Sűrű pelyhekben hullott a György-korabeli vidéki házra a januári fehér hó. Az égi paplan közül egy parányi pont közeledett. Közelebb érve egy jól megtermett mogyoróbarna macskabagoly pislogott be sárgás szemeivel a jégvirágos ablakon. Csőrével kaparászta az üveget. Bentről egy kicsi, hófehér kéz forgatta el a kampót és beengedte a madarat. Leoldotta a pergament a lábáról, s a madár, már ki is röppent az ablakon. A borzas barna hajú nő feltépte a pecsétet és gyors szemmozgással átfutotta a sorokat.

„Tisztelt Hermione Granger és Harry Potter! Ezennel a Mágiaügyi Minisztérium meghívja önöket a február hóban megrendezésre kerülő Farsangi bálra. A bált hagyományteremtő jelleggel indítjuk kifejezve, hogy a varázslótársadalomban erősíteni kívánjuk a békét és egymás iránti szeretetet. Ahol nincs nézeteltérés fehér vagy fekete mágusok között. A rendezvényen bárminemű párbaj azonnali Azkabani fogsággal büntetendő. Elővigyázatosságból a pálcákat a ruhatárban le kell adni.

Megjelenés szigorúan farsangi báli jelmezben. Az öltözék híres varázslók témába illő legyen. Kérem a választott híresség nevét mihamarabb jelezzék a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett, ha már foglalt a név értesítjük önöket. Részvételükre, és békével érkezésükre számítunk! A Mágiaügyi Minisztérium.”

-         Mi érkezett?- hallatszott a kanapé mögül egy csicsergő hang. Ginny, aki a perzsaszőnyegen a gyerekekkel játszott kérdő tekintettel  Hermionéhoz ért nadrágját porolva és kivette a kezéből a levelet.- Nekünk biztos Nevillenek adták. De hát ez pompás! Egy bál az egyetértés nevében.

-         Percy legalább olyan ostoba, mint ahogy gondoltam - fújtatott Hermione és a lábához mászó Nassyt az ölébe kapta.- Egyetértés! Béke!- járkált hevesen gesztikulálva.

-         A Mágiaügyi Minisztert sértegeted Hermione - nevetett pajkosan Ginny.- Aki mellesleg az én ostoba bátyám.

-         Ezer bocsánat!- lobbant fel Hermione.- Tudod mit jelent ez?- Nassyt a levegőbe dobta, aki visítva nevetett ezen, majd elkapta.- Ha odamegyünk olyan könnyedén kialakulhat egy összecsapás, hogy nem is gondolnánk.

-         Azt írták a pálcát le kell adni - mentegetőzött Ginny a pergament csapkodva kézfejével.

-         Micsoda megkönnyebbülés!- emelte a plafonra a tekintetét Hermione, s meglátva egy kisebb pókhálót a kristálycsilláron, kivette kötényéből a pálcáját, és türelmetlen intéssel letisztította a csillárt. Ginny érdeklődve követte a mozdulatot.- Mert Malfoyt vagy bármely más aranyvérűt ez meg fog rázni igaz?

-         Én is aranyvérű vagyok - nézett rá duzzogva Ginny és karba tette a kezét.- Ha nem vennéd észre mégsem támadok rád minden percben ártó szándékkal.

-         Nem bízom bennük - dobta a levegőbe Nassyt.

-         Senki nem mondta, hogy bízz bennük.

-         Tudom mit tervezel Ginny!- mondta Hermione fenyegetően.

-         Na mit?- vette fel a kesztyűt Ginny harciasan.

-         Ne a gyerekek előtt!- tette le Nassyt Jamie mellé a szőnyegre. Az emeletre sietett és berontott a könyvtárba. Ginny követte és becsapta maga mögött az ajtót.

-         Ki vele mire akarsz kilyukadni?- förmedt Ginny Hermionéra.

-         Hogy a fekete mágiához akarsz fordulni!- kiáltotta Ginny szemébe dühösen Hermione. Kezei remegtek a felindultságtól. Ginny hosszú szünet után szólalt meg.

-         Hermione – kezdte, de Hermione megragadta a karját és megrázta.

-         Szóval igaz ugye? Ginny a fekete mágia gonosz és sötét dolog, hiszen régen te is így gondoltad!

-         Ez nem ilyen egyszerű - rántotta ki a karját Ginny Hermione szorításából.- És ne rángass!

-         Mi az, hogy nem ilyen egyszerű?- düllesztette ki jobban a szemeit Hermione.- Ez nem is kérdéses. Ha fekete mágiát használtok olyanokká váltok, mint Tudjukki.

-         Ez az egyetlen esély. Ha a saját fegyvereiket fordítjuk ellenük.

-         Úgy beszélsz, mintha máris háborút akarnál.

-         Mert az is lesz Hermione.

-         Úgy beszélsz, mint Harry.

-         Tudom, hogy ő is így gondolja - értett egyet Ginny.

-         Úgy. Szóval tudod. Örülök, hogy ilyen jól tájékozott vagy Harry dolgait illetően- kezdett macskaszerűen le-föl somfordálni Hermione indulatosan.- Mondd, miért van az, hogy Harry és te mindig mindenben annyira egyetértetek? Hogy veled olyan nyíltan beszél?

-         Talán, mert tudja, hogy te ugyanúgy ráförmednél, mint rám.

-         Nagyon érdekes. Hogy te mindig ugyanúgy teszel, ahogy Harry. Mintha csak őt követnéd. Valld be, hogy még mindig szerelmes vagy belé!

-         Hermione, hagyd ezt abba, mert nem állok jót magamért!

-         Szóval igaz. Itt az orrom előtt csináljátok. Undorítóak vagytok! Azt hittem a barátnőd vagyok!- rontott rá Hermione.

-         Hermione vond vissza! Most amíg még megteheted. Soha nem okoznék nektek fájdalmat, miért akarnám tönkretenni a házasságotokat?

-         Téged csak a saját érdekeid érdekelnek. Ezért fordulsz a fekete mágiához. Ezért csüngsz rajtunk, és Harryn. Őt akarod. Mindig is őt akartad!- Hermione erőteljesen megrázta Ginnyt, aminek az lett az eredménye, hogy mindketten a földre zuhantak. Ebben a pillanatban lépett a könyvtárba Harry.

-         Mi a fene folyik itt?- dörrent rájuk.- Mi az ördögöt csináltok?- megrökönyödve nézett a két egymást cibáló nőre. Ginny és Hermione egyszerre nézett az ajtóban tornyosuló férfira. Hajuk összekócolódott, és ziláltan hullott az arcukba. Felálltak, de dacosan kerülték egymás tekintetét. Hermione birtoklóan Harryhez lépett és szenvedélyes lendülettel megcsókolta, majd kihívóan Ginnyre nézett.

-         Hermione?- engedte el az ajtókilincset Harry meglepődve a heves csók után.- Mégis mi ez az egész?

-         Ginnyvel megvitattuk a pártállásotokat!- sziszegte Hermione, mire Harry mindentudó pillantást vetett Ginnyre, aki viszonozta azt.- Ah tessék. Már megint ezt csináljátok. Miért van az, hogy én vagyok a feleséged mégis úgy érzem én vagyok hármunk közül a kívülálló?- ellökte az ajtóból Harryt és elrohant.

-         Kikészült - jegyezte meg Ginny, s közben laza mozdulattal kisöpörte szeméből vörös tincseit.

-         Nehéz lesz megszoknia, hogy ellentétes módon küzdünk - Harry kimerülten egy karosszékbe vetette magát.- Mi volt ez az ölre megyünk játék?

-         Féltékeny - felelte leverten Ginny.

-         Rád?- emelte fel a fejét Harry és szemüvegén megcsillant a fény.

-         Igen. Ki másra lenne? Szerinte elvakult szerelemből követem a te döntéseidet.

-         Hermione - rázta meg rosszallóan a fejét Harry.- És a legrosszabbat még nem is tudja.

-         Mire gondolsz Harry?- tette a kezét gyengéden Harry vállára Ginny.

-         Ronnal beszéltem a Minisztériumban. Úgy néz ki, hogy Luna is állást foglalt. Feketemágia.

-         Ez nem probléma. Mi is ezt választottuk.

-         Igen. De ellenünk - felelte szomorúan Harry.

-         Az nem lehet!- kapta mindkét kezét a szája elé rémülten Ginny.

-         De igen. Aranyvér kötelez. Ginny nehéz időket élünk. Én megértem az álláspontját.

-         De Harry ez rettenetes. És Ron mit szólt hozzá?- ült le mellé Ginny és a térdére tette a kezét.

-         Ha nálunk veszekedés van. Náluk öldöklés.

-         Ráadásul Luna gyereket vár.

-         Hát igen - Harry fáradt tekintettel és kiábrándultan nézett Ginnyre. Ebben a pillanatban erős zokogást hallottak az ajtó felől. Odakapták a fejüket. Hermione állt az ajtóban, de azon nyomban elviharzott. Ginny ijedten kapta el a kezét Harry térdéről.

-         Jaj!- suttogta.- Azt hiszem, most tovább rontottuk, amit lehetett. Miért ért ennyire félre minket?- felállt és utána sietett, de Harry elkapta a karját.

-         Tőled most nem fog semmit elfogadni. Majd én beszélek vele. Jobb, ha mégy. Gyertek Neville-el  a hétvégén. Várunk titeket. Addig megenyhítem Hermionét is - Ginny csak bólintott, magára kapta fekete bundáját és kilépett a hóesésbe. Harry követte szemével a becsukódó tölgyajtót, s a gyerekszoba felé lépkedett a lépcsőn. Kopogás nélkül benyitott. Hermione a gyerekek felett pityergett, és rossz közérzetét a kicsik is megérezték, mert hangos bömböléssel fogadták a belépő Harryt.

-         Üdvözletem a siralomházban élőknek!- próbált tréfálni Harry, s Hermione felé pislogott, de Hermione elfordult, és kinézett az ablakon. Harry Jamiehez guggolt s letörölte a könnyeit.

-         Jamie!- csiklandozta meg a kisfiút. -Hát így kell fogadni apádat?- a kicsi felállt és

-         átölelte Harry nyakát. Harry magához szorította a kisfiút és gyengéden simogatta a hátát, amíg meg nem nyugodott.  Egy lendülettel ölbekapta, és egy hintázó hippogriffhátra ültette. A kiságyban keservesen síró Nassyhez lépett.

-         Az én kis tündérkisasszonyom, hát micsoda dolog ez!- kapta ki Nassyt. – Hát mi ez a sírdogálás. A fogtündér kopogtatott vagy anyád miatt sírsz?- előhalászott egy röpködő kis pillangót a zsebéből.- Ezt neked hoztam. Tetszik?- A megbűvölt színes koboldverte csipkepillangó hívogató repkedésbe kezdett a levegőben. Leszállt a kislány térdére, s mielőtt a kicsi elkaphatta volna újból felröppent. Nassy gurgulázó nevetéssel nyújtogatta pufók karjait az incselkedő színes lepke után. Harry letette a puha szőnyegre a kislányt, aki lelkes pillangóvadászatba fogott. Harry a gyerekek megnyugvását látva Hermionéhez lépett. Tenyerét Hermione karcsú derekára csúsztatta.

-         Hagyjál!- húzódott el szipogva Hermione.- Az előbb még Ginnyt ölelgetted!- A szoba másik sarkában lévő kis ablakhoz igyekezett.

-         Hermione beszéljük meg - kérlelte Harry.

-         Te semmit nem akarsz megbeszélni velem - duzzogott Hermione.

-         Mostanában kevés időt beszélgettünk ez igaz - értett egyet Harry.- De adtál rá lehetőséget?

-         Arra, hogy a képtelen döntésedet magyarázd, hogy a fekete mágiához térsz át?!- kiáltotta Hermione. Harry zavartan a fia felé nézett, aki már érdeklődve figyelte az eseményeket.

-         Csendesebben - suttogta.

-         Ne csitítgass!- csattant fel Hermione.

-         Akkor menjünk innen ki. Beszélni szeretnék veled. A feleségemmel, és nem egy sírós, hisztizős, éretlen lánnyal- szorította meg Hermionét.

-         A feleséged maradok akkor is, ha sírni támad kedvem - feszítette Harry mellkasának a kezét.

-         Hermione. Te nem ilyen vagy- érintette meg az állát felfelé emelve Harry.

-         Te tettél ilyenné.

-         ÉN?

-         Igen. Ginny és te. A szeretőddel együtt tesztek tönkre.

-         Nem akarom ezt mondani Hermione, de engem is kezdesz kikészíteni ezzel a Ginny a szeretőd szöveggel. Honnan veszel ilyen sületlenségeket?

-         Láttam, hogy néztek egymásra. Ginny olyan, mint az a nő. Dália. Neked ez kell. Ez a tüzes szenvedély, én nem vagyok ilyen.

-         Hermione!- dörrent rá Harry, és megszorította a nő vállát.- Felejtsd már el ezeket a dolgokat! Dáliát meg főleg hagyd ki ebből! Egyszerűen nem értem miért kell bonyolítanod a dolgokat, amikor jelenleg is elég bonyolultak. A féltékenységi rohamaid nélkül is!

-         Miért van az, hogy Ginnyvel többet beszélsz mostanában?!

-         Mert Ginnyvel hasonlóak az elképzeléseink és terveink, meg kellett ezeket beszélnünk. Ne szakíts félbe kérlek!- sietett hozzátenni, amikor látta, hogy Hermione már levegőt vesz.- Ez nem jelenti azt, hogy Ginnybe vagyok szerelmes, vagy bármi egyéb testi kapcsolatra vágynék vele. Ez pusztán megbeszélés két régi jó barát között. Ronnal ugyanígy teszek csak ennek nem vagy olyan tanúja, hiszen a minisztériumban beszélünk.

-         Elegem van abból, hogy ilyen bizalmasak vagytok. Fogd vissza magad és ne érintkezz vele!

-         Hermione!- Harry fáradtan fújta ki a levegőt.- Nem szoktam Ginnyt tapogatni, ha nem vennéd észre. Kérlek ne fájdítsd a fejem ilyenekkel!

-         Nem tehetek róla, hogy a kétségeim és érzelmeim fájdítják a fejedet. Lehet, hogy ezért nem beszélünk már - húzta el a kezét Hermione.

-         Hermione. Fölösleges energiákat pazarolsz erre a Ginny ügyre.

-         Okosabbnak és bátrabbnak tartasz engem, mint őt?- nézett rá követelőn Hermione. Harry mély levegőt vett, s lassan eresztve ki a tüdejéből felelt.

-         Egyformán okosnak és bátornak tartalak titeket.

-         Szóval mégis.

-         Mi az, hogy szóval mégis?

-         Miért nem tudsz engem előnyösebbnek látni, mint Ginnyt. Mi az, hogy egyformák vagyunk a szemedben?

-         Ez össze sem hasonlítható Hermione. Te a feleségem vagy ő a barátom.

-         Barátnőd.

-         Barátom. Lényegtelen a neme ebből a szemszögből.

-         Jó. Melyikünkért áldoznád az életed?

-         Hermione. Ne kérdezz olyanokat, amikre tudod mi a válaszom! Mindkettőtökért. De ugyanúgy Ronért is. Ez nem mérhető így. A feleségem vagy. Együtt élünk. Megosztom veled a házam, az ágyam, az életem. Mit kívánsz tőlem? Zárkózzak be, és nőnemű egyedekkel ne is érintkezzek? Tartalak annyira emancipált nőnek, hogy értelmesen felfogd, van a te életed, és van az enyém. Összekötöttük. Nem tiltom meg neked, hogy levelezz Victor Krummal, hát Te sem tilthatod meg, hogy Ginnyhez szóljak. Hermione. Te vagy a gyermekeim anyja, a nő, akinek mindig kiemelt helye lesz a szívemben és a fejemben. Függetlenül minden más élőlénytől.

-         És halottól?- gondolt Dáliára Hermione.

-         Jó. Minden más nőtől - egyezett bele Harry. Szemével fürkészően nézte Hermione szemeit, arcát, rezdüléseit.  Hermione egy ideig jobbra-balra fordította a tekintetét, végül lassan Harry mellkasához bújt.

-         Azt hiszem az utóbbi időben kicsit kiborultam - Harry karjaiba zárta a nőt, és finoman simogatta a kócos barna hajzuhatagot.

-         Kevés időnk volt egymásra - Hermione csak bólogatott, de nem húzta el a fejét, hallgatta a férfi szívdobogását.

-         Mikor lesz már vége?- mormolta Hermione.

-         Még el sem kezdődött igazán - sóhajtott Harry.- Valahogy nem figyeltünk most egymásra. Az én hibám.

-         Nem. Az enyém - nézett fel a smaragdzöld szemekbe Hermione.- Túl sokat foglalkoztam a könyvem elfogadtatásával, és kiadásával. Nem törődtem veletek. Elhanyagoltam a kicsiket is - nézett el a válla fölött Nassyra Hermione.

-         Nem igaz - vigasztalta Harry.- Csodálatos anya vagy Hermione.

-         Azt mondod?- nézett fel rá Hermione.- Én nem érzem annak magam. Fontosabb a karrierem. A Majom-hivatal. Az ülések. A házimanók jogai könyvem. Minden.

-         Ezek fontos dolgok neked Hermione. És szomorú lennék, ha a családod miatt mondanál le róluk. Ha nem adatnád ki a könyved, én magam küldenélek a Majomba - mosolygott kedvesen Harry.- Hogy haladsz a kiadatással?

-         Még kell futnom néhány kört vele - mondta lemondóan Hermione.- Álarcos bálba hívtak minket - nézett fel témát váltva Hermione.

-         Igen tudom. Ron említette.

-         Hiszel a békítésben?

-         Nem - rázta a fejét Harry.- Túl késő. Évekkel korábban még talán lett volna értelme. De ma. Ma már nem.

-         Elmegyünk?

-         Természetesen. Nem utasíthatjuk vissza. Egy próbát megér. Még talán koccintunk is Voldemorttal - viccelődött Harry.- Ilyet nem minden nap tesz az ember.

-         Akasztófahumor - nevetett fel erőtlenül Hermione.- Akkor választanunk kell, elő is keresem a Mágiatörténeti lexikonjainkat a könyvtárból - Harry követte a könyvtárba Hermionét.

-         A hétvégén meglátogatnak Ginnyék - szólt szárazon, figyelve Hermione reakcióit.

-         Rendben - Hermione a könyvek törzsén csúsztatva ujjait kereste a megfelelő köteteket.

-         Nem kellene haragudnod Ginnyre. Nagyon megbántottad ma.

-         Sejtem. Majd helyrerázódunk. Elvégre barátnők vagyunk vagy nem?

-         Ronék is jönnek.

-         Akkor befűtünk az emeleten - nyugtázta Hermione, és kikapott egy vaskos könyvet a sorból. A széles könyvtárasztalra röppentette, és a létrán felmászva tovább folytatta a keresést, minden hasznosnak vélt könyvet az előzőre lebegtetett és szép lassan egy tekintélyes oszlop emelkedett előtte.- Harry?

-         Igen?

-         Nem mondtad komolyan, hogy a feketemágiához fordulsz, ugye?

-         De igen.

-         Mindig is gyűlölted. Pitont is megvetetted, mert ehhez fordult.

-         Hermione. Csak ezzel lehet legyőzni őket. A saját fegyvereiket kell szembefordítani velük.

-         De sok halálfalóval hasonló lett így a gondolkodásod nem?

-         Sok hozzám hasonló félvér varázslóéhoz. Akik Voldemort megdöntését akarják. És azt, engedjék a varázstehetségű közönséges földi halandókat is mágiát tanulni.

-         Félvér halálfalók, akik feketemágiát használnak.

-         Halálfalók, akik Voldemort és az aranyvérűek ellen fordultak

-         Mit akarsz?

-         Hogy szövetkezzünk. Hermione hiszen azzal, hogy nyíltan szembekerültek az őket mészároló aranyvérűekkel, a céljaink megegyeznek.

-         Aranyvér, félvér. Fekete vagy fehér mágia. Ez az egész annyira zavaros.

-         Zavaros. De a vonalak már körvonalazódnak. A készülődés idejében pedig nekünk is fel kell mérnünk a lehetőségeinket.

-         Most ki, mit akar?

-         Az aranyvérűek tiszta varázslóvilágot. Ami végül erkölcstelen züllésbe fulladna. A végén mindenki mindenkinek a rokona lenne. Túl veszélyes. Nem normális dolog.

-         És a félvérek? A mugli származásúak? Ők mind az egyenlőséget akarják. Hogy ugyanúgy  élhessenek a varázsvilágban, mint az aranyvérűek.

-         Fehér mágiával nem győzhetünk.

-         Feketével viszont vészesen közel kerülünk az ő eszközeikhez. Talán észre sem vesszük majd és mi is azt akarjuk, amit ők.

-         Soha nem akarnám azt, amit ők.

-         Soha nem fogok átállni a feketemágiához.

-         Nem is kért senki.

-         Ellenségek leszünk?

-         Nem, mindketten ugyanazt akarjuk, csak az eszközeink lesznek mások.

-         A többiek hogy állnak ehhez? - A hétvégén kiderül.