Nevillék vidéki házában már hatalmas tömeg gyűlt össze, Harryék az utolsók között 
érkeztek meg. Hermione megállapította, hogy a ház kisebb, mint Harryé. Rögtön a 
bejáratnál megpillantották Ront, aki Ginny mellett állt. 
-	Hermione, Harry úgy örülök, hogy eljöttetek!- Ginny integetett nekik, sokkal 
jobban sikerült háziasszony szerepében fogadnia a vendégeket, mint Nevillenek, 
aki időnként, elkalandozott.
-	Szia Ginny! Vártok még valakit?- ölelte meg Hermione.
-	Nem hiszem, de majd Neville bevezeti őket. Ron már olyan türelmetlenül várt 
titeket.- Ginny belekarolt Hermionéba, és elhúzta a kis szalonba. Harry és Ron a 
báltermen átvágva a teraszra mentek, és a kőkorlátnak dőltek.
-	Mi újság Harry?- vigyorgott rá Ron.
-	Mire gondolsz? -nézett rá Harry kétkedve.
-	Tudod.- Ron sokatmondóan nézett rá- még mindig megdöbbent ez az egész. Én 
Ginnyt mindig neked szántam, úgy éreztem jó kezekben lesz veled. De Neville, aki 
egy rontást nem tud rendesen küldeni senkire
-	Hagyjuk ezt Ron. Ezen egyelőre nem tudunk változtatni. 
-	Bár ami igaz, igaz. Kettőnk közül, mégis inkább neked való Hermione, tudod hogy 
mi mindig veszekedtünk.
-	Luna nem jött veled?
-	Nem. Otthon maradt. Nem tudtam meggyőzni, hogy ma semmilyen sötét dolog 
nem lesz készülőben. Meg van róla győződve, hogy valaki ma az életünkre tör. És 
milyen az élet Hermionéval?
-	Nos nem vészes. Leszámítva, hogy még mindig aktív levelezést folytat Krummal.
-	Vikike. Tudod erre régen is ugrottam.- mondta undorodva Ron.- De hát annak már 
több éve.
-	Figyelj Ron, nem tudhatjuk. Nyáron nem voltunk mindig Hermionéval, és négy éve 
egyáltalán nem tudtunk róla ilyesmiket. 
-	Nekem régen is úgy tűnt, hogy nem szimpatikus ez a Krum. Az igazán nem csak 
barátság higgy nekem Harry.
-	Ha te mondod.- felelte kitérően Harry. S visszatértek a bálterembe, az első tánchoz. 
Harry megkereste Hermionét, akit láthatóan egy középkorú varázsló már lefoglalt 
magának az első táncra.
-	Sajnálom uram-tette a kezét Hermione derekára- De a hölgy már foglalt-s 
áttuszkolta a táncparkettre Hermionét.
-	Harry! Azt hittem nem szeretsz táncolni.- dohogta Hermione- Igazán udvariatlan 
voltál.
-	Akkor táncolok veled, amikor a kedvem tartja.
-	Ehhez talán nekem is van egy-két szavam- s tűrte, hogy Harry egy pillanatig 
felemelje. Amint a lába ismét talajt ért, el akarta magát taszítani, de Harry szorosan 
tartotta.
-	Hermione, ne rendezz itt jelenetet.- sziszegte Harry dühösen.- A férjed vagyok az 
első tánc igazán engem illet.- Hermione csak dühös arcot vágott hozzá.- Utána 
felőlem azzal táncolsz akivel akarsz.- Amikor az utolsó ütemek is elhaltak Harry 
lekísérte Hermionét, s Hermione kirántotta a kezét Harryéből.
-	Már teljesen kezdtem elfelejteni, hogy milyen erőszakos tudsz lenni.- mondta kissé 
hangosan Hermione.
-	Igen.- Harry finoman visszarántotta magához Hermionét.- Bizonyára Krum sokkal 
finomabban bánik veled. Sajnálom, de én nem vagyok Krum, és nem is akarok az 
lenni.- száját a Hermionéhoz szorította, majd olyan hirtelen engedte el, hogy 
Hermione egy pillanatra megtántorodott, s döbbenten nézte a távozó Harry hátát. 
Bosszúsan kiengedte tüdejéből a levegőt, majd megkereste Ginnyt, aki mosolyogva 
egy pohár tökpuncsot nyújtott neki.
-	Igazán aranyosak vagytok Harryvel.- csicseregte.
-	Ginny ne kezdd még te is.- mondta szemrehányóan Hermione.
-	Szerintem titkon mind a ketten szerelmesek vagytok a másikba, csak magatok előtt 
sem meritek beismerni.
-	Vagy valaki másba.- pillantott Ginnyre Hermione.
-	Mmm. Ha rám gondolsz Hermione, akkor igazán megnyugtathatlak. Harry és én, 
az már a nagyon távoli múlt. És Harry akkor sem volt teljes lényével velem. Nem 
szerintem az csak valami tévedés lehetett mindkettőnk részéről. És mi van veled?
-	Én. Nem is tudom-mondta elgondolkodva Hermione.- Harry olyan megfejthetetlen 
számomra. Nem tudok elmenni rajta.
-	Ugyan már Hermione. Van ennek valami oka?
-	Nos azt hiszem, tudja, hogy még mindig levelezem Victorral.
-	Ah. Hát az egészen más helyzet.- Ginny kérdőn Hermionéra nézett.- Nos ezek után 
mégis mit vársz, hogy viselkedjen veled? Szerintem ő maga sem döntötte el, hogy 
mit kezdjen ezzel az egésszel, Talán segíthetnél neki.
-	Hogy gondoltad?- kérdezte csodálkozva Hermione.
-	Először jó lenne, ha tisztába jönnél a saját érzéseiddel. Elvégre úgy tudom, 
Harrynek most tényleg nincs senkije. Szerintem ő megpróbál adni egy esélyt a 
házasságotoknak. Te miért nem próbálod meg?
-	Nem is tudom, akkor már minden megváltozik. Én kedveltem Harryt mint barátot, 
de ez más helyzet.
-	Szerinted Harry nem érzi ugyanezt?- Ginny megfogta Hermione karját.- Nézd. Én 
és Neville, persze nekünk ez megint más, mert mi kevésbé ismertük egymást 
Hermione. Hát nem veszed észre? Ez a jóslat ismét egy próba mindannyiunknak? 
És lásd be, Harryt ez különösen mélyen érinti, hiszen az egész életét eddig jóslatok 
határozták meg. 
-	De ez a jóslat most minket érint. Az az átkozott jóslat.
-	Valaki mást jobban szerettél volna? Nevillet? Vagy Ront?- húzta fel kérdőn a 
szemöldökét Ginny.
-	Nem.- rázta a fejét Hermione, s kilépett a hűvös esti levegőre.
-	Na látod. Akkor meg ne sopánkodj itt nekem-lépett utána Ginny- Ezen most még 
biztosan nem tudunk változtatni, és nos én már nem is akarok. Ha adnál egy esélyt 
Harrynek lehet, hogy már te sem akarnál változtatni.- nézett huncutul Hermionéra.- 
A jóslatok mindig bebizonyosodnak. Légy engedékenyebb. Várj, hozok még egy 
pohárral- Ginny kivette a poharat Hermione kezéből és visszasietett az italos 
pulthoz.
-	Hermione Granger, a kis sárvérű.- szólalt meg a sötétben egy gunyoros hang- Vagy 
szólítsalak inkább Mrs. Potter- nek? Igen már tudom, hogy hozzámentél.- Draco 
Malfoy lépett elő. A holdfénynél megcsillant ezüstszőke haja, pálcáját Hermionéra 
szegezte.- Lám nem minden a pénz. Vagy kevésnek találod Potter örökségét?- 
felkacagott, s közelebb lépett. Hermione rémülten hátrálni kezdett a pálcája a 
köpenyében maradt, s kapkodva szedte a levegőt. Vajon mennyit hallhatott Draco a 
beszélgetésből?
-	Bizonyára Potter nem lesz elragadtatva, ha a Szent Mungoban látja újra ifjú 
feleségét.


Harry dühösen az előtérbe törtetett, de ott utolérte Ron.
-	Harry várj!- Ron megállt előtte.- Mi volt ez? Mindent láttam.
-	Nem mehetnénk egy csendesebb helyre? –kérdezte megnyugodva Harry
-	De. A könyvtárszobában most biztos nincs senki.- felsiettek a lépcsőn. Ron bezárta 
maguk mögött az ajtót. S kérdőn Harryre nézett.
-	Teljesen kiborít néha.- állt meg a kandalló előtt Harry, s a tüzet figyelte.
-	Azt mondtad, nem vagytok jóban. –jegyezte meg Ron.
-	Nem is vagyunk.- nézett hátra Ronra.
-	Akkor ez? Láttam mi történt Harry
-	Csak nem akartam vele vitatkozni,- ült le a kanapéra Harry.- és nos ez tűnt a 
legegyszerűbb megoldásnak, hogy elhallgattassam.- Ron felkacagott
-	Ez szuper. Szerintem senkinek nem tűnt fel, hogy veszekedni akartatok. 
Ellenkezőleg. De most komolyan, hogy vagytok?
-	Ron, az esküvő óta most történt ez először.
-	Harry- csóválta a fejét Ron.- Te még nálam is lehangolóbb vagy. Az esküvőd már 
lassan két hónapja volt.
-	Én mindig mondtam, hogy kellene egy női észjárás tantárgy. Hermionén nem lehet 
elmenni, és ez az egész Krumos dolog is. Mond, hát mit tegyek.
-	Hát- húzta ki magát Ron- Légy férfi.
-	Ron! Nem vagy eszednél már megint. Hermione a legjobb barátunk.
-	Szerintem kezdeményezz és lásd meg, akkor mit tesz. -bíztatta Harryt.
-	Úgy...-Harry elhallgatott és a mellkasához kapott.
-	Valami baj van?- Ron aggódva nézett Harryre
-	Nem tudom, lehet.- Gyorsan kihúzta a nyakláncot az ing alól, s az már halvány 
rózsaszínben csillogott. Harry kihúzta belőle a kis szálat. És elolvasta a feliratot: 
Neville House hátsó terasz. Harry felpattant, visszacsúsztatta az inge alá a 
nyakláncot és kirohant az ajtón.
-	Harry várj! Mi történt?- nézett utána Ron
-	Most sietnem kell.- kiáltott vissza Harry, s szétlökdösve a tömeget a terasz felé 
sietett.
-	Nem gondolod kis sárvérű, hogy ideális hely Potter feleségének a kórházi hely?- 
mondta gúnyosan Malfoy, s meglendítette pálcáját. Harry lefegyverző bűbájt 
küldött Malfoyra, majd Hermionéhoz ugrott.
-	Talán engem kellene kérdezned erről Malfoy.- mondta sötéten Harry. Malfoy 
felpattant, s átkot küldött feléjük, de Harry elrántotta Hermionét az átok elől. A 
zajokra a tömeg lassan kitódult a teraszra, s döbbenten látták a pálcájukat egymásra 
szegező ellenfeleket, sokan szintén pálcát rántottak, s ahogy Malfoy észrevette, 
hogy túlerővel szemben van hopponálta magát a helyszínről.
-	Azt hiszem Lunának mégis igaza lehetett, hogy otthon maradt.- mondta döbbenten 
Ron.
-	Én mondtam, hogy félreértelmezed őt Ron. Most már igazán hihetnél neki.- nézett 
a tőle nem messze álló Ronra.- Nevielle tehetnél a házadba való hopponálás ellen. 
Minden rendben. Menjünk vissza, hűvös van idekint.- invitálta Harry vissza a 
többieket. Hátra maradtak Hermionéval. Hermione még ijedtségtől megszeppenve 
állt mellette.- Minden rendben?- nézett rá Harry aggódva. Hermione csak bólintott, 
majd így szólt.
-	Épp időben érkeztél. De hogy...-nézett rá Hermione
-	Tudod-vágott közbe Harry, s kezével megütögette a mellkasát, ahol a nyaklánc 
volt.- Gyere, menjünk haza