Lassan fékezett a kocsi a sáros úton. Harry megkerülte az autót és végigsietett a köves 
úton a ház bejáratáig. Hermione követte a cuppogós saras feljárón, s ahogy Harry 
kitárta előtte az ajtót belépett. Tágas előszoba fogadta őket, hatalmas lampionok, és 
középen piros színű felírat: Sok boldogságot az ifjú párnak!- Harry döbbenten nézett 
végig az előszobán és a lépcsőfeljáró előtt megpillantotta Dobbyt a házimanót.
-	Üdvözlöm Harry Potter uram! És az ifjú feleségét is!- Vette le sapkáját Dobby.
-	Dobby. Azt mondtam, szedd rendbe a házat nem, pedig haszontalan díszekkel 
aggasd tele az előteret.- azzal becsukta maga mögött a hatalmas tölgyajtót. 
Egyetlen pálcamozdulattal biztosította a zárakat és védőbűbájt tett az ajtóra. 
Futólag átsiklott a szeme Hermionén, aki zavartan rá majd az előtérre nézett.
-	Dobby szeretné, ha nagyon jól éreznék magukat a gazdái a házban.
-	Semmi baj Dobby. Igazán figyelmes vagy. -mosolygott a házimanóra Hermione.-
Harry körbevezetsz a házban? 
-	Oh, hát persze.- Harry előrement, hogy mutassa az utat.- Az igazság az, hogy még 
én sem nagyon ismertem ki magam. Azt hiszem, van két szellemünk. Egy idős 
házaspár.- közben a kocsifelhajtóra néző szobába vezette Hermionét, innen be 
lehetett látni egy nagyobbacska terembe, ami a hátsó parkra nézett.- Bár még csak 
egyszer láttam őket. De biztos előjönnek majd, hogy megnézzenek téged. Ezt a 
szobát nagyobb rendezvényekre szánhatták, ebből nyílik az ebédlő, mellette a 
konyha.- közben visszaértek a fogadótérre.
-	Mondd milyenek ezek a szellemek?
-	Nem sok vizet zavartak eddig-a lépcsőfordulóhoz érve megtorpantak.- Áh 
mondtam, hogy lejönnek. Üdvözletem. Mr. és Mrs.Browne. khm. Bemutatom a.- 
Harrynek megakadt a hangja az utolsó szó kiejtése előtt, s kiszáradt torokkal ejtette 
csak ki –a feleségemet.
-	Szervusz kedvesem.- mondta Mrs. Browne kontyos fejét előrehajtva széles 
mosollyal.- Igazán örülünk, hogy ilyen hamar háziasszonya lett a háznak. Igazán 
jól választott Mr. Potter.
-	Hermione Granger.- biccentett Hermione- Nagyon örülök, hogy megismerhetem 
Önöket.
-	Sajnáljuk, hogy nem tudtunk részt venni az esküvőn, pedig mi igazán szerettük 
volna, de Mr. Potter...-tolta fel szemüvegét Mr. Browne. – Nos  nem tájékoztatott 
minket az örömteli eseményről.
-	Sajnos minket is váratlanul ért és hirtelen- sütötte le a szemét Hermione zavartan.
-	Mondja csak kedvesem, nem vette fel Mr. Potter nevét?- érdeklődött csodálkozva 
Mrs. Browne.
-	Nos. ..hát nem.
-	Milyen különös, furcsa mai szokás.- méltatlankodott az idős hölgy.
-	Jaj hagyd már őket Eleonore!- noszogatta tovább Mr. Browne.- Hagyjuk a 
fiatalokat.
Harry a falhoz simult, hogy elengedje az idős házaspárt. Összenéztek Hermionéval, 
majd a falon függő képek érdeklődő szempárú lakosai kereszttüzében továbbhaladtak a 
lépcsőn. Hermione arra számított, hogy fent sötét félhomály fogadja, de a lépcsővel 
szemközti folyosó vége ablaksorra nyílt, ahonnan jól be lehetett látni a házhoz vezető 
utat. Egy tágas kétajtós szobába ismét beláthattak, hatalmas könyvtár fogadta 
Hermionét, s tetszetősen végigfuttatta szemeit a könyvsorokon. A könyvtárral szemben 
a folyosó másik oldalán egy dolgozószoba két háló és egy világos hangulatos 
szoba állt- nyilván a háziasszony szalonjának szánták, virágmintás faliszőnyegei, és 
vidám színei miatt.
-	Nos úgy látom Dobby csak az én hálómba fűtött be.- mondta torok köszörülve 
Harry, végignézve a hatalmas ágyon. -De szólok neki, hogy külön hálószobánk 
lesz.
-	Rendben. –Hermione kisietett a hálószobából, de szeme még megakadt a sötétzöld 
köntösön, ami az ablak előtt álló puha fotelre volt dobva.- Használtad korábban is 
ezt a házat?
-	Átmenetileg, de alig pár napot töltöttem itt, és akkor még nem volt bebútorozva, és 
ilyen tisztaság sem volt. Dobbyt küldtem előre, hogy szedje rendbe a házat, és mh 
nos a bútorokat is sietve válogattam össze, de ez biztos látszik is.
-	Egyáltalán nem. Egészen otthonos. Megnézzük a padlást?- Hermione továbbra is 
kerülte Harry tekintetét, s már indult is felfelé a lépcsőn.
-	Nos a padláson nem sok látnivaló van. Három vendégszobát terveztem oda, de 
teljesen üres még.
-	Értem-torpant meg Hermione, és visszalépett a lépcsőről.- Akkor azt majd rendbe 
hozzuk. Menjünk le vacsorázni.- Hermione a könyvtárból leemelt könyvvel a 
kezében lesietett, s varázsételek egyszerűen fejezetből kiválasztott egyet. Az 
asztalnál ismét megjelent Dobby is.
-	Remélem Harry Potter uram megfelelt az elrendezés és a tisztaság a szobákban.
-	Igen, hogyne. Köszönöm Dobby. Mi újság Winkyvel?
-	Egészen megszerette ezt az új helyet.
-	Örülök. Jó éjszakát Dobby.- visszafordult az asztal felé. –Lassan ideje 
lefeküdnünk. Holnap ismét nehéz napunk lesz.
-	Igazad van.- Hermione megbűvölte az edényeket, hogy elmosogassák magukat és 
visszakerüljenek a helyükre, és elindult felfelé a lépcsőn. Fent a szobában 
észrevette, hogy Dobby befűtött a saját hálójában, és minden ruhája a szekrényben 
sorakozik, Dobby mindent elhelyezett a két neki szánt szobában. Éppen A 
házimanók jogai című könyvének következő fejezetét írta, amikor halk kopogás 
hallatszott a Harry és saját hálószobáját összekötő ajtón. Szíve hevesebben kezdett 
dobogni, kitágult pupillákkal meredt az ajtóra, igen várta is és nem is ezt a 
pillanatot. Mit lehet ilyenkor tenni, vagy mondani? Harry végül is a férje, és ez a 
nászéjszakájuk, de azért ez mégsem egy olyan igazi házasság. Vagy mégis?
-	Tessék.- szólt halkan enyhén remegő hangon, s megigazította a takarót.
-	Csak jó éjszakát akartam kívánni.- lépett be Harry zöld hálóköntösében, a halvány 
fényben szeme ugyanolyan sötétzölden villant meg, mint amilyen a köntöse volt.- 
sikerült berendezkedni?
-	Igen. Dobby megelőzött, de minden úgy van, ahogy én is tettem volna.
-	Dobby kivételes tehetség a ház körül. Ezt már megállapítottam.- Harry körülnézett, 
majd szeme ismét Hermionén állapodott meg.- Akkor nem is zavarlak. Jó éjszakát.
-	Jó éjt- mondta Hermione a lassan becsukódó ajtónak. Behunyta a szemét, és 
sóhajtott egyet. Nem tudta megnyugodott e vagy csalódott-e igazán. Talán 
mindkettőt egy kicsit, de volt egy pillanat, mikor Harry felvillanó szemében a 
vágyat vélte felfedezni. Vagy tévedett? De hiszen Harry a legjobb barátja.
Eközben Harry leoltotta a kis éjjeli lámpát és kinézett a parkra. Nem így képzelte el a 
nászéjszakáját. Nem is Hermione Grangerrel, de nyilván Hermione se vele képzelte el. 
Mégis hiszen ő a felesége, a beavatatlanok előtt ez egy igazi házasság. De 
Hermionéval ez nem olyan egyszerű, elvégre a legjobb barátja, sok mindent meg 
tudtak együtt beszélni, de ez most más. Nehezebb kezelni ezt a helyzetet, mint 
gondoltam- mondta fennhangon. Vagy rosszul ítélte meg a félelem villanását a lány 
szemében, amikor benyitott, és a csalódásét, amikor visszavonult? Na majd az idő 
megoldja. Bebújt a takarók közé és elnyomta az álom.