Sötétedés után érkezett meg Harry, seprűjét betette a seprűtárolóba, a lépcső alá, majd 
a konyhába lépett. Hermione félretett neki a vacsorából, ami folyamatosan 
gőzölögtette magát. Végzett a vacsorával, amikor Dobby surrant be az ajtón.
-	Hermione merre van?
-	A könyvtárban láttam uram.- Harry felsietett a lépcsőn, a szobájában óvatosan 
levette talárját, és átöltözött. A kandalló mellett találta Hermionét, aki egy hosszú 
levelet olvasott. Hermione ahogy meghallotta a neszeket, hátrafordult.
-	Szia Harry!- köszöntötte vidáman, majd a kezében tartott levelet az asztalon fekvő 
könyvbe csúsztatta, de a hirtelen mozdulattól lesodorta a könyvet, Harrynek volt 
annyi ideje, hogy meglássa a karakteres aláírást: Victor Krum. Elsötétedett a 
tekintete, s az ablak melletti sötétzöld fotelt választotta. Végiglapozta az aznapi 
újságot, s tüntetőlegesen nem nézett Hermione felé. Hermione jobbnak látta, ha 
nem erőlteti a beszélgetést, így leült egy kis asztalka mellé és pergament vett ki a 
tartóból. Éjfélt ütött a kandalló feletti óra, amikor Harry felállt:
-	Hm. Jó éjt!- mormogta, majd elhagyta a szobát. Pár perccel később, amikor 
Hermione kopogás nélkül benyitott hozzá, Harry a tükör előtt állt, és a vállán lévő 
mély sebet vizsgálta.
-	Jaj de borzalmas!- kiáltott fel Hermione. Odasietett hozzá, hogy megnézze.- Miért 
nem mondtad, hogy megsérültél.
-	Nem vészes, volt már ennél rosszabb is. Az auror szakma már csak ilyen.- próbálta 
visszavenni a pizsama felsőjét, de Hermione nem engedte.
-	Várj!- elsietett és egy vastag könyvvel a kezében tért vissza.- Rontások gyógyítása, 
biztos van benne ilyesmi – mondta, miközben fellapozta a könyvet. Harmadik 
próbálkozásra sikerült is eltüntetnie a vágást.- igazán jó könyvtárad van Harry.
-	A házban volt, nem az én érdemem.- felelte kitérően, miközben felöltözött.- Kösz.
-	Ugyan semmiség. Ginnyék meghívtak minket, de biztos te is értesültél róla.- 
Hermione visszatért az ajtóhoz.- Jó éjt.- mondta és becsukta maga mögött.


Hermione a levendulaszín ruhája redőit rendezgette, amikor Harry fekete 
dísztalárjában belépett. Pillantásuk összekapcsolódott egy pillanatra a tükörben, Harry 
közvetlenül Hermione mögött megállt, és a zsebébe nyúlt. Hermione nyakán 
összekapcsolta az egyszerű ám különleges nyakláncot, s eligazgatta, hogy a kis kő 
pontosan középen álljon meg.
-	Szeretném, ha ezt mindig viselnéd, ha a házon kívül tartózkodsz. -mondta rekedten, 
s megköszörülte a torkát- Az én megnyugtatásomra.
-	Mi ez Harry?- kérdezte, Hermione, s Harry felé szeretett volna fordulni, de Harry a 
vállánál fogva visszatartotta.
-	Ez egy üzenőlánc. Tudni fogom, ha veszélyben vagy és segítségre szorulsz. -az 
inge alól kihúzott egy hasonló nyakláncot, de erről hiányzott a kis kő.
-	Tehát tudok vele üzenni, ha veszélyben vagyok.- Simította végig a nyakláncot 
Hermione, s ujjai közé fogta a követ.
-	Hát nem teljesen így van.- Harry, aki a tükörben követte Hermione mozdulatait 
ismét felnézett Hermione szemébe.- A lánc önműködően lép életbe, akár akarod 
akár nem. Veszély esetén a tieden nem látszik semmi, de az enyém elkezd 
melegedni, és addig forrósodik amíg észre nem veszem. Az üzenetet elolvasva ez 
persze megszűnik.
-	Ez félelmetes. Innentől minden lépésemről tudni fogsz.
-	Csak veszély esetében lép életbe. Az emberi reakciókat figyeli, és csak veszélyben 
működik. Szerintem nagyon praktikus. Különösen, amióta Malfoyék erősödnek. 
Ígérd meg, hogy viselni fogod. 
-	Ígérem.- Hermione ismét a nyakláncot figyelte. -Nagyon szép ékszer.
-	Reméltem, hogy tetszeni fog. Menjünk.- Harry Hermione vállára segítette a 
köpenyét, a ház előtt már várta őket a kocsi.