Pansy a kényelmes karosszékében hátradőlve kavargatta teáját, dolgozószobájának teraszán, a 
kora tavaszi márciusi délelőtt. A reggeliket, mindig szobájában töltötte, mert gyakori 
rosszullétei miatt nem akarta zavarni a Malfoyok étkezését. Örült, hogy az első napsugarak 
besütöttek a szobába, s Aine segítségével a kicsiny teraszon terítettek. Draco persze 
anyjáékkal reggelizik- hümmögött magában, s kivette a teáskanalat a csészéből. Lassan 
kortyolgatta a forró italt, szemét a tavaszi tájon pihentette, s beszívta a tó felől érkező friss 
szellő illatát.
-	Látom, kényelembe helyezted magad- hallatszott a gúnyos hang a háta mögül, s nem 
kellett hátrafordulnia, hogy tudja ki a tulajdonosa. Felemelte a csészét és ismét 
belekortyolt.
-	Gondolom sokkal élvezetesebb anyádékkal reggelizni, mint a feleségeddel- sziszegte 
hűvösen, szemeivel a dombok vonalát követve.
-	Ez csak természetes, hiszen a véreim közt vagyok.- Fejét peckesen felvetve, helyet 
foglalt a Pansyval szemközti párnázott fonottszéken.
-	Nem mondtam, hogy leülhetsz.
-	Mert nem kérdeztem.
-	Ha kérdezted volna sem engedem.
-	Nem kell engedélyt kérnem tőled, hogy a saját kastélyunkban bárhova is üljek, vagy 
menjek.- Pansy azonban nem válaszolt csak dühösen beviharzott a szobán át a 
fürdőbe. Draco végignézett az asztalon, amin vaj, dzsem és gyümölcsök sorakoztak, és 
a gőzölgő teáskészlet. Pansy sötét tekintettel ért vissza, s fogadta, hogy Dracot még itt 
találja. Gyorsan felhatjotta a gyomornyugtatós bájitalüvegcse tartalmát, s a fiolát a 
tányérjába dobta.
-	A fiad legalább annyira élvezi a gyötrésemet, mint te magad.
-	Igazi Malfoy. Bár ő még igazán csekély eszköztárral rendelkezik a gyötrésedhez, 
ellentétben velem- villantotta ki fogsorát Draco. Ráérős mozdulatokkal töltött 
magának a teából, majd lassan kortyolgatni kezdte.- Mi ez?
-	Tea- válaszolta ridegen Pansy.
-	Azt én is tudom, miket szórtál bele?
-	Juhar és gyömbér.
-	Érdekes párosítás- húzta el a száját Draco.
-	Senki se mondta, hogy igyál belőle.- Pansy hagyta, hogy fekete cicája 
begömbölyödjön növekvő pocakja elé, s lágyan simítgatni kezdte a macska fültövét.- 
Ki vele Draco miért jöttél?
-	Nagyon lényegre törő vagy ma- húzta el a száját Draco.- Azt hittem örülsz, ha a férjed 
csatlakozik hozzád a reggelinél.
-	Csak felfordul tőled a gyomrom.
-	Mindig is értettél a hízelgéshez kedves- mosolygott gúnyosan a csészéje felett Draco.
-	Tudom- válaszolta vissza kegyetlen mosollyal Pansy.
-	De látom, hogy majd elepedsz a kíváncsiságtól, úgyhogy elmondom - itta ki a tea 
maradékát a csészéből.- Elmegyek. A Nagyúr szolgálatában leszek egy ideig.
-	Máskor is mentél már el mégsem jelentetted be- ellenkezett Pansy.
-	Na igen- nagy lendülettel a párkányhoz lépett Draco, és a hűvös kőkorlátra 
támaszkodva a tájat fürkészte.- Gondoltam, hogy nem fog érdekelni téged, de nem 
tudom, mikor jövünk vissza.
-	Előfordul az ilyesmi- vonta meg a vállát Pansy.- A Nagyúr már csak ilyen.
-	Nem egy-két nap lesz- fordult meg Draco, és a korlátnak dőlve összefont karral 
Pansyra nézett.
-	Nem aggódsz értem? 
-	Nem.
-	Nem féltesz?- emelte fel a szemöldökét Draco.
-	Nem- válaszolta nyugodtan Pansy, állva Draco tekintetét.
-	Milyen szívtelen némber a feleségem- lökte el magát a korláttól, és Pansy székén 
kétoldalt a karfára támaszkodott satuba fogva a nőt, fenyegetően az arcába suttogta:- 
Hiányozni fogok?- leheletével súrolta Pansy arcát, de Pansy elkapta a fejét és 
elfordította.- Gondoltam- jegyezte meg a válasz nélkül maradt kérdésre. 
Felegyenesedett, és kezét zsebre vágva az asztal túloldalára sétált, s az asztalról 
felemelve a csészéjét belenézett. Tekintete halványan elsötétült, majd Pansyra nézve 
visszahelyezte a csészealjra.- Rossz ómen kedvesem- s besétált a teraszról. Pansy 
ledobta a macskát az öléből és felállt. Tehetetlenül járkált a kicsi teraszon, s futó 
pillantásokat vetett Draco talpas csészéjére, mint valami bűnös kis tárgyra, végül nem 
bírta kíváncsiság nélkül és a kezébe kapta. Figyelte az apró szemcséket a csésze alján. 
S sápadt arccal a kőkorláthoz csapta a finom porcelánt. Ostobaság az egész! –
gondolta, de a jeges karmok lassan belevésődtek a szívébe, elszorítva a lüktetését. Jó 
volt jóslástanból, Draconál pedig tényleg jobb, hiszen sokszor az ő dolgozatait másolta 
le a fiú. Pansy tudta mit jelent, amit Draco most a csészéjében látott. De Draco messze 
nem értett ahhoz, hogy árnyalatnyi különbségeket képes legyen észrevenni a 
szemcsékben. Rettegés és halál: ezt jelentette a jel. De Pansy a finomságokat is látta a 
jel körül. Vagyis rettegés a haláltól. Vagy rettegés a halál árnyékában. De ez a halál 
jelentett sötétséget is. Így viszont azt jelentette rettegés a sötétben, esetleg a sötéttől. 
Egy sötét lénytől, vagy a megfoghatatlantól, az ismeretlentől. 
-	Reparo- motyogta fáradtan a pálcáját a törött cserepekre szegezve, s átsietett a folyosó 
végébe Draco lakosztályához. Benyitott, de a férfit nem látta, átvágott a nappalin, a 
hálón az öltözőn és fürdőbe is bekukkantott, s végül a dolgozószobájában találta meg. 
Háttal állt neki és egy kicsiny henger alakú tárgyat forgatott. Kattogva az utolsó sort is 
beállította, s épp mellényzsebébe vágva megfordult, és észrevette az ajtóban álldogáló 
Pansyt.
-	 Meggondoltad magad? Mégis adsz egy búcsúcsókot harcba induló férjednek?- 
jegyezte meg száraz nemtörődömséggel, és a pálcáját elvette a polcról, s zsebébe 
csúsztatta.
-	Mi volt az?- kérdezte idegesen Pansy.
-	Hogy ez?- húzta vissza a pálcáját Draco.- Varázspálca butuskám.
-	Nem az, a másik.- Draco felcsúsztatta ujjait s kivette a mellényzsebéből.
-	Erre gondoltál? Ez egy…
-	Kriptex- suttogta Pansy.
-	Úgy van. Ismered a használatát ugye?- kérdezte felemelt szemöldökkel Draco. Pansy 
csak bólintott.- Nem is kételkedtem benne. Ha legközelebb látod, akkor baj van.
-	De…- Draco ellépett mellőle, Pansy azonban a talárjába kapaszkodott.- Várj…
-	Pansy most erre nincs időm - fejtette le magáról Pansy kezeit, s kisietett.
-	Várj már meg!- Pansy utánasietett. Draco hirtelen megállt, s így Pansy mivel nem 
számított erre, beleütközött. Draco megragadta a derekát és hihetetlen szenvedéllyel 
megcsókolta, majd otthagyva a ledöbbent nőt, lesietett a lépcsőn. Lucius már 
utiköpenyben a fogaton ülve várta őket. Draco felszökkent rá, és a közben kiérő 
Pansyra pillantott. Pansy Narcissa mellé érve követte szemével a távolba vesző hintót. 
Feltámadt a szél s Pansy megborzongott.