A hófehér baldachin függönyös széles ágyon állát támasztva hason feküdt Pansy Parkinson.
 Már percek óta fekete macskája borostyán szempárjával  nézett farkasszemet. Rövid ében 
haja finoman előreborult, s lábait fellendítve, összekulcsolva hintáztatta. Bár a fátyolfüggönyt 
leeresztette, a szobába belépő Mrs. Parkinson tökéletesen láthatta az ágyon heverésző lánya 
alakját.
- Meddig bűvölöd azt a macskát!- szólt a lányára az ajtóból. – Gyere! Indulunk! Apád már 
bepakolta az iskolai holmidat!- azzal el is lépett az ajtótól. Pansy sötét tekintettel nézett anyja 
után, s az ágy puha takarójába fúrta az arcát. Nem igaz. Már megint kezdődhet minden.
 Elegem van ebből!- Pansy bosszúsan fellökte magát, s macskája az ölébe ugrott. Durcás 
képpel lépkedett lefelé a Parkinson kastély széles lépcsőin.

- Pansy Parkinson!- kiáltott a bejárat felől Mr. Parkinson. –Azt mondtam gyere, de nagyon 
gyorsan lányom! Ne kelljen felmennem érted!- Pansy elhúzta a száját, s  azért is lassabban
 vette a lépcsőfokokat. Apja már éppen elindult felfelé lánya szobájába, de meglátta a 
lépcsőfordulóban Pansyt.
- Igyekezz! Nem szeretném lekésni, hogy beszélhessek Lucius Malfoyyal. Na igyekezz!-
 Pansy mellé ért, s Mr. Parkinson finoman megtolta lányát a hintó felé.
- Semmi kedvem már megint eljátszani a kényes kislányt elegem van ebből.
- Te nem kényes vagy, hanem egy isten csapása!- dörrent rá Parkinson a lányára. Kitől
 örökölhette ezt az engedetlenséget? Az anyja soha nem volt ilyen. Haj! Csak a Malfoyok rá
 ne jöjjenek erre!- Beszállt morcos képű lánya mellé a hintóba. - Rendesen viselkedsz 
megértetted? Dracohoz mindig légy nagyon kedves! Ne kelljen elmondanom, hogy miért!
- Hidegen hagynak az üzleti ügyeid apám. Velem ne üzletelj! Hagyj ki ebből!- kiáltott rá
 mérgesen Pansy. Apja keze gyorsan lendült és csattant hatalmas tenyere lánya arcán. Pansy 
szemrebbenés nélkül nézett vissza rá.
- A Malfoyok nem is sejtik milyen rossz üzletet kötnek majd. Te meg ne feleselj
 megmondtam!- förmedt a lányára.- Ha bármi rosszat hallok meglesz a büntetésed tudod
 ugye?
- Igen kiválóan emlékszem- húzta el a száját Pansy, s finoman megtapogatta égő arcát. Apja
 spártai módon képes volt kínozni őt, ha csak a legkisebb engedetlenséget követte el. Lelkileg
 és fizikailag egyaránt gyötörte, s Pansy belátta, ha ellenére van is, de engednie kell apja 
akaratának, amíg nem használhat otthon is pálcát. Pansy gúnyosan elmosolyodott: Már csak
 egy év! És végre pálcát emelhet, ha úgy tetszik.
- Most nézd meg, hogy néz ki!- sopánkodott Pansy anyja, s pálcaintéssel helyrehozta lánya
 külsejét.
- Csak jót tett neki! Mindig olyan élettelenül sápadt. Összeillenek Dracoval. Két beteges
 sápadt, halovány!- dünnyögött Parkinson, s vörös feje a méregtől csak erősebb színre váltott.
- Na igen Draco Malfoy tényleg inkább az anyjára ütött arcbőr tekintetében- jegyezte meg az
 ablakon nézelődve Mrs. Parkinson.
- Nem vagyok beteges!- szúrta oda Pansy. „S Draco sem az!” tette hozzá gondolatban.
- Gyenge vagy, mint mindig – nézett rá unottan Parkinson.
- Lányom ne nézz így!- szólt rá Pansyra anyja.- Mosolyogj, olyan szép fogaid vannak. Kérlek
 ne ezeket a sötét gonosz szemeidet mereszd Dracora. A Malfoyok egyetlen fia. Képesek és a
 fiuk kedvéért megváltoztatják a megállapodásunkat. Szóval érd el, hogy Draco beléd 
szeressen!- okította lányát. Pansy megrántotta a vállát s inkább macskája szőrét simogatta 
megállás nélkül.
- Vedd elő azt a csepp nőiességet, ami beléd szorult, de nagyon gyorsan!- csattant rá öblös
 hangon Parkinson.
- Használd ki, hogy nő vagy!- bólogatott hozzá Mrs. Parkinson és lányához hajolva lejjebb
 húzta a szépen megkötött nyakkendő csomóját, és a felső két gombot kigombolta. Pansy
 hadakozott a művelet ellen, s amint kiszabadult anyja igazító mozdulataiból, máris 
visszahúzta a nyakkendőcsomót.
- Anya! Teljesen szétrombolod a ruhám!- szólt rá anyjára.
- Hagyd úgy!- Mrs. Parkinson pálcaintéssel megrövidítette Pansy szoknyáját. S Pansy
 idegesen próbálta lejjebb húzni a combján. Már az iskolai egyenruhában volt, hiszen ő nem
 tudott átöltözni a vonaton, mivel Dracoékkal lesz.
- Tulajdonképpen öltözhetnél Draco előtt. Hátha jó hatással lenne rá!- mormogta Parkinson.
- Erősen kétlem - sziszegte Pansy, s a hintóüléshez lapult. Draco is egyenruhában lesz már.
 Mindig így utaztak, egy fülkében, már egyenruhában. Fekete bőrcipőjével lazán verte a
 taktust a hintó ajtaján. Cipőorrát a fának bökdösve.
- Hagyd abba!- szólt rá Parkinson. – Megérkeztünk. Pansy Parkinson. Minden lépésedről 
tudni fogok. Ajánlom, hogy Draco Malfoy kedvében járj! Megértetted? Már ott vannak -
 nézett ki az ablakon. – Na lódulj! Menj üdvözöld kellőképpen. A macskát majd mi visszük – 
tépte ki a nyávogó állatot Pansy kezéből.- Draco utálja nem? Na menj már!- kinyitotta az ajtót
 lánya előtt, s Pansy morcosan leugrott. Valóban. Az állomáson már ott álltak a Malfoyok. 
Szőkén, magasan. Elegánsan. Kiütköztek a többiek közül. Egész megjelenésük fejedelmi volt.
 Lucius Malfoy fekete sétapálcáját könnyedén érintette a peron kövezetéhez. Tartása erőt 
sugárzó és magabiztos volt. Narcissa Malfoy aggódva simította át Draco arcát, s bátorítóan 
mosolygott fiára. Nehezen vált el tőle minden évben, most sem volt ez másként. Áfonyaszín
 utazóköpenye, a legszebb alakot sugallta a világon. S Pansy szeme megakadt Dracon. Egy
 pillanatra elakadt a lélegzete. Magasabb lett kétségtelen. És Malfoyosabb. Szürke szemei már 
őt fürkészték. Pansy zavartan lejjebb húzta szoknyáját, ami úgy feszült anyja jótékony
 hatásának köszönhetően, mintha szét akarna csattanni Pansy csípőjén. Gyorsan megnyalta a 
száját, hogy anyja sminkvarázsa csökkenjen, s miközben Draco felé indult, még 
visszagombolta blúza felső gombjait, s meghúzta a zöld nyakkendőt.  Draco is elindult felé.
 Pansy minden lépéssel, ahogy közeledett fokozatosan vetkőzte le otthoni énjét, s tért át a 
megszokott roxfortira. Ahogy Draco elé lépett már szélesen mosolygott.

- Draco, Draco!- Pansy gyors lendülettel a fiú nyakába ugrott, és magához szorította. Azonnal
 érezte a fenyő és citromillatot, s finoman leeresztette a szemhéját, „kétségtelenül van valami 
élvezet is ebben a színjátékban.” - Milyen régen nem láttalak!- csipogta lelkesen. Draco 
nagyon halvány mozdulattal, de átölelte, s amint Pansy eltávolodott lenézett a csillogó barna
 szempárba. Érezte a jól ismert szantálfa és levendulaillatot, s ismét megnyugodott. Minden 
marad a régiben.
- Hát eltelt egy pár hét – jegyezte meg szárazon, kifürkészhetetlen arccal. Pansy kedvesen
 rámosolygott.
- Megnőttél ám a nyáron!- szemében huncut fény gyúlt, s könnyedén kacsintott a fiúra. Draco
 halványan elpirult, s arcán halovány rózsaszín foltok jelentek meg. „ Pansy a francba azért
 nem kell túlzásba vinni”- szólt lágyan. 
- „Ez az igazság!- küldte komoly belső hangon Pansy. - Máris mentálisan? Még be sem értünk
 a Roxfortba Draco!”- Draco csak elhúzta száját, s körbenézett. Crak és Monstro már loholva
 érkezetek a peron vége felől. Pansy látta, hogy apja elégedetten néz kettősükre, s elmélyülten 
beszélget Lucius Malfoyyal. Narcissa hűvös kék szemeivel Mrs. Parkinsont méregette, majd
 levette tekintetét a kevésbé impozáns jelenségről, s Pansyra nézett. Pansy ereiben megfagyott
 a vér ettől a nézéstől. Végigmérte, feje búbjától finom fekete bőrcipőjéig. Arcáról semmit 
nem lehetett leolvasni. Ugyan mire gondolhat? Pansy feszengve elkapta a tekintetét Narcissa
 kutató pillantásától, s az érkező két monstrum felé fordult. 
- Crak és Monstro!- Pansy hangja gúnyos éllel csengett.- Nahát, ti még tényleg a Roxfortba
 jártok?
- Hát persze!- szuszogta Crak, s értetlenül nézett Dracora, aki csak legyintett neki. – Már
 mindenütt kerestünk Draco.
- Elég lett volna csak itt keresni- szúrta közbe gúnyosan Pansy.
- Menjünk keressünk egy fülkét – lépett közbe Draco, s az ajtót kinyitva várta, hogy fellépjen  
Pansy  a Roxfort Expressre. Pansy fellépett a lépcsőre, de körömcipőjében megbicsaklott a 
bokája. Draco kapta el a karját, s megtartva nézett le rá.
- Jaj! Milyen ügyetlen vagyok!- affektálta Pansy, s finoman Dracora mosolygott.- Ezek a
 cipők annyira instabilak.
- Vagy egyszerűen te vagy béna- dörmögte Monstro a háta mögül.
- Mondtál valamit Monstro?- nézett hátra Pansy miközben Dracora támaszkodva fellépett. –
 Mintha valami barlanghangot hallottam volna- gúnyos mosollyal elindult a peronon.  Draco
 is felpattant a vonatra, s már szorosan mögötte követte, egy-egy fülkébe bekukkantva. 
- A prefektusi fülke közelébe keressünk helyet, mert nem akarok az egész vonato
n végigmászni, csak egy megbeszélés miatt – kényeskedett Pansy.
- Szerintem meg a büfékocsi közelébe üljünk - dörmögte Crak. - Én már éhes vagyok.
- Crak nem hiszem el, hogy nem ettél otthon – húzta el a száját Draco.
- De ettem. De már éhes vagyok – mormolta az orra alatt.
- Ez jó lesz. Közel van a prefektusihoz, és elég távol a sárvérűektől.
- De Draco itt ülnek – nézett rá bambán Crak.
- Képzeld én is látom!- Draco s összevigyorgott Mosntroval.- De majd kiürítjük- Pansy éles
 hangon felvihogott, s figyelte, ahogy Draco  és Monstro után Crak is belép a fülkébe.
- Ha jól látom ezt nekünk foglaltátok, igazam van?- Draco fenyegető mély tenorja egészen
 halkan csengett. A bent ülő három negyedéves Hugrabugos fiú a három magas fiút meglátva
 megszeppenve szedegették össze a holmijaikat, és pánikszerűen menekültek ki a fülkéből.
- Csodálatos a hely! Pansy- Draco várakozóan az ajtóban álló lányra nézett. Pansy belépett és
 ismét megragadta Draco karját.
- Draco! Imádom, amikor ilyen erőteljes a fellépésed!- csipogta Pansy lelkesülten, s Draco
 futó pillantást vetett a plafonra, hogy Pansy már megint az intim szférájában zaklatja. 
Elhúzódott és gyorsan az ablak mellé ült. Monstro vele szemben lehuppant a bársonyülésre.
- Láttad az arcukat?- röhögte hangosan.- Nem volt semmi.
- Kis ostobák, hogy megrémültek!- Pansy nevetve Draco mellé ült, és combja finoman súrolta
 Dracoét, amitől meleg futotta át a testét, Draco felpattant, s kinézett az ablakon. 
- Indulunk – figyelte, ahogy lassan elhaladnak a peron mellett, Lucius még biccentett a fiának, 
s Narcissa zsebkendőjét meglengette fia felé, s Draco visszabiccentett nekik.- Na menjünk át a 
prefektusi fülkébe!- nézett a szoknyáját igazgató Pansyra. Pansy rántott egyet a vállán és 
csatlakozott Draco mellé a folyosón. 
- Fuj ott lesz Granger is!- fújtatta Pansy.- Elegem van az okoskodásából. 
- Legalább Potter nem lesz ott- mosolygott le gonoszul Pansyra, s a lány viszonozta az 
elégedett vigyort.

Beléptek a Prefektusi fülkébe, ami ellentétben a többi fülkével sokkal nagyobb volt, és egy
 körasztal állt a közepén. Granger és Weasley már ott álltak. Dracoék léptek be utolsónak.
-	Végre megérkezett minden prefektus- nézett szemrehányóan rájuk McGalagony.
 Draco flegmán visszanézett rá, s Pansyval együtt keresztbetett karral a  falnak 
támaszkodott.  Hermione Granger rosszallóan megrázta a fejét, mire Draco oldalt
 pillantva rá megemelte a szemöldökét, ami felért egy fenyegetéssel, s Hermione
 tüntetőlegesen a másik irányba is nézett.
-	A késést a prefektusoktól sem nézzük el – pattogtak McGalagony szigorú szavai. 
Pansy és Draco mintha egymást utánoznák unott képpel hallgatták a szabályzatot. Ron
 odáig ment, hogy egy visszafojtott ásítást is produkált, mire Hermione szúrós
 pillantásából ő is kaphatott.
-	Átadom a szót a házvezető tanároknak!- az éles hangra mindannyian felébredtek
 révetegségükből, s Draco és Pansy már csak arra eszméltek hogy Piton talárja libben
 eléjük.
-	Miss Parkinson. Draco- Piton a kezükbe nyomta a pergameneket.- Az éjszakai 
járőrözés beosztása. Nem mennek másfele, és lehetőleg kerülik az összetűzéseket 
megértették?- mondta hűvös hanghordozással a tavalyi év kilengéseire emlékeztetve
 őket. – A jelszó a lapon van. Az elsősök eligazítása a maguk feladata, nem pedig a
 gyötrése. Mindent leírtam, ami szükséges, nincs több megbeszélni valóm magukkal- 
Piton ki is viharzott a fülkéből, s Pansy összehajtva a lapot Draco előtt kilépett.
-	Granger! Engedj előre, nem akarom, hogy összesározd az utat előttem- szólt rá 
gúnyosan Pansy, s Hermione felemelte az orrát.
-	Nem értem, hogy Weasley hogy lehetett prefektus- Draco kajánul vigyorgott- Bár a
 Griffendélbe gondolom a legbénábbak lesznek prefektusok. Vajon Potter kiheverte 
azóta a sorcsapást, hogy annyira fölösleges, hogy még prefektusnak sem választották?- 
hencegett, s elégedetten karba tette a kézét.
-	Ellentétben a mardekárral nálunk azok lesznek prefektusok, akik kiválóan el tudják 
látni a prefektusi feladatot komolysággal és felelősséggel. Harry azért nem lett 
prefektus, mert ő a csapatkapitány a griffendélben.
-	Heh!- Draco közelített Hermionéhoz, mire a lány hátrálni kezdett. – Hiába a felelősség
 Granger attól még sárvérű maradsz. Potter meg… hiába csapatkapitány, ha mindig a
 gyengélkedőn köt ki- Pansy élesen visítva nevetett, s Dracoval együtt nagy léptekkel
 távoztak a folyosón. A fülkébe érve Crak és Monstro már javában édességlakomát
 tartottak.
-	Kértünk nektek is édességet- fogadták a belépőket. Pansy az egyik zacskót elemelte az 
asztalkáról és szemezgetni kezdte, a cukrokat. Draco még visszanézett mielőtt behúzta 
a kupé ajtaját.
-	Mh! Társaságunk lesz- végignyúlt Pansy mellett.
-	Kicsoda?- nézett rá Pansy.
-	Zambini jön Daphnéval- Draco Pansy ölébe hajtotta fejét, s már be is léptek az 
említettek.
-	Üdv, drága barátaim- kukkantott be Blaise, s Daphné rácsimpaszkodva követte, s
 Monstro mellé leültek a bársonyülésekre.
-	Hogy s mint Zambini?- Draco szürke szemeivel a párt nézte, s tűrte, hogy Pansy 
levendulaillatú ujjaival a hajába túrjon. Pansy megremegett, ahogy érezte a lágy esésű 
haj simítását meztelen combján. Meleg volt a szeptember, s harisnya nélkül 
közvetlenül érintkezett a szőke fürtökkel. Önelégült arcot vágva fésülte az ezüstszőke 
tincseket. 
-	„Most komolyan azt hiszi, hogy mi elhisszük neki, hogy a barátunk?”- küldte Draconak az üzenetet.
-	„Szerintem csak képletesen értette ő is. Reménykedtem, hogy idén megszabadulunk
 tőlük”- Draco unott képpel nézte az egymáshoz tapadt párt.
-	Ha ennyire nem tudtok elszakadni egymástól, akkor miért nem maradtatok a 
magánfülkétekben?- kérdezte gúnyosan Draco.
-	Gondoltam átnézünk hozzátok. Bár nektek mindig van két gyertyatartótok- sandított
 nemtetszően Crakra és Monstrora. 
-	Blaise téged az sem érdekelne, ha az egész iskola nézné a műsorodat- szúrt vissza
 Draco, miközben Pansy finoman átsimította az arcát, s ő türelmetlen mozdulattal 
elhessegette az apró női kezet. Pansy visszahúzódott és csak a tincsekre korlátozta 
kényeztető mozdulatait.
-	Mert ti olyan szemérmesek vagytok. Gyanús ez nekem – Pansy keze rémülten akadt 
meg a mozdulatban s érezte, hogy Draco teste is megfeszül. Blaise megsejtett valamit.
-	Draco-cica ne is foglalkozz ezekkel a köpönyegforgató egyénekkel – nyafogta Pansy.-
 A lényeg, hogy én nagyon is tudom, hogy nem vagy szemérmes. Sőt! – folytatta a 
hajsimogatást Pansy.
-	Blaise, ha nincs jobb dolgod kívül tágasabb- vetette oda Draco, s rávigyorgott Crakra
-	 és Monstrora.
-	Ma nagyon harapós vagy Draco veled még viccelni sem lehet – emelte meg a hangját 
Blaise és maga után húzva a botladozó Daphnét kivonultak a fülkéből.- Nem baj
 Draco, majd a klubhelységben tartunk egy kis összejöveteli bulit, a viszontlátás
 örömére.
-	Már alig várom – követte tekintetével a távozókat. Amint kitették a lábukat, Draco 
felült, s egy tökpezsgőt  kezdett kortyolgatni. Pansy is gyorsan elmélyült a zacskó
 tartalmának bűvölésébe. Válogatni kezdte a szemeket. Előbb a zöldeket szemezgette 
ki, utána a feketéket.
-	Höh! Most akkor mi volt ez a Blaise-es ügy?- nézett fel értetlenül a csokoládépapír 
mögül Crak.
-	Na átszállás!- nézett ki Monstro. A vonat tényleg megállt. Pansy leseperte a morzsákat 
a szoknyájáról és felszökkent. Mind a négyen levonultak a Roxfort Expressről. A 
fogatok már várták az érkező diákokat. Pansy elhúzta a száját, ahogy meglátta a 
Hagrid körül gyülekező elsősöket. „Jaj már megint!”- magában sóhajtott egyet, s Crak 
és Monstro után fellépett a fogatra. Draco gyorsan behúzta maga után a fogatajtót.
-	Ha Blaise érkező bulit akar, akkor ma nem sokat alszunk. Én ki is használom, hogy
 most legalább nyugtot hagy- Draco hátradőlt az ülésen lábát a szemben lévő ülésre 
tette, s lehunyta a szemét.
-	Most komolyan aludni akarsz?- cincogta Pansy, de közben igazat, adott. Semmi kedve 
másnap fáradtan kezdeni a hetet.
-	Szórakozz csak Crakkal meg Monstroval- húzta el a száját Draco.
-	Remek ötlet!- mondta gúnyosan Pansy, s végigmérte a két vele szemben ülő bamba
 képű fiút. Inkább gyorsan behunyta ő is a szemét. A végén rémálmai lesznek tőlük.
 Homlokát a tenyerébe támasztotta, s szinte azonnal elnyomta a könnyű álom.