07. A Malfoyok csillogása
A következő hetek mérhetetlen eseménytelenséggel teltek. Pansy többnyire a Malfoy-
könyvtárban töltötte a napjait. Kivételes kedvteléssel olvasva a Malfoy asszonyok
hányatott, küzdelmes, boldog, boldogtalan életét. Így minden fontosabb eseményről
értesült, ami csak előfordult a család történetében. A kedvence Cassandra Malfoy élete
volt, aki meglehetősen rossz sorsra jutott, ugyanis egy öregedő Malfoyhoz házasították,
akinek ő második felesége lévén, bizony több mint huszonöt éves korkülönbséggel
büszkélkedhetett. A fiatal és kétségkívül dekoratív nő ezt bizony nehezen viselte, és tíz év
házasság után egyszerűen megmérgezte férjét. Az akkor harmincöt éves nő víg
özvegyként élve boldogan élte le további éveit. Pansynak azonban feltűnt, milyen furcsa
szokásokat vezettek be az évszázadok során a házasodás terén. Egyértelműen csak
aranyvérű lehetett a házastárs, és mindenképpen tökéletes megjelenésű, és mindezek
mellett intelligens élettársat választottak. Házasodni csak egyszer lehetett. Ami alól
kivételnek számított a gyermektelen házasságból elhunyt fél pótlása, de újraházasodni
csak a természetes halállal elhunyt után lehetett szigorúan négy év elteltével. Pansy innen
értette meg, hogy miért volt akkora érvágás a Narcissát érő támadás. Vagyis ha Draco
nem született volna meg, akkor Lucius Malfoy Narcissa halála után újraházasodhatott
volna, a vérfenntartás érdekében. Ebben az esetben azonban már mivel volt gyermeke
Narcissa esetleges halála után sem házasodhatna meg. Így egyetlen utóddal kell
aggódniuk a név fennmaradásáért. A támadó nagyon ravasz ember lehetett és nem
kétséges, hogy Draco elpusztításával kiírtotta volna a Malfoyokat. Hiszen saját szigorú
szabályaik miatt erősen megnehezítik a család életben tartását. Pansy úgy vélte, a támadó
meglehetősen bensőségesen ismerhette a családot és hagyományaikat, ha tudatosan tette,
amit tett. Akkor viszont Draco életét többször is veszély fenyegethette, akár tudta nélkül
is. Meg sem gondolta volna, hogy a Malfoy családban milyen nagy hangsúlyt fektetnek a
hűségre. Kivétel nélkül minden Malfoy hűségesnek bizonyult házastársához. Udvariasak,
előzékenyek, bókolnak és flörtölnek, de semmi több. Na és ezen tulajdonságokat sem
mind alkalmazta. Pedig a portrékat végignézve Pansy tényleg elismerte, hogy kivétel
nélkül minden Malfoy, legyen férfi vagy nő, kivételesen jól nézett ki, hogy lehet, hogy
nem szédítették el őket? Pansy kissé nevetségesnek találta a Malfoyok azon igyekezetét,
hogy kerüljenek mindenféle kivételt. Értve ez alatt, hogy leellenőrizték a beházasulandó
családjának előéletét, felmenőit, rokonait, és mindig a tökéletességre törekedtek, ügyelve
arra, hogy utódaik külsőre és intelligenciára is megfelelő géneket örököljenek,
egyszerűen, hogy reprodukálják az általuk előállított elitet. Hátborzongatóan számítók, de
kétségkívül eredményesen. Egyértelműen a férfiágú dominancia a jellemző. Vagyis a fiúk
házasítására fordítanak nagy gondot, és olyan nincs, hogy a Malfoy nevet nő vigye
tovább. A kastélyban mindig a legidősebb fiúgyermek marad, ő örökli. Tehát az ő
házassága a legfontosabb, aranyvér és hibátlan tökéletesség, a többi gyermek
elhanyagolható, bár többségben törekedtek őket is jól házasítani, mivel a véletlen
balesetek következtében előfordulhat, hogy ők viszik tovább a családi vért, de ez elég
ritkán fordult elő.
Pansy helyére tette a naplót, és sétálni kezdett a polcsor előtt, mindig csodálattal töltötte el
ez a tekintélyes könyvtár, a Malfoy gazdagság, aminek most már ő is részese lehet.
Megforgatta kezében a nemrég érkezett levelet. Alaina Piton írta, és a rá jellemző izgatott
idegességgel, féltéssel és aggódással kérdezgette, hogy ők tudnak e valamit. Lassan két
hónapja hogy elmentek Dracoék és igen, Pitont is hívták, hiszen Voldemort minden
halálfalóját maga köré gyűjtötte az ütközetekre. Pansy tudta, hogy soha nem írna ugyanígy
könnyeivel áztatva a pergament, mint ahogy azt Alaina teszi. Az ő levelei mindig
kimértek, és hűvösek voltak, rendre intve Alainat, hogy az ügyet szolgálják és helyesen
teszik, hogy neki is büszkének kellene lennie a férjére, annyira amennyire ők is azok.
Pansy magának sem vallotta be, de bizony ő is sokallta már a hosszú távollétet, és
nyugtalanul aludt, egész nap idegesen kémlelte az eget, hátha érkezik egy aprócska hír
felőlük. Pansy bosszantónak találta, hogy Draco soha nem avatja be a küldetésekbe, hogy
mi történt, mit miért tesz, egyáltalán milyen feladatai vannak. Ugyanakkor sejtette is,
hogy miért nem teszi meg ezt egy férfi sem, egy nő könnyebben megtörik bármilyen átok
hatására, s aki ki akarja szedni belőlük az információt, az kiszedi. Ezért jobb, ha semmit
nem tudnak, mert ezzel nemcsak magukat, de másokat is veszélybe sodorhatnak. Pansy
tudta, ha nagyon nagy baj lenne, arról értesülne valahogy. Abban biztos volt, hogy a
Nagyúr nem könyörületes, távol áll tőle minden esendőség elnézése. Ha bárki megsérülne,
ő otthagyná, egyszerűen minden emberi gyengeségtől irtózott. Pansy nem tehette ki a
lábát a birtok területéről, ugyanis amióta állapotának már látható jelei voltak, féltek attól,
hogy nincs biztonságban. Narcissa se tette ki sohase a lábát a birtokról, így elzárva a
külvilágtól várták a férjeiket. Pansy a nagyórára pislogott és észrevette, hogy ha nem siet,
elkésik a vacsoráról. Lesietett az étkezőbe. Narcissa Malfoy hűvös nyugalommal már a
vacsoráját fogyasztotta. Pansy motyogott valami elnézést az orra alatt, s gyorsan szedett
magának a tálból. Az eredetileg tízfős asztal két végén egymással szemben foglaltak
helyet. Közöttük három háromágú gyertyatartó állt, ezek adtak gyenge fényt az asztalra.
Pansy már megszokta a két hónap alatt az anyósával töltött szótlan vacsorákat, többnyire
szemlesütve, kerülve Narcissa tekintetét, úgy igazán nem is tudta a nő észrevette-e, hogy ő
is az asztalnál szokott ülni, mivel nem szóltak egymáshoz. Pansy mindig kényelmetlenül
feszengve ülte végig a két főétkezést, csak a reggeliket töltötte lakosztálya erkélyén, a
nagyétkezéseket nem is merte egyedül költeni, mivel a nagy hagyományokhoz úgy érezte
jobb, ha alkalmazkodik. Pansy most azonban elhatározta lopva, de megnézi anyósát. Két
hónap mégiscsak két hónap, soha nem emlékezett, hogy apja valaha is elment volna ilyen
hosszú időre. Narcissa egyenes tartással ült, vékony gyűrűi megcsillantak hosszú szép
ujjain. Az arckifejezése semmit nem tükrözött az érzelmeiből. Tökéletesen tartotta magát
a legnehezebb helyzetekben is Pansy ebben biztos volt. Akár egy bástya. A Malfoy
kastély élő bástyája, tartja a frontot akkor is, ha nincs idehaza senki. Pansy megköszörülte
a torkát, mire Narcissa felnézett rá hideg kék szemeivel. Pansynak meg kellett állapítania
anyósa nem öregszik, egyszerűen kortalan, olyan, mint egy márványszobor, amin nem fog
az idő, egy igazi érett asszony, és nagyon irigyelte őt ezért. Pansy úgy érezte, ő most a két
hónap alatt annyit öregedett, hogy néhány év múlva már rendesen elkezd őszülni, és idő
előtt aszott vénasszony lesz belőle. Elhessegette a gondolatot, és ha már szemkontaktusba
lépett az anyósával, akkor már mondania kellene valamit:
- Khm. Alaina írt levelet- próbálkozott Pansy.
- Igen. Láttam a baglyot- felelte szárazon Narcissa. Pansyt mindig megdöbbentette ez a
tájékozottság, ahogy Narcissa ismert mindent, ami a kastélyban történik, vagy érkezik.
El nem tudta képzelni, hogy ez a nő, aki nem itt élt eredetileg, hogy tudott így együtt
lélegezni a kastély életével, vagy csak az itt töltött idő teszi? Talán ha ő is annyi ideig
él már itt, mint ő, akkor tudni fogja, mikor kinek jött levele, és egyáltalán ki hol
tartózkodik?
- Érdeklődött, hogy tudunk-e valamit- kezdte Pansy, és reménykedett, hogy a nő hátha
elárul egy kis érdekességet, amit ő esetleg nem tud.
- Ez várható volt tőle- jegyezte meg hűvösen Narcissa belekortyolva a borába. Pansy
belátta, hogy anyósát nem olyan fából faragták, mint aki majd elárul neki bármit is. De
hát egy próbát megért.
- Valóban sokáig tart ez a küldetés- pedzegette Pansy.
- Bizonyára indokoltan vannak távol- felelte sértetten Narcissa.
- Én nem is rosszindulatból mondtam- mentegetőzött Pansy. Narcissa megtörölte a
száját a Malfoy-hímzéses szalvétájával, s felállt az asztaltól.
- Gyere utánam!- Pansy megdöbbenve nézett anyósára, de felállt és követte őt a
folyosókon. Lefelé haladtak. Pansy még soha nem járt a fogadócsarnok alatti részén a
kastélynak, hidegre számított, mint minden pincében, de ellenkező irányba ugrott a
hőmérséklet. Igazán ez nem pince volt, hanem egy közönséges szint a föld alatt.
Csaknem ugyanolyan volt, mint a kastély bármely más folyosója. Ennek a végén
azonban egy Malfoy címeres vasajtó zárta el az utat. Narcissa egyetlen pálcaintéssel
kinyitotta, s ahogy Pansy belépett az ajtó azonnal becsukódott, bonyolult
zárszerkezetek sorát aktiválva. Pansy meg is lepődött, hogy nyílhatott ki ilyen gyorsan
egyetlen pálcaintésre, de nem volt ideje átgondolni, mert Narcissa szembefordult vele.
Minden bizonnyal egy kis előtérben voltak, mert a falak teljesen üresen árválkodtak.
- Nyújtsd a kezed!- szólt rá Narcissa és miután Pansy engedelmesen a kezébe adta a
sajátját, Narcissa egy kis fiolát az ujjhegyéhez érintett, ami megszúrva az ujját egy
cseppnyi vért szippantott magába. Pansy felszisszent a hirtelen fájdalomra és értetlenül
nézett Narcissa szemébe. De a nő nem szólt semmit csak a kis fiola tartalmát a
kilincsre cseppentette és halk varázsigét mormolt a következő ajtóra szegezve a
pálcáját. Pansy csak ekkor vette szemügyre a következő ajtót, amin a Malfoy címer
aranyból készült, és ezüst kígyók kavalkádja futotta körbe. Narcissa befejezve a
műveletet ismét felé fordult.
- Bizonyára hallottál a Malfoyok ékszergyűjteményéről. Az ajtót csak az nyithatja ki,
akinek Malfoy vér folyik az ereiben. Mostantól teljes bejáratú tagja vagy a
kincstárnak. A jegygyűrűd nélkül azonban ne is próbálkozz a kinyitással, mert nem
fog sikerülni. Az igazi Malfoyok, persze kinyithatják anélkül is, de mi - akik csak
beházasodtunk- csak jegygyűrűnkkel adhatunk bizonyosságot. Igaz most már a te
véredet is Malfoynak tekinti, de a gyűrű szentesíti ezt. Próbáld meg!- Pansy először
bal kezével próbálta lenyomni a kilincset, de az nem engedte. Másodjára jobb kézzel
nyomta le és az lassú mozdulattal kitárult.- Mondanom sem kell, ha a véred nem lett
volna elfogadtatva, akkor már halott lennél az első próbálkozás után- mosolygott
gúnyosan Narcissa, és mögötte belépett és az ajtó tompa puffanással becsukódott.
Pansy szájtátva nézett körbe a végeláthatatlan teremben, amiből egy következő nyílt.
Vitrinek sokasága a falak mentén, és a teremben hosszú oszlopokban. Pansy a mellette
álló első vitrin mellé lépett, és a vitrin belső megvilágításában, csillogó brosstűk
szebbnél szebb sokasága csillogott felé.
- Elképzelhetetlen nemde?- vonult át a termen Narcissa.- Ez az első terem, ahol a
kevésbé értékes darabok vannak. A második teremben a többszínű és vegyes színű
ékszerek. A harmadikban, a vörösek, negyedikben a kékek, ötödikben a zöldek,
hatodikban a feketék, hetedikben az ezüstös és fehér szín dominanciájú ékszerek. Az
adott teremben elölről hátrafelé haladva növekedik mindig az értékük ezüstből
aranyba. Minden teremben balról jobbra haladva alulról felfelé öltöztetnek az
ékszerek- egy-egy pálcasuhintással a megfelelő irányba adott nyomatékot
mondanivalójának.- Minden ékszer mellett a jobb felső sarokban olvasható egy dátum,
a legutolsó használatának ideje. Szabály, hogy ötven év után használható csak ugyanaz
az ékszer. Például, amit ma viseltél azt legközelebb csak ötven év múlva veheted fel.
Amelyeknek nem járt még le a használatba vételhez szükséges idejük azoknak piros
színű a dátumuk a többi természetesen zöld. Érdekességként említem, hogy a bal felső
sarokban fel van tüntetve azoknak a neve, akik korábban használták az ékszert. A bal
alsó sarokban az ékszer vásárlásának az ideje látható és az ékszer kora. Gondolom,
nem kell mondanom, de megemlítem, mindig az öltözékedhez, és alkalomhoz
megfelelő ékszert válassz.- Narcissa sebes léptekkel haladva Pansyval a nyomában
visszatért az első terembe, minden teremben a fal menti vitrinek fölé helyezett
tükörben jobbról és balról is végig követte alakját, s hol a haját, hol a stóláját igazította
meg. Pansy ezeket teljesen fölösleges műveletnek tartotta, mivel Narcissa megjelenése
ezen mozdulatok nélkül is kifogástalan volt mindig, de Pansy sejtette, hogy anyósa
ezeket csak hiúságból és talán megszokásból tette.- Illetéktelenek nem léphetik át a
címeres ajtókat. Ha próbálkoznának azokra halál vár. – Visszazárult mögöttük a külső
vasajtó is, s hallatszott a zárak halk kattogása, ahogy forogva egymásba kapcsolódtak.
- Hamarabb is megmutathattam volna már neked, de hát…- Narcissa ismét
megigazította a stóláját, amiből Pansy úgy érezte Narcissa kezdetben dacból Dracora
bízta Pansy megjelenéséhez illő ékszer kiválasztását. – Jó éjszakát!- fordult el a
főlépcső tetején Narcissa és válaszra sem várva sietős léptekkel a lakosztálya felé
vonult. Pansy ebből a menekülésszerű távozásból, arra következtetett, hogy Narcissa
gyorsan túl akart lenni ezen a számára talán kínos beavatáson. De akkor miért nem
Dracora bízta ezt is? Vagy az ilyesmit mindig a Malfoy nagyasszony teszi? Ez nagyon
valószínű, de erről Pansy még nem olvasott a naplókban. Pansy visszatérve a hálójába
úgy döntött, hogy legközelebb egyedül és nyugodtabb körülmények között jobban
szemügyre veszi a hatalmas gyűjteményt, bár meggyőződése volt, hogy ekkora
ékszerállományt talán napokba kerül alaposan feltérképezni. Ámulatba ejtette ez a
pazar pompa és fényűző gazdagság, olyan vagyonokat rejtett a vasajtó, amit a világon
elképzelni sem lehet.
|