A nagyterem gyertyái hangulatos fényt vetettek az asztalok mellett ülőkre. Már zajlott a 
beosztási ceremónia. Pansy és Draco lapos tekintettel figyelték a Mardekárba kerülő 
elsősöket. Egymás mellett ültek, velük szemben az elmaradhatatlan Crak és Monstro páros. 
Draco másik oldalán Zambini ült és látványosan lekötötte magát azzal, hogy az asztal alatt 
igyekezett becsúsztatni kézfejét Daphné lábai közé. A lány viháncolva csúszkált a fapadon, 
hogy legalább megjátssza a nem létező tiltakozást. Draco elhúzta a száját és hideg acélos 
tekintettel a roxforti süvegre fókuszált. Pansy lesütött szemmel  az asztal szálkás élét babrálta, 
ujjbegyével simogatva az érdes felületet. Hosszú másodpercekig folytatta ezt a műveletet, 
amikor Blaise hangos cuppanás kíséretében Daphné hófehér nyakára nyomta ajkait, Pansy 
könyökével finoman megbökte Dracot.
-	Mi van?- mordult rá Draco halkan.
-	Te vagy mellettük miért nem szólsz rájuk?- intett szemével a már többeknek feltűnő 
viselkedésű páros felé.
-	Hogy aztán megint minket szekáljon? Inkább csak csinálják – sziszegte a lánynak.
-	Prefektusok vagyunk Draco. Megint le fog tolni Piton, hogy képtelenek vagyunk 
rendbeszedni a mardekárt – súgta vissza sötét szemekkel Pansy.
-	Jó válassz! Ki szekáljon Piton vagy Blaise?- emelte meg a szemöldökét kérdőn Draco, 
s várakozóan a mellette ülő lányra nézett. Pansy nagy levegőt vett és előbb a tanári 
asztal felé nézett, ahol Piton fagyos arccal tapsolt a mardekárba kerülő friss elsősnek, 
majd Blaiseék felé.
-	Nekem sokkal kínosabb, ha Piton csesz le – jegyezte meg hidegen Pansy, majd 
derékból elfordult Dracotól. Draco alig észrevehetően megrázta a fejét, de végül 
erőteljesen megköszörülte a torkát.
-	Blaise?- a fiú futólag felé fordult.- Mond komolyan van képed az egész iskola előtt 
jelenetet rendezni, a mardekáros prefektus mellett ülve?- fenyegető szavai élesen 
csengtek.- A mardekár házat véleményezik rólad.
-	Akkor szuper véleményük lehet- heherészte Blaise, de feltette kezeit az asztalra és jó 
kisfiúsan előre nézett.- Most már elégedett a prefektus úr?- gúnyolódott.
-	Igen – mormolta Draco. Érezte, hogy meglesz még ennek a böjtje, de belátta, hogy az 
egész tanári kar előtt tényleg kínos volt már a jelenet, amit a fél griffendél is nézett. 
Draco gúnyosan rávigyorgott Harryre és elmaradhatatlan követőire, akik rosszallóan 
elfordították tekintetüket  mardekár asztaláról, és tüntetőlegesen az igazgatóra néztek. 
Váratlanul jelentek meg a dúsan megtömött tálak az asztalon. Draco futó pillantást 
váltott Pansyval, aki hálás mosollyal diagnosztizálta a kacér páros fegyelmezettebb 
magatartását. Blaise hajolt az asztaltársasághoz közelebb.
-	Ne tömjétek tele magatokat, a klubhelységben igazi lakomát tartunk, nem olyat mint 
ez – nézett fitymálóan Blaise a tökleves poharakra, és kaján vigyorral folytatta. – 
Becsempésztünk jó pár üveg lángnyelv wiskyt – összevigyorgott Daphnéval, majd 
ismét feléjük fordult.- Szóval igazi mardekéros Blaise bulira számíthattok – Draco és 
Pansy vele együtt nevettek, de közben fáradtan összevillantották pillantásukat.
-	Már alig várjuk Blaise – csacsogta Pansy.- Hoztad a Walpurgis Lányai lemezeket is 
ugye? Azok a kedvenceink- nézett rajongva Dracora, aki magában hatalmasat röhögött 
Pansy ironizáló megjegyzésén, mert egyformán utálták a zenekart. Persze a 
legnagyobb titokban, mert el kellett hitetniük, mennyire rajonganak a züllés boldog 
mámorában ezért a rockzenekarért.
-	Persze, hogy hoztam – domborította mellkasát és Pansyra kacsintott, aki erre kacéran 
rámosolygott. Draco intő szemére azonban Blaise gyorsan visszahúzódott.
-	„Pfh. Walpurgis szörnyei már megint. Muszáj volt felemlegetned?”- villant oldalt 
Draco szürke szeme.
-	„Így is úgy is hozta. És hallgatnunk kell „ –morogta vissza Pansy.- „És így 
hitelesebbek vagyunk.”
-	Még ha csak hallgatnunk kellene – bosszankodott Draco. Pansy kimért lágy 
mozdulatokkal fogyasztotta a vacsorát, és még a felét se ette meg Draco felállt.
-	Menjünk!- Pansy is átsiklott a pad másik oldalára.
-	Elsősök ide hozzám!- kiáltotta el magát. Pansy alig volt magasabb a tizenegy éves 
elsősöknél. Alacsony termete volt mindig is.- Gyertek utánunk!- Dracoval az élen 
elindultak a pincefolyosó felé.
-	Hogy legyen?- nézett kérdőn Draco.
-	A kicsiket megrémisztjük és nem zavarnak be- sorolta teljes nyugalommal Pansy.- 
Ezek a kis ostobák képesek és beköpnek még minket. Nem ismerik még a mardekáros 
szokásrendet- mosolygott gonoszul Dracora, s a fiú viszonozta.
-	Áruld el mivel rémiszted meg a lányokat!- kérte Draco.
-	Hogyisne!- csapott le Pansy.- Te hogy tartod távol a fiúkat?
-	Azt mondom nekik, hogy a gonosz boszorka prefektusnéni fogja kínozni őket!- 
sandított a lány felé Draco.
-	Te szemét!- nézett rá dühösen Pansy, de szemében vidám fény gyúlt.- Egyébként meg 
nem hiszek neked. Mi az, hogy gonosz boszorka?- megtorpant egy másodpercre.- Bár 
ez igazán hízelgő- Draco karjára támaszkodva lábujjhegyre állt és puszit nyomott 
Draco arcára, aki zavartan elhúzódott. Mögöttük megállt a kettesével haladó elsősök 
sora és sokan elkezdték utánozni Pansyékat, mivel azt hitték ez a szokás. Ezt látva 
Draco és Pansy fülig vörösödve tanácstalanul nézték az elsősöket.
-	Hé! Abbahagyni!- kiáltotta el magát Draco.- Szó sem volt utánzásról!- az elsősök 
megszeppenve és zavartan néztek fel a szőke magas fiúra.- A jelszó?- Draco oldalt 
nézett.
-	Fátyolkaszárny – mondta határozottan Pansy ,és a nyirkos kőfalból határozottan 
kirajzolódott a kőajtó. Pansy lépett elsőnek a klubhelységbe, s Dracot követve az 
elsősök is besereglettek. Ámulva néztek körbe a zöld fényű, láncon lógó lámpák 
fényével megvilágított fekete bőrfoteleken és kanapékon. Pansy és Draco a míves 
kandalló előtt megálltak és szembefordultak a köréjük gyülekező elsősökkel.
-	Kezd te!- bökte oda Draco.
-	Tavaly is én mondtam!- toppantott Pansy.- Mond most te!
-	Tavaly csak magadhoz ragadtad a szót.
-	Akkor itt az alkalom, hogy most te ragadd magadhoz!- sziszegte vissza Pansy. Az 
elsősök várakozva néztek a veszekedő párra, s Pansy ideges mosolyt eresztett meg. – 
Nem szokás a mardekárban mások beszélgetését kihallgatni!- sziszegte rájuk. Majd 
negédesen mosolyogva folytatta.- Tehát ez a mardekár klubhelység. A falba rejtett 
ajtót könnyen megtalálhatjátok a zöldes fényű fáklya jelzi a helyét, a folyosón. A 
jelszó gyakran cserélődik, de a mostani fátyolkaszárny lehetőleg nem lefelejteni.- 
„Ezért még megfizetsz” küldte közben Draconak, aki vállát a kandallópárkánynak 
vetve hallgatta a lányt. – A klubhelységben szünetekbe, és órák után töltjük az 
időnket. Este kilenc után tilos a kijárás a folyosókra, akik megszegik ezt a szabályt 
azok büntetést kapnak. Az árulkodókat viszont a mardekáros diáktársak torolják meg- 
mosolygott gonoszul Pansy.- Tehát mindent szabad csak mértékkel, és a legfontosabb, 
hogy a tanárok ne tudják meg. A lebukás nem mardekáros tulajdonság. Ellentétben a 
többi házzal, a mardekár ház nagyon összetartó, még a belső ellentétek ellenére is. Ezt 
megköveteljük minden új elsőstől is – Pansy sötéten Dracora nézett.- a fiúk Dracot 
követik. Lányok utánam!- szólt és elindult a lépcsőn felfelé. A lányok kapkodó 
lábakkal követték Pansy temperamentumos lépteit. Pansy belökte a lányháló ajtaját, s 
szeme sarkából még látta, ahogy Draco elhalad a fiúkkal a lépcsőn tovább felfelé, a 
fiúháló irányába. Pansy rápillantott a beosztásra. Gyorsan felolvasta a neveket  a 
szobaszámokkal és elirányította őket.
-	Az órarendetek – osztotta szét a betáblázott lapokat. – A mosdó balra van – nézett az 
egyik szipogó lányra.
-	Átmehetünk a fiúk hálójába? – kérdezte egy szőke hajú lány a tömegből. Pansy egy 
ideig farkasszemet nézett a lánnyal. Mh. Mardekáros szajha! Akárcsak Daphné. Nem 
lehet kikerülni őket. Kétségtelen a mardekárban ilyenek is előfordulnak – Pansy 
elhúzta a száját. – A saját ágyaddal foglalkozz, ne a fiúkéval!- fordult ki hidegen a 
szobából Pansy.- Napi általános beosztás a faliújságon! Minden hírt ott találtok meg! 
Szóval nem kell állandóan engem nyaggatni, hülye kérdésekkel, elég olvasni tudni!- 
mondta gúnyosan.- Ma este, a felsőbb évesek összejövetelt tartanak a klubhelységben, 
ahová elsősök és másodévesek nem hivatalosak. Remélem értve vagyok!- nézett körbe 
hideg barna szemeivel, s úgy tűnt a lányok megértették. Pansy szó nélkül kilibbent és 
átsietett a saját hálójába. Daphné és a Bulstrode testvérpár már bent volt.
-	Eligazítottad az elsősöket Pansy?- kérdezte gúnyos trillával Daphné.
-	Csak annyira mint téged  egy pöcegödörbe!- vágta rá Pansy hűvösen és az ágya 
melletti éjjeliasztalhoz lépett. Millicent odasomfordált mellé.
-	Vigyázz Daphnéval!- súgta neki. Pansy gyanakodva nézett a szemközti ágy felé 
Millicent húspárnái mellett.
-	Mert?- nézett értetlenül.
-	Nem tudom. De valamit kitaláltak Blaise-el – Millicent látványosan keresgélni kezdett 
az utazótáskájában.- És nagyon nevettek valamin, valamin ami veletek kapcsolatos. 
Veled- Millicent közelebb hajolva súgta Pansy fülébe- és Dracoval.- Pansy hátán 
végigfutott a hideg. Millicentben  bizton megbízhatott. Jószándékú lány volt a maga 
módján. És soha nem kérdezgetett. Bármit is gondolt azt nem árulta el. Pansy 
felpattintotta a szíjakat bőröndjén és keresgélni kezdett.
-	Én már kész vagyok!- pörgött Daphné ezüstösen csillámló fényes ruhájában. Pánt és 
szinte szoknya nélküli anyagdarabnak tűnt a ruha rajta.
-	Pontosan hány másodpercig akartok részt venni Blaise- el ezen a bulin?- vonta össze 
gonoszul a szemöldökét Pansy.
-	Haha Pansy!- Daphné tettetett nevetéssel közelebb lépett Pansyhoz.- Nos titeket 
ismerve mi biztos rövidebb ideig. Pansy- Pansy – ujjait játékosan megrázta a lány felé. 
–Az én szemem nem lehet becsapni.
-	 A tiedet nem is kell, hiszen állandóan lehunyva tartod, mert Blaise száján csüngsz- 
vágott vissza Pansy, és előkapta a púderes pamacsát, és finoman felhintette az arcára a 
testszín púdert. Már döntött. Egy fekete combközépig érő muszlinestélyit vesz fel. 
Méregzöld stólával és krokodilbőr magas sarkú bőrcipővel. Igyekeznie kellett a 
többiek már elkészültek. Millicent szokásos, türkisz hosszú ruhában már rá várt. Pansy 
magára hintett a parfüméből, és beleszuszakolta lábfejét a cipőkbe, s már lefelé 
kopogott a lépcsőfordulóban. Daphné a kanapén végignyúlva Blaisen, megállás nélkül 
itta a lángnyelvwiskyt az üvegből. Pansy elhúzta a száját. Még a lépcsőn állva 
körbenézett a hosszúkás klubhelységen. Jól sejtette. Draco már lent volt. És… őt 
nézte. Pansy zavartan állapította meg, hogy valószínűleg egész levonulását 
végigfigyelhette, csak ő vette észre most. Fekete ing volt rajta, felső gombját 
kigombolta, s Wiskyspoharát a térdén tartotta. Mellette jobbról Crak balról Monstro 
falták a süteményüket. Pansy igyekezett egy nőies mosolyt kifacsarni magából, s 
csípőjét ringatva közeledett Draco felé. Stólája két vége fenekét csapkodta, ahogy a 
lendület előre és hátra hintáztatta az áttetsző anyagot. Mielőtt a kandalló körül ülőkhöz 
ért volna, ajkait összeszorította. Mégiscsak túl sokat tettem fel ebből a mélyszilva 
rúzsból. Bosszankodott, s igyekezett lenyalni, de tudta, hogy reménytelen próbálkozás 
lesz. Ezeket a rúzsokat levakarni se lehet. Odalépett a fiúhoz és a fotelje kartámlájára 
ült.
-	Draco- cica!- bújt hozzá, s arcát finoman a fiúéhoz dörgölte. Megszédült az erős 
fenyőillatot érezve, s Draco nyakát átkarolva igyekezett megtartani magát. Merlinre! 
Draco könnyed mozdulattal átölelte a lány karcsú derekát, szinte alig érintve. A 
muszlin túl vékony volt. És túlságosan is lehetett érezni az alatta rezgő női test 
mozgását. Egy leheletnyit leeresztette a szemhéját, majd unott képet felöltve 
elhúzódott. Már megint lerohant!- Draco belekortyolt a wiskyspohárba, s igyekezett 
fenntartani a távolságot Pansytól.
-	Végre mindenki itt van- tápászkodott fel a kanapéról Blaise és Pansy kezébe nyomott 
egy lángnyelvwiskyvel teletöltött poharat, s mellettük ellépve bekapcsolta a 
gramofont. Pansy arcára ragasztott elégedett vigyorral hallgatta a Walpurgis lányait, s 
közben a széles karfán kényelmesen elhelyezkedve hátradőlt és az ütős italt 
kortyolgatta.
-	Pansy mindig így rúg be- mosolygott kéjesen Daphné.- Már megfigyeltem. Túl lassan 
issza és csak kortyokban. Leszel ma végre annyira részeg, hogy láthatjuk hogyan 
smároltok Dracóval?- szemérmetlen kérdése nagyon ütött. Blaise harsányan röhögött 
és visszaült a kanapéra Daphné mellé. Pansy annyira ledöbbent, hogy majdnem 
félrenyelte a kortyot. Szóval erre célzott Millicent. Blaise nem kerülgeti a dolgokat azt 
tudni lehetett. Ha ő valamit el akar érni azt eléri. Pansy abbahagyta Draco combjának 
simítását, ahogy érezte, hogy Draco megfeszíti lábizmait. Tartott tőle, hogy fel akar 
pattanni, ezért kissé elhúzódott, de Draco derekánál fogva visszatartotta.
-	Blaise! Azért mert te a pocsék csóktechnikádból minden nap bemutatót kényszerítesz 
ránk, attól erre más nem tart igényt –szólt hűvösen Draco és újratöltette Crakkal a 
poharát. Gyorsan hajtotta fel az újabb adagot, s már kiürülve helyezte vissza a térdére 
a poharat.
-	Ugyan már Draco!- Blaise elemében volt. Előrébb csusszant a bőrkanapén és izgatott 
zavaros szemeit a pároson nyugtatta. Pansy is a Dracohoz hasonló hűvös flegma 
nyugalmat erőltette magára, holott úgy kalapálta szíve, hogy majd kiugrott a 
mellkasából.- Mióta is jártok együtt?
-	Ki tartja számon az ilyesmit?- nézett el unottan Draco és ismét megtöltette a poharát. 
Pansy sejtette, hogy Draco hasonlóan ideges, mint ő. Blaiset most nem fogják tudni 
lerázni. Bizonyosságot akar.
-	Daphné te láttad már őket valaha csókolózni?- csapkodta meg Blaise a lány térdét.
-	Nem én nem emlékszem ilyesmire- rázta fejét butácska gondolkodó arcot vágva.- 
Milyen különös nemde?
-	Igen valóban különös- bólogatott hozzá Blaise. Tökéletesen előadták nekik a felvázolt 
színdarabot. Pansy nyitva hagyta a mentális csatornát, ha Draco üzenne neki, de nem,. 
Draco hallgatott. Mi a franc van? Pansy nem akart elsőnek üzenni. Most mit is 
kérdezhetne. Egyértelmű volt mit akarnak Blaiseék. Ha nem kapják meg lelepleződik 
az ő szerepjátszásuk, amit nem akar egyikük sem. Nem nincs idő várni. Itt most ebben 
a másodpercben kell dönteni. Feszülten várta az egész klubhelység a Draco-Pansy 
páros reakcióját. Pansy lesütött szemmel cirógatta  Draco karját. Gyerünk küldd már 
,hogy mit akarsz!
-	„ Nem sejted?”- Pansyt meglepte a kérdés. Ó! Képtelen volt idegességében lezárni az 
üzenetküldést és átküldte. Draco arra válaszolt. Pansy érezte, hogy menten el fog 
pirulni, ha nem történik valami.
-	Blaise!- Draco gúnyos mosollyal a szemben ülőre nézett, s miközben felállt  folytatta.- 
Tudod ellentétben a te khm… nevezzük így barátnőddel- s közben Daphné álla alá 
nyúlva megemelte a lány fejét. Daphné nem titkolt rajongással nézett fel Draco hűvös 
szemeibe. Draco undorodva ellépett.- Ellentétben vele. Pansynak nem kell 
lerészegednie ahhoz, hogy csókolózzon velem!- Blaise értette a metsző célzást, de 
annyira megrökönyödött, hogy hirtelen nem jutott semmi frappáns már kábult eszébe. 
Draco megkerülve a kanapét Pansyra nézett, s lassan elindult felé. Pansy idegesen 
megnyalta a száját. Pihegve kapkodta a levegőt. Draco egyre közelebb lépett, kínzó 
lassúsággal tette meg egyik lépést a másik után. Már nem vette le a szemét Pansyról. 
Érezte a kérdő tekintetet Pansy szemében, s csak halvány rebbenésnyi 
ajakbiggyesztése volt a válasz. Monstro kezébe nyomta wiskyspoharát, s  komótosan 
Pansy elé lépett. Pansy a karfán ülve nézett fel rá. Pupillái kitágultak, ahogy hatalmas 
szemeit Dracora meresztette. Várta, az üzenetet, de Draco nem küldte. Szürke szemei 
kérlelhetetlenül néztek rá. Nincs választásuk. Ha ez a bizonyosság kell, akkor 
megteszik. Ez egyértelmű volt. De Pansy mégis annyira megrémült, hogy igazán nem 
is értette magát. Draco a lány feje fölött megtámasztotta egyik kezét és enyhén 
lehajolva közelítette száját Pansyéhoz. Pansy kábultan ült és moccanni sem bírt. 
Szemeivel megigézve bűvölte Draco közeledő száját. Mellkasa hatalmas távokat tett 
meg, ahogy idegesen kapkodta a levegőt. Már csak milliméterekre volt tőle, amikor 
leeresztette a szempilláit. Már úgy érezte megőrül a várakozásban, amikor végre 
megérezte Draco bársonyos ajkait a sajátján. Különös érzés volt. Soha nem csókolták 
még szájon egymást, de ez nem lesz elég Blaisenek az kétségtelen. Pansy bátortalanul 
rebegőn nyitotta szét ajkait, s Draco mintha csak erre várt volna, átcsúsztatta nyelvét. 
Az érintésre azonnal végigfutott Pansy testén a semmihez nem fogható borzongás. 
Draco lágyan kezdett a  játékba és Pansy belement. Draco szája távoli menta és a 
lángnyelvwisky cseresznyés ízét idézte. És félelmetes technikája volt. Pansy úgy 
érezte megnyílt alattuk a föld és zuhannak a sötét mélységbe, a pokol tüze felé. Egész 
testén futkostak a remegések megállás nélkül. Káprázatos hullámokat váltott ki belőle 
Draco csókja. Nem szakítva meg a csókot karjait átvetette Draco nyakán, s Draco 
melléült a fotelbe süppedve. Pansy az első bátortalan rebegések után gyorsan 
belemerült a csókba, s maga előtt sem tudta titkolni, hogy élvezi a helyzetet. Gyorsan 
átlendült és Draco hajába túrva felé ült. Túljátszották a szerepüket Blaise csak csókot 
kért, de ők tovább lendítették a játékot. Draco tenyerével átdörzsölte Pansy combját és 
fenekét, s Pansy csípőjét ingerlően Dracoéhoz szorította. Egyszerre sóhajtottak a 
csókba. A kábulatból, s belefeledkezett csókjukból Blaise elismerő füttye térítette őket 
magukhoz. Zihálva vált el ajkuk egymástól. Pansy sokáig tartotta lehunyva a szemét, 
magában még újra átélte a csók lehengerlő élményét. Bágyadtan pislogva emelte fel 
szemhéját. Draco szürke szemében félreérthetetlen tűz lobogott. Pansy sejtette, hogy ő 
sem nézhet másként. De hát mi történt? Draco magában eltöprengett. Igen, gondolt 
már erre többször is. Ha annyira játsszák, miért ne csókolhatná meg Pansyt? De 
valahogy soha nem alakult úgy a helyzet, hogy csak önszántukból ezt megtegyék. 
Draco gúnyosan elmosolyodott. Blaise nem is tudod mennyire kedvemre játszottál ma! 
Pusztán emberi kíváncsiságból is Draco tudni akarta milyen Pansyval csókolózni. De a 
valóság minden képzeletet felülmúlt. Pansy egyszerre volt visszahúzódó és tüzes, 
tapasztalatlan és tapasztalt. Mint ő maga. Már csak ezzel a csókkal is úgy lázba hozta, 
hogy képes lett volna maga után vonszolni a fiúhálóba. Hogy lehet ekkora hatással rá? 
Hiszen nem is érez semmit iránta. Nem? Persze sokat vannak együtt. Mentálisan pedig 
kiválóan el lehet évődni vele, de a túljátszott kényesség, és intimszférába hatolás. Nem 
az azért frusztráló. Draco szeme lázasan járt Pansy felhevült arcán. Most nem 
működött a jól ismert gúnyos álarc felvétele. Pansy ajkai megduzzadtak és még 
vörösebbek lettek a csók hatására, szemében sötét tekintetében izgatott vágy izzott, és 
egész arckifejezése vágyakozást fejezett ki a megszakított csók után. Pansy! Mi történt 
velünk egy pillanatra?- Draco elhessegette a gondolatokat, amiket nem tudott 
megmagyarázni, és megemelve Pansyt visszaültette a karfára.
-	Már értem miért nem látunk titeket smárolni!- nevetett harsányan Blaise. – Mert 
képtelenség levenni rólatok az embernek a szemét.- Draco nem tudta eldönteni, hogy 
vajon most Pansyra érti-e vagy csak nem tud mit mondani. Blaisenél soha nem lehetett 
eldönteni.- Nem beszélve arról, hogy csak nehezen tudjátok leállítani magatokat. Na 
majd kiderül!- Blaise szeme ravaszul csillogott. Draco most már megértette. Blaise 
számára ez a kör még nem zárult le. Pedig az alakításuk igazán hatásos volt. Draco 
töltött magának a Wiskyből, és csak ekkor vette észre, hogy Pansy a saját poharát 
elejtette a csók közben. A szilánkok szanaszét csattantak a kövezeten. Draco 
pálcaintéssel összerendezte, de új poharat keresett Pansynak, s a két teletöltött pohárral 
tért vissza. Pansy a jól ismert rajongó arckifejezéssel nézett rá, s várta, hogy Draco a 
kezébe nyomja a poharat. Ahogy átvette a poharat ujjaik összeértek. Mintha villám 
cikázott volna át rajtuk. Draco gyorsan visszahúzta a kezét, s Pansy zavartan lesütötte 
a szemét. Felhergelték magukat egymásra, mindketten tudták. Pedig nem is volt 
céljuk. Hát így sikerült. Pansy ismét lassan kortyolgatta a wiskyt, és Draco nem bírta 
megállni, hogy ne mosolyodjon el. Ebben azért tényleg igaza volt Daphnénak. Pansy 
pont így részegedik le a legjobban. Draco soha nem tudta eldönteni, hogy tudatosan e 
vagy sem, de Pansy mindig így ivott minden alkoholt. Ellentétben Dracoval aki 
többnyire gyorsan hajtotta fel őket, és tovább is bírta. Na persze ő már most jól hozzá 
volt edződve. A Malfoyoknak bírni kell az italt. Draco azonban azt is tudta, Pansyról, 
amit a többiek nem. Hogy valójában ez nem is részegség. Volt, hogy olyan 
eszmefuttatást vezettek le ketten, hogy a többiek meg sem gondolták volna. Pansy 
kiválóan színészkedett mindig. 
-	„Nem nyugodott le igaz?”- küldte bosszúsan Pansy.
-	„Dehogy. Csak ki akarta harcolni tőlünk ezt. Blaise még fog hasonló dolgokkal 
zaklatni minket ez biztos”- küldte át Draco, s figyelte, ahogy Blaise felhúzza Daphnét, 
és körberingva forognak a klubhelység közepén.
-	„Ajaj! Rossz előérzetem van!”- nézett kétségbeesve Pansy.
-	„MH. Nekem is”- nézte a táncoló párt Draco.
-	Hahó gyerekek!- emelte meg a csókból a fejét Blaise.- Remek ötletem van. Táncoljuk 
el a tavalyi igazi mardekáros táncot, amit megalkottam magunknak!- Blaise azonnal a 
gramofonhoz támolygott és megkereste a számot.
-	„Ó tudtam!”- ereszkedett meg Pansy válla lehangoltan.- „Annyira utálom!”
-	„Ha ez megnyugtat én is”- húzta el a száját Draco.
-	„Tudom”- mosolygott gonoszul Pansy, majd odakiáltott Blaisenek.- Hé Blaise! Már 
megint azt a förtelmet akarod eltáncoltatni velünk?!- ajkán undok mosoly ült.
-	Pontosan azt!- vihogott a fiú, s feltette a számot.
-	Jaj Blaise! Tudod mennyire szemét vagy ilyenkor!- Pansy durcásan lecsúszott Draco 
helyére a fotelba. Draco elvette tőle a poharat és felhúzta.
-	Gyere! Úgyse kegyelmez!- Kezénél fogva felráncigálta Pansyt, és beálltak a sorba 
Blaisek mögé. Tíz pár állt fel a tánchoz.
-	Gyűlöllek Blaise!- sziszegte előre Pansy.
-	Tudom cicus! De így szép az élet!- vigyorgott vissza Blaise. –Majd meglátod, milyen 
hálás leszel nekem, hogy kitaláltam ezt a táncot!- mosolygott sokat sejtetően. Draco 
már átlendítette a másik oldalára Pansyt, aki még visszaszólt Blaisenek.
-	Blaise a hála az egyetlen érzés, amit biztos nem fogok érezni irántad!- kiáltott 
gonoszul. Draco sem szerette ezt a táncot, ezt nagyon jól tudta Pansy. Tavaly az 
egészet össze vissza ugrálásnak tartották, és csak kifulladtak benne. Pansy meg 
egyenesen utált lefáradni. Ez a fel- le mozgás, felért egy repülésórával, amit Pansy 
igyekezett gyorsan elfelejteni. Remélték, hogy Blaise a nyár alatt elfelejti ezt a táncot, 
de csalódniuk kellett. Pansynak meggyőződése volt, hogy az ő minden beleélés nélküli 
táncuk, egyenesen a förtelmes kategóriába tartozhat, Draco mindig ugyanolyan 
mérhetetlen unott kifejezéssel táncolta, mint ő. Pansy sötétzöld krokodilbőr cipője 
minden lépésnél koppant a klubhelység kövezetén. Stólája a gyors táncban 
minduntalan lecsúszkált, és Pansy nem győzte visszaigazítani átdobva a nyakán. 
Draco egy ideig tűrte, hogy Pansy eligazgassa az anyagot, aztán megunta és amikor 
ismét lecsúszott egyszerűen elkapta és elhajította a legközelebbi fotelra. Pansynak nem 
volt ideje felháborodását kifejezni, mert Draco már a tánc pontos menetét követve a 
földön volt, s gyors lendülettel átsiklott lábai között. Pansy elvörösödött. Merlinre! 
Komolyan voltak benne ilyen részek? Pansy a felpattanó Draco szürke szemeibe 
nézett. Draco finom gúnymosolyt eresztett meg felé.
-	Igen láttam – vonta magához Pansyt, s rekedtes hangon búgta a fülébe.- Tetszik ez a 
fekete csipke alsónemű- Pansy hápogott, de mivel el kellett szakadniuk a pároknak 
Pansy csak egy gyilkos pillantást küldhetett Draco felé, aki levakarhatatlan vigyorral 
nézett vissza rá. Pansy már csak azt vette észre, hogy Millicent és Daphné között van.
-	Na, hogy tetszik a tánc Pansy!- kiáltotta lassan forgó nyelvvel Daphné.- Azért Blaise 
is ért egy s máshoz igaz?- Pansy elhúzta a száját.
-	Nem tudom, Daphné, most vajon erre a kimerítő és értelmetlen táncra gondolsz 
komolyan?- kérdezte élesen.
-	Pansy! Ne csapd be magadat!- kacagott Daphné, s már is a földre vágta magát. Pansy 
körbenézett és látta, hogy bizony neki is igyekeznie kell. Gyorsan hanyatt feküdt a 
hűvös kövezeten, s egy villanással, már érezte, hogy Draco dől rá. Ezt utálta a 
legjobban. Minden egyes ilyennél attól rettegett, hogy Draco egyenesen rávágódik ő 
meg tele lesz törött csontokkal. Nem először táncolták már, szóval tudhatná, hogy ez 
nem következik be. De Pansyban mindig ott volt ez a gondolat. De nem. Draco most is 
fekvőtámaszban érkezett felé. Pansy feje mellé tenyerelve a földre, s a pillantásuk 
találkozott. Pansy testén azonnal futkároztak a megállíthatatlan hullámok. Mi volt 
most más mint eddig? Mi? Miért ez a tűz? Miért remeg meg attól, ahogy Draco ránéz? 
Pansy nem értette. De Draco már lendületesen forgatta tíz hempergés balra, és tíz 
jobbra. A testük teljesen összesimult, és Pansynak akaratlanul is a tánctól teljesen 
eltérő képek és gondolatok jutottak eszébe. Mi a fene van most? ?Miért érzem ezt? A 
csók miatt? Ez a tánc mindig egy fölösleges unalom volt, ami után nem győzött 
lihegni. Most meg egy erotikával túlfűtött… Na álljunk csak meg! Mi az , hogy 
erotika? Szó sincs itt ilyesmiről. De, ahogy Dracora nézett be kellett látnia, hogy 
nagyon is arról van szó, és ezt Draco is érzi. Megtették a szükséges fordulatokat, 
Pansy könnyű muszlinruhája teljesen felgyűrődött, s egy csomóban volt a derekánál. 
Draco félig gúnyosan mosolyogva, gyorsan lehúzta a szoknyát, s már fel is pattant. 
Pansy  fel akart pattanni, hogy neki már elege van ebből, de ekkor… Ó ez a hülye 
tánc! Draco a forgások közben már megkötötte a nyakkendőjét a csuklóján és most a 
pince szellőzőjének rácsához voltak kötözve. Mind a tíz lány. Hát persze! Blaise te 
szemét! Perverz disznó! Pansy nem győzött dühöngeni magában. Itt volt kétségtelenül 
felizgatott testtel kikötözve, miközben Draco szinte a teljes  alsóruházatát látta, hát ez 
szörnyű! Theodore Nott ért hozzá, hogy leoldozza a rácsról. Szerencséd Blaise, hogy 
nem te jöttél, mert két kezemmel fojtanálak most meg! – gondolta Pansy, s közben 
Nott már el is iszkolt mellőle, valószínűleg látta Pansy sötét dühödt tekintetét. Draco 
már fel is rántotta a földről, amit Pansy már szinte hálásan vett, mert hűvös volt a 
pincekövezet. Két fordulás, pörgés és Draco féltérdre ereszkedett, Pansy a másik 
térdére ült. Vége. El sem hiszem! – pihegte Pansy. Bár most mintha úgy emlékezett 
volna, hogy többet volt a földön, mint a lábán. És ez tényleg a tavalyi tánc volt!? Amit 
olyan unalmasnak tartottak!? Felpattant Draco térdéről, és Draco is fellökte magát. 
Nem most Draco arcán sem az unalom ült. Persze mi mást találhatott volna ki Blaise! 
De akkoriban ez nem tűnt ennyire…izgatónak. Pansy zavartan simította le 
összekuszálódott haját, és a stólájáért ment.  Nem is mert Draco szemébe nézni, félt, 
hogy saját rejtett érzéseit találja bennük. Gyorsan helyre kell billenni. Blaise nagyon 
tudatosan teszi most velük, amit tesz a fenébe is! Pansy az asztalról elemelt egy 
szőlőfürtöt és szemezgetni kezdte. A kandalló előtti kanapéra rogyott, s Draco 
csatlakozott hozzá. A már megszokott jól ismert pózt vették fel. Draco az ölébe hajtott 
a fejét, s a szemközt enyelgő Blaisere nézett. Pansy lecsippentett egy szőlőszemet és 
Draco ajkához tartotta, Draco elfogadta, s Pansy új szemet keresett, édes volt a szőlő, 
és kellemesen lédús.
-	Blaise! Mond az ilyen táncokat előjátéknak készítetted?- gúnyolódott Draco.
-	Pontosan – karolta át Daphné vállát Blaise.- Talányos nemde?
-	Nekünk nincs szükségünk ilyesmire – mosolygott önelégülten Draco, s elfogadta a 
következő szemet. Most nem figyelt, s így nyelvével súrolta Pansy ujjbegyét, mire a 
lány megremegett. Draco érezte, s szürke tekintete találkozott Pansy fátyolos 
pillantásával. 
-	A Malfoy vér megszólalt- gúnyolódott Blaise, de Daphné nem hagyta, hogy folytassa, 
Blaise fejét lehúzva rátapadt ajkaival. Pansy álmosan csippentett le egy újabb szemet, 
s komótosan szájához emelte. Crak és Monstro még mindig lihegtek a fárasztó tánc 
után, amelyben többnyire le is maradtak. Most egymás mellett pilledtek az átellenes 
fotelekben. Pansy újabb szemet csippentett, s Draconak kínálta. A fiú kinyitotta száját, 
s Pansy már lazán beleengedte volna a szőlőszemet, de Draco az ujjával együtt 
bekapta. Pansy leeresztette a szemhéját. Draco gyengéden megszívta az ujját, és Pansy 
úgy érezte menten elájul. Ez az este kész. Ma már teljesen letiporták őket. Forró 
nyelvének tapintása, a soha nem tapasztalt intimitás érzését keltette. Sokat ittak ma. 
Most már mindegy. Pansy ismét érezte a bizsergést a gyomrában, és kívánta, hogy 
ismét érezze, Draco forró leheletét. Ujjbegyével végigsimított Draco felső és alsó 
ajkán. A fiú egyetlen lendülettel felült és rá is szorította száját a Pansyéhoz. Beletúrt 
az ében hajzuhatagba. A második csók nem volt olyan gyengéd mint az első. Lázas 
kapkodás, izgalom és vágy volt. Pansyt a kanapé támlájához szegezte, s falta a lány 
édes húsos ajkait. Pansyt váratlanul érte a támadás, de engedett, a fiú rohamának.
-	Mi felmentünk- szólt oda kajánul Blaise a párnak, s maga után vonszolta Daphnét a 
fiúhálóba.