Témaindító hozzászólás
|
2006.11.26. 15:05 - |
Hideg szél söpört végig a londoni szűk utcán, felkavarta a száraz faleveleket a macskakövekről. Londonban könnyű eltűnni a világ szeme elől. Legalábbis így gondolták. Pansy a kályhában próbálta élesztgetni egy piszkavassal a tüzet. Hűvös volt, az apró konyhában. Az ajtó felől motoszkálást hallott, s pálcáját előhúzva hátrafordult... |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Azt nem ígérhetem meg, hogy visszakapjuk a régi életünket, de az megígérhetem, hogy felépítünk egy újat, amiben nagyon, de nagyon boldogok leszünk mind a hárman - ölelte magához szorosan a lányt Draco. |
- Visszakapjuk valaha a régi világot? Azt, amiben éltünk?- Pansy elveszetten bújt a fiú karjaiba. |
- Mi a baj? - vette észre a komor pillantást Draco. Végigsimított a sápadt kis arcon, és kérdőn nézett a lányra. |
- Olyan helyes és előkelő mint az apja - Pansy szemében szomorú fény gyúlt. Hol van már az ő előkelőségük?... |
- Akkor remélem, hogy olyan szép és okos lesz, mint az édesanyja - mosolygott rá a fiú. - De szerintem akkor is fiú lesz. Érzem - simított végig gyermeke ideiglenes lakóhelyén. - Egy igazi Malfoy! |
- Várj - lihegte Pansy, s kipattantak a szemei- egy szó sem volt arról, hogy fiú. Mi van akkor ha lány?- s amint Draco felé könyökölt a csillogó szempárba véste sötét szemeit, de ajaki körül huncut mosoly bújkált. |
Draco lassan kigombolta a lány ingét, majd a nyakán át egészen a hasáig apró puszikkal borította a sápadt bőrt. Végül elfordította a fejét, és fülét a lány pocakjára tapasztotta.
- El sem hiszem, hogy itt a fiam... - suttogta, és csillogó szemekkel nézett fel Pansyre. |
Végigsimított a beesett vékony arcon, és átfuttatta ujjait a fiú mellkasá, majd ismét felfuttatva tenyerét beletúrt a lágy esésű szőke fürtökbe. |
Draco a karjaiba emelte, és az ágyhoz vitte. Óvatosan lefektette a lepedőre, anélkül, hogy egy pillanatra is elszakította volna az ajkaikat egymástól. |
Pansy elmerült az érzelmi hullámokban, amelyek felcsaptak körülötte, és kábultan viszonozta a gyengé csókot. |
A fiú felemelte a kezét, és végigsimított a selymes fekete tincseken, majd lehajolt, és megízlelte az édes ajkakat. |
- Draco!- rebegte Pansy, s ellökte magát a párkánytól, hogy karjait átfonja Draco nyaka körül. Közelről nézett az annyira csodált ezüstös szempárba... |
- Nézz rám! - lépett a lány elé Draco, és a tekintetét belefúrta a másik szempárba. - Bármit megteszek, hallod, bármit, hogy te és a gyermekünk semmiben ne szenvedjetek hiányt! És nem hagyom, hogy bajotok essen! |
- Honnan veszed, hogy nem akartam elmondani?- kérdezte Pansy értetlenül. - Egyáltalán nem is tudtam, hogy mondjam el. Draco belegondoltál a helyzetünkbe? Mi magunk is majd éhen halunk, és a tél még csak most jön. Bújkálunk...- Pansy zavartan leeresztette a kezét, s gyengéden vágighúzta kezét lapos hasán. |
- Akkor már biztos? De hát ez... ez csodás! - Draco szemei álmodozva rátapadtak a lány még lapos hasára. - Miért nem akartad elmondani? |
- Rendben elvégeztem a tesztet. Gyereket várok tőled. Távol áll tőlem a legkisebb sajnálat is- Pansy várakozó álláspontot vett fel és figyelte Draco arcának rezdüléseit |
- Ki mondta, hogy téged hibáztatlak? - vonta fel a szemöldökét Draco. - Különben sem értem, miért vagy így kiborulva ettől? Talán sajnálod, hogy az én gyerekemet hordod a szíved alatt? |
- Komolyan rosszul vagyok tőled - bosszankodott Pansy.- Most úgy mondod, mintha az egész az én hibám lenne.Tudtad jól, hogy fogy az a vacak bájital. Én meg miből kotyvasszak itt a semmi közepén újat? |
- Oh! De hát miért nem szóltál? És... ez mennyire biztos? Megcsináltad a bűbáj-tesztet? |
- ó igen ittam azt a bájitalt- Pansy dühösen átvonult a szobán, s kinézett az ablakon, majd viszafordult és a fiúra nézve sziszegte- ...ami elfogyott. |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|