|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 21:00 - |
Na, igazán szép tőled, hogy nyitottad ezt a topicot....bár úgy is addig nyaggattalak volna, amíg kegyelemből vagy le nem szúrsz, vagy meg nem alkotod a szobát! :))
De az, hogy mindenféle vágyak, álmok? na de kérleeeek! :) ilyen eszembe sem jutott... :P |
[Későbbi] [659-640] [639-620] [619-600] [599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
-Jó reggelt!-köszönt Deimos a meglepett családnak.
-Deimos örülünk,hogy ellátogattál ma is!-köszöntötte Vanessa a fiút. Aurora csak egy pillanatra nézett Deimosra máris lesütötte a szemét és eszébe jutott a tegnap esti beszélgetése Ginnyvel.Tudta nem gondolkozhat most ilyeneken,mert Deimos nagyon jó okklumentor,Pansy tanította a fiát.
-Nem sétálunk egyet a parkban?-kérdezte csendesen Deimos Aurorától. A lány csak bólintott és együtt kiléptek a gyönyörű napsütéses kertbe.
-Mit csináltál tegnap este?-kérdezte érdeklődve Deimos,mire Aurora amúgy is hófehér arcából kifutott az összes vér. |
A Moriana-jelmezből kibújva, másnak sem volt jó éjszakája. Vagy reggele.
A reggelizőasztalnál már ott ültek szülei és húga, amikor a lány lement a szobájából. A napsugár végigjárta a terítéket, hogy ott egy villán megtörve a lány szemébe fúródjon.
-Látom, ismét szórakozni volt a kisasszony az éjjel! - szólt rá anyja - Mégis mikor keveredtél haza? Még egy troll és jobban fest nálad!
- Neked is jó reggel, anyám! - ült le fáradtan a kis feketebárány. Semmi kedve nem volt anyja hepciáskodásához, főleg hogy majd szét vetette a fejfájás.
- Remélem azért nem veszted el a fejed, lányom! - hallotta apja hangját.
- Tartom magam a megállapodáshoz. - nézett a magas, szakállas ember barna szemeibe. - A pénzt is visszafizettem kamatokkal együtt.
- Valóban. - szúrt a villájára egy kis sonkát Joseph Greatmoore - Gondolom most sem fogod elmondani, hogy mihez kezdtél vele, és hogy adtad meg az összeget, igaz? - lánya csak bólintott.
- Ne aggódj, nem kell minden reggelemen elmondanotok, ha megszegem a megállapodást, akkor kitagadtok. - nézett szúrós szemmel anyjára - Bár nem ez lenne a nagyobb baj. - sóhajtott - Én tartom magam a paktumhoz, ne aggódjatok. De cserébe titeket is köt a szerződésünk!
- Rendben, elnézzük a stikliket és a kimaradásokat! - dörmögött Joseph.
Reggeli után Mortisha Greatmooreként kellett felöltöznie, hogy anyjával elmehessenek az Abszol útra. Fekete szoknyát vett vörös blúzzal, amire fekete blézert húzott. Vörös csizmáját húzta fel, tudta, hogy anyja ki nem állhatja, de nem érdekelte. A fejére szintén vörös kalap került, ami kiemelte fekete tincseit.
-Mortisha Greatmoore! - hallotta anyja kiáltását a földszintről - Azonnal indulnunk kell, ha megfelelő ajándékot akarunk vásárolni az eljegyzésre!
- Remek! - mondta maga elé a lány, és elindult, hogy teljesítse kötelezettségét mint Greatmoore. |
Aurora az éjszakai "kiruccanás" miatti álmosságtól majdnem elaludt reggeli közben. Anyja gyanakodva figyelte őt, de végül meggyőzte magát arról, hogy csak az esküvő okozta stressz miatt ilyen meggyötört a lánya. Miután megbontották az asztalt, a fiatal lány fel akart osonni a szobájába, hogy kipihenje magát, de a tervét meghiúsította egy látogató érkezése. Deimos kivételesen bejelentés nélkül tett látogatást nála. Malfoy volt és a vőlegénye, úgyhogy bármikor joga volt találkozni a menyasszonyával. |
- Tudja, hölgyem, nem biztonságos az ellentétes oldal tagjaival találkozni. – nézett komolyan a fiú – Mi a célja?
- Először is, az ne oktasson ki, aki a levendulatalárosok gyerekeit pelenkázta nagybácsiként, másodszor kezet kellene csókolnod, ha tudnád, mit meg nem teszek értetek. – húzta össze a szemeit Ginny
- Nos, ebben az esetben – vette a kezébe Falco Ginny vékony kezét – engedje meg, hogy köszönetet mondjak nagyszerű cselekedetéért! – hajolt meg elegánsan, és száját a nő ujjához érintette – De….megtudhatnám…..mit…tett? – csókolta végig a boszorkány ujjait.
- Meg kell hagynom, a modorodnak csak jót tett Blaise közelsége! – izzottak a nő szemei – Most mint anya szólok hozzád, és mint nő. – Van, hogy az ember egy idegennek jobban fel tudja tárni magát. Egy lány jött hozzám, és nem Aurora Carrow, a leendő Mrs Malfoy. – húzta ki a kezét Falco ujjai közül – Legyen elég ennyi. Az ellenséget nem kímélem én sem, ahogy anyád sem. De egy lánynak nem tudnék ártani.
Falco nem tudta, mit szóljon. Szinte olyan furcsa érzése támadt, hogy az anyjával beszél. Benne volt az ifjonti hév is egy gyönyörű asszony iránt, de a tisztelet is. Ginny nem fogja kiadni Aurora titkát. Ezt tiszteletben is tartotta. Tudta, hogy a nő igazat mondott. Tényleg átragadt valami Blaise-ből...kiismerte a nőket.
- Ez esetben, meg kell hogy kérjem, próbáljon meg jó tanácsot adni Aurorának, mert nem szeretném, ha a bátyám boldogsága múlna ezen. - emelte fel egyik szemöldökét a fiú - A család áll az első helyen. Ez nem titok. De kérem, pótanyai teendői után mellőzze Miss Carrow társaságát.
- Ismét, a diplomácia, kisherceg! - mosolyodott el Ginny - Ők a jövő záloga. Az én érdekem is, hogy ne legyen nálatok konfliktus, drágám, ezt sose feledd.- mondta, majd sarkon fordult, és folytatta útját. - Jó éjt szöszi!
- Jó éjszakát, hölgyem! - búcsúzott el Falco. |
Falco belenézett az arany csillámú szemekbe... felvetette a fejét, és halvány, huncut mosollyal az arcán, halkan megszólalt...
- Igen, Falco Malfoy vagyok. - bólintott.
- Hát, le se tagadhatnád, hogy ki az apád. A arisztokrácia diszkrét bája és eleganciája...tehát miért követtél engem...hm..Falco? - járta körbe a vörös boszorka, óvatos apró léptekkel az ifjú varázslót.
- Talán... megbabonázott a szépsége, az illata, a haja vagy... egyszerűen csak kiváncsi voltam az ellenségre... a híres Ginny Weasleyre - szólt szemtelenül magabiztosan a fiú.
- Á, látom, a modorod is pontosan olyan, mint amilyen Dracoé, de azt hiszem ebben a pillanatban nem véd meg téged a tökéletes neveltetés... szóval? Utóljára kérdezem, miért jöttél utánam? És ne próbálj átverni, Édesem! Azt hiszem, tisztában vagy vele, hogy kitől tanultam, azt amit tudok... - állt meg Ginny a fiúval szemben, pálcáját a fiatal Malfoy fiú felé fordítva...
- Nem félek sem magától, sem Pottertől... ha erre gondol... - replikázott Falco. - Csak tudni akarom mit akar Auróra Carowtól!
Ginny érezte, hogy most szorult helyzetben van, hiszen semmiképp nem árulhatta el Auróra titkát... viszont ha Falco látta őket együtt, és ebben biztos volt, tehát hihető választ kell adnia a fiúnak, hogy elkerülje a további kellemetlenségeket.
- Szóval erre vagy kiváncsi? Láttál minket? Megértem, hogy ez a találkozás felkelltette az érdeklődésedet... - próbált időt szerezni, hogy kitaláljon valamit...valamit, ami esetleg Pansy Malfoy számára is elfogadható indok lesz, ha véletlenül Falco nem tudná tartani a száját...
|
| - Kérdeztem valamit, fiacskám! Vagy talán elvitte a cica a nyelved? - lépett közelebb a fiúhoz Ginny. |
Néhány perc múlva már Deimos és Falco a saját, jól megszokott testében bandukolt egymás mellett a sötét, kihalt utcán. Lágy, csendes eső permetezte a szürkés-barnás macskaköveket. Ezen az estén egyetlen teremtett lélek sem merte megzavarni a csöndet, a Malfoy fiúk sem szólaltak meg... jól eső, lomha séta hazafelé, talán mindkettőjük feje kiszellőzik kicsit...
Deimosnak egyre csak az járt a fejében - újra és újra, szakadatlanul - hogy mit keresett Auróra, Ginny Weasley társaságában, ráadásul egy ilyen... lebujban, mint a Dark Hollow... egy asztalnál az ellenség egykori szeretőjével, vajon mit akarhattak ezek egymástól?- zakatoltak a kérdések a fiúban.
Hírtelen távolról jövő, de egyre közeledő léptek zaja hallatszott. Egyenletes kopogásra lettek figyelmesek, mintha valaki magassarkú cipőben igyekezne ellillani a környékről. Falco a legközelebbi kapualjba rántotta a testvérét, majd egy pisszenéssel jelezte hogy az lenne a legjobb, ha észrevétlenek maradnának. Senki sem láthatja meg őket itt. Abból hatalmas botrány lenne, ezt mind ketten jól tudták.
Hamarosan egy viszonylag alacsony, kecses karcsú nőalak jelent meg az utca végén. Vörös fürtjei vidáman táncoltak a vállán. Elhaladt a fiúk búvóhelye előtt, majd egy picit gyorsított a tempón.
Mikor már biztonságos távolságban tudták a nőt, Falco kilépett az utcára, és Ginny Weasley után nézett...
- Utána megyek. - szólt halkan, mégis határozottan.
- Meghibbantál? Ez a nő veszélyes? Potter barátnője volt! Tagja a Fönix- Rendjének. - suttogta elképedten Deimos.
- Azt hittem tudni akarod, hogy mit keresett itt Auróra.
- Igen, de nem igy... nem itt... és nem most. - kapkodott levegő után, szinte könyörögve az idősebb.
- Nem érdekel, én követem, te meg menj haza. - indult el a nő után Falco.
- Merlinre kérlek Falco, ne...ebből nagyon nagy baj lesz! - próbálkozott Deimos jobb belátásra bírni öccsét, de mindhiába. Falco már nem is hallhatta báttyja utolsó, intő szavait...
Ginny érezte, hogy valaki a nyomában van... figyelte az osonó lábának alig hallható sercenését... - ügyes a követőm, az biztos - mosolygott hamiskásan a boszorkány - olyan, akár egy macska - lassan, finom mozdulattal nyúlt talárjának zsebéhez, hogy szükség esetén azonnal előkaphassa pálcáját...
Falco már egész közel volt a nőhöz, de Ginny nem fordult meg...szándékosan, várta a megfelelő pillanatot.
Hamarosan egy fákkal teli parhoz értek, és a nő a másodperc tört része alatt eltünt a fiú szeme elől. Falco nyelt egy nagyott, majd ő is eltünt az árnyak között...alig egy métert tett meg, mikor Ginny Weasley éles fénnyel égő, egyenesen rászegezett pálcájával találta szemben magát...
- Meg tudhatom, hogy miért követsz? - kérdezte villámló szemekkel a nő.
Ginny végignézett a fiatal varázslón...ismerősek voltak a vonások... észre vette a fiú kapucnia alól kilógó ezüstszőke tincseket...
-No, lám! Csak nem a legifjabb Malfoy- hoz van szerencsém? - vigyorodott el Ginny, és könnyed mozdulattal hátravetette hajzuhatagát.
Falco nem félt, inkább örült a találkozásnak- közelről még szebb - morfondírozott, már amennyire a helyzet megengedte.
Ginny lassan leeresztette a pálcáját... hosszú percekig néztek egymással farkasszemet...
|
Közben az egyik Blaise-nek álcázott alak erőtlen dohogásba kezdett a kocsmában.
- Én mondom nem nekem való ez az illanózás, még ha szantál is - morogta halkan.
- Nekem viszont meg kell állapítanom, hogy Ginny Weasley még ma is jól tartja magát - vihogott a szemközt ülő.
- anyánál is jobban? - súgta halkan Blaise dülledő szemekkel.
-Pszt! - intette le a másik. - Na eljöttünk, láttuk...khm...mit akarsz még?
- Tudni akarom miért találkoztak! Elvégre néhány hét és a feleségem lesz! - villant szomorú fény a szemekben. Elnyomta az illanót. - Olyan szemét vagy! Azt mondtad, Blaisenek senki nem meri felvenni az alakját!
- Ki a franc gondolta, hogy Blaise-ként ennyi pasi akar hódítani! Te meg nem tudod kihasználni a helyzetet - mérte végig bátyját Falco. - Belegondolva a sógorunk...honnan szerezte a másik kettő a hajszálát? Lehet Grainne is tilosban jár, nem csak a te...menyasszonyod...? - tátogta Falco az utolsó szót, hogy véletlen se hallja senki sem. Deimos összetekerte a telefület, s a zsebébe süllyesztette.
- Akkor holnap is eljövünk.
- Jaj hagyj már! Belegondolva, hogy ma is elrángattál ide engem!
- Ühüm....azért megnézted a felhozatalt ne tagadd! - nézett szúrós szemekkel öccsére Deimos. - Menjünk, nem szeretném, ha otthon kérdezősködnének - kiléptek az éjszakába. A nőknek nyoma sem volt már. De holnap...sok mindenre fény derülhet. Talán Deimos is közelebb kerülhet a menyasszonya lelkivilágához, s talán...Falconak is akad egy jó éjszakája ismét... - Remélem hamar átalakulok, a nők túl sokat néznek, ha így néz ki az ember... - pislogott zavartan Deimos.
- Hát nem igazán viselkedsz valami Blaise-esen - méregette Falco röhögve, s hopponáltak a közeli bokorból. |
Aurorának szokatlan volt az éjszakai kóricálás minden formája. Az meg, hogy ő egy kocsmába szökik ki, hogy egy másik oldalon álló nővel - akinek eléggé kétes a híre egyébként is - találkozzon. Szülei teljesen megbíztak benne, eszükbe sem jutott, hogy az ő félénk kislányuk bárhová elmenjen.
Remegő kezeibe temette az arcát, majd az ágyához sétált. - Meg fogok bolondulni! - gondolta, és bebújt a takaró alá. Ez a biztonságot jelentő kastély nemsokára már nem lesz az otthona. Kétségbeesett gondolatai álmatlanságba taszították.
Moriana határozottan lépkedett a hajnali hidegben. A metsző szél áthasította ködös állapotát, és gondolatai egyre tisztultak. Józanodott.
Látott már furcsa dolgokat, de ez a mai esti találkozás még számára is szemet szúrt. Eltért attól, amikor egyszerre három Blaise Zambini és három Hagrid volt a Dark Hollow-ba. Előfordul az ilyesmi. De ez a két ember annyira visszafogottan viselkedett, hogy elképzelhető, hogy a saját alakjukban látogattak el a Lyukba. De mi lehet a közös a két nőben? Hiszen Aurora Malfoy lesz a közeljövőben.
Lassan egy szép, széles utcához ért, ahol hatalmas fákkal övezett házak sorakoztak. Keresztülment a muglik lakta területen, és egy kis erdős részhez ért. A fák között fehér sírkövek sorakoztak. Moriana vett egy éles bal kanyart, és a kripták felé fordult. Greatmoore. Olvasta az egyiken, és az ajtó kinyílt előtte. Elmormolt egy varázsigét, és lábai már egy óriási park harmatos füvét taposták. Magassága lassan megcsappant, szőke hajába folyamatosan fekete vegyült, amíg el nem nyelte a sötétség. Kék szemének csillogását a csokoládébarna mélysége váltotta fel.
A kastély borostyánnal befuttatott falából egy kis létra emelkedett ki a lány egyetlen suhintására.
- Na, hazaértem! – sóhajtott, és gyors mozdulatokkal a baldachinos ágyba süppedt.
|
- Hát, rendben. Legyen. Elmesélem a történetemet, de nem most - mosolyodott el keserűen a vörös hajó nő. - Tudod, iszonyúan unatkozom otthon, és jól esik a társaság... Holnap este megint találkozhatnánk itt, és akkor megosztanám veled a történetemet. Mit szólsz hozzá? - nézett fel Aurora szemeibe.
- Ez nagyon veszélyes... - sápadt el a lány, majd bólintott. - Rendben, eljövök holnap is. |
Ginny óvatosan elfordította a fejét...Auróra figyelte a lángok csillogását a boszorka selyemfényű haján... olyan magabiztos, olyan bölcs... - gondolta a lány - de a szeme szomorúságot hordoz, földöntúli, soha nem múló, örökké kinzó hiányt és boldogtalanságot.
Ginny kotorászni kezdett táskájában, majd rövid keresgélés után egy cigarettát halászott elő, és komótosan rágyújtott. Csönd borult rájuk... nem kínos hallgatás, inkább csak olyan elmélkedésre való hatásszünet... Auróra megpróbálta megemészteni a mondatokat, és önmaga elé meredt...
-Persze, azért az én helyzetem egy kicsit más - szólalt meg hosszú percek múlva Ginny, miközben kacér mosolyt küldött a szemközti asztalnál ülő férfi felé, aki már percek óta figyelte őket...
- Először is, én ellentétben veled soha nem voltam elég "aranyvérú" egy Malfoynak. - Auróra pontosan érezte a szavakból áradó gyúnyt, de nem szólalt meg, csak türelmesen várt...
- Igen, készségesen elismerem, hogy a jövendőbeli sógórod, az egyik legvonzóbb varázsló, akit csak ismerek... és persze a jövendőid is rettentőende azt hiszem téged nem ez érdekel. - húzta fel kérdően a szemöldökét Ginny, és az vizeskék szemekbe fúrta tekintetét.
- Szóval azt akarod, hogy Harryről meséljek neked? A szerelmünkről? Hogy hogyan éltem túl, hogy egy hülye jóslat miatt elvette a legjobb barátnőmet? Hogy mit éreztem, mikor elvesztettem a lányunkat
Auróra beleborzongott, megremegett, de félénken bólintott, és felnézett az idősebb boszorkányra. Igen, erre a történetre volt kiváncsi... Ismerni akarta... most már nem csak maga miatt, hanem mert tudni akarta az okot... a Ginny lényléből áradó, részletekben megbúvó alattomosan létező fájdalom okát...
|
- Jaj, drágám! - mosolyodott el Ginny - A kettőnk helyzetét azért nem lehet teljesen összehasonlítani. - mondta, és körkörösen mozgatta a borospoharat. - Nevillbe akkor sem tudnék beleszeretni, ha bájitalt innék. - sóhajtott - De egy Malfoy! - vett ismét mély lélegzetet - Maga az elegancia, a titokzatosság, és a biztosíték.
- Biztosíték mire? - pillantott fel Aurora - Arra, hogy el vagyok kötelezve a hatalomnak, és nem menekülhetek. - rebegte - Igaz, nem is mernék ilyet tenni.
- Biztosíték az életre! - mosolyodott el Ginny - Bizonyára láttad már Luciust és Narcissát együtt - a lány bólintott- A maguk arisztakratikus és kimért formájában mutatkoznak, de Lucius akkor is odavan a feleségéért, még így közel a 70-hez is. Bár Pansy a vezető, családi ügyekben soha nem mond ellent a férjének. Draco igazi férfi, igazi Malfoy.
- De Deimos nem olyan, mint ők! - hüppögte a lány
- De benne is megvan a vér. Az erőé, a hatalomé, és azé a képességé, hogy a Malfoyok mindig boldog házasságban éltek akkor is, ha az előre el volt rendelve. Politikailag.
- De én nem vagyok Pansy vagy Narcissa! - suttogta Aurora, meglepve magát is bőbeszédűségével.
- Még szerencse! - kacagott fel Ginny - Deimos felesége leszel, nem a felettese. - a nő előrébb hajolt, és a lány szemébe nézett - Egyrészről ez a kötelességed. Nekem is megvolt. De velem ellentétben, te imádni fogod a férjed, erre a pálcámat teszem! - tette a kezét Aurora remegő kézfejére - Hidd el! Nem véletlen, hogy a Malfoyok kortalanok! - mosolygott hamiskásan a nő - Nem hagyják öregedni a testüket és a lelküket.
- Hogy tudsz így beszélni az ellenségedről? - kerekedett el a lány szeme.
- Drágám, én oldalt választottam, nem a szememet vájtam ki.- tartott egy kis szünetet Ginny - Velem ellentétben, te boldog leszel. |
| - Én... Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e... - pillantott körbe újra Aurora, majd mikor az egyik asztalnál lévő férfi vigyorogva rákacsintott, inkább gyorsan újra lehajtotta a fejét, és a padlót kezdte bármulni. - Ha anyáék megtudják... Vagy a Malfoyok! - borzongott meg. - De..., úgy éreztem muszáj olyasvalakitől tanácsot kérnem, aki ugyanabban a helyzetben van, mint én... Hogy tud egy olyan férfi feleségeként élni, akit nem szeret? Hogy éljek Deimos Malfoy mellett? Segítsen nekem! Kérem! - pillantott fel könyörgő tekintettel a másik nőre. |
Ginny Weasley elégedetten elmosolyodott,ahogy a nála jóval fiatalabb Carrow lány ijedt pillantással ugyan, de helyet foglalt a mellette lévő, meglehetősen kényelmetlennek tűnő ülő alkalmatosságon... ...tudta, hogy figyelik őket, és tiszában volt azzal is hogy az lesz a legjobb álca, ha egyszerűen önmaga marad... úgy sem derítheti ki senki, hogy mi keres itt... azt meg főleg nem, hogy merre járt eddig... persze azért nem árt az óvatosság. Ginny már régen nem bízott meg senkiben sem...
- Szóval, végül mégis csak eljöttél. - szólt lassan, csevegően, miközben aranybarna szemeivel barátságosan, bátorítóan nézett a megszeppent, szép arcú boszorkára. |
A Moriana "jelmezben" iszogató lány izgatottan várt. Remélte, hogy Frenkie eljön.
De tévedett. Bár a zajtól nem hallotta az ajtó nyikordulását, de néhány pillanat múlva látta a kezét tördelő vendéget idegesen besétálni.
Már meg sem lepődött, hogy itt látja. Elvégre mindenki annak az alakját veszi fel, akiét csak akarja. De nehezen tudta elképzelni, hogyan szerezhették meg a hajszálát. Hiszen ő Aurora Carrow, a jövendőbeli Mrs Malfoy. Illetve csak úgy néz ki.
Szemével a vékony lány izgága lépteire tapadt, és még egy furcsaságot látott. Ginny Weasley. Az is biztos, hogy az ő hajszálát is nehéz lehetett megszerezni, hiszen annyi vörös közül, ki tudja melyik ivadékká válik az ember, ha nem figyel.
Kába gondolataiba felötlött, hogy mi történne, ha különböző Weasley-k hajszálait inná meg valaki véletlen...egy Ginny fejű, Fred lábú, Ron karú szörny Mrs Weasley idomaival...
- Már megint elszálltál, kislány! - figylmeztette magát, és visszatért a megfigyeléshez.
De az is furcsa volt Moriana számára, hogy Ginny azóta felszívódott, amióta az első harcok kitörtek még Pansy és Harry között.
Mi a csuda folyik itt? - gondolkodott, és próbálta leküzdeni magában a tequilák tompító hatását. - Ha legalább Frenkie itt lehetne, elcsemegézhetnének a témán.
Miért ezeket a testeket választották? Valóban százfűléfőzetes vendégek ők is, vagy nem? - Ezekhez hasonló gondolatok kavarogtak lassú tempóban a lány fejében, amikor "Aurora" leült "Ginny" mellé. |
Messze a mulatozó tömegtől egy kicsi kerek asztalnál, egy feltünően csinos, olajzöld selyem ruhába burkolózott boszorkány ült. Nem volt társasága, teljesen magányosan kortyolgatta száraz fehérborát. A gyertya fénye különös árnyalatot adott élénk vörös tincseinek. Láthatóan senkit sem várt ma este... jó volt így, távol mindenkitől... mindenkitől aki ismeri... elmélyülten figyelte a nedű és a színek játékát a poharában....
A nő hirtelen kapta fel a fejét a bejárat felől érkező zajra, és egyenesen a belépő fiatal lány felé fordította tekintetét... |
Egy fiatal, kipirult arcú lány lépett a helyiségbe. Kissé szégyenlősen körbenézett, majd mikor meglátta a kissé kapatos, mulatozó társaságot, még jobban elvörösödött. A kezeit zavartan tördelve lépett oda a pulthoz.
- El... elnézést! - szólította meg a csapost. - Én... keresek valakit... |
A sötét macskakő fényesre koptatott tetején vidám táncot járt a hold. Magas cipősarkak kopogása visszhangzott a fekete ablakú házak között. Nehéz selyemtalár suhogott minden lépésnél, amitől a levegő fel-felkapta az utcán heverő faleveleket.
A léptek hirtelen megtorpantak. Rövid körbekémlelés után hosszú, bordóra lakkozott ujjak fonódtak a rocsdás kilincsre. Az ajtó nyikorogva kinyílt, és szinte kidőlt rajta a jókedv. Hangos nevetés, ének és pohárcsörömpölés töltötte meg egy pillanatra a kihalt utcácskát. A zaj elhalt, a kései vendég belépett a Dark Hollow-ba.
A név alapján egy sötét lyuknak kellett volna elképzelni a kocsmát. Régen az is volt. Most viszont gyertyák és fáklyák fényárában úszott. Az utóbbi időben a fiatalok kedvenc szórakozóhelye lett.
Az ütöttkopott ajtó egy kerek kis előcsarnokba vezetett. A szemközti fal kapubejáratként volt kialakítva, amely tetejét lángoló tűzvonal világította meg. A fény díszes betűk hurkain táncolt.
-"Tagadd meg atyád és dobd el neved!" - olvasta a vendég már sokadszor a köszöntést, és felszabadultan lépte át a határt. Itt nem kell attól tartania, hogy felfedik kilétét. Magabiztosan lépdelt a padok között, és jókedvvel viszonozta a köszöntéseket.
- De rég láttunk itt Moriana! - rikkantott a csapos, és máris kitett egy tequilát a pultra.
- Muszáj volt benéznem, nem venném a szívemre, ha az én hibámból menne tönkre ez a kóceráj! - nevetett a lány.
- Szerencsére elég jól megy a bolt. - kopogott a pulton Sam- Sok a fiatal, aki a saját kilétét titkolva szórakozik itt. Ezekben az időkben jó megfeledkezni arról, kik is vagyunk igazából. Mint egy nagy álarcosbál. - mutatott körbe vigyorogva.
- Igen, és az álarcok egytől-egyig százfűléfőzetből fonódtak! - nevetett Moriana - De azért meg kell hagyni, a patikáriusnak is jól megy...ennyi százfűléfőzetet, amennyit te tartasz a vendégeid miatt, talán előtte 10 évig sem adott el.
- Valóban eléggé jól megy a morcos patikáriusnak.
- Lefogadom, hogy akkor fülig ér a szája, amikor az aranyaidat számolja a kis mérlegébe! Ideje lenne már megtanulnod az elkészítését!- kacagott Moriana - Te, Sam! Van még egy ötletem!
- Már így is sokat köszönhetek neked! - tett még egy italt a lány elé. - De mint az üzlettársamat, szívesen, és örömmel hallgatlak meg. - Nézett a lány szemébe - Te vagy az ötletgazda, angyalom!
- Eddig a vendégeknek a saját maguk által hozott hajszálat kellett a főzetbe dobni, ha nem hoztak eleget, vagy elszállt a hatása.
- Na, és most mindeki az én hajamat iszogassa? Megértem, hogy jóképű vagyok, de ebben nem segíthetek! - röhögött Sam, és végigsimított kopasz fején.
- Nem, Sam! - kacagott a lány - a muglik készek eladni a hajukat, hogy parókát csináljanak belőle...nem ismerik ugye a hajnövesztő varázsokat...igaz, te sem! - kuncogta - Különböző képpel ellátott hajakat kellene egy nagy polcon tartani. Egy kis mellékesért az itt vásárolt főzetbe keverhetné, így a kiválasztott alakot vehetné fel. - gondolkodott Moriana - Szerintem megérné...
- Már megint jó kis pénz áll majd a házhoz, úgy érzem! - vakargatta az állát Sam. - Nem gondoltam volna, hogy így bejön a Dark Hollow, amikor először megkerestél. Főleg, hogy mivel már akkor is Morianaként jöttél, és még most sincs fogalmam arról, ki a főnököm.
- Ilyen ez Sam! -paskolta meg a csapos arcát a lány - Ha helyes pofival, és kerek popsival jön, az ördögnek is eladod magad!
- Ez már igaz! - nevettek fel. - Na, de most elég az üzlet szépségem, mulatni jöttél, vagy mi! - csapott a pultra még egy italt a férfi.
Moriana felhajtotta, és beült az egyik leghangosabb társaságba. Vidáman telt az este, de most nem jött el az, akit várt.
- Vajon, hol lehet Frenkie? - gondolkodott a lány. - Már megszokta, hogy nemrég a klubtagok közé lépett fiú ott van körülötte. Most, hogy már egy ideje nem tudott jönni, remélte, hogy ma végre találkozik a fiúval. Csak várt, és egymás után hajtotta le a tequilákat.
A Frenkie szintén álnév volt. Senki nem tudta senkiről, hogy kicsoda, és a klubba való belépéssel meg is fogadták, hogy nem fogják keresni egymás valódi személyazonosságát. Így biztonságos mindenkinek.
De ez a fiú, a humorával, az éles eszével, és pajzán utalásaival különösen közel állt hozzá. Megkedvelte mint barátot. Az alkohol jótékony hatásának köszönhetően lassan úsztak be szeme elé a néhány hetes ismeretség emlékképei. Frenkie és ő vitáznak, táncolnak az asztal tetején, pertut isznak, filozofálnak, történetet találnak ki, ugratják egymást!
Eltelt egy óra, és a hangulat a tetőfokára hágott. Vicces népség gyűlt össze, vidámságukat az este feltüzelte, és a közös éneket meg sem tudta törni az ajtó nyikordulása. |
Na, igazán szép tőled, hogy nyitottad ezt a topicot....bár úgy is addig nyaggattalak volna, amíg kegyelemből vagy le nem szúrsz, vagy meg nem alkotod a szobát! :))
De az, hogy mindenféle vágyak, álmok? na de kérleeeek! :) ilyen eszembe sem jutott... :P |
[Későbbi] [659-640] [639-620] [619-600] [599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
