Pansy ezen az éjszakán is nyugtalanul és keveset aludt, s mikor kora reggel végre 
elnyomta a kimerültségtől az álom, Dracoval álmodott. Álmában Draco érzelmeit látta, az 
utolsó félig együtt töltött reggel emléke, amikor Draco teáscsészéjében meglátta az ábrát. 
Aztán csak füstöt, ködöt és éjfekete sötétség borult a szemére. Egy elhaló hangot vélt 
hallani, s Draco rekedtes bársonyos hangja csengett a fülében: „Hát Pansy azt hiszem, 
most elkelne a segítség… Keresd meg …a kriptexet…” Pansynak kipattant a szeme és a 
széles franciaágyban férje oldala felé fordította a fejét, de senki nem suttogott a fülébe. 
Pansy értetlenül nézett körbe. Hiszen szinte hallotta, ahogy a fülébe suttognak. Lázasan 
járt az agya miközben benyitott a sötét szobákba. Jól van, koncentráljunk, tehát nincs itt. 
Akkor csakis legilimenciával küldhette az üzenetet. Behunyta a szemét és megpróbálta 
mentálisan küldeni az üzenetet. „ Draco! Draco! Hogy segítsek?” Fenntartva a mentális 
csatornát várta a férfi válaszát, ami nagyon sokára és szinte kivehetetlenül, erőtlenül 
érkezett: „ a kriptexet”.  Pansy várta a folytatást, de nem érkezett. Sikoltva kiáltotta a 
mentális csatornán: „Draco! Draco!”. De nem jött válasz. Pansy visszaült az ágyra és 
gondolkodott. Most mit tegyen? Eredetileg el sem hagyhatná a birtokot. De a férfi 
mindenáron azt akarta, hogy keresse meg a kriptexet. Nem tudta mit tegyen. Felkapott egy 
köntöst, és lesietett a most már bizonyára reggeliző Narcissához. Megerősítést akart kapni, 
de az étkezőbe belépve csak az üres asztalt találta. Már végzett volna a reggelivel? Vagy 
már ő is a lakosztályában reggelizik? Átsietett Narcissa lakosztályába és bekopogott. Egy 
fiatal házimanó jelent meg az ajtóban.
-	A nagyasszonyom nem fogad most látogatókat- s be akarta csukni az ajtót, de Pansy 
megtámasztotta és belökte.
-	Muszáj beszélnem vele- átsietett a hálószoba felé, ahol az ágyban feküdt a most 
meglepően sápadt és nyúzott arcú Narcissa.
-	Beszélni szeretnék önnel- állt meg Pansy az ajtóban és ledöbbenve nézte, a most 
betegesnek tűnő Narcissát, aki hevesen felült, de megakadt a mozdulatban a 
valószínűleg erős fájdalomtól. Ó igen a Malfoy büszkeség nem engedi, hogy gyenge 
állapotban lássa bárki is.
-	Nem adtam engedélyt, hogy a lakosztályomba lépj!- sziszegte fagyosan Narcissa.
-	Draco veszélyben van. Az előbb a segítségemet kérte.
-	Kétlem.
-	Nem baj. Tudja, hogy hol vannak?
-	Ugyanannyit tudok, mint te- ejtette erőtlenül a kezét párnájára Narcissa.
-	Meg kell őt keresnem.
-	Nem teheted. Ha elhagyod a birtok védelmét, az utolsó Malfoyt is veszélybe sodrod. 
Ezt akarod? Az unokám életét kockáztatni?
-	Nem. De Draconak most szüksége van rám. Indulok, még ebben az órában.
-	Nem teheted! Pansy Parkinson Malfoy! A legnagyobb ostobaságod követed most el! –
kiáltotta a távozó Pansy után. Pansy kapkodó mozdulatokkal kanyarította magára 
fekete talárját, magához vette a pálcáját, és utasította Ainet, hogy hozza ki a raktárból 
a seprűjét. Pansy tudta, a Malfoy címeres hintó bárhol elég feltűnést keltene, és ő 
feltűnni akart most a legkevésbé. A csillagvizsgáló teraszáról lökte el magát, és 
emelkedett a magasba. Először is meg kell tudnia, hol lehet Draco. Bár ha a kriptexet 
követelte, akkor valószínűleg nincs nála. Mi történhetett? A legjobb lesz, ha Alainaból 
kiszedem, amit tud, nem valószínű, hogy sokat, de mindenképpen többet tudhat 
Narcissánál és nála. Pansy reménykedett benne, hogy Piton és Alaina szerelme 
erősebb, ugyanakkor sokkal meggondolatlanabb. És Alaina könnyebben kikotyog 
bármit is, ha már megbízik benne. A vidéki Piton kastélyban láthatólag nem vártak 
látogatót. A zsaluk behúzva, minden ajtó elreteszelve, az egész kastély lakatlannak 
tűnt. Pansy reményvesztetten szállt le a seprűjéről. Piton védővarázslata a barátokat 
beengedi, s egyben jelzi is a bent lakóknak, ki érkezik, mégsem várta őt senki a 
kapunál. Türelmetlen és erőszakos kopogással verte a kígyófejes kopogtatót. 
Tenyerével dörömbölt a bejárati ajtó fáján, úgy hogy keze már kivörösödött. Ekkor 
halkan résnyire kinyílt az ajtó. A rémült tekintetű Alaina állt vele szemben.
-	Egyedül vagy Pansy?-suttogta.
-	Persze, hogy egyedül, engedj már be!- tolta be erőszakosan az ajtót, s Alaina sietve 
becsukta maga mögött.- Mi ez a halotti csend nálatok? Azt hittem elmenekültetek.
-	Nem nem. Egészen másról van szó- karolt bele Alaina és gyorsan a pince felé húzta. – 
Ha bárki keresne azt akartuk, hogy elhiggyék, nem vagyunk itthon, és elutaztunk, 
messzire. Ugyanis Perselus elég rosszul van.
-	Hát itthon van? Miért nem írtad?
-	Nem írhattam le. A leveleket átvizsgálják azt hittem, tudod.
-	Nem nem tudtam- torpant meg Pansy.
-	Igen. Azt gondoltam azért írod a válaszodban azokat a mondatokat, hogy te is csak 
álcázod, mekkora a baj.
-	Miféle baj van?
-	Perselus hazajött, de nem egyedül. Luciussal- s beinvitálta a föld alatti pincerendszer 
egyik szobájába.
-	Az apósom?- Pansy gyorsan az egyik fotelnek támaszkodott, amint meglátta a 
szobában a két férfit. Halottsápadt arccal mozdulatlanul feküdtek, teljesen élettelenül.
-	Élnek?- rebegte elfehérdett ajkaival Pansy.
-	Igen. De nagyon legyengültek. Nem a fehér mágusokkal csatáztak Pansy. Hanem egy 
ismeretlen sötét erővel. Akik a Sötét Nagyúr ellen fordultak.
-	Egykori hívek?
-	Talán. Valószínűleg olyanok, akik tartanak a tisztogatásoktól. Félvérek, negyedvérek. 
Meg még ki tudja milyenek. Akik egykor még szolgái voltak, de most fenyegetve 
érzik magukat. Hiszen ismered a Nagyúr elképzeléseit. Aranyvérű társadalmat akar. 
Elpusztítva minden más varázslót a földről. 
-	De akkor Piton. Hiszen ő is félvér.
-	Valóban.- Alaina helyet foglalt a Pansyval szemközti fotelban.- Perselus nekem sem 
mond el mindent. Valójában azt sem tudom ő melyik oldalon harcolt. Annyi bizonyos, 
hogy ezek a keverékek, ugyanazt akarják, amit a tisztavérűek. A másik csoportot 
legyilkolni. Ezzel megszűnik az ő fenyegetettségük.
-	A varázsvilág önmagát pusztítja el- suttogta kísérteties hangon Pansy. Alaina csak 
erőteljes bólintással válaszolt, s a két nő egyetlen perc alatt megértette egymást. 
Körülöttük elszabadult a pokol. A Nagyúr saját csapdájába bukik bele. Ő maga hozta 
létre az ellenfeleit. Pansy akaratlanul is a torkához szorította a kezét, s kimeresztette a 
szemeit.
-	És Draco?- légvétel nélkül meredt Alainara üreges szemekkel, nem is látta a lassan 
lelkébe maró rettegéstől.
-	Erősnek kell lenned Pansy.- Alaina hozzálépett és megragadta a vállát.
-	Meghalt?- hagyta el a halk sikoly Pansy torkát. Közel állt egy hisztérikus rohamhoz. 
Erős idegzete most egyetlen pillanat alatt összeomlott.
-	Nem – rázta meg gyengéden Alaina.- Illetve nem tudjuk. Figyelj!- ismét megrázta, de 
Pansy szempillái csak megrebbentek, üveges tekintetét nem vette le arról a pontról, 
amin kitartóan szemeit tartotta.- Egyáltalán nem biztos, hogy meghalt. Sőt ha most itt 
vagy, akkor az azt jelenti, hogy él. Miért jöttél?
-	Draco kapcsolatba lépett velem, de nagyon gyengének tűnt. Ha nem is halt meg 
bizonyosan haldoklik.
-	Perselus annyit mondott, hogy Luciust nem a fia mellett találta, pedig biztosan egymás 
mellett harcoltak, legalábbis úgy ismerem a Malfoyokat. Perselusnak sem volt ideje 
sem ereje ahhoz, hogy ott a keresésére induljon. Látod ők is milyen állapotban vannak. 
Perselussal csak mentálisan tudok beszélni, ha félig eszméleténél van. Annyit tudott 
mondani, hogy a bájitalának köszönhetően még volt annyi ereje, hogy elvonszolja 
magát a teljesen kihalt csatatérről, akkor vette észre Luciust, a bájitalát megfelezte 
vele. Lélek és akaraterősítő főzet. Ha nincs vele most egyikük sincs itt.  Keresték 
mindketten a közelben Dracot, de hiába, nem találták és legyengülten semmit sem 
tehettek ők is odavesztek volna. 
-	Ott hagyták. Édes Merlin!
-	Figyelj, megkeressük ígérem. 
-	Miért nem írtad, hogy Lucius itt van?
-	Légy eszednél! Valószínűleg elkapták volna a baglyot, és akár meg is támadhattak 
volna. Jobb így, hogy most senki semmiről nem tud. A Sötét Nagyúr is megsérült, 
persze csak könnyebben. A katonáit küldte a sűrűbe, ahogy látta milyen túlerővel 
szemben állnak visszavonulót fújt, de akkor már késő volt.
-	Hol van az a tisztás?
-	Nem tudom. – Hörgés hallatszott az ágyak felől. A nők felkapták a fejüket. Alaina 
Pitonhoz, Pansy Luciushoz rohant. Lucius tért magához. Pansy föléhajolt.
-	Pansy!- Lucius csak tátogta a szavakat, így Pansy egészen az arcába hajolt, hogy értse, 
amit mond.- Folyó mellett. Draco… Élet és halál közt lebeg.
-	Ne beszéljen, kímélje magát! – csitította Pansy.
-	Nem!- Lucius minden erejét összeszedve szinte kiáltotta, s mellkasa csak sípolt az 
erőlködéstől.- Sietned kell. A kriptex. Ugye tudod, miről van szó?
-	Magánál van?- Pansy izgatottan kereste a követ, de Lucius megragadta a karját.
-	Nem. De csak te tudod kinyitni. Draco azt mondta, tudod a jelszót.
-	Hazudott. Nem tudom a jelszót.
-	Tudnod kell! Azt mondta csak te tudhatod!- mélyesztette szigorúan a szemeit Lucius 
Pansy sötét szemeibe.- A hely ahol harcoltunk nem létezik. Aki ott maradt örökre ott 
marad. 
-	Nem. Nem tudom, nem hallgattam meg, pedig el akarta mondani.- Pansy szeme 
elfátyolosodott, ide-oda kapkodta a szemeit a huzaton, s hozzá hevesen rázta a fejét.
-	Ne hisztériázz!- Lucius erősen megrázta a menyét.- Szándékosan elszakították tőlem 
Dracot a harc közben ez biztos. Soha nem hagyjuk a másikat magára. Kerestem, de 
nem találtam sehol. Nem gondolod, hogy otthagytam volna a fiam, ha tudom, hogy 
megmenthetem. Egyszerűen elvesztettem a szemem elől. Draco a harc előtt azt 
mondta, ha nem tér vissza velem, adjam át az üzenetét. „Ne feledd a kriptexet! S tudod 
milyen fontos a név.” 
-	Tudja, hogy hol van?
-	Neked kell megtalálnod.- Lucius ereje elhagyta és elájult. Pansy tehetetlenül nézte a 
hosszú szőke hajú férfit. Alaina megrökönyödve figyelte kettejüket, s látta, hogy 
Pansy szemei most nem hisztérikusan kapkodnak a szoba berendezési tárgyai között, 
hanem lázasan gondolkozik, így csendben maradva várt. Pansy fel-alá járkált, s 
időnként bosszankodva toppantott a lábával. Miért nem voltam engedékenyebb azon a 
reggelen? Egészen biztosan el akarta neki mondani a jelszót. Vagy mégsem? És miért 
olyan fontos a kriptex? Mindketten azt sugallták, ha megtalálja a kriptexet, akkor 
megtalálja Dracot is. Na jól van, kezdjük a kriptexel. Ha megvan, akkor ráérek 
gondolkodni a jelszón. De sietnem kell. Ezt Lucius is mondta. Hol lehet? Lucius első 
mondata az volt, hogy a folyó mellett. Milyen folyó mellett? Kutatott az emlékei 
között, mely folyóra gondolhatott a férfi. Derengeni kezdett előtte egy kép. A roxforti 
utolsó évükben az egyik roxmortsi hétvégén a fiúnak furcsa ötlete támadt. Hagyjuk ezt 
az unalmas falut, a kiskocsmáival és ostoba boltjaival, menjünk egy sokkal jobb 
helyre. Az elválaszthatatlan mardekáros négyes így együtt hopponált egy roxmortsi 
szűk utcából. Draco egy erdei folyópartra hopponáltatta őket. Pansy körbe fordult. 
Arra számított, hogy egy komorabb tájra jutnak. De a folyó tiszta víze, a lombok 
között beszűrődő avarban táncoló napfény, a béke szigetének tűnt. Pansy Dracora 
nézett, aki intett a fejével, hogy hagyják magukra a süteményekkel megpakolt Crakot 
és Monstrót, s lépjenek le nélkülük. Pansy követte a vékony fiút, fekete vékonypántos 
bőrcipőjével az avaron csúszkálva. A fiú egy sziklára ült, figyelte, hogyan verődnek 
vissza a napsugarak a víz tükrén. Pansy lekuporodott mellé és ő is a vizet fürkészte. 
Hihetetlen nyugalom áradt szét benne. A fiú megérintette a gondolathullámaival.
-	„Félsz Pansy?”
-	„Itt, hogy lehetne félni?”- Draco bazsalygott az orra alatt.
-	„A jövőtől.”
-	„Nem tudom, ezen még nem gondolkodtam” –megráncolta a homlokát.- „A roxfort 
után biztos furcsa lesz minden. Megváltozik az életünk.”- Már csak két vizsgájuk volt, 
a következő héten végleg elhagyják az iskolát.
-	„Megkapom a jegyet”- dobott egy követ a vízbe Draco, és figyelte a vizet, ahogy a kő 
hullámokat keltett a felszínén.- „Még a nyári napforduló előtt.”
-	„Ez jó nem? Biztos örülsz.”- Pansy lesütötte a szemét, s átadta magát annak az 
élvezetnek, hogy a nap felmelegíti szemhéját, vörösre változtatva a lehunyt pillái 
mögötti sötétséget.
-	„Én rettegek”- jött a gyér vallomás Dracotól. Pansy nem válaszolt. Nem tudta mit 
felelhetne. Neki is kettős érzései voltak a Nagyúrral kapcsolatban. Istenítette és 
rettegett tőle ő is. De nem akarta ezeket az érzéseket erősíteni a fiúban ezért elzárta 
ezeket a fiú elől. Megcsapta a fiú felől érkező szellő illata, ami a fiú citrom és menta 
illatát hozta magával. Pansy magának sem vallotta be, de hiányozni fog neki a fiú 
közelsége, az illata, a beszélgetéseik, az együtt töltött idők. Teljes bensőjét betöltötte 
ez az illat, s hirtelen megérezte a fiú ajkát a sajátján.
-	Draco! Nem kellene visszamennünk?!- harsant fel a kiáltás a hátuk mögött. Pansy 
kinyitotta a szemét, és pillantása találkozott a világ legcsodálatosabb szürkéskék 
szempárjával. Draco felállt s szembefordult az érkezőkkel. Pansy is hasonlóan 
cselekedett.
-	De igaz. Menjünk.- Dracoval visszahopponáltak roxmortsba. Nem tudta eldönteni, 
hogy csalódott vagy örült, hogy megzavarták ostoba barátai az előbb. Majdnem olyat 
tett, amire nem lett volna értelmes magyarázata. Pansy igaz, hogy követte mindenben 
bármit is tett, és társaságban mindig körülötte viháncolt, de amint ketten maradtak a 
lány megváltozott. Inkább hallgatott, ha úgy érezte a fiú csendre vágyik. Soha nem 
volt kellemetlen vagy kínos a hallgatás közöttük. Kiválóan gondolkodhattak egymás 
mellett, úgy hogy a másik ezt nem zavarta meg. És beszélgettek. Sokat. De 
mentálisan. Így senki nem érzékelhette. A többiek nem értettek úgy a legilimenciához 
mint ők, és nem is használták olyan előszeretettel, mint ahogy azt ők ketten tették. Ha 
valaki látta, amint a klubhelység két végéből egymással szemeznek, azt hitték ez csak 
a nyílt titok, vagyis hogy ők együtt vannak. A valóság azonban az, hogy köztük soha 
nem volt testi kapcsolat. Mégsem tettek semmit a pletykák ellen. Hagyták, hogy a 
többiek azt higgyék, amit akarnak. Így a többség elfogadta, hogy ők együtt járnak, s 
nem is próbálkoztak egyiküknél sem. Egymás páncéljai voltak mások ostroma elől. 
Draco ezért is döbbent meg az előző cselekedetén, mert igazán soha nem gondolt a 
lányra abban a tekintetben, hogy miért ne lehetne több is köztük. Valahogy 
intellektuális kapcsolat volt köztük és ez tökéletesen kielégítette őket. Mások előtt a 
lány kacérságát, hisztirohamait, féltékenységi jeleneteit inkább játéknak tekintette, 
színészi játéknak, amit megtűrt, és ő is belement. Most ha nem zavarják meg őket, 
majdnem megcsókolja. Soha nem beszéltek egymásnak arról, mit gondolnak a 
másikról, miért van az, hogy mások előtt és egymás közt teljesen mások. Nem akarták 
ilyesmivel bonyolítani az ő különös kapcsolatukat. Pansy elmosolyodott egykori 
önmagán. Az első csók Dracoval, ami nem is csók volt csak egy rövid pilllangó-
rebbenésnyi ajak összeérintés. Nem beszéltek erről, s szinte búcsú nélkül váltak el 
hetedik év végén. A King’s Cross pályaudvaron Draco szülei válla fölött még ránézett, 
és átlökte a gondolatpamacsot Pansynak. „Ég veled! Még látjuk egymást.” Pansy 
bólintott felé és legközelebb már az eljegyzésüket előkészítő összejövetelen 
találkoztak. A nő megrázta magát. Csak erre a folyóra gondolhatott a fiú. Pansy 
feltépte az ajtót és kiviharzott. Alaina utánasietett és a bájitalraktárnál érte be.
-	Nyisd ki!- bökött az engedetlen ajtóra Pansy. Alaina nem kérdezte miért, elmormolta 
magában a feloldóbűbájt. Pansy belépett és idegesen kotorászni kezdett a 
szekrényekben.
-	Mit keresel Pansy?- kérdezte bizonytalanul Alaina.
-	Bármit, aminek hasznát vehetem.- Lekapott erősítőfőzeteket, sebgyógyítókat, s sorba a 
talárjába süllyesztette őket. Ügyet sem vetve Alainára kisietett a kastélyból. 
-	Pansy várj!- sietett utána Alaina, s bereteszelte pálcasuhintásával a főkaput.- Veled 
megyek.
-	Erre semmi szükség.
-	Dehogynem. Nem mernék Draco szemébe nézni, ha hagyom, hogy terhesen egyedül 
kószálj - lihegte Pansy sarkában. 
-	Jó, ha velem akarsz jönni, honnan lehet már hopponálni?- torpant meg Pansy. 
-	Az után a mérföldkő után - mutatott a távolba Alaina. Pansy már sietős léptekkel 
haladt a kő felé. De lassított a léptein és terebélyesedő hasára tette kezét. Arca egy 
rángás kíséretében eltorzult.
-	Fejezd be!- morogta a hasára lenézve.
-	Valami baj van Pansy?- Alaina aggódva kereste Pansy tekintetét.
-	Nincs semmi. Csak akaratos, mint a Malfoyok - dühöngött Pansy és továbblépett. A 
mérföldkövön áthaladva megfogta Alaina karját, és felidézte a folyóparti helyet. 
Erősen koncentrált, s már érezte is a fojtogató szorítást. Amikor kinyitotta a szemét a 
verőfényes folyóparton állt. Nem messze a sziklától. Fejét felvetve keresgélt varázslat 
után a környéken, de csalódnia kellett. Nem tapasztalt semmi bűbájt a közelben. 
Idegesen a sziklaperemhez lépett, keresgélt a sziklák között. Leguggolt, kezével 
végigtapogatta a kis bemélyedéseket, de ujjai nem akadtak a keresett tárgyra.
-	Nem igaz. Nem igaz!- térden csúszva kezét a vízbe eresztette, ujjaival a víz sodrásába 
keresve a kis henger alakú tárgyat.- Ez nem lehet. Nincs itt a kriptex – kifulladva leült 
a sziklára és a hasában szűntelen mocorgásra tette a kezét.- Hagyd ezt abba! Nem 
tudok tőled gondolkodni - a kicsi mintha megértette volna, a rezgések félbeszakadtak.
-	Pansy biztosan jó helyen járunk? Szerintem az a bizonyos kriptex nagyon fontos lehet. 
Nem hinném, hogy Draco bűbáj nélkül a magára hagyta volna.
-	Ugyan Alaina. Ha bűbájt bocsát rá a támadók rögtön megtalálják. Sőt bárki, aki a 
varázsvilágból erre téved. Ez egy lakatlan rész. Itt senki nem kószál, szerintem ezért 
akarta ide rejteni.
-	Ha annyira lakatlan, akkor mi ez itt?- Alaina az egyik éles peremszegélyről egy fekete 
selyemanyagot emelt fel.- Szerintem Draco nem ide tette. Gondolkodj, hol máshol 
lehet?- Pansy elvette tőle és elgondolkodva csúsztatta a könnyű anyagot az ujjai 
között. Egészen biztos, hogy méregdrága ez az anyag, nem holmi jött-ment muglié. 
Pansy emlékeibe merülve végigpergette a Dracoval együtt töltött napokat, hova rejtene 
el a férje egy ilyen jelentőségű tárgyat? Elképzelni sem tudta. De úgy érezte, mégis 
csak folyónak kellene lennie az emlékben. Melyik folyót akarta Lucius mondani? Az 
emlékeiben kutatva felelevenedett benne Draco illata, s ismét átfutott a gerincén a 
kellemes borzongás. Most erre nincs időm. Sietnem kell. Nyugalom Pansy 
gondolkodj. Pansy kinyitotta a szemét, és most ismét felfigyelt a kis anyagdarabra. A 
könyökén támaszkodva pont az orra előtt lebegett az anyag. Most már tudatosan 
megszagolta. Az illatot nem képzelte, hanem az anyagból áradt. 
-	Draco mégiscsak itt járt- nézett elszántan Alainára.- A sietségtől biztos beleakadt a 
talárja a hegyes sziklába és elszakadt. Tessék szagold meg!- nyújtotta vissza az 
anyagot. Alaina megszagolta, de semmi különöset nem talált.
-	Ez egyáltalán nem biztos.
-	Megismerem a férjem illatát. Ő volt itt. Ez az ő talárja- ellentmondást nem tűrően 
elszáguldott Alaina mellett, és nagy léptekkel haladt a folyó menti avarban. Alaina 
utánaszaladt. Pansyt kifejezetten bosszantotta, hogy Alaina szerint ennyire nem ismeri 
Dracot, és nem hisz neki. Megbántottan kapkodta lábait. Legszívesebben hazaküldte 
volna a nőt, aki most az idegeire ment. Az erdőből kiérve apró háztetők piroslottak a 
fényben. Pansynak eszébe sem jutott, hogy a közelben akár lakhatnak. Pansy 
végigsietett a kis városka utcáján, s betért egy teaházba. Az erdőből kiérve 
álcázóbűbájt mondott magára, s a jellegezetes és könnyen felismerhető Malfoy 
jegygyűrűt a zsebébe csúsztatta. Nem érné kellemesen, ha rájönnének, hogy a birtokon 
kívül mászkál, ezzel tisztában volt. Rendelt egy teát, s a pincér már épp kihozta, 
amikor Alaina végre utolérte, és lehuppant mellé az alacsony kanapéra.
-	Pansy. Bevárhattál volna. Úgy rohansz, mint egy őrült- szuszogta.
-	„ Ne beszélj hangosan!”- küldte a gondolatot Pansy.
-	„Bocs. Ez tényleg jó ötlet.” 
-	„Na igen.”
-	„Vigyáznod kellene magadra. Mér a hatodik hónapban vagy.”
-	„Nahát. Képzeld, én is tudom. De megpróbálom megmenteni a férjem életét, aki 
valahol haldoklik. Úgyhogy most nem érek rá ilyesmivel foglalkozni.”
-	„Nem kell mindjárt felkapni a vizet”- Pansy intett a felszolgálónak, s kifizette a teáját.
-	Hol van most mindenki, olyan kihalt ez a város- szólt Pansy szőke fürtjeit félresöpörve 
az ablakon kipillantva.
-	Mindenki a vásáron van- felelte mosolyogva a fiatalember.- Nézzék meg nagyon sok 
különlegességet, és régiséget találni!
-	Köszönjük, de csak átutazóban vagyunk - felelte kitérően Pansy. Kiléptek a 
napsütésre, s elindultak az utcán, alig fordultak be a sarkon, amikor rájöttek, hogy a 
vásár kellős közepébe csöppentek. Pansy összehúzva magán a köpenyét a régiségektől 
roskadozó asztalokat szemlélve haladt az utcán. Alaina követte, s időről időre 
körbenézett, nem követik-e őket. A kirakodás felénél járhattak, és Pansy már kezdte 
nagyon unni, hogy állandóan kerülgetnie kell az embereket. Legszívesebben minden 
útjába állóra egy Cruciatust mondott volna, ezzel nyitva utat magának a tömegben. A 
lökdösődésben félt, hogy esetleg baja eshet, de nem mert védővonalat vonni maga 
köré, mert félt, hogy ha varázsló van a közelben azt rögtön megérzik. Egyszerű mugli 
kisvárosnak tűnt, s ezért nem akart semmit kockáztatni, amivel felhívta volna a 
környékre sötét erők figyelmét. Egy öreg, őszes szakállú, háromlábú széken álmosakat 
pislákoló árús előtt haladt el, amikor megakadt a szeme egy csillogó réznyomaton. A 
sok kacat között ismerősnek tűnt előtte az arasznyinál alig nagyobb kis henger. 
Elakadt a lélegzete, és visszalépett az árus asztalához. A szorosan nyomában haladó 
Alaina így beleötközött. 
-	Segíthetek hölgyeim?- csillant fel a kereskedő szeme. Pansy szemügyre vette, s 
azonnal felismerte a Draco kezében látott kriptexet. Már nyújtotta a kezét a kriptexért, 
amikor egy kislány furakodott elé és lekapta a kriptexet az asztalról.
-	Ezt vedd meg nekem anya!- Pansy azonnal a talárjába nyúlt a pálcájáért, hogy 
nonverbális átokkal Avada Kedavrát mondjon a kis szemtelen gyerekre. De türtőztette 
magát, és a gyerek anyjára nézett.
-	Sajnálom, de mi voltunk itt hamarabb, és én is ezt szeretném megvenni.
-	Nos lehet, de a lányom mondta hamarabb, hogy ezt szeretné. Természetesen 
megveszem neked kincsem. Mennyibe kerül?
-	50 font - mosolygott nyájasan a kereskedő. Pansy nem hagyhatta, hogy az orra elől 
elhalásszák, az egyetlen esélyt, hogy megtalálja a férjét, ezért félretéve a két nyelvére 
settenkedő Avada Kedavrát a gyerekre Imperiust szórt a köpenye zsebében 
odairányítva pálcáját.
-	Mégsem kell anya. Nem is tetszik - csapta vissza az asztalra a gyerek a könnyű kis 
fémszerkezetet. Pansy megfojtotta volna akár puszta kézzel a gyereket, amikor látta 
milyen értéktelenül bánik az értékes, törékeny darabbal, de visszafogta magát, s csak 
ujjai fonódtak erősebben a pálcájára. 
-	Jól van, ha nem hát nem- vonta meg a vállát a nő és távoztak.
-	Kérjük a kriptexet - intett a kereskedőnek Pansy. S markába szorította a kecses 
törékeny kincset. A kereskedő fejében végigkutatott, hogy talált a Kriptexre. Igen, ott 
volt a sziklák közt a férfi a folyóban horgászott, amikor ráakadt. Az ostoba élete utolsó 
hibája volt. De Pansy most félretette bosszúvágyát. Tudta, hogy itt most galleonnal 
nem ér semmit. Ezért a férfiból egy rövid Exmemoriannal kitörölte a kriptexxel 
kapcsolatos emlékeit és az már bambán és értetlenül, figylet rájuk. Alaina nem 
avatkozott az eseményekbe, s pontosan nem tudta, mik történtek, de sejtette, hogy 
Pansy némi varázslattal manipulálta az eseményeket.
-	El kell tünnünk innen - sziszegte Pansy a fülébe, s visszasiettek az erdőbe.- Alaina 
menj vissza a kúriátokra. Én is a Malfoy birtokra megyek. Luciusért fogunk küldeni, 
amint lehet. Ha bármiben segíthetsz, szólok. - Pansy meg sem várta mit reagál az 
elképedt Alaina, máris hopponált a Malfoy birtok határába. Gyalog kellett megtennie a 
hosszú utat, mert a seprűjét Pitonéknál hagyta. Most nem is győzőtt szitkozódni ezen. 
A park felől a hátsó bejáraton lépett a kastélyba.  Egyenesen a lakosztályába rontott és 
a dolgozószobájában leült az írósztalhoz. Kezének szorítása végre engedett a 
kriptexen. Tudta, hogy nagyon gyorsan meg kell fejtenie, hogy mi lehet a jelszó. A 
fenébe Malfoy, adhattál volna egy kis segítséget! Gyerünk Pansy gondolkodj! 
Egyszerű számmisztikai logika kell hozzá. Minden tárgyból jó voltál ez is meglesz. 
Töprengve forgatta a kriptexet a kezében. Végigsiklott a szeme a betűsorokon. Hat 
betűs szó. Egy szó, amit csak ő tudhat. Mi lehet az? Draco azt akarta aznap reggel, 
hogy lássa a kriptexet. Hogy tudjon róla. De miért nem suttogta a fülébe a jelszót? 
Pansy tisztában volt vele, ha a férfi nagyon akarta volna, lett volna lehetősége 
megmondani neki a jelszót vagy legalább mentálisan átküldeni. Vagy megtette? Csak 
ő nem figyelt? Nem, ez is egy kínzás. Azt akarta, hogy szenvedjen, amiért elutasította, 
amikor nem kellett volna. A férfi csak gyötri ezzel a kriptexel, hogy belehaljon az 
önsanyargatásba és lelkiismeretfurdalásba, hogy lám lett volna lehetősége 
megmenteni, ő mégsem tette. Pansy szeme előtt összefutottak a betűsorok. 
Összeszorította a szemhéjait. Nem, nem gyengülünk el. Gondolkodj már Pansy! 
Lucius azt mondta Draco üzenete: tudod milyen fontos a név. Tudod milyen fontos a 
név? Malfoy? Hat betűs szó. De túl egyszerű lenne. Erre bárki rájöhetne. Lucius pedig 
azt mondta, csak ő tudhatja a jelszót. Szikla? Ez is hat betűs. De ha tegyük fel az illető 
pont ott találja, és tudja is mi az, akkor ez is egyszerű. Olyan szónak kell lennie, 
amiben Draco biztos, hogy csak ő tudhatja. De mi lehet az a szó? Egyáltalán nem 
tudott volna olyat mondani, amiről csak ő és Draco tud. Ami hat betű és 
mindkettőjüknek sokat jelent. Van bármi is, ami mindkettőjüknek sokat jelent? 
Nagyúr. Na igen. De ennek a szónak mégiscsak bizalmasnak kell lennie. A fenébe 
Draco! Mi lehet az, ami a kriptexben van? Talán egy titkos varázsige? Draco 
segíthetnél egy kicsit. Az egyetlen, ami utalás a jelszóra az a mondat, hogy „tudod 
milyen fontos a név.” Ezt pedig biztos a Malfoyokra érti ez tuti. Egyedül Luciusnak 
hatbetűs a neve, de Pansy ezt rögtön elvetette, hogy saját apja nevét adná jelszónak 
Draco. Akkor talán monogrammok. Mint D.M. L.M. és ki a harmadik? Narcissa vagy 
ő?  Fontos a név. De ezek akkor is primitív dolgok. Túl egyszerűek. Túl 
kiszámíthatóak. Ennek a jelszónak egészen bizalmasnak kell lennie, olyannak, amit 
Draco soha senki előtt nem vallott be, amiről csak ő tud, a felesége, és senki más. Mi 
lehet az? Mi az, amiről csak ő tud, és ismer? Pansy rájött, hogy mint egész keresgélése 
során, most is a Dracoval közös élményeikre, emlékeikre és gondolataikra kell 
hagyatkoznia. Jó, merüljünk el a múltban. De az emlékeket most komlexen kellene 
látnia. Ehhez egy merengőre lenne szüksége. Tartanak a Malfoyok merengőt a 
kastélyban? Erre sajnos most csak egyetlen ember tud válaszolni neki. Nehézkesen 
felállt, most érezte milyen nehéz is a terhe. Sajnos a kicsivel már nem bírta úgy 
energiával. Sajgó bokával, de átbotorkált Narcissa lakosztályába. Halkan bekopogott, 
ismét egy házimanó nyitott ajtót neki. Nem szólt semmit, Pansy határozott léptekkel 
átvágott a szobákon a hálószoba ajtaja nyitva volt. Narcissa az ágyon ülve olvasott.
-	Szóval visszaértél esztelen ámokfutásodból - nézett rá hidegen.
-	Igen. Amíg maga a párnái között heverészve töltötte a napot, én találkoztam Luciussal. 
Életben van. És megtaláltam ezt - felemelte a kezét, amelyikben a kriptexet tartotta. 
Narcissa nem mutatta ki érzelmeit, s először úgy tünt nem válaszol, de végül kibökte.
-	Most azért jöttél, hogy vagdalkozz vagy esetleg értelmes célja is van a 
látogatásodnak?
-	Szükségem van egy merengőre, hogy megfejtsem a jelszót - fonta keresztbe a karjait 
maga előtt Pansy. Narcissa arcából ítélve azt hitte, elutasítja a kérést. 
-	Kérem a fiáról van szó. Bár ha nem akarja élve viszontlátni, akkor nem kell segítenie - 
jegyezte meg Pansy gúnyosan. Narcissa lehunyta a szemét, s fejét hátrahajtva 
válaszolt.
-	Jól van. A csillagvizsgálóban van a merengőm, használd azt!- kinyitotta a szemét és 
jelentőségteljesen Pansyra nézett.- És ha már ott vagy akkor mélyülj el a csillagok 
vizsgálatában is.- Pansy lenyelte a sértést és lebegő talárral távozott. Botladozva 
felsietett a csillagvizsgálóba. Az egyik ablak előtt ott állt egy karcsú kovácsoltvas 
asztalkán a merengő. Pansy a pálcáját a halántékához illesztette, és kihúzott néhány 
ezüstszálat. Megpöccintette pálcájával a merengőt, mire abban kavarogni kezdtek a 
gondolatok. Látta a sziklán magukat, az esküvőjükön, a sötét Nagyúr előtt, a 
születésnapi bálon, a zeneteremben, és az utolsó együtt töltött reggelükön. Mi a közös 
mindegyikben? Mi az, ami ott van a szeme előtt, és mégsem látja? Mert biztos, hogy 
egyértelmű dolgonak kell lennie, Draco és Pansy gondolataiban és kapcsolatában, ha a 
férfi ennyire biztos abban, hogy tudja a jelszót, anélkül, hogy különösebb megerősítést 
vagy utalást adott volna rá. De mégiscsak kellett utalnia. Nem mindig, de ott kellett 
lennie. Pansy kereste az apró láncszemeket, amik összeállva megalkothatnák az 
egészet. Mi kerüli el ennyire a figyelmét? Figyelte a beszélgetéseket, a szavakat. Lehet 
nem is szavak szintjén kellene keresnie a kulcsszót, hanem az érzések terén? Ez nem is 
rossz vonal. Nézzük az érzéseinket. Mi a közös bennük, mi az, ami kísért minket 
megállíthatatlanul, minden lépésnél? Mi van mindig mögöttünk, mi az, ami ott lebeg a 
levegőben, bármikor együtt vagyunk? Egyetlen pillanat volt, amikor őszinték voltak. 
A zeneteremben. Előhalászta az emlékek közül, s figyelte magukat a merengőben. 
Már derengett neki mi az az érzés. Hát persze. Ez lesz az. Pansy kiegyenesedett és az 
asztalnak támaszkodott. Egészen biztos. Mindegyikben ott van az a bizonyos közös 
érzés: a rettegés. Pansyt kirázta a hideg. De sajnos ez a szó nem nyitja a kriptexet, 
ugyanis hosszú. Akkor talán egy szinonima. De melyik? Félelem? Halál? Egyik sem 
hat betűs. A fenébe! Pansy az asztalra csapott és idegesen járkálni kezdett a kör alapú 
csillagvizsgálóban. Draco te szemét! Hát mi más közös volt ezekben az emlékekben? 
Nem hinném, hogy valami pozitív élményre gondoltál. Az lehetetlen. Hiszen nekem 
sem ezek jutnak eszembe. És persze teljes zsákutcában vagyok, mert melyik ugyan az 
a szó, amiben a monogram is szerepel és hat betűs. Pedig érezte, hogy a megoldás ez 
lenne. Soha nem mondták ki a szót, de ott volt a levegőben. A sziklán a fiú pedzegette 
is. Ezt csak ők ketten tudják valóban. Az esküvőjükön is ott lebegett. A Nagyúr 
születésnapján, minden e körül forgott, szinte a körül keringőztek. A zeneteremben ott 
dübörgött minden akkordban, minden hangban a szó: rettegés. De Draco a francba ez 
nem nyitja a kriptexet! Mi a hiba? Hiszen a reggelinél a teafűben ott volt a jel. Mi más 
lehetne? Te is ismered a jelet én is. Biztos, hogy ez az. Ezt soha senkinek nem 
vallottuk be csak egymás előtt. Mindig ott volt velünk, ezt lélegeztük be levegő 
helyett. Merlinre, hát mi a hiba, miért nem jó ez a szó? Pansy idegesen csapkodta a 
csillagvizsgáló csupsz kőfalát, toporzékolt törni-zúzni tudott volna tehetetlenségében. 
Érezte, hogy ott van a megoldás kapujában, és mégsem tudja megfejteni. Erőtlenül 
rogyott le a merengő melletti székre. Ráborult az asztalra, és testét rázta az elfojtott 
zokogás. Nem tudja megfejteni. Draco várja, hogy kimentse, és lám abba a hibába 
esik, mint az undorító felszínes szerelmesek. Cserbenhagyja a férfit. Nem. Ezt nem 
lehet.  Pansy felvetette a fejét, és szórakozottan a merengőt kezdte igazgatni az 
asztalon. Mit tegyen? Oldalt fordítva fejét kinézett az ablakon. A párkányon egy 
hosszú távcső állt. Pansy sejtette, hogy Narcissa rendszeres látogatója a 
csillagvizsgálónak, hiszen azon a bizonyos estén is a torony felé igyekezve botlott 
bele. Tehát itt tölti Narcissa Malfoy a fél életét. A toronyba zárkózva, és gondolkodva. 
Nem véletlen, hogy itt a merengője is. Pansy belekukkantott a távcsőbe. Minden 
kíváncsiság nélkül kémlelte a képet.  Bizonyára Narcissa hagyta a csillagokra állítva a 
kémlelőt. Melyek ezek? Pansy sosem volt jó asztrológiából, és igazán nem is érdekelte 
ez a tantárgy. Otthon nem is volt csillagvizsgálójuk, nem úgy, mint a Malfoyoknak. 
Egyáltalán hány varázslócsalád rendezett be csillagvizsgálót az otthonában? Pansy 
egyet sem ismert. Pansynak eszébe jutott, amit néhány órával ezelőtt Narcissa 
mondott. „Mélyüljön el a csillagok vizsgálatában.” Igazán nagy humora van. De mi 
van, ha ezzel titkon utalni akart valamire? Nem akarta, hogy Pansy rájöjjön segíteni 
akar neki? Talán titkon mégiscsak támogatta az anyósa a mentőakcióját? Azt Pansy 
tudta, hogy Draco, akárcsak anyja rajongott az asztrológiáért, sokkal jobb volt benne, 
mint ő és igen segített is sokszor Pansynak. Talán Narcissa tudja róla, hogy nem 
erőssége azt asztrológia? Nem is véletlen, hogy a merengő itt áll és a távcső éppen egy 
adott csillagra néz? Pansy úgy döntött sokat nem veszíthet, ha megkeresi az adott 
csillagokat a térképen. A polcosszekrényhez lépett, és keresgélni kezdett. A 
csillagneveknél fellapozva a választott könyvvel visszaült a távcsőhöz. Belenézett és 
élesítette a képet. Keresgélt az ábrák között. Végre ráakadt arra az égboltmásolatra, 
amit a távcsőben látott. Belenézett még egyszer a távcsőbe és megbizonyosodott, hogy 
a megfelelő helyen jár-e. Visszanézett a könyv megsárgult lapjára. Igen ez az. Szeme 
lesiklott a lap aljára, ahol számozás szerint egymás alatt feltűntették a csillagok neveit 
jelentésükkel. Pansy átfutotta a sorokat, s nagyot dobbant a szíve. Kapkodta a levegőt. 
Két csillagnév egymás alatt. Mindkettő hat betűs. Az első Phobos vagyis félelem. A 
másik Deimos azaz rettegés. Draco üzenete az volt, tudod a név fontos. D. M. Tehát a 
Deimos. Mégiscsak a rettegés. Csak latinul. Remegő kézzel vette kezébe a kriptexet. 
Agyán lázasan újból végigpergette, hogy helyesen ítéli-e meg a dolgokat. Bólintott 
egyet nyomatékot adva elhatározásának, és elkezdte a betűsorokat forgatni. D. 
körbeforogva a sor halkan kattogott. Nagyot koppanva megállította a D-nél. Mi van ha 
mégis téved? És oda minden? Az utolsó lehetőség, hogy visszahozza Dracot. Remegő 
ujjakkal forgatta a hengereket. Elért az utolsó betűhöz. Most kiderül. Kínzó 
lassúsággal tekerte az ultosó betűsort. Az S koppanva megállt. Pansy behunyta a 
szemét és várta az éles csattanást, ami jelzi, hogy az ecetes üvegcse eltört és 
odaveszett a pergamen. De a henger csak aprókat kattogott, jelezve, hogy komótosan 
forognak benne a fogaskerekek. Majd egyetlen pattanással a henger kettényílt. Pansy 
izgatott megkönnyebbültséggel babrált remegő ujjaival, hogy kivegye az összetekert 
kis pergamendarabot, amint egészében a kezében volt, erős rántást érzett a köldökénél, 
és elsötétült minden. Amikor könnyed huppanással földet ért már nem a Malfoy 
birtokon volt. Körbenézett és az álmában látott helyen találta magát. Hideg, nyirkos 
levegőt lélegzett be, füst és köd borított mindent, s ahogy Pansy körbenézett, körülötte 
élettelen testek hevertek. Pansy rémülten felpattant. A pergamen egy zsupszkulcs volt. 
Valószínűleg Dracohoz. Akkor itt kell valahol lennie. Pansy kerülgetve a holttesteket, 
a férfi keresésére indult, szemével keresve a jól ismert arcot, de rá kellett jönnie, így 
nem fog menni. Mind álarcot viseltek. Pansy, hogy megtalálja Dracot kénytelen volt 
levenni a maszkokat. Sorba lekapta a fejeket takaró maszkot. A rémület teljesen a 
szívébe markolt, egyenesen kínzásnak találta, hogy ekkora kínszenvedést kell kiállnia, 
minden álarc mögött a férjét keresve kapkodta le a mozdulatlan testekről a maszkot. 
Idegesen forgott körbe-körbe, hogy melyiket válassza. Némelyik hihetetlen pózba 
merevedve feküdt, arcuk kifejezéstelen, szemük fennakadva, fájdalomtól eltorzultan. 
Pansy úgy érezte, most jutott el az őrület határára. Össze-vissza kapkodta a tekintetét 
levegő után kapkodva. S végre meglátta, amiért jött. Nem volt rajta maszk. Gyönyörű 
ezüstszőke haja a mocskos földre terült. Pansy rögtön észrevette a világító szőke hajat, 
ezer közül is felismerte volna. Ilyen nincs még egy a világon, mint a Malfoyok 
hajszíne. Odafutott a férfihoz és lerogyott mellé. Szemével végigsiklott a testén. 
Csúnyán megtámadhatták, a teste tele volt sebekkel. A saját vérében feküdt. Az arca 
fájdalmas fintorba torzult. Pansy a mellkasára tette a kezét, és egészen közel hajolt 
Draco arcához. Halotta gyenge rendszertelen légzését, s tenyere alatt a gyenge kihagyó 
szívdobbanásokat. Életben van!- ujjongott csendesen. Gyorsan előkotorta zsebeiből a 
főzeteket. Hármat a férfi ajkai közé erőszakolt. Kettővel gyorsan átdörzsölte a testét, 
halk kántálást mormolva hozzá. A mindig tiszta és fényes szőke hajzuhataga, ahogy a 
barna humuszra borult is tökéletesen szép volt. Nem illet csatatérre ez az 
arisztokratikus szépség, még haldoklásban is gyönyörű ezüstfényű haj. Pansy ujjaival 
átfésülte a vékonyszálú hajzuhatagot, s közben elbillent Draco feje. Most látta csak, 
hogy a tökéletes haja hátulról tiszta csatak a vértől és a sártól. Gyors pálcamozdulattal 
leszippantotta a sebről a sárt, s egy hordágyat varázsolt elő. A férfit azonban neki 
kellett áthúznia rá. Erőlködött, s igyekezett vigyázni ne okozzon fádalmat neki. Már 
félig felhúzta a hordágyra, amikor egy rántástól a férfi fájdalmasan felszisszent. Pansy 
sejtette, hogy az erősítő főzet kezd hatni, ezért tért egy pillanatra magához.
-	Pansy! Ha már ilyen szerencsésen megtaláltál, talán magad akarsz végezni velem?- 
suttogta erőtlenül, s Pansy csak mosolygott, hogy most nincs ereje gúnyos 
hanghordozását is hozzátenni.
-	Jól van. Segíthetnél. Ha nem vennéd észre egyedül vagyok. És hat hónapos terhesen, 
ha ilyen nehezeket emelek, akkor itt fogom megszülni idő előtt a gyerekünket a 
hullaszagú csatamező kellős közepén.- Draco csak morgott erre, s leheletnyi erővel, de 
felhúzta magát a hordágyra, s azonnal elájult. Pansy átkarolva Dracot kinyújtotta 
pálcáttartó kezét.
-	Invitó pergamen! - A kis pár centis tekercs a kezébe ért azonnal érezte a lökést. Ahogy 
talajt értek nem volt éppen fájdalommentes. Még Pansy is erős fájdalmakat érzett és 
most örült, hogy Draco ájult állapotában nem érzi ezt. Persze a Malfoy birtokra nem 
lehet hopponálni sem zsupszkulcssal eljutni, úgyhogy a birtokhatáron értek talajt. 
Azonban Pansy meglepetésére egy Malfoycímeres hintó várta őket. 
-	Vingardium leviosa.- Pansy belebegtette a hordágyat a hintóba Dracoval együtt és ő is 
beült. Úgy tűnik Narcissa már várta őket.