Draco néhány órai alvás után saját ágyában ébredt. 
Hajnalban már nem akart visszamenni Pansyhoz. 
Tartott az események utáni találkozástól. Gyorsan 
magára kapta egyik bársonytalárját és úgy döntött 
átnéz a közös hálóba. Pansy az ablakon keresztül 
meredt a hóesésbe kezében egy kicsiny ezüstös 
folyadékkal teli pohárral. Draco egy leheletnyit 
lehunyta a szemét, nagy levegőt véve a nőhöz sietett, 
s kivette a kezéből a poharat.
-	Add vissza!- emelte rá sötét pillantását Pansy.
-	Nem.
-	Nem azért fáradoztam, hogy kárba vesszen.
-	Egyáltalán nem értem mit vacakolsz ezzel – 
tornyosult fölé Draco, s haja szemei közé borult, ahogy 
lenézett a nőre.- Amikor nagyon jól tudod, hogy apám 
utódot akar- azzal elfordította a tekintetét és a kezében 
tartott poharat a kandalló párkányához hajította. Az üveg 
nagy csattanással eltört és kifolyt belőle a bájital. A 
csattanással egy időben lépett a szobába Lucius és 
Narcissa Malfoy. Mindketten a kandalló előtti törött 
darabokra néztek, s Draco egy türelmetlen pálcalendítéssel 
eltüntette a nyomokat. 
-	Látom zavarunk - jegyezte meg Lucius. Szemét a 
szürke lepedőre szegezte, s az árulkodó nyomokat látva 
futó pillantást vetett feleségére, aki viszonozta a 
megkönnyebbült pillantást.- A reggelinél találkozunk
- sarkon fordult és lobogó talárral kivonultak. Draco 
ingerülten az ágyra szegezte pálcáját, s az ismét rendezett 
formát öltött.
-	Menjünk - mondta halkan, és elindult.
-	Én nem megyek, ments ki a szüleidnél.- a hang 
megállította Dracot.
-	Azt mondtam, gyere! -csattant fel Draco.
-	Nem vagyok a szolgád!- kiáltotta Pansy.
-	Engedelmességgel tartozol nekem, tudod, 
megfogadtad.- szűrte a szavakat fogai közül.
-	Te, pedig szeretetet.- torpant meg Pansy Draco 
előtt és megbökte a férfi mellkasát.
-	A család együtt étkezik. Úgyhogy jössz, most!
- mondta erőszakosan.
-	Nem hat rám az Imperius úgyhogy ne is próbálkozz 
vele- felelte hidegen s ellépett 
Draco elől. Kikerülve, a kilincsre tette a kezét. Draco 
megdöbbenve jött rá, hogy az 
előbb tudta kívül tényleg megpróbálta az átkot érvényesíteni 
feleségén, amint észbekapott már igyekezett is beérni a lányt.
 Pansy gyorsan helyet foglalt a meglepően kis reggelizőasztalnál 
Luciussal szemközt, és már a pirítósát vajazta, amikor Draco 
leült a mellette levő székre és anyja kérdő tekintetére csak 
megrázta a fejét. A reggeli kínos csendben telt, s Narcissa 
torokköszörülve végül megszólalt.
-	Remélem jól telt az első éjszakád a kastélyban 
Pansy- a lányra emelte mélykék szemeit.
-	Felejthetetlen volt.- viszonozta rezzenéstelen 
arccal Pansy a tekintetet.
-	Ennek örülök.- húzta mosolyra a szája szélét 
Narcissa.- A kastély falai elég hűvösek a téli hónapokban, 
bár úgy láttam, hogy nem gyújtottatok be.- Pansy feszülten 
várta, hogy mit akar anyósa kihozni az egész beszélgetésből. 
De nem jött rá azon kívül, hogy igyekszik őt kellemetlen 
helyzetbe hozni, mi más célja lenne vele.
-	Nem volt rá szükségünk.- mosolyodott el gúnyosan 
Pansy.
-	Áh, értem- felelte mesterkélt mosollyal, majd Pansyról 
Dracora siklott a tekintete. 
Draco akárcsak apja, kifejezéstelen arccal fogyasztotta a 
reggelijét komótosan csipegetve az epreket a tányérjáról. 
A kedvenc gyümölcséről a melegháznak köszönhetően ebben a 
hideg évszakban sem kellett lemondania, és amellett, hogy 
lekötötték a piros eperszemek nem kívánt részt venni a két nő 
élcelődésében sem, ezért inkább kerülte a beszélgetést. 
Gyanította, hogy apja hasonló érvek miatt falatozott a teljes 
nyugalom álarcával Narcissa Malfoy mellett. Draco tudta, hogy 
ez lesz. Anyja egyszerűen fél a gondolattól, hogy valaki át akarja 
venni a szerepét és helyét a Malfoy családban és birtokon. 
Annyira megszokta és ragaszkodott szerepköréhez, hogy képtelen 
lenne megválni tőle. Csak azt nem gondolta, hogy senki nem 
pályázik a ház úrnőjének posztjára, főleg nem Pansy Malfoy. 
Dracot azonban meglepte, hogy anyja mégis vetélytársat lát 
Pansyban.
-	Ma a szokottnál is sápadtabb vagy Pansy- fürkészte 
Narcissa menye arcát.
-	Anya fejezd ezt be!- dörrent rá Draco. -Semmi okod 
rá, hogy Pansyt megbántsd.
-	Eszem ágában sem volt- mentegetőzött hátradőlve 
Narcissa felnézve fiára, ugyanis Draco közben felállt az 
asztaltól.
-	Befejeztük a reggelit. Ugye Pansy?- nézett le a lányra, 
aki már percek óta egy falatot nem bírt legyűrni a torkán, 
és feszengve ült a székén.
-	Igen- nézett hálásan Dracora és gyorsan csatlakozott. 
Ahogy elhagyták a szalont Narcissa kifakadt.
-	Nem árt, ha tudja az a lány, hogy hol a helye- fordította 
férje felé a fejét.
-	Persze drágám- felelte foghegyről Lucius.

Pansy a nappalijában üldögélt fekete macskájával az ölében. 
Hallgatta az állat lágy dorombolását, amikor halk kopogás 
zavarta meg. Válaszra sem várva Draco lépett be.
-	Zavarok?- vonta fel a szemöldökét, s megakadt szeme 
a macskán.
-	Nem- s folytatta a négylábú simogatását.
-	Vendégünk érkezik vacsorára- ült le a vele szemközti 
fotelba Draco.
-	Ki? Talán Voldemort?- kérdezte undok mosollyal a lány.
-	Nem- mosolyodott el az orra alatt Draco.- Talán örülni is 
fogsz az érkezőnek. Piton professzor.- Pansy elgondolkodott. 
Mindig szerette házvezető tanárát, aki természetesen elsősorban 
csak Dracora irányította figyelmét. Vajon mi oka lenne most 
idejönni?
-	Apám hívta- felelte meg a kérdést Draco.
-	Már megint a fejemben mászkálsz- vetett egy sötét 
pillantást Draco felé.
-	Bocs. Rossz szokás.
-	Mindegy- nézett el Pansy.- És miért hívta?
-	Gondolkozz egy kicsit. Piton bájitalszakértő. Gondolom 
kíváncsi az éjszakai eredményre apám. 
-	Nem bánnám, ha már túl lennénk ezen az egészen, az 
agyamra megy apád és az utódlási mániája - mondta bosszúsan 
Pansy.
-	Hát igen. Gondold el, ha sikerült neked is meglehet 
az örömöd - jegyezte meg gúnyosan Draco.
-	Hogyhogy?- nézett rá értetlenül Pansy,
-	Abban az esetben, ha sikerült nem kell elviselned 
továbbra is az érintésemet - húzta gúnyos mosolyra a száját.
-	Vagy úgy- emelte okos szemeit Pansy a szürke íriszbe.
- Nos ebben az esetben nagyon várom csodálatos Piton 
professzorunk érkezését.- Draco egy ideig fürkészően figyelte 
felesége arcvonásait, de mivel kifejezéstelen arcáról semmit 
nem tudott leolvasni, felpattant, és kiviharzott.
-	Fél óra múlva érted jövök, kész legyél! – kiáltotta még 
vissza.
-	Persze drágám.- Pansy lelökte a macskát az öléből, mire 
az nyávogva az egyik sarok felé vette az irányt. Éppen a 
ruhásszekrénynek támaszkodott, amikor pukkanással 
megjelent Aine.
-	Asszonyom! Segítek a választásban.- már lelkesen 
forgatta szemeit a sokaságban.
-	Mond csak Aine. Minden nap érkezik vendég a 
kastélyba?
-	Többnyire igen. Meglehetősen nyitott életet 
folytatnak gazdáim. Ez hozzátartozik az életvitelükhöz 
- kikapott egy galambszürke selyemruhát- Ez tökéletes lesz.
- Pansy elgondolkodva figyelte a csillogó anyagot, végül 
beleegyezően bólintott. Aine felsegítette rá, s krémszín 
igazgyöngykészletet vett elő, az egyik fiókból.
-	Ez kié volt?- Pansy viszolyogva gondolt rá, hogy 
talán Narcissa Malfoyé.
-	Ezt az ifjú Mr. Draco Malfoy vette önnek - válaszolta 
nagy szemekkel Aine rettegve a büntetéstől.
-	Értem.- Pansy engedte, hogy a manó eligazgassa a 
fülén a nyakán és a karján a gyöngykészletet, s közben 
elgondolkodott, hogy miért nem személyesen adta át Draco 
az ajándékot neki, s gyanította a mai megjelenése Draco 
kívánsága szerinti, így a ruhát sem Aine választotta neki. 
Bosszúsan meredt a tükörképére s úgy döntött azért nem 
lesz minden úgy, ahogy Draco szeretné.
-	A hajamat hagyd Aine, majd én - legyintette le a 
lelkes manót. Elővette a pálcáját, és behunyta a szemét. 
Amikor kinyitotta, a haja már lágy kleopátra hosszúságban 
keretezte arcát. Elégedetten szemlélte az eredményt. Szerette 
a rövid hajat, csupán anyja kérésére hordott az utóbbi időben 
hosszabbat. Megelégedve művével nézte magát a tükörben, 
amikor megjelent az öltözőajtóban Draco. Fekete talárjában 
keresztbefont karral nekitámaszkodott az ajtófélfának. 
Találkozott a tekintetük a tükörben. 
-	Köszönöm az ékszert - tette le a pálcáját Pansy az 
asztalra, de szemét nem vette le Draco tükörképéről. Draco 
csak bólintott.
-	Látom, változtattál a hajadon - mondta szárazon.
-	Talán nem tetszik?- szaladt fel Pansy szemöldöke 
kérdőn.
-	Nem mondtam, hogy nem tetszik - ellökte magát és 
Pansy háta mögé sétált. Két kezét a lány vállára tette. 
Sötétszürke tekintetével szinte felgyújtotta a tükröt, ahogy 
lehajolt haja ismét előrebukott. Arcát a Pansyéhoz szorította, 
s mentaillatú leheletével suttogta:- Én soha nem mondtam, hogy 
nem tetszel Pansy.- Pansy okos barna szemeit a szőke tincseken 
nyugtatva hallgatott. Draco kézenfogta és elhúzta a tükör elől.
-	Jó mulatást asszonyom - csipogta Anie a sarokból.
-	Köszönöm.- Draco karonfogva Pansyt bekísérte a 
vacsoraasztalhoz, ahol már ott volt Piton egy fiatalabb nő 
társaságában a Malfoy házaspárral.
-	A felesége - súgta Draco Pansy fülébe. S Pansy 
meglepett arcát látva őszintén elmosolyodott. 
-	Üdvözlöm Piton professzor - lépett hozzájuk 
Pansy. A mogorva férfi csak egy fejbólintással válaszolt, 
ám a mellette ülő fekete hajú élénk szemű nő felállt.
-	Még nem ismerjük egymást. Alaina Piton - nyújtotta 
kezét a nő mosolyogva. Harmincas évei elején járhatott, így 
is legalább tíz évvel fiatalabb lehetett, mint a professzor.
-	Pansy Parkinson - nyújtotta felé ő is kedvesen a kezét.
-	Malfoy- egészítette ki a nevet Draco, mire Pansy mélyen 
elpirult, és zavartan belesüppedt a karosszékbe. Piton mellette 
olyan sótlan és szikár volt, hogy ezt a közönyt talán még a 
tökéletesen nemes tartású Lucius is megirigyelhette volna. 
-	Örülök, hogy megismerhettelek. Ugye nem baj, ha 
tegeződünk?- fordult továbbra is Pansy felé Alaina. 
-	Dehogy – simította a Malfoy hímzésű szalvétát a 
térdére Pansy.
-	Alaina egy gyógyitallaborban dolgozik, kiváló 
bájitalfőző - mosolygott a nőre Draco.
-	Ugyan. Nos volt kitől tanulnom - paskolta meg Piton 
asztalon nyugvó kezét, mire az morogva elhúzta.- Perselus 
tanított engem is. – Pansy elmélyülten figyelte a mellette ülő 
Pitont, nem is gondolta volna, hogy tanára egy tanítványát 
vegye feleségül, olyan abszurdnak tűnik az, hogy a mindig 
nyers és durva Piton egyáltalán nős. Piton előhalászott a 
mellényzsebéből egy kis fiolát és Pansy elé tette.
-	Igya ezt meg!- mondta vontatottan a professzor, és 
rá sem nézve folytatta a kimért vacsorázást. Pansy zavarában 
teljesen elvörösödött, de szerencsére most senki nem nézett rá 
csak Draco, aki bólintott neki, és ismét a tányérjába mélyült. 
Pansy gyorsan felhajtotta a kis italt, felkészülve, hogy keserű 
íze lesz, de csalódnia kellett. Az ital teljesen semleges ízű volt.
 Piton, amint kiürült a fiola eltüntette, és elővette zsebóráját. 
-	Éjfélre már meglesz az eredmény - mondta egyhangúan 
Luciusra nézve. Aki csak megköszörülte a torkát.
-	Örülök, hogy ilyen gyorsan eleget tettél a kérésünknek.
- Piton biccentett, majd ismét elmerült vacsorája szemlélésében.
 Pansy furcsálta, hogy Piton még ilyen meghitt baráti 
társaságban is ennyire szűkszavú, régen azt hitte ez is egy a 
tanítási módszerei közül. Kifejezetten megnyugodott, hogy 
végre van egy közel velük azonos korú nő is a társaságukban. 
Alaina hihetetlenül egyszerű mandulaszín dísztalárt viselt, ami 
kiemelte egyenes hosszú fekete haját, elefántcsontszín bőrét. 
Nem volt egy kifejezett szépség, inkább különleges arca és 
nagyon élénk tekintete hívta fel magára a figyelmet. A 
közvetlensége szinte érezhető volt, Pansy furcsálta is, hogy 
Pitont aki olyan magának való, hogy foghatta meg ez a nyíltság. 
Bár valószínű, hogy inkább a lány bájitalképességeire figyelt
fel. A tudás volt az egyetlen dolog, amit elismert. 
Magában úgy döntött szívesen megismerné jobban Alaina Pitont, 
ha lesz rá lehetősége. Draco megérintette a karját, megzavarva 
ezzel Pansy gondolatmenetét. A lány csak ekkor vette észre, 
hogy már mindenki felállt az asztaltól. A Malfoy és Piton 
házaspár átvonultak az étkező melletti szalonba. Draco azonban 
nem követte őket, hanem az emeleti bálterem melletti nappaliba 
vezette. Pansy követte a fiú mozdulatait, aki egy pálcaintéssel az 
íróasztalra varázsolt egy zöld bársonykötésű könyvet. 
-	Mi ez?- lépett az asztalhoz Pansy és megnézte a borítót: 
Pansy (Parkinson) Malfoy.
-	A naplód - válaszolta Draco a kérdő tekintetre.- A 
családban minden nő vezetett naplót. Anyám is vezet. Azt 
írsz bele, amit akarsz. De ez egy hagyományunk.
-	Értem. Viszont, amit beleírok azt el is olvashatják. Úgyhogy 
nem írhatok bele bármit - ellenkezett sötét szemekkel Pansy.
-	Nem. A naplón védőbűbáj van. Vagyis csak az nézhet 
bele, akinek megengeded. Ez évszázadok múlva is érvényes. 
A napló tudja, hogy kinek mutassa meg a sorait és 
kinek ne - mosolyogva Pansy szemébe nézett, homlokráncolását 
látva csendben felnevetett.- Ha azt akarod, hogy senki se 
olvashasson bele az is lehetséges, ha jól tudom élt egy 
ősöm a tizennegyedik században, akinek a naplóját senki 
sem tudta még elolvasni. A naplók hasznos dolgok. De 
nehogy azt hidd, hogy éjjel-nappal őseink életét olvasgatjuk. 
Egyébként, ha bizonyos részeket nem akarod, hogy lássanak a 
napló ezt is tudja, ugyanis pontosan azonos az érzése és a 
gondolkodása a tieddel. Emlékszem, anyám naplójában volt 
egy rám vonatkozó rész, aminek a közepén eltűntek a sorok. 
Egyszóval nem tudtam elolvasni, hogy mit gondolt. Így nincs 
olyan, hogy illetéktelen kezekbe kerülne. Mindenki pontosan 
annyit olvashat belőle, amit megenged a napló.- mivel Pansy 
még mindig nem válaszolt Draco összevonva a szemöldökét 
megkérdezte.- Nos? Hajlandó vagy naplót vezetni? Vagy 
megszakítod a hagyományt?- vette a kezébe a naplót.
-	Tudom, hogy azt feltételeznéd, hogy nem folytatom, de 
természetesen nem kívánom a családod hagyományaiból 
kivonni magam, még ha egyeseket elavultnak is tartok - azzal 
kikapta a fiú kezéből a naplót.
-	Valld be, hogy irigykedsz! Kevés család mondhatja el, 
hogy ennyi hagyománya van - kezdte húzni Pansyt Draco. 
Pansy azonban csak egy szúrós pillantást vetett rá, és 
kinyitotta a naplót. Leült az íróasztal mögé, és megmártotta 
a tollat a tintában. A zöld tintával leírta az első sorokat. 
Draco mögé lépett és belepillantott a kis könyvbe.
-	Ah látom az első sorokat már nem olvashatom 
- jegyezte meg gúnyosan, a mellkasa enyhén hozzáért 
Pansy fejéhez.- Látom nem kell csalódnom benned.
-	Gondolom, milyen elmésnek tartod most magad 
- húzta el a száját Pansy, miközben tovább írt, de hirtelen 
megakadt a mozdulata.- Ha úgy akarom ezt később láthatod?
-	Persze. Ha mégis úgy gondolod, hogy engeded, 
onnantól látható - s ellépett Pansy háta mögül, leült a 
kandalló előtti kanapéra és olvasni kezdett. Pansy figyelte a 
szőke fürtöket, amik leomlottak Draco homlokába, ahogy a 
könyv fölé hajolt, és magában elmosolyodott. Halkan 
sercegett a papíron a méregzöld tintával átitatott tollhegy, 
csak a kandallón álló óra ketyegése vegyült a csendbe. 
Pansy időnként felemelte a fejét ránézett az órára: 11. 
Hamarosan átjönnek hozzájuk ebben biztos volt. Ismét 
belemerült a napló hófehér lapjaiba, s lendületes betűkkel 
folytatta az írást. Csak akkor kapta fel a fejét, amikor 
hangos kattogásba kezdett az óra, elütve a tizenkettőt, s 
ebben a pillanatban kinyílt a szárnyas ajtó. Az asztaltársaság 
bevonult, s Piton professzor a kezében egy kristálypohárral 
hozzálépett. Pansy értetlenül nézett a tanárra, aki a kezébe 
nyomta a poharat. 
-	Igya meg!- nézett rá sötéten. Pansy szájához emelte 
a poharat és belekortyolt. 
Meglepetésére pezsgő volt, enyhe utóízzel. Ahogy kiürült 
a pohár megszédült, s most kifejezetten örült, hogy ülve 
maradt így nem az orruk előtt esik hanyatt. Egyszerre 
elsötétült előtte a világ. Draco, aki eközben letette az előtte 
levő asztalra a könyvet, felállt, s odalépett Pansyhoz, aki 
ernyedten ült a karosszékben. Gyengéden megrázta a 
vállát, mire Pansy szempillái megrebbentek és ránézett.
-	Piton professzor?- fordult a fekete taláros férfihoz 
Draco, kezét Pansy székének karfáján nyugtatva.
-	Gyermeket vár - bólintott Piton, és Dracoról 
Pansyra emelte a tekintetét.- Milyen színt látott?- Pansy 
először nem értette, hogy mire gondolt a férfi, de aztán 
eszébe jutott, hogy az előbbi rosszullétekor a sötétséget 
felváltotta egy halvány derengő szín, ami…
-	Kék volt - függesztette a szemét egykori tanárára, 
aki lassan bólintott és Luciusra nézve kimérten válaszolt.
-	Akkor fiú lesz - szűrte vontatottan a fogai közül. 
Lucius elégedetten a fiára nézett, és arcán lágy mosoly 
terült szét.
-	Ebben az esetben- fordult feleségéhez Lucius- mi 
legyünk az elsők, akik gratulálunk fiam.- a semmiből 
előbukkant egy házimanó, és kezében tálcát egyensúlyozva 
körbevitte a pezsgőspoharakat. A finom italt kortyolgatva 
Lucius a kandalló előtti fotelekhez invitálta a bájitaltanárt 
és kandalló felé lendítette a pálcáját, s felcsaptak a lángok 
meleget lehelve a szalonra. Draco csatlakozott anyjához a 
sarokba állított kanapén, és elmélyült beszélgetésbe kezdtek. 
Pansy a közeledő Alaina Pitonra nézett, és megkerülve az 
asztalt mellé lépett. Alaina lágy fejintéssel az ablak felé vette 
az irányt és finoman Pansyba karolva behúzta az 
ablakmélyedésbe. Egymással szembe ültek a kipárnázott 
ablakpárkányra.
-	Gratulálok én is - mosolygott őszintén Alaina.- Ez 
olyan csodálatos.
-	Az - húzta el a száját Pansy, és idegesen kinézett a 
parkra.
-	Nem is örülsz?- Pansy érezte magán a kutató pillantást 
és nagyot sóhajtott.
-	Nem tudom. Annak örülök, hogy végre békén hagynak.
-	Boldognak kellene lenned. Életed értelme lehet ez a 
gyerek. Nézd meg a Malfoyokat. Narcissa úgy csüng a fián, 
mintha Draco adná a fényt az életébe. Az életét is odaadná 
érte, ebben biztos vagyok.
-	Pfüh - Pansy a kanapé felé sandított, majd Alaina 
hatalmas mélykék szemeibe nézett.
-	Nem szabad ezeket az érzelmeidet kimutatnod.- Pansy 
beismerte magának, hogy meggondolatlanul sokat elárul az 
érzelmeiről Alainának, ami alig néhány órai ismeretség után 
talán nem helyes. Arcvonásai megkeményedtek, és kihúzta magát, 
vállát a falnak döntve.
-	Félreértessz - rázta meg a fejét Alaina.- Én nem 
magamra értettem. Szeretném, ha barátnők lennénk, én 
szeretem Dracot, olyan mintha a testvérem lenne, soha nem 
ártanék neki.
-	Tehát Draco oldalán állsz ellenem.- árnyalatnyit 
sötétült Pansy tekintete.
-	Nem - Alaina haja hevesen hullott az arcába, ahogy 
megrázta magát.- Én mindkettőtök oldalán állok. Dracot 
persze jobban ismerem, mint téged. De az első pillanattól 
szimpatikus vagy nekem, és én úgy érzem ez az érzés kölcsönös.
-	A férjed halálfaló, ugyanúgy ahogy az enyém is. Miért 
bíznék benned?
-	De én nem vagyok az, és Narcissa sem. Nem kenyerem 
a kétszínűség, és nem állok senki oldalán, csak a férjemén. 
Bármit, amit teszek, azt a családom érdekében teszem.
-	A családod érdekében akarsz most barátkozni velem?
- kérdezte Pansy hűvösen. Már nem tudta mit higgyen a nőről. 
Bár semmi rossz érzése nem volt a közelében, mégis 
megerősítést akart, belenézett a mélykék szempárba és lágyan 
kutatni kezdett. Egy Malfoy címeres levél, Draco aláírásával, 
megpróbálta meglátni a tartalmat, de hirtelen eltűnt előle a kép. 
Alaina nem vonta meg a szemkontaktust, de lezárta az elméjét 
előle, és őszinte mosollyal nézett rá.
-	Draco?- Pansy nem értette Draco ugyan miért kérné 
meg Alainát, hogy kerüljön bizalmasabb viszonyba vele.
-	Aggódik érted.- Pansy bosszúsan nyugtázta, hogy 
nem rejtette el a gondolatait Alaina elől és viszonzásként 
a nő is belepillantott az ő gondolataiba.- Hidd el ő is érzi 
azt, hogy bezárva érzed magad a kastélyban. Ezért is hívott 
engem is ma.
-	Milyen kapcsolatban állsz pontosan Dracoval?
- Pansyban felvetődött a gyanú, hogy talán…
-	Nem kell semmi rosszra gondolnod.- most 
Alaina sem mosolygott.- Senkitől nem veszem el azt, ami 
az övé. A házasság örök hűség, szentség. Perselussal 
kölcsönösen így gondoljuk. Bármilyen furcsa én szeretem 
a férjem - fűzte hozzá kissé gúnyosan Alaina. Pansy értette 
a célzást. Sejtette, hogy Alaina és Piton házassága valóban 
szerelmi, messze nem olyan, mint az aranyvérű családok között 
köttetett érdekházasságok. Be kellett ismernie, hogy Alaina 
sokkal nemesebb lélekben, mint ő vagy bárki, akit ismer. 
Alaina futó pillantást vetett a férjére, mire Piton ránézett, s 
ismét visszafordult Lucius felé.
-	Megyünk –állt fel Alaina. 
-	Még jó lett volna beszélgetni - nézett fel rá Pansy.
-	Perselussal már megbeszéltük.
-	De mikor?- furcsálta Pansy, s Pitonra nézett, aki 
még mindig a fotelban ült.
-	Most az előbb. – Alaina letette a kezéből a 
poharat.- Mentálisan üzentem neki.
-	Neheztelsz rám?- fordult felé Pansy.
-	Hogy őszinte legyek? – vonta fel a szemöldökét 
Alaina.- Igen. A legjobb szándékkal fordulok feléd, s 
nem hiszel nekem.
-	Ne haragudj.
-	Igazad van. És egyet kell értenem, jól teszed, 
ha elsőre nem bízol senkiben. Minden rosszindulat 
nélkül mondom még nem vagy igazi Malfoy. – Alaina 
látva Pansy sértett arckifejezését tudta, hogy elevenére 
tapintott.- Látod?- mosolyodott el.- Rögtön megbántódsz. 
Kimutatod az érzelmeid. Egy igazi Malfoy soha nem mutatja 
ki, amit érez vagy gondol.
-	Te kimutatod?
-	Nem.
-	Akkor mégiscsak kétszínű vagy.
-	Ez nem kétszínűség. Csupán védekezés. Ha tudják, 
mit érzel, könnyen kijátszhatják ellened az érzelmeidet. 
A sötétség árnyékában élünk ne feledd. A férjeink árnyékában.
- Pansy észre sem vette, hogy már az előcsarnokban ácsorognak, 
s Piton most segíti feleségére az utazóköpenyét, ezért a két nő 
elhallgatott.
-	Viszlát egy hét múlva Pansy - mosolygott ismét 
Alaina és biztatóan megszorította a lány kezét.
-	Viszlát - Draco arcon csókolta a nőt s felesége 
mellé állt. Figyelték, ahogy a két alak távolodik.
-	Mit értett azalatt, hogy egy hét múlva?- nézett fel 
a férjére Pansy.
-	Egy kis összejövetel lesz. A Nagyúr születésnapja. 
Minden híve ott lesz.