkezett Glasgow elé. A vidéki bank csendesebb és kisebb volt, mint a nagy londoni gringotts.  Távolabb állt meg a banktól, hogy ne keltsen feltűnést. Nézte az egyszerű feliratot a bank bejárata felett: Gringotts Glasgowi Leányfiókja. Minden város olyan csendes. Nem megy senki sem dolgozni. Talán csak az aranyvérűek. A muglik mind beteget jelentettek. Akadoznak az ügyek a varázsvilágban. Úgy tűnik csak a Bank funkcionál a korábbiak szerint. Az is egyedül Daphnénak köszönhető. Blaise a kiabálásokra lett figyelmes.

• Mardekárosok aranyvérű kurvája vagy te is! Átjátszottad a bankot a mardekárnak te szajha! Megfizetsz még ezért! Az egész varázsvilág tudja, mit műveltél! A forradalom embereivel csináltattad fel magad mi? Jól befeküdtél a vezéreteknek, hogy meghagyta a bankot igaz-e?
• Engedjenek, hagyjanak! – Daphné körömcipői koppantak a kövezeten. Hasa előtt tartotta a fekete dossziékat, de a túlérett paradicsomok zápora így is zúdult rá rendesen, és a tojások is csattantak a lábán, a fején a hátán.  Blaise sietve indított, s fékezett le a nő előtt. Kivágta az ajtót, s Daphné csak bezuhant mellé az ülésre.
• Éljen a győztes forradalom! – nézett végig magán Daphné, ahogy a dossziét hátradobta a hátsó ülésre és  lehajtotta a napellenzőt, hogy a tükörben megnézze magát.
• Annyira sajnálom Daphné! – fintorgott Blaise.
• Oda se neki. Egész nap ment a tüntetés, a sztrájk a bank épülete előtt. Látnod kellene mit levágnak. Nem értenek semmit! Ostobák. Ahelyett, hogy örülnének, hogy igyekszem megtartani a pénzügyi stabilitást ez a hála érte – simogatta fényes fekete hajából a tojáslevet Daphné. – Legalább ma este nem kell hajpakolás – mérte végig a haját Daphné.
• Láttad kik voltak? Megkeresem őket és megfizetnek ezért. Megaláztak téged – sziszegte Blaise.
• Megsértették a büszkeségedet? Hallottam már rosszabbat is. Inkább örülök, hogy nem a színpadi produkcióimat tisztelték meg ilyen dobálással – törölgette egy papírtörlővel az arcát Daphné.
• Vehetnéd komolyabban is Daphné. Ez a személyed elleni tüntetés és nem a bank elleni – nézett rá rosszkedvűen Blaise.
• És? Mit vársz? Hogy sajnáltassam magam? Mondjak le? Vagy mit akarsz? – csattant rá Daphné. – Blaise ez még csak a kezdet! Ezek az emberek hittek valamiben. Békésen éltek, elégedettek voltak a rendszerükkel. S erre jöttök ti és mindent felborítotok! Anarchiába kergetitek az egész varázsvilágot! Van fogalmad róla mekkora káosz lenne, ha én nem tartanám a galleon értékét? Szarok rá, hogy ezek mit ordibálnak itt, és mivel köpködnek szembe. Én nem vagyok ilyen kicsinyes személyeskedő mint ők. Engem nem érdekelnek az emberek. Engem a pénzük érdekel.
• Daphné, nem veszed komolyan, hogy veszélyben vagy! Rád támadtak ma a nyílt utcán!
• S ezt köszönhetem neked és a kedves barátaidnak igen! – felelte rá Daphné.
• Figyelj ide Daphné!
• Nem, te figyelj ide Blaise! Engem nem érdekel mit műveltek. Épp elég taktikázásomba került, hogy kiötöljem mire készültök, és hogy kigondoljam mások mit lépnek erre. Próbálok tisztességes utat találni ebben a mocskos és tisztességtelen világban, nem fogok fennakadni azon, hogy betörik az elnöki irodám ablakát, hogy berontanak az irodámba, hogy lehordanak mindennek, hogy a nyílt utcán megdobálnak. Nem ez volt életem legjobb napja a bank élén szóval ne drámázzuk tovább a témát – dőlt hátra az ülésen Daphné.
• A törvénybe rögzíttetni fogom, hogy aki közhivatalnok személyét sérti az halállal lakol – sziszegte Blaise.
• Jaj Blaise túlreagálod!
• A feleségem megdobálták az utcán!
• És egész nap zaklattak, az irodámban, levélben, az összes létező módon. Az egész bank olyan akár egy hangyaboly. Teljesen felfordult a varázsvilág, te nem látod, mert ti csak a kihalt utcákat látjátok, meg a néma csendet. De látnátok mi ment a bankban! Mindenki félti a pénzét! Mindenki dühöng, mert nem tud gyorsan menekülni a francba, mert én megakadályoztam!
• Mit tettél?
• Az egekbe vittem a valutaárfolyamot, mielőtt mindenki azonnal és most rögtön akarná a pénzét. Persze dühöngtek, értetlenkedtek, kivehetik a pénzüket senki sem akadályozza őket, de mind tudják, hogy ekkora ráfizetéssel jobb ha inkább galleonban marad. Az őrültségeiteken valahogy nekem kell úrrá lennem. Elfáradtam, nem fogok sírvafakadni, mert paradicsommal dobáltak., Kínos persze. Nem éppen elnökasszonyhoz méltó, hogy kiteszem a lábam a bankból és tessék. De bujkáljak? Mint ti? Nem, én nem ilyen vagyok. Hova megyünk? – nézte Daphné, hogy nem Bristol felé haladnak őrült tempóban, hanem nyugatnak Wiltshire felé.
• A Malfoy-kúriára – felelte egykedvűen Blaise.
• Blaise. Álmos vagyok, fáradt vagyok, szeretném kimosni a tojásfehérjét a hajamból légy szíves és vigyél haza!
• Draco beszélni akar veled!
• Draco mindent akar. Jó hagyjuk! – nézett ki az ablakon Daphné, lerúgta lábáról a körömcipőket és nejlonharisnyás lábait kinyújtotta amennyire tudta az anyósülésen ülve. – Mi a  helyzet a Mungóban?
• Szokásos.
• Most talán kicsit több sérült a szokásosnál vagy nem?
• De – felelte tömören Blaise.
• S amúgy?
• Átvettem az Ispotály irányítását – meredt maga elé Blaise. Daphné másodpercekig bámulta a két sávos utat maguk előtt, majd Blaisere meredt.
• Tessék? – dőlt előre Daphné, hogy a biztonsági öv feszült a pocakján.
• Jól hallottad. És kösd ki magad, írok neked egy papírt, hogy terhes vagy, nem biztonságos ha be vagy kötve. Mármint a kicsiknek nem az – felelte fintorogva Blaise.
• Hogyhogy átvetted az irányítást? Én…én ezt nem értem… úgy tudtam, csak több éve praktizáló gyakorlott gyógyítók lehetnek…
• Daphné, semmi sem a hivatalos úton zajlik nem tűnt fel? Egy forradalom kellős közepében vagy és te rendszert vársz?
• Blaise! Tudom, hogy mit akartok, tudom, hogy milyen következménye lesz annak, ha az Ispotályunkba behatol az aranyvér-rögeszme. És te gyógyító vagy, Hippokratész esküjét tetted le Merlin mindenit nem teheted!
• Mit nem tehetek? Nem köttethetem el a muglikat? Nem állíthatok fel sürgősségi sorrendet aranyvér és mugli közt? Nem dönthetek ellátás és gyógyítói receptírás kérdésében?
• Pontosan!
• De igenis megtehetem Daphné. És szerintem addig örüljön az egész varázsvilág, amíg ezt én vállaltam magamra és nem Draco valamelyik fanatikus őrültje. Tehát igen Daphné vállaltam. Nem azért mert pénz kell, nem azért, mert tengernyi időm van, vagy lesz valaha is az elkövetkezendő években, hiszen három gyerekünk lesz! Ráadásul ikrek! Van fogalmad róla mit jelent két újszülött? Nem! És te mint bankigazgató nem is fogod törni magad rajta, hogy ezt megtudd! Úgyhogy légy szíves ne akard nekem elmagyarázni, hogy mit is jelent az amit vállaltam. Mert fogalmad sincs róla!
• Jó, tudod, mit Blaise? Ne szóljunk egymás hivatásába és akkor talán nyugodtan élhetünk egymás mellett! – suhintott a levegőbe heves  mozdulatokkal Daphné.
• Remek ötlet! Én is javasolni akartam – sziszegte Blaise. Blaise merőn az utat nézte. Daphné tüntetőlegesen az elsuhanó tájat. Nem szóltak egymáshoz, míg a kúria elé nem értek. Daphné visszahúzta lábára a körömcipőit, és kikászálódott az autóból. Blaise ment előtte. Az oszlopcsarnokban Draco várta őket.
• Gondolom a fürdő ugyanott van – szólt oda neki hidegen Daphné és megindult az emeleten felfelé.
• Igen, szokott helyen. Mi történt veled?
• Hallottam a remek beszédedet a rádióban. A Nép biztos vivátot kiált Draco Malfoyra! – húzta el a száját fagyosan Daphné és befordult a lépcsőfordulóban. Blaise lemaradva figyelte felpaprikázott feleségét. A fejét ingatta. Draco ráérősen kavargatta cukrot a kávéjában.
• Miért néz így ki?
• Daphnét megdobálták a bank előtt paradicsommal és tojással – sóhajtotta Blaise.
• Tehát vannak elégedetlenek.
• Annak ellenére, hogy Daphné mindent megtett – mérgelődött Blaise.
• Sajnálom, hogy épp rajta csattant. De hát négyünk közül ő a legjobb célpont. Mégiscsak a varázsvilág bankjának vezérigazgatója. Ne aggódj Blaise! Daphné erős nő. Túlélt már nagyobb borzalmakat is.
• De akkor is! Megszégyenítették! Nyilvánosan. Keresd meg őket Draco! Megértetted! Állítsd őket forradalmi törvényszék elé!
• Ne heveskedj Blaise! Megnézem mit tehetek az ügyben – biccentett Draco, s belekortyolt a feketébe.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 2 hozzászólás

1

2013.08.06. 10:22 callie Szia Sugi! Huh nagyon résen vagy, hogy ilyen hamar válaszoltál:)) Egy forradalomnak vannak nyertesei és vesztesei ez természetes. Daphné közszereplő volt és megmaradt a pozíciójában. Egyedül ő. Ez elég sok mindenkinek szemet szúr, tehát nem könnyű neki. Most mindenkinek éppen elég gondja van, úgyhogy éppen ezeket az időket látjuk tőlük. Szerintem Blaise a maga módján Daphné mellett volt. Draco, hát ő Draco. Sosem okoz csalódást:) már ismerjük a természetét:) Callie

2013.08.05. 20:24 Sugi Szia! Nem is tudom, mit írjak. Daphné a legerősebb nő az egész varázsvilágban. Sajnálom szegényt, elvégre mindenféle baj miatt neki kell elvinnie a balhét. Blaise tiszta idegbetegnek tűnt, nyílván sok gondja van, de neki 100%-ig a felesége mellett kellen állnia. Draco imádnivaló, mint a legtöbbször. :)   Sugi