Draco lágyan vezette a lassú keringő dallamára Pansyt. 
Most fekete talárban volt, hófehér inge és csokornyakkendője 
feszesen simult testére. Olyan mérhetetlen higgadtság és 
közömbösség ült az arcán, mintha nem is a saját eljegyzési 
vacsoráján táncolna. Lepillantott Pansy arcára, aki idegesen 
kapkodta a tekintetét, bár ezen és csurom nedves tenyerén 
kívül semmi nem mutatta, hogy ideges lenne. Rózsaszín 
abroncsos habruhája kifejezetten jobban állt neki, mint a 
legutóbbi fekete szaténestélyi. Most halvány pír ragyogott 
az arcán, és szemei is lágy mogyoró barnán csillogtak, 
ébenszín haja könnyű hullámos fürtökben hullott alá, a 
hajában rubinköves virágok díszelegtek. Draconak el kellett 
ismernie, hogy Parkinsonék kitettek magukért. Igaz Pansy 
nem volt az a klasszikus szépség, mint amit kétségtelenül 
Narcissa Malfoy elmondhatott magáról, de csúnyának sem 
lehetett nevezni. Inkább alacsonynak számított, mint 
magasnak, ami messze elütött Narcissa karcsú sudár alakjától. 
Csinosnak Pansy is csinos volt, de Narcissa mellett ez teljesen 
eltörpült. Pansy sejtette, hogy bármit is tenne, soha nem lenne 
olyan Mrs. Malfoy mint amilyen leendő anyósa. Draco ezt a 
legutóbb is éreztette vele. Kiengedte tüdejéből a levegőt és 
pukedlizett Draco felé, majd karöltve visszatértek az asztalhoz. 
A zene elhallgatott és körülállták a hatalmas köralapú asztalt. 
Csak desszertek és karcsú kristálypoharak álltak az asztalon 
pezsgővel töltve.
-	Drága barátaim!- állt melléjük Lucius.- Mindannyian 
tudjuk, milyen fontos eseménye érkezett el családunk életének. 
Egyetlen fiam- nézett Draco felé, aki hűvösen viszonozta a 
pillantást.- Draco az élet egy fontos lépcsőjéhez ért. Megható, 
hogy ilyen sokan eljöttetek eljegyzését megünnepelni velünk. 
Nem kétlem, hogy Miss Pansy Parkinson alkalmas lesz családunk 
ősi nevét viselni.- fordította hideg tekintetét Pansyra, akinek 
a pillantástól reszketni kezdtek a lábai.- Fiam- szólította fel 
Dracot Lucius, mire a fiú a zsebébe nyúlt, és egy sötétzöld 
bársonytok fedelét felpattintva kivette belőle a smaragdköves 
gyűrűt.
-	Pansy! Fogadd e gyűrűt szeretetem, tiszteletem és 
nagyrabecsülésem jeleként. -hangja határozottan és hangosan 
csengett a kastély magas falai között. Óvatosan felcsúsztatta 
a ragyogó ékszert Pansy ujjára, és közelebb hajolva könnyed 
csókot lehelt a lány ajkára, majd gyorsan vissza is húzódott.
-	Hagy gratuláljak elsőként eljegyzésedhez fiam.- fogott 
kezet Lucius a fiával. Pansy gyomra fel-le ugrált egész este alatt 
nem is sejtette, hogy mindez a kívülállók számára nem tűnt fel. 
Aggódott a jövőjét illetően. Tudta, hogy minden, amit eddig élt 
eltörlődik és egy új életet kell élnie, ami tele lesz pompával, de 
rettegéssel és alázattal a Sötét Nagyúr iránt. Apja mellett soha 
nem érzékelte milyen is ez az alázat, de tudta a Malfoyok 
odaadása mélyebb, mint az apjáé. Érdekből persze, de azért a 
Nagyurat szolgálják. Apja is ezt tette. De a Malfoyok sokkal 
befolyásosabbak annál, mint apja volt. Szabályokkal teli világ, 
hideg és kegyetlen, gazdagság, melynek minden galleonjához 
vér és halál, szenvedés tapad. S ahogy a sorok között haladt az 
esküvőjén apja mellett sorban ezek a gondolatok forogtak a 
fejében. Nem ő döntött, ez nem az ő választása. De meg kellett 
tennie, az aranyvérűek adta elkötelezettség mindennél fontosabb, 
és a vér fontos. A Malfoyoknak főleg. Úgy érezte nem lesz képes 
teljesíteni azt, amit elvárnak tőle. Megfullad a Malfoy-kastély 
fojtogató levegőjében. Félt. Draco Malfoytól is. Ott állt az 
emelvényen és őket várta. Hihetetlenül elegánsan és fessen. 
Talárja fekete volt, de belső bélése fényes zöld selyem. Ezüstszőke 
tincsei lágyan hullottak a szemébe. Kifürkészhetetlen tekintettel 
meredtek rá a szürke szemek. Csak egy kicsit szeretett volna a 
gondolataiba pillantani Pansy. Lágyan fenntartva a szemkontaktust, 
megpróbált behatolni az elméjébe, de Draco lezárta előle, és 
megérezve, hogy a lány kutakodni próbált, gúnyosan elmosolyodott. 
Nézte a felé közeledő lányt. Haja gyönyörű kontyban tartotta 
hullámokba rendezett haját, s kecses drágaköves tiara csillogott 
a barna fürtök között. A menyasszonyi ruha látványa, pedig még 
Draco széphez szokott szemét is elkápráztatta, s egy pillanatra 
kihagyott a légzése. Abroncsos hófehér muszlin és selyemruha, a 
kocka alakú dekoltázsnál finom ezüsthímzések futottak végig 
folytatódva a derekán, s a szoknyarésznél a muszlin 
könnyű anyagában. A ruha alján apró virágmintákat alkotott a 
csillogó ezüstszál. Hátul a selyem uszályrészen tovább folytatódott 
a gyönyörű hímzés. Végre melléért. Pansy úgy érezte, összeesik, 
a szertartásból szinte semmi nem jutott el a tudatáig. Aztán egy 
kéz érintését érezte a karján. Draco maga felé fordította, és lágyan 
felcsúsztatta a kezére a finommívű vékony karikagyűrűt, Pansy 
ugyanígy tett, s lepillantva a kezére megforgatta a gyűrűt. 
Körben kecses metszésű M betűk díszelegtek, mire eszébe 
jutott, Draco véleménye a betűrendről és elmosolyodott, közben 
felnézett a fiúra. Draco látva a mozdulatokat szintén mosolyra 
húzta a száját, majd lehajolt Pansy ajkaira. Pansy zavartan 
húzódott el, s fogadták a gratulációkat. A Malfoy kastélyban 
tartották a lakodalmat, ahova természetesen Voldemort is hivatalos 
volt. Draco és Pansy is mély meghajlással járult a Nagyúr elé, 
aki csak fejbólintással nyugtázta a hódolatot.
-	A vér.-sziszegte.- Lám egyesül. Helyes. Lucius. –nézett 
a  mellette álló magas férfira.- 
Remélem fiad sok utóddal jutalmazza áldozataid. Az aranyvérűek 
lassan elfogynak, ha úgy cselekszenek, mint te.- Lucius fejet 
hajtva nyelte le a célzást.
-	Draco életerős férfi lévén bizonyára eleget tesz ezen 
kötelességeinek.- Pansy mérhetetlenül megalázónak tartotta a 
helyzetet, amiben úgy beszéltek róluk, mint közönséges 
tenyészállatokról. Draco csuklójánál fogva, felhúzta a mély 
pukedliből és elnavigálta a sokaság között. Egyetlen 
pálcasuhintással két borral teli poharat hozatott, s a sajátját 
lassan kortyolgatta.
-	Nézd milyen boldogok.- bökött a kezével a még 
mindig beszélgető apja és Voldemort felé.- Teljesült a 
vágyuk. – újratöltette a poharát. Pansy zavartan simított 
végig a ruháján.
-	Még nem teljesen.- felelte Pansy kitérően.
-	Igaz.- vetett rá sokatmondó pillantást Draco.- Akárhogy 
is apám retteg a gondolattól, hogy kihal a Malfoy család.- lustán 
végighordozta tekintetét az ünneplőkön.- Ez az egész csak nekik 
lett megrendezve.- Pansy nem felelt. Zavartan forgatta az ujján a 
jegygyűrűjét, s lötyögtette a vörös színű folyadékot a kristályban. 
Így ültek egymás mellett egész este. Az összegyűltek lassan 
készülődtek hazafelé. Immár négyen álltak a búcsúztatásnál. 
Pansy legutoljára szüleitől búcsúzott el. Apjától örült, hogy 
megszabadult, de érezte egyik rosszból a másikba esett. A 
Malfoy-házaspárral együtt sétáltak fel az emeletre, de ott 
Draco megfogta a csuklóját.
-	Erre gyere.-Pansy követte. Ahogy végighaladtak a 
folyosón a kígyókat formázó kőoszlopok szájából tűz gyulladt 
ki megvilágítva nekik az utat. A falakon sorba a Malfoy család 
portréi követték szemmel őket.  Draco jobbra fordult és kinyitott 
egy ajtót. Pansy belépett mellette. Draco könnyedén becsukta 
a nehéz ajtót, s Pansy végigfuttatta a szemét a szobán. Jelentős 
méretű uralkodóan zöld szín borította hálószoba volt. Zöld 
baldachinos ezüst selyemhuzatos ágyneművel. A szoba 
kellemesen kettéosztott volt balról női, jobbról férfidominanciával. 
A fal mentén egy szürkemárvány fésülködőasztal állt, háromrészes 
tükörrel az ablak mellett zöld fotellal. Draconál dohányzóasztal 
állt szintén zöld fotellal. Pansy nyelt egyet. A női oldalon 
áthaladva benyitott a mellette levő szobába.
-	Az öltözőszobád.-szólt neki Draco.- Már minden 
ruhádat elhelyezték. Mellette van a fürdő. Ha érdekel az én 
részem ugyanezen elrendezésnek a pontos tükörképe. Találó 
nem?- vonta fel a szemöldökét, majd saját lakrésze ajtaja 
mögött eltűnt. Pansy feszülten babrált a haján, s levette a 
tiarát. Ekkor halk pukkanást hallott a háta mögül. Egy 
lányka házimanó jelent meg mögötte.
-	Asszonyom!- hajolt meg a manó.- Mától én leszek 
a segítőd. A nevem Aine.
-	Szervusz.- Pansy zavartan nézte, ahogy a kis manó 
tüsténkedik körülötte. Azon kapta magát, hogy fekete 
selyem és csipkehálóing van rajta.- De várj ez nem az enyém.
-	De igenis.- bólogatott lelkesen a kis teremtmény.- Ez 
nagyasszonyom, azaz Narcissa Malfoy ajándéka önnek. 
Jöjjön.- azzal húzni kezdte Pansyt a háló felé. Felhajtotta neki 
a selyem ágytakarót, majd megvárta, amíg leül az ágyra.
- Nyugodalmas jó éjszakát asszonyom, ha segítségre van 
szüksége, csak szóljon.-csettintett egyet és eltűnt. Pansy 
felült az ágyban és nekitámasztotta hátát az ágyfának, ekkor 
belépett a másik ajtón Draco.
-	Jó estét.- nekidőlt az ajtófélfának, s végigsiklott a 
tekintete Pansy testén.- Látom anyám nem tagadta meg 
önmagát.- jegyezte meg gúnyosan majd lassan közeledett 
szürke selyempizsamájában az ágy felé.
-	Miért?- csúszott feljebb Pansy az ágyban. 
Meglehetősen vadnak találta, a lazán felöltözött Draco 
szürke tekintetét.
-	Az ő ízlése. Megismerem.- A fekete hálóing 
szinte teljesen átlátszó volt, nem takarva semmit az 
alatta sejlő formákból. Draco leült az ágyra, s közelebb 
csúszott a lányhoz. Megérintette a finom csipkét a lány 
bokáján, s lassan végigsimított a lábszárán, felfedve a 
selyem mögül a lány lábát. Tekintetét azonban mélyen 
Pansyébe fúrta. A lány igyekezett elhúzódni tőle, de mivel 
az ágy szélén ült már jobban nem tudott. 
-	Ne tedd ezt.- suttogta elhalóan.
-	Miért ne?- szaladt fel a szemöldöke Draconak.
- A feleségem vagy.
-	Tudom.
-	Régen nem mondtál volna ellent.- jegyezte meg.
-	De igen.- rázta meg kibontott haját a lány.
- Egyáltalán nem ismersz.
-	Azt tudom, hogy akkor odaadóbb voltál, mint most.
-	Azért mert buta fruskának néztél. Arra nem gondoltál, 
hogy az egészet csak megjátszottam, hogy legyezzem a 
hiúságod?- tette keresztbe a mellei előtt a kezét Pansy.- Az 
egészet apáink akarták, ugyanúgy, mint a tied úgy az enyém 
is. Ez volt a szerepem. Ezt kellett tennem, ha akartam, ha nem.
- Draco arcán enyhe döbbenet futott végig, de gyorsan 
elrejtette arcának merevsége mögé.
-	Jól van, hagyjuk a múltat.- egyezett bele Draco.- Te 
is változtál és én is.Tulajdonképpen nem is ismerjük egymást.
-	Egyetértek. Akkor aludhatunk?
-	A múlt nem változtatja meg a jelenünket.- fordította 
a tekintetét a lány combjára, ahová már fölkalandoztak az ujjai.
-	Draco fejezd ezt be.-szólt rá Pansy.
-	Pansy. Egyszer így is, úgy is meg kell tennünk.-kérte 
Draco megenyhült hangon.
-	És muszáj ezt éppen ma?-nézett rá esdeklőn.
-	Igen.-jött a rövid és tömör válasz.- Ennyire szörnyen 
nézek ki, hogy itt kell könyörögnöm neked?
-	Nem.- mosolyodott el Pansy.- De…
-	Értsd meg, nekem sincs más választásom.
-	Jól van, tedd, amit tenned kell.- felelte lemondóan, s 
felnézett a mennyezetre. Draco pillanatok alatt lefejtette 
mindkettőjükről a ruhadarabokat. Ajkaival végigsiklott a lány 
arcán, kecses vonalú nyakán, kulcscsontján. Pansy nem 
ellenkezett, de nem is viszonozta az ölelést. S nem is engedte, 
hogy Draco megcsókolja. Draco kitartóan ostromolta a lány 
testét.
-	Engedd el magad.- nézett Pansy sötét szemeibe Draco, 
de a lány nem szólt semmit.- Így sokkal kellemetlenebb 
lesz.- figyelmeztette a lányt, de az csak összeszorította 
ajkait.- Ahogy akarod.- suttogta dühösen, s a lányra 
nehezedett, s lassan beléhatolt. Pansy az erős fájdalomra 
összeszorította a szemét, és fájdalmas nyögés tört fel a 
torkán. Draco lassan mozogni kezdett, s minden egyes 
lökésnél Pansy érezte a finom menta és fenyő, s 
citromillatot, ami Dracora olyan jellemző volt. Olyan volt, 
mint a holdfényes hűvös téli szellő illata, megfoghatatlan, 
elegáns, nemes, és borzongató. Gyorsan történt minden. 
Draco teste hirtelen megfeszült, majd lihegve legördült róla. 
Fejét a párnán pihentetve kapkodta a levegőt, s közben a 
mennyezet mintáit nézte. Pansy megmozdult, felvette a 
hálóingét és a pálcáját a lepedőre irányította, hogy 
eltüntesse a vérfoltokat, de Draco lefogta a kezét.
-	Ne.- beletúrt a hajába és hátrafésülte a szemébe 
lógó tincseket.- Ne tedd.
-	Miért ne?-nézett értetlenül a szemébe Pansy.
-	Ez is egy hagyomány.- húzta el a száját Draco.
- Látniuk kell.
-	Ez undorító.
-	Tudom.- mondta lemondóan Draco, majd felkapva 
a pizsamáját kiment a szobából. A fürdőbe érve türelmetlenül 
legyintett a pálcájával a kád felé, ami lassan megtelt 
gőzölgő vízzel. Beleereszkedett a hatalmas kádba, s figyelte 
az erős zöld csempéken táncot járó hajlékony lányok táncát. 
Ötletesnek találta felmenői találékonyságát, a vidám, pancsoló, 
szaladgáló, leplekbe burkolt lányokat, akik eredetileg csak 
festve voltak a csempéken, ő is megbűvölte. A legjobb az volt 
az egészben, hogy mindig a fürdőző hangulata szerint alakult 
a csempéken a mozgás, most kifejezetten megnyugtató volt 
figyelni önfeledt játékukat. Ezt még apja fürdőjében látta, és 
megfogadta, hogy ő is elbűvöli a saját fürdőjét.  A nyitott ajtón 
át a bárszekrényre irányította a pálcáját, s azonnal közeledett 
hozzá a wiskys üveg a pohárral együtt. Ráérősen iszogatta az 
erős italt, s hagyta, hogy átjárja lelkét a fenyvesek illata, 
behunyta a szemét és kábultan élvezte a körülölelő meleget. 
Próbálta helyretenni magában a Pansy iránti érzéseit.