Dorea az én szememben mindig kicsit a túlerőszakos fajta nő, aki azt szereti, ha ő irányít, ha ő ural mindent, ha az van amit ő akar. Kicsit őt mindig is úgy tudom elképzelni, akihez olyan férfiak kellenek, akik azért jól megmondják neki és oltáriakat tudnak együtt veszekedni, mert Doreának lételeme, hogy veszekedjen, főleg azért mert mindenki mást kicsit baromnak tart maga körül. És valahol azok is. Mert általában Dorea fellépésében mindig sok igazság van. Dorea egy korlátokat és szabályokat szerető nő, aki szereti ezeket másokra is ráerőltetni. De természetesen csakis az aranyvérű szabályokat, meg a mardekár szabályokat és a varázsvilág törvényeit. Nekem is nagyon tetszett a Dorea alatt megszerzett házkupa téma. Mert itt kicsit megérezhetjük azt, amit a HP-időszakból nem kapunk meg. Hogy a Mardekárosok is nyernek ám rendesen. Tényleg igaz Dorea és ezzel Tom Denem korszaka a MArdekár fénykora a Roxfortban.
Nos Tomról nem tudnám elképzelni, hogy él-hal a kviddicsért. Egyszerűen Voldemort nem ilyen :) Szerintem a sport mint olyan Tomot világ életében hidegen hagyta. ÉS ez valóban egy teljesen más karaktert ad.
Tom és Amy újbóli találkozása. Sajnos most már nem az Árvaház törtéentet írom, így ezek a részek már nem lesznek olyan hosszúak. Igazán csak érzékeltetni akarom ezekkel a beékelt fejezetekkel, hogy Tom vissza-vissza jár mert kötelező az árvaházba, de valójában...ezek már nem tesznek ki olyan nagy súlyt a történetben. Persze ezek is fontosak még mindig. De...azért ez már nem az a történet.
Hónapok óta nem látták egymást. és valahogy nem is tudtam nekik mást elképzelni, mint egy ilyen beszélgetést, ezt nagyon régóta dédelgettem magamban és jól esett kiírni. Nem tudom a barátnőd milyen okból kiindulva lehet ilyen helyzetben, de örülök, hogy a valós életre is ráhúzható ez a jelenet. És nekem is egyik kedvenc jelenetem, mint egyébként minden Amys rész. Mert én nagyon megfüggtem ezt a lányt.
Gondoltam, hogy a szöveg nagyon elvont, túl politikai, viszont eléggé hiteles, és láttatni akartam, hogy Tom honnan is jött és mik is hathattak rá. Ez igazán azért kellett, hogy Tom ráébredjen, hogy jé az ő világában is ilyen problémák vannak, miért ne lehetne ezeket ráhúzni a varázsvilágra? Innen indul Voldemort politikai pályafutása, valahonnan innen...
A párbajklub. Ismét egy elem az aranyvérű társadalomból. ÉS azt hiszem Tom Denemből azért lett Voldemort nagyúr, mert éppen ilyen barátok segítették őt az elején, mint a két Lestrange fivér. Én hiszek abban, hogy ha nincsenek kezdeti támogatói, oylanok akik segítik a beilleszkedést, Tom Denemből sosem lett volna Voldemort. Ahogy Harry Potterből se lett volna HP, ha nincs Dumbledore, meg Ron, meg a többiek. Tom ráadásul egy specifikus zárt közösség tagja lesz. Az aranyvérűek azért nem a keveredésről híresek. TEhát Tom egy rendkívül zárt vilába csöppen be és meg kell ismernie az aranyvérűek életét és társadalmi rétegét ahhoz, hogy közöttük tudjon élni. A felzárkózást pedig valakinek segíteni kellett. A beilleszkedés nem megy ripsz-ropsz...kellettek a segítők.
Potter marad. Majd várd ki a végét, bízz bennem, jó lesz:D :))))) Helyesbítek, így jobb lesz, ahogy elterveztem. Majd meglátod.
A 16. fejezet. Látnunk kell, hogy Tom Denem mennyi tépelődés, bizonytalanság árán jut majd el a végső célig, hiszen ő maga ekkor még gyerek, bár megvannak benne az alaptulajdonságok, de még bizonytalan, keresi az utat, keresi a helyét a varázslótársadalomban és ezeket az kezdeti bizonytalanságokat akartam érzékeltetni. LEgalábbis én így ítéltem meg, hogy lelkileg, szellemileg, ez egy rendkívül hosszú folyamat volt Tom Denemnél, nem csak hipp-hopp lett Voldemort. Azért ez sokkal bonyolultabb folyamat kellett hogy legyen, és itt a Roxforti évek voltaképpen ezt a kezdeti bimbódzó állapotot mutatja be.
A Dorea kontra Rabastan szócsaták a kedvenceim, annyira élvezetes őket egymás ellen átkozódva hallani, miközben a mélyben szüntelen ott szikrázik a feszültség közöttük. Az ő szexuális feszültségeikben, mert valljuk be a vak is látja már, hogy ez az. voltaképpen pont ez a megrázó, hogy mindketten tudják, hogy sosem élhetik ki. Dorea ekkor már férjnél van. És az aranyvér szabályok szerint a házasságon kívüli kapcsolat tabu. És szünetlen ezzel a helyzettel és gondolattal kell nap mint nap egymás mellett élniük a MArdekárban. Hiszen a Roxforti évek alatt, ők többet találkoznak, mint Potter és Dorea, egy házban alszanak, egy klubhelyiségben töltik a délutánjukat, egy asztalnál étkeznek. Vagyis sokkal több érintkezési pontjaik vannak, mint ami jótékony lenne ebben az esetben.
Izgalmas dolgokat feszegetnek egyébként itt hármasban. Komoly dolgokat. Amiről persze kicsit eltereli a figyelmet, hogy Dorea és Rabastan teszi ezt és részülről igazán sosem ez tűnik izgalmasnak:) de hát ebben valahol pont ez a lényeg.
Tom önfeláldozása. Hirtelen ötlettől vezérelt útválasztás ez részéről, és mint látjuk, a Lestrange-ok lépnek ismét közbe, hogy megakadályozzák. Résen vannak ám, mint mindig:D EZ egy másik favorit jelenetem a történetben.
És a Dorea/Rabastan folyosói jelenet, nos hát én ettől olvadoztam miközben gondoltam rá, miközben írtam és most is miközben olvasom. Az első vallomás Rabastan részéről. Bár igazán semmit nem mond ki szóval, semmi konkrét nincs is, mégis pontosan érti Dorea is és mi is, hogy miről beszél. Sem tettekkel, sem szóval nem mondhat többet...de azért maga a helyzet, Rabastan viselkedése, a tekinette mindent elárul szavak és tettek helyett is:) ismét egy Mardekár páros...a best of-ba:)))
Várom a további kritikákat, addig is jó olvasást. köszi hogy írtál.
13. fejezet: óóó, fura egy olyan főszereplős sorozat aki nem rajong a hülye kviddicsért.. de végre ezt is megkapjuk :p Dorea hát.. kicsit néha a vagányból már átlendül a TÚLERŐSZAKOS kategóriába xD Bár ez ugye a Black-lányok sajátossága valamilyen szinten… Viszont örültem egy olyan jelenetnek amiben végre megkapják a mardekárosok a házkupát :D ekkor élték fénykorukat :D :D
14. fejezet: óóó hát ez a jelenet, amikor Tom és Amy beszélgetnek, ezt nagyon jól elkaptad. Annyira.. szép és megható meg igaz is lett.. A legjobb barátnőm – akivel találkoztál – nos hát ő is hasonló helyzetben van mint Tom és azt mondta körülbelül azt írtad le amit ő is érez :D szóval nekem ez a jelenet nagyon közel áll a szívemhez..
Hát az a szakszöveg eléggé elvont lett, de nem kétlem hogy ezek lesznek Tom tanításának alapjai. Ezek indítják be azokat a kerekeket Tom fejében amit később majd átruház a varázsvilágra
15. fejezet: a párbajklub hmm :p Rabastan ötlete kifejezetten jó, de egyébként nagy szerencse hogy magára vállalta Tom patronálását, mert nélküle azért.. hát.. talán nem lenne sosem Voldemort.
És ahogy ketten együtt tanítják óó *-* tényleg mintha a saját gyereküknek segítenének, annyira aranyosak :D kéééérlek írjad már kifele Pottert >< xD
16. fejezet: ez nagy favorit fejezet. Az egész jelenet, amiről beszélnek.. ááá most nem akarom a fejezet minden elemét és mondatát magasztalni, inkább csak hármat: DoreamegRabastan veszekedése miközben Tomra néznek jajj az olyan nagyon flörtölős.. olyan véget is el tudnék képzelni a jelenetnek hogy Rabastan megragadja Doreát és másképp vezetuik le a feszültséget.. mondjuk fenn a fiúhálóban (A), a másik Tom önfeláldozása ez annyira.. annyira ááá és a harmadik persze Rabastan közbelépése ^^
A szökőkút, nos ez maga benne van a Bogar bard meséiben, szóval kár, hogy elfuserált lett az előadás, de jól bepászítottam legalább a történetbe. És nekem is tetszett a lázadozó Rabastan, hogy na azért is egy mugli szerepet fog játszani:D A takaró, ismét egy mardekáros szokás, vagy inkább aranyvérű szokás. Elég megrázó lehetett Doreának a Potter címert hímzgetnie mint egy jó háziasszonynak, ez inkább olyna Mrs. Weasleys dolog, és nagyon nem illik egy ilyen fennhéjázó Blackhez mind Dorea. De ebben a jelenetben pont ez volt a lényeg.
Az esküvő. Hát én igazán nem tudtam megítélni, hogy milyen lett. Azért igyekeztem valami jó formát kihozni, hiszen azért mégiscsak Dorea esküvőjéről van szó. elkerülhetetlenül be kellett következnie, mivel a Black családfán is szerepelnek, Nem volt mese meg kellett ejteni az esküvőt. Örülök, hogy tetszett a leírás.:)
Valóban az átváltoztatástan kicsit elvont lett. De mugli fejjel gondolkodva nekem ez jött le az átváltoztatástanról, ahogy én elképzelem. Lehet kicsit túl kémia volt ez, de hát az átváltoztatástan és a bájitaltan is elég közel áll a kémiához. ÚGyhogy ez annyira nem meglepő. Nem is feltétlen kell egyet érteni itt Tom Denemmel. Mindkettejüknek igazuk volt, igazán én sem osztoztam itt annyira Tommal gondolatban, de Tomot azért mindig érdeklik az ilyen sötét bugyros undormányok, nem kell ettől megijedni, ő ilyen, ő Tom Denem.:) Mohón várom a folytatást, addig is jó olvasást!
10. fejezet: huhuu ez már kicsit régebben volt szóval rövidke bejegyzés fog hozzátartozni. A szerencse színes szökőkútja.. nos... bár olvastam a mesét nem hagyott bennem valami mély nyomot. De imádom Rabastan lázadó jellemét, hogy nem illik a mardisoknak eztmeg ezt csinálni, ő csakazért is ><behalok ezen a pasin :D juuj hát a meghívón majdnem hülyét kaptam :S szegény Dorea.. az a takaró meg.. fujj milyen érzés lehet hímezni miközben undorodsz a pasitól akivel használnod kell majd :S igazán örülök hogy nem abban a korban élünkés nem ilyen szabályok közt..
11. fejezet: hát az előadást igazán sajnáltam hogy kudarcba fulladt, végződhetett volna jobban is a dolog xD
Juuuujj az esküvő.. hát én mindig reménykedtem benne hogy mégsem következik be de mégis L Borzasztó volt olvasni is, megint csak azt tudom mondani hogy szegény Dorea és szegény Rabastan.. viszont nagyon tetszett ahogy megírtad olyan hangzatos és szép lett attól függetlenül hogy szomorú, nagyon tetszik..
12. fejezet: óó ez már friss ^^
Nos ez az egész átváltozástan dolog most engem egy kémiaórára emlékeztetett -és hadd ne mondjam, a kémia nem a kedvenc tantárgyam. Sőt.. nem is merültem bele igazán a fejezetbe, mármint a magyarázatokba, inkább koncentráltam a két diákra és arra amit képviselnek. McGali hát Granger ötven évvel idősebb kivitelben.. az eszmék pedig egyértelműen előrevetítik a jövőt. Én valahol Tommal is egyetértek, mert értem mit akar elérni, ugyanakkor a FeketeMágia hát.. nem is tudom.. kíváncsi leszek a történet további részében hogy alakítod a véleményem.
Eddig ennyivel voltam kész, holnap éjjel írok többet :D
Örülök, hogy távollétemben is írtál nekem kritikát, ez nagyon jól esett. És most válaszolok is rá.
7. fejezet: én is szeretem ám a mardekáros párosokat. És Rabastan igazán jó párost alkot bárkivel is:D Azért nem volt Dorea annyira törékeny nebántsvirág, kiheverte ő ezt, de azért jó volt látni a fényt Rabastan szemében, hogy talán aggódik érte;)
8. fejezet: a kis kígyós bemutató...egy kis ízelítő volt Tom Denemből, persze most még szerényen a háttérben, és a mardekárosok örömére, de Dorea kellően lehűtötte a kedélyeket, és épp jókor jelent meg, hogy sejtessen is valamit és szét is robbantson egy kis gondolkodást a mardekárban. Tényleg jó Tomot így látni, hogy lassan kezdi befogadni a mardekár közösség.
9. fejezet: lesz még sok kis finom aranyvérű cseppecske a történetben, amikor majd érződik, hogy ők azért elsősorban egy másik generáció is és egy arisztokrata világ is egyben. A Dorea-Rabastan párbeszéd pedig nekem is nagyon jól esett tőlük:D volt benne valami amitől úgy tűnt szikrázik a levegő:D Na majd alakulnak a dolgok még a mardekárban szépen lassan...de kezd majd belendülni remélem a történet:D
Amint tudok ismét frissítek is, addig várom a még kis maradék kritikámat, mint kiéhezett Nagini a vacsit:D
7. fejezet: ó hát a könyvtári munka :p szerintem édes egy fejezet, élek-halok az ilyen mardekáros párokért. Az a folyamatos élcelődés, az a hűvös gúny ami mögött micsoda tűz van .. bár furcsa Doreát törékenynek látni. Most akkor csak akkor tűnik fel egy nő egy pasinak ha lehet rajta segíteni? Az erő nem vonzza őket? :/
8. fejezet: áhh ezek itt olyan jó fejezetek nemtom hova magasztaljam már őket xD kicsit tényleg cirkusz hatást keltett de szinte éreztem Tom örömét hogy mindenki elfogadja és „szereti” meg hát ez a kígyózás annyira stílusos :p amit Dorea mond Rabastannak, u az olyan misztikus és sötét és sokat sejtető *.* a rózsás jelenet meg.. hát hm.. annyira sajnálom hogy nem lehetnek együtt :( túlságosan szeretem a mardis közösségeket, a vadhajtásokban is ezek voltak a kedvenc részeim :D
9. fejezet: ahaa nos, ebben eléggé megragadott az aranyvérűs rész: napló/levélírás. Olyan jó hogy mindenből van ebben a történetben egy kicsi. Egy kis románc, egy kis tanulás, egy kis háttérinfo.. :D
A legjobb rész, a kedvencem eddig a Rabastan Dorea -féle párbeszéd áááá <3 ezt szavakba önteni se tudom olyan jó lett :D
Na majd ha ezekre válaszoltál utána írok a kövikre ;)
Tehát a folytatásról. A hosszú fejezetek általában azt jelzik, hogy ment az írás:DDDD
bármily meglepő én sem tudok másra fókuszálni, mint a Dorea-Rabastan- Tom háromszögre. Megpróbáltam Dorea által éreztetni, hogy az, hogy Tom bekerült a Mardekárba az annyira nem egyöntetűen olyan We are the Champion érzés. Tehát a kupétársaságon kívül senki sem örül annak, hogy egy félvér odapofátlankodott közéjük. Naná hogy a kényes mardisok ettől frászt kapnak, hogy most ott van között ük egy kevert vérű. De majd lesz még erről szó.
Nos nagyon örülök, hogy benned ez a lecsapódást mert legalább most érzem, hogy sikerült elérnem íróilag azt amit akartam:D a hármast illetően szóval most nagyon virulok itt ki a fejemből. És természetesen a továbbiakban majd még mh...lesznek számodra meglepetések a történetben. Úgyhogy ne feledd a mostani érzéseket a szereplőkkel kapcsolatban:DDD
Két izgalmakkal teli feszült fejezet volt ez itt és nagyon élveztem írni, egy egész délutános szép kis munka volt mögöttük és egészen meglepett engem is. De jó lett. Hát most később tényleg inkább a kerékvágásban leszünk ellaposodik picit a dolog, de azért nem is lesz túl sok sulis cucc...csak egy-két elem. Tomnál most nem az a lényeg, hoyg vááá tudok sárga szemöldököt varázsolni amgamnak de tök jó! meg stb. ami a HP triónál volt. szóval ilyenek nem lesznek nálam.
Na a Potter-Black házasságtól én konkrétan hányok. De sajnos ez a szál nem alaptalan. a JKR családfán szerepel ezért kötelező originál elem, ami nem baj, mert jól generálja nekem a történetet. szóval én ki vagyok békülve most már az egész Potter elemmel itt a történetben, mert ettől lesz olyan jó kis zaftos:D majd meglátod mikre gondolok.
A vörös srác nem ron lesz. CSak egy jelentéktelen kis alak...Tom nem lesz egy nagy bandázós a hálótársaival...De mindenkit ismerünk most már az évfolyamból és lassacskán beindulhat a történet. Várom a kritikát a továbbiakra is. Én addig is írom szorgalmasan a további fejezeteket.
fejezet: ó hát ez egy hosszú és nagyon-nagyon jó fejezet. Engedelmeddel többnyire csak a Dorea-Rabastan-Tom részre tudok fókuszálni de persze érzékeltem a többi részt is, azok is nagyon jók lettek, a beosztás meg a beutazás.:D
Dorea kétségei tulajdonképpen érthetőek de valahogy nem mindig tudok azonosulni ezzel a Black-természettel, például most sem. Túl gyakran esnek túlzásokba és ezt csak két embertől tűröm el, Bellától és Siriustól. XD Egyébként meg Dorea iránt táplálok némi ellenszenvet, gyanítom mert ő nem bírja Rabastant holott nekem a Lestrange-fivérek a szívem csücskei :D
fejezet: ez meg talán mégjobb mint az előző :D Dorea nálam túlfeszítette a húrt, de Rabastan rettentően édes volt. Meg nagyon tetszett az egész, feszültséggel teli helyzet, láttam magam előtt, ott izgultam értük áá teljesen beleéltem magam :D ez akét feji eddig a kedvencem
ja és a házassági szál, mint megtudtam ez egy ien mellékágipotter, hát fura ötlet számomra hogy egy Black meg egy grifis depersze a Blackek családfája így is elég tekervényes.. kíváncsian várom a fejleményeket.
Fejezet: ez kicsit langyosabb az előzőekhez képest, most már kezdünk átállni a roxforti hétköznapokra, aminek én örülök mert kíváncsi vagyok az új társaságra, generációra.. :D egyébként egy apró szösszenet, a fiuszoba: engem eléggé emlékeztet Pottiékra, ahogy fogadják meg a vörös srác = Ron? XD
Na most így ennyi de ez tényleg iszonyatjó rész volt
A sulis részt én is pontosan így ismerem, mindig szépen elkészítek mindent elrendezek, eltervezek, aztán múlnak a hetek és elfogy a lendület.
TEhát a történet. Sokáig keresgéltem a megfelelő idézetet az elejére, hogy mivel is nyissak, valami nagyon varázslósat akartam meg minden, de rájöttem, hogy a prológhoz ez a mondat illik a legjobban. Amit maga lord Voldemort mond. És főleg azért mert majd látni fogod a történet elején és az Alapítók örökében történet éppen erről is fog szólni. Maga a jelenet, Bella a jósnőnél mint oldalszál mindig is a fejemben volt. Bár nem terveztem őt ennyire előre. Aztán rájöttem, hogy mire ezek ketten találkozni fognak az olyan rettenetesen sokára lesz, hogy én addig nem bírom ki Bella nélkül. Ezért a felütést a fiatal Bellával kezdtem, aki megkapja a kis jóslatát, amiről mi mint olvasok és benfentesek természetesen már mindent tudunk valójában most folyamatosan többet tudunk mi olvasók mint a szereplők:D
Bella most is nagyon vonakodik és irtózik az egész helyzettől, de hát az anyja azért erősebb és az ő akarata érvényesült ez van. Úgy éreztem, inditásnak ez kell. Bellával.
És belekóstolunk a Lestrangokba rögtön ahogy Tom belép a varázsvilágba. Hosszas nyomozásaim után úgy döntöttem, hogy a Lestrange-ok azok a Lestrange-ok lesznek. Sokat kutatgattam JKR-nél egyéb kiegészítésekként, hogy akkor most mi hogy hány évesek is ezek. Aztán végül összeállt a kép. Majd a mikor már ott járunk hogy mindneki házas és megvan a jól ismert felállás akkor már képben leszünk. Rodolphus az a Rodolphus aki Bella férje, mindenki diőrendben ott van ahol lennie kell. Senkit nem tologattam az időtáblán, tehát ahogy JKR megírta és elképzelte és családfán levezette minden pontosan ott lesz és úgy lesz a történetben folyamatosan. Már akiról lehet tudni valamit is.
Az elején még minden kusza, hiszen ez egy teljesen új generáció számunkra, ők nem a Pottergeneráció és nem is a 19 es generáció, hanem egy nagyon előtörténet a századelőn. Tehát nem kell megijedni szépen lassan beleszokunk az új szereplőkbe néhány fejezet után már fel sem fogod venni mert mindenkit ismersz már és tudod hogy hol és hányadán áll. Az elején én is szokogattam még a szereplőket, de most már fel sem veszem, olyan mintha a Draco korosztályról írnék, mert már mindenkit ismerek:D
Úgy érzem, hogy Tom látogatása Olivandernél egy telitalálat lett. Erre a jelenetemre nagyon büszke vagyok, még ha most fényezem is magam. De úgy érzem itt elkaptam Tomot. Éreztem, őt és az egész jelenetet. erre valahogy tényleg azt kell mondjam ráéreztem. És tetszett úgy ahogy volt. Sőt nekem kicsit jobban is tetszik mint a JKR-es Potter jelenet....na leállok már a fényezésemmel. De ha másért nem is éri meg megírnom ezt a storyt, legalább az, hogy Tom Denem pálcaválasztását ilyenre sikerült megírnom, ezért már megérte. A többit hagyjuk...lesznek még itt mélymedrek, meg egyebek biztos vagyok benne. Nagyon hosszú a story előre szólok, még mindig az elején toporgok, pedig már a 17 fejezetnél járok és már tényleg óriási időugrások vannak benne, ami szerintem most egy kicsit zavaró lesz majd, de egyszerűen nagyon lassan haladunk És TOm még mindig nem bontakozott ki. A fenébe is hajtanám már az időkereket, mint valami szerencsekereket a nagy nyereményekért vagy ne mtudom miért.
Hű de rémisztő hogy én írok először egy új topicba.. olyan érzés mint mikor szeptemberben megpróbálsz minden füzetedbe szépen írni de egy idő után ez a varázs valahogy elhal a suliban – de a varázsvilágban nemigazán. :D
fejezet: nos hogy őszinte legyek ezt a fejezetet most nem olvastam el csak régebben, túlságosan hivogat a történet többi része, de emlékszem hogy nagyon tetszett. Ez is egy bizonyos fajta prológ, pláne meg a kedvencemmel, Bellával, meg ez a jósdás cucc *.* olyan misztikus és wááá :D szeretem ezt a fejezetet, de a jóslásról mindig az jut eszembe nemis tudom már melyik történetben mondta Bella hogy fél a jóslatoktól és jóshoz menni meg a jövőtől és ez valahogy bennem nagyon megragadt és énis így érzek újabban.. szóval az én Bellámnak ez annyira részévé vált hogy furcsa volt őt ott látni de persze tudom hogy ez másik történet..:D
fejezet: Nos néztem egy jónagyot mikor Rodolphus megjelent, nekem valahogy még mindig nem tiszta hogy ki idősebb kinél meg stb.. de most akkor ő Bella-férje Rod vagy.. vagy az apja? Vagy kiez? >< sajna a HP ezen része egyáltalán nem fekszik nekem szóval ebben a segítségedet kérem xD
fejezet: wáááá Tomnak pálcája van Tomnak pálcája van :D ez azért eléggé mérföldkő ha történetileg nemis de varázslóilag nagyon. Jól ábrázoltad a felfordulást, Olivander tanácstalanságát, képzelem ahogy már mindent megpróbált és akkor.. :p megvilágosodott és nekiadta a pálcát ami olyan nagy dolgokat visz majd véghez.. amivel fellövik az első sötét jegyet.. amivel bella karjára égetik majd :o hű de furcsa ezekbe belegondolni..
A vonatos rész szerintem nagyon aranyos, bár a személyek se igazán tiszták nekem de idővel majdcsak belejövök remélem..
A párszaszós rész nagyon nagyon ügyes nekem nem jutott volna eszembe :D megint csak a kirakós :p és furcsa látni hogy Tomot, az ősei révén milyen tisztelet övezi már akkor is mikor nem állt az élükre irányítani.. ez az egész egy teljesen más nézőpont de engem nagyon magával ragadott
„Malfoy vihogva visszafeküdt az ülésre- ahol két helyet foglalt el -, és Pansy Parkinson ölébe hajtotta a fejét. Pansy olyan önelégült képpel cirógatta Malfoy szöke haját, mintha a fél világ irigyelné töle ezt a kitüntetö feladatot.” /Rowling: HP6, p. 146./
AJÁNLOM AZ OLDALT
