|
22. Gringotts-épületavató
callie 2015.08.02. 14:46
Zárófejezet
Daphné hosszú sötét hajában csak néhány tincs rugózott hullámosan. A tükörhöz közel hajolva próbálta az új nyakéket bekapcsolni a nyakába. Kiestek az ujjai közül a kapocs végei. Remeg a keze? Nevetséges. Számtalan beszédet és megnyitót tartott. A kor? Ugyan, hiszen még fiatalasszony. Lehunyta szemét, hogy koncentráljon, majd elszántan újra a tükörbe nézett.
- Hagyd, majd én! – lépett hozzá lágyan Blaise. Kivette a nő kezéből az ékszert, és meleg ujjaival félreseperte Daphné selymes haját a nyakáról, s nyakszirtjénél pattintotta a kis kapcsokat.
- Kösz – hajtotta le a fejét Daphné és várakozva a bársonytokot összecsukta.
- Új ékszer – igazgatta a borostyánkövet Daphné nyakában Blaise. A tükörben találkozott a pillantásuk. Daphné smaragdzöld szeme ragyogott a fényben, a szeme sminkkontúrja hosszan elnyújtott volt a halántéka felé. Művészien hangsúlyozta a nő különleges szemszínét. Cseresznyepiros rúzsa kiemelte ajka teltségét. – milyen alkalomból?
- A fogadásra – lépett el Daphné. Blaise a kísérőkártyát felemelte az asztalkáról: „Az elnök-vezérigazgató asszonynak, egy kő, melyben találkozott a két világ. Hódolattal: Draco Malfoy” Blaise felkapta a slusszkulcsot az asztalról.
- Draco Malfoy ékszereket küldözget a feleségemnek, ez nekem… tulajdonképpen egyáltalán nem tetszik – jegyezte meg Blaise, s kinyitotta Daphnénak a kocsiajtót.
- Jó mulatást anya, apa! – kiáltotta az emeleti ablakból Fabian, s integetett a szüleinek széles mosollyal az arcán, varázssüvegmintás pizsamájában a párkányon könyökölve.
- Köszönjük kincsem! Édes álmokat! – integetett neki vissza Daphné.
- Szépek vagytok! – vigyorgott rájuk Fabian.
- Mars az ágyba! – dorgálta meg játékosan Blaise, s becsapta az ajtót, majd megkerülve a kocsit ő is beült a vezetőüléshez.
- Szóval – indította be a motort. – ez ugye nem az a kő? – kérdezte meg Blaise, s miközben kikanyarodott az útra, futólag Daphné mellkasára pillantott.
- Nem tudom, akár… még az is meglehet – simította rá hűvös ujjait a borostyán rombuszformájú hűvös kőre. Annyira mesterien volt készítve a foglalata és az ékszer kialakítása, hogy szépnek és elegánsnak hatott. Daphné aranybarna csillogó ruhát vett hozzá. Hosszú egyenes aranyfülbevalót. – Vagy tökéletes másolat – nézett oldalt az ablakon az alkonyi tájra Daphné.
- Mit jelent az, hogy a kő, melyben két világ egyesül? – szorította erősebben a kormányt Blaise.
- Majd a banketten megtudod – tért ki a válasz elől Daphné. – Nem ismered a feltámadás kövét? A túlvilág és az evilág kapcsolata.
- Nem szeretem Draco játékait. Nem szeretem a kettőtök játszmáját sem és az egyesülés szó Dracóval kapcsolatosan egyenesen ijesztő. Daphné nem beszélsz a bankról már mióta! – nézett a feleségére Blaise.
- Megbeszéltük, hogy kerüljük a munkaügyeket otthon – felelte nyugodtan Daphné.
- Aggódom érted
- Nem kell. Draco rámállította néhány emberét, biztonságban vagyok – mondta nyugodtan Daphné.
- Draco befolyása alatt? – sziszegte Blaise.
- Ugyan kérlek. Draco Malfoy semmiben sem befolyásol engem – Blaise az alsó ajkára harapott. Értelmetlen vitatkozni Daphnéval. Nem ismeri a lépéseit. Fogalma sincs róla, hogy mint bankigazgató miket művel. Szinte semmit nem tud a feleségéről. Mert nem lehet. Mert egy elnökasszonnyal másabb az élet, mint egy hétköznapi nővel. A Gringotts új épülete szinte ragyogott az éjszakában, mint egy tökéletesre csiszolt kristály. Hatalmas üvegablakok nyújtották a betekinthetőség csalóka látszatát, mert az üvegen belülre nem lehetett látni. A Gringotts régi oszlopszerkezete idézte csak a régi épület emlékét. Egyszerre volt ismerős és új az épület. Blaise beparkolt az elnökasszony számára fenntartott parkolóba, s leállította a motort.
- Na? Hogy tetszik? – mosolygott rá Daphné.
- Eszméletlenül Te vagy – mosolygott vissza Blaise.
- Akkor jó – nyitotta ki az ajtót Daphné, s a finom bársonyszőnyegen végigtipegett a bejárathoz. Blaise néhány lépéssel lemaradva követte, a feleségét így is emberek sora állította meg. Daphné ügyesen kezelte az ilyen helyzeteket. Kezet fogott mindenkivel, néhány szó erejéig mosolygott rájuk, de céltudatosan haladt az épületbe. Blaise-el senki sem foglalkozott. Blaise a tálcáról leemelt néhány falat különlegességet.
- Szinte felfalják – jegyezte meg Pansy, ahogy odalépett hozzá. Királykék ruhában volt, gyöngyfülbevalóval és karkötővel és gyöngysorral a nyakában. – S tudod mit, ő ezt élvezi is – figyelte Daphné magabiztos lépkedését.
- Sosem gondoltam volna. Persze, színésznő volt. Nem zavarja az, hogy előtérben az egész élete – tolta a szájába a falatot Blaise. Ételkülönlegességek egész sorát hordták körbe a házimanók széles ezüsttálcákon. Pezsgő folyt mindenfelől, borostyánszínben fürdött az egész előtér, a Bank díszítésének selyemfüggönyei és szalagjai is mind, pezsgő-arany-és borostyánszínben pompáztak.
- Luxus és pénz. Daphné igazán kiadósra vette ezt a rendezvényt. Nincs hiány semmiből – ámuldozott Pansy.
- Az aranyvér dícsérete – biccentett Blaise. – Draco?
- Itt van valamerre – kereste tekintetével a férjét Pansy.
- Jó, beszédem van vele, mert képzeld… - Blaise nem fejezhette be, mert éles kristálycsilingelés vonta magára a figyelmet.
- Kérem, hallgassák meg az elnök-vezérigazgató asszony, Daphné Greengrass avató-beszédét – szólította fel közönséget egy magas bársonypulpitus mögött álló kobold. – Elnökasszony… - engedte át a helyet Daphnénak a kobold. Daphné magabiztosan és laza könnyedséggel billegett a mikrofon mögé és mosolyogva fordult a közönsége felé.
- Köszöntöm a kedves résztvevőket, akik elfogadták meghívásunkat. Résztvevők vagyunk mind, mert részesei lehetünk egy történelmi pillanatnak a Gringotts életében. A történelem viharai és változásai a Bankot is elérték. Mind épületének változásaiban, mind pénznemében, mind… politikai tekintetben. Az épület elkészült, a régi és az új egyformán megtalálható itt, a kedves régi, és a különleges új, remélem, hogy ügyfeleink számára is hasonlóan bíztató, mint az én és bank dolgozói számára – Daphné mosolyogva elhallgatott. Lelkes taps fogadta a bejelentést. – Kívánom, hogy ez az épület legalább annyi évig álljon, mint elődje, s a varázsvilág szolgálatára váljon erős alapokkal, hosszú generációkon át - újabb tapsorkán zendült. – Elnökségem alatt arra törekszem, hogy a nekünk adott bizalmat megszolgáljuk, hogy a varázsvilág pénzügyei biztonságban, értékállóan és generációkon átívelően öröklődjenek, stabilizálódjanak, sőt kamatozzanak a Gringotts biztonságot nyújtó falai között. Eddigi bizalmukat köszönöm, s kérem a jövőben is – Daphné kedves mosollyal nézett körbe a terembe, a nézősereg tapsolva fogadta az elnökasszonyt. – De nem csak az épület átadása a feladatom a mai estén. Az épület megújulásával egy időben úgy éreztük, ideje a galleon küllemét is az új épület, a megújult Gringotts képére formálni. Ez a változás nem várt, de szükségszerű úgy gondolom. A kivetítésen láthatják megújult galleonunk megjelenését. A vert arany megmunkálását a bank koboldjai készítették gondos munkával, a csipkézett szél a koboldok aranyának csipkemotívumait idézi, az egyik oldalán az Új Gringotts Bank stilizált épületképe látható, míg a másik oldalon a mindannyiunk számára ismert szimbólum. Egy szimbólum, amit gyermekkorunk meséiből, korunk eseményeiből ismerünk legyünk hívők, vagy hitetlenek, de meghatározzák varázsvilágunk alapjait: az ereklyék szimbóluma. Ennek az estének a jelmondata: amikor a két világ egyesül. Kérem engedjék meg, hogy átadjam a szót, az Aranyvér forradalom vezérének: Draco Malfoynak – lépett hátra váratlanul Daphné az emelvényről. Nem várt fordulat volt. Persze Daphné többször is a minisztériummal közösen tartott beszédet, még Kingsley idejében is. Számos estet tartott a miniszterrel, ezt mind tudták. De nem várták, hogy ma este Draco Malfoy is beszélni fog.
- Köszönöm Elnökasszony! Kérek egy tapsot az Elnökasszony elbűvölő beszédének – igazította feljebb a mikrofont Draco, s maga is megtapsolat Daphnét. – Nem számítottak rám? – futtatta végig szürke tekintetét a tömegen Draco. – A hölgy nem csak látványnak káprázatos, de egy nőben még értékesebb, ami a fejében van. Daphné Gringrass okos asszony. Akivel egy személyes megbeszélés alkalmával kristályosodott ki bennem, hogy a nőknek mindig igazuk van, nemde uraim? – a férfiak csendesen felnevettek. Daphné Blaise mellé ért, aki kérdőn felvonta a szemöldökét. – Daphné Greengrass aznap azt mondta nekem: A halál ereklyéi? Mihez kezdenénk mi azzal? Legyőznénk önmagunkat? A saját félelmeinket? Mire azt feleltem: Ha ősi szimbólumokat keresünk, létezik-e a varázsvilágunkban ennél ősibb szimbólum? Ami mindannyiunknak egyet jelent. De mit jelent? A láthatatlanság, a legyőzhetetlenség, a feltámadás. Tényleg erre vágyik a jelen varázslója és boszorkánya? Nekünk tényleg csak ennyi kell? Üres frázisok? Céltalanság? Végtelenség? Hiszen ha legyőzhetetlenek vagyunk van-e még célunk? Ha láthatatlanok vagyunk jelen vagyunk-e még, ha feltámaszthatunk, akarunk-e még élni? Ezek a vágyak nem a racionalitás vágyai. Hanem a varázsvilág ostoba álmai. Egy okos asszony azt mondta, mihez kezdenék vele? S én azt a választ adtam, odaadnám mindenkinek. Megosztható-e egyetlen tárgy? Funkciójában nem. De a birtoklás tudatában igen. Köztulajdonban, kiállítva, a múlt emlékekének. De csakis így. Ha a három tárgya a köz tulajdonában kerül kiállításra, akkor mondhatjuk, hogy túlléptünk múltunk árnyékain, a jövőt építjük a jelenben. Ezt az érzést szeretnénk közvetíteni új galleonunkkal is, melyen az ősi szimbólum a múlt az egyik oldalon, míg a másikon az új Gringotts épület a jelent építő jövőt szimbolizálja. Kívánom, hogy ebből az új eszméből minél több legyen mindenkinek galleon formájában, biztonságban a Gringotts széfjeiben! - biccentett Draco is ahogy ellépett a pulpitustól. Blaise döbbenten csapta össze a tenyerét a közönség nyomására. Kikerekedett szemekkel nézett Daphnéra, aki csak futó szemöldökrebbenéssel jelezte, ez van. Draco az elnökasszonyhoz közeledett, s lehajolva arccsókot nyomott Daphné mindkét arcára. Nem maradhattak maguk közt, mert a tömeg megrohamozta kettejüket.
- Elnökasszony, ezt értsük úgy, hogy egyetértés van a bank és a jelenlegi vezetőség között? – kérdezték meg a körülöttük állók első rohama.
- A jelszónk a két világ egyesülése. Bízom benne, hogy a pénzügyi világ és a politika világa is harmonikus együttélésben képes élni, igen – felelte Daphné.
- A galleon a minisztérium, illetve a Forradalom pénze?
- A Galleon a Gringottsi pénzverdékben készült, koboldok által, a vert mintát elsősorban az új helyzet ihlette, de értékállóságot igyekezünk közvetíteni vele, az ereklyék szimbóluma, ősi szimbólum, mely évezredeken át fennmaradt, ezt kívánom a Banknak és az új galleonnak is – felelte Daphné határozottan.
- elnökasszony! A korábbiakhoz hasonlóan keresi és tartja a kapcsolatot a politikai vezetőkkel? – kérdeztek rá nyíltan. Daphné és Draco szeme összevillant.
- Ez a kapcsolat nem olyan súrlódásmentes, mint a korábbi tapasztalataim igazolják, de ez egy teljesen új helyzet a Bank és az én számomra is – válaszolta meg a kérdést Daphné.
- Mennyiben játszik szerepet a hozzáállásában, hogy a férje a Forradalom aktivistái közé tartozik?
- Ezzel a Reggeli Prófétához készül? – kérdezte nevetve Daphné. – Semmilyen hatással nincs rám az, hogy a férjem milyen politikai aktivitást mutat. Mindkettőnknek megvan a magunk hivatása és ebben próbálunk eredményesek lenni.
- Véletlen, hogy a férje lett az Ispotály vezetője éppen a Forradalom után? – szegezték a kérdést Daphnénak, de Draco előrébb lépett.
- Az elnökasszonyt kíméljék az ilyen jellegű kérdésektől. A Bank elnöke pénzügyi kérdésekre köteles válaszolni és nem politikaira – felelte szigorúan Draco Daphné helyett.
- S Ön válaszolna a kérdésre Mr. Malfoy?
- Az Ispotály vezetőjének én tettem meg Blaise Zabinit, azért mert véleményem szerint adott helyzetben ő tudja legjobban irányítani a nagy hírű gyógyítói intézményt. általában az Ispotály élére szakmai szempontok alapján választják a már sokat megélt professzorokat. Blaise Zabini tagadhatatlanul jó gyógyító, de korára való tekintettel nem rendelkezik még olyan múlttal és tapasztalatokkal, amit az idősebb kollégái felmutathatnak, ennek ellenére az intézkedés szükségszerű volt, mert az igazgató nem szakmai feladatot, hanem irányítási feladatot látott el mindig is az Ispotály élén. Vagyis kérdéses esetekben döntéshozatali kötelessége volt. Jelen helyzetben nem tudok alkalmasabb személyt, akinek a döntéseiben megbíznék.
- Milyen döntésekre céloz ezzel?
- Az Aranyvér forradalom azt sugallhatja bizonyos gyógyítóknak, akik aranyvérűek, hogy mindent megtehetnek, hogy hatalmaskodhatnak, vagy egyéb módon fejezhetik ki, hogy politikailag az aranyvérűek vannak hatalmon. Nem szerettem volna ilyen intézkedésekkel találkozni sem a hírekben, sem egyéb módon tudomást szerezni róluk. Blaise Zabini az egyetlen, aki ettől a szótól, hogy Aranyvérű forradalom nem részegült meg, aki kordában tudja tartani az gyógyítást, úgy, ahogy arra felesküdtek gyógyítóink. Ez az intézkedés a köz érdekét szolgálja és nem az én, vagy az aranyvérű forradalom érdekeit.
- Mr. Zabini szabad egy kérdést?
- Parancsoljon – biccentett a háttérből zsebre dugott kézzel Blaise.
- Tényleg tapasztalt a gyógyítók részéről ilyen viselkedést?
- Akadtak problémák, az Ispotály minden dolgozóját tájékoztattam értekezleteken az álláspontomról, ha valaki mégis felrúgja a szabályokat pl. sürgősségi ellátás vagy egyéb téren, az a megfelelő intézkedésekre számíthat, az Ispotály rendjét fenntartani legalább olyan kihívás mint a közrendet – dörzsölte meg fáradtan a tarkóját Blaise.
- Kellett már megválnia a gyógyítói ügyek miatt egy munkatársától?
- Igen, volt már rá példa – biccentett szűkszavúan Blaise.
- Kérem! – lépett közbe kedvesen mosolyogva, de határozottan Daphné. – Nem kívánunk itt és most hivatalos interjút adni, erre kérjenek külön időpontot, minden vezetőtől, mind a Bankigazgatóságtól, mind az Ispotály igazgatójától a megszokott úton és módon. Ez az est a Banképület avatója, ne vegyük el az új épület ünnepének a fényét. Elnézést! Az első táncra felkérhetem a Forradalom vezérét? – nyújtotta a kezét Draco Malfoynak Daphné, ezzel végleg megtörve a kérdések sorát és célirányosan a Gringotts márványelőterének közepére kormányozta magukat.
A kérdéseket és a válaszokat is nyomtatva hozták másnap és rikkancsfiúk osztogatták a londoni utcákon ,s számos kommentár készült az eseményről.
„A nyitótáncot Daphné Greengrass és Draco Malfoy járta a Gringotts-avatóestjén – Véletlen egybeesés, vagy előre eltervezett varázslósakk részesei voltunk mindvégig és az estélyen is?
A helyi lokálokban és félhomályos budoárban táncoló pornószínésznőből Daphné Greengrassból a Bank vezérigazgatója, a fogadókban mámorittas éveket töltő Blaise Zabini az Ispotály igazgatója, a társadalom számkivetettje Pansy Parkinson a Minisztériumi iratok kezelője, a lelkileg megroppant és labilis idegzetű, züllött életű Draco Malfoyból az új világ, a Forradalom vezére lett. Véletlenek? Vagy mindvégig az orrunknál fogva vezettek minket?
A Gringotts épületének átadására Daphné Greengrass elnökasszony aranyszín nagyestélyiben érkezett, a nyakában egyetlen feltűnő ékszerrel, mely megtévesztésig a feltámadás kövére emlékeztetett minden jelenlévőt. Beszédében nem titkoltan utalt a halál ereklyéire, és azok jelentőségére, szimbólumrendszerére, s a nyílt támogatásra a Forradalom felől. Nyitóbeszéde után átadta a szót a Forradalom vezérének, Draco Malfoynak, aki hasonlóan az új galleon kapcsán elmondta, a halál ereklyéit közkinccsé kívánja tenni, s a kristályok fényében is kivehető volt egy különös faragású pálca a talárzsebében, mely anyagát tekintve egyértelműen bodzából készült. A nagy kérdés, hogy vajon ki maradt láthatatlan az estélyen? Mert úgy tűnik a jelenlegi vezetés a halál ereklyéire hajaz minden szempontból, az új galleon, és két ereklye is feltűnt, persze hogyan vehetünk észre egy láthatatlanná tévő köpenyt a használat során. S a kérdés, ha valóban mind a három ereklye egy kézben összpontosul, legyőzheti-e a halált az aranyvér vezetője? Milyen támadásokra számíthat még a varázsvilág? Két vezéregyéniség két világ egyesülését adta meg. Ez volt az est szlogenje. Daphné Greengrass a bank élén a pénzügyek, férje Blaise Zabini az Ispotály igazgatójaként a gyógyítás és annak minden sötét kúráit felügyeli, a velük alig titkolt barátságban lévő Draco Malfoy vezéri politikai irányítását pedig felesége a minisztériumi irattár vezetője, Pansy Parkinson tussolhatja el, úgy, hogy nyoma se maradjon. Daphné Greengrass nyitóbeszédében a galleonok biztonságáról beszélt.
Mennyire érezzünk biztonságban ma a galleonunkat, vagy saját magunkat, s mit képes megtenni az ereklyék megszerzéséért a szimbólumnak új értelmet adó társadalmi elit?”
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia Sugi!
Megleptél. :) Ezek szerint egészen sűrűn nézed még ezt az oldalt. :) Amit külön köszönök, mert éppen magam alatt voltam, hogy már senki sem kíváncsi ezekre a történeteimre és alig néznek fel, és vajon mikor lesz nekem itt egy kis hozzászólásom, és miért is írtam én ide ilyen ritkán. :) S aztán a sötétségből fényként törtél ide be, úgyhogy nagyon köszönöm ezt neked. :))) Most úgy megölelgetnélek.
Daphnét és Dracót ebben a trilógiában egyszerűen imádom. Olyan igazi vezetők lettek, úgy, ahogy annak lennie kell. Azt hiszem, ez a fejezet volt a csúcspontja az ő életüknek és karakterüknek, meg úgy ennek a történetnek is.
A nyomtatott sajtó. Ez a kötet egy cikkel kezdődött. Amit az új elnök-igazgatóval Daphné Greengrassal készült interjú jelentett. Úgy éreztem, egy újságcikkel kell befejezni is ezt a sorozatot. Eljutottunk valahonnan valameddig. :)
Ez egy röplap egyébként, vagyis tényleg csak az utcán osztogatott ellenzéki lap... de még ezt is imádtam.
Köszönöm, hogy itt vagy nekem és még mindig lelkesen olvasol. Ebben a témában már Te jelentesz nekem mindent. Soha ne hagyj el!!!
És jöjjön a harmadik kötet... kíváncsi leszek a véleményedre a történet folytatásával kapcsolatban. Olvass és írj!!!
Pusszantlak!
Callie