Pansy a hintaszékében ütemesen lökte el magát a talajtól. Szőrmés házipapucsa 
hangtalanul ért a padlóhoz, fekete macskája minden talajfogásra várva ráugrott a fehér kis 
szőrmére, ezzel játszott már órák óta. Pansy lapozott egyet a kezében tartott könyvében és 
futó pillantást vetett a zöld baldachinos ágyban fekvő Dracora. Ismét visszatért a könyv 
tanulmányozásához. Csak a feje feletti gyertyák égtek, fényt vetve a megsárgult oldalakra. 
Hangos kattogással kondult a kandalló feletti óra kimért tempóval elütőtte a kilencet. Az 
ágyból mocorgás jelezte, hogy a zajra Draco felébredt. Pansy az ágyra lesett a könyv 
felett. Draco pedig rá, az egyetlen fényforrás felé emelve a tekintetét.
-	Mennyi az idő?
-	Kilenc óra. 
-	Este?
-	Hát persze. – Pansy abbahagyta a hintázást és lassan felállt. A könyvet a kandallóra 
tette.
-	Mit olvastál? Remélem nem haszontalan naplókat.
-	Nem. A Nagyúrnak keresem ezt a serkentő italt. Mi akar ez lenni?- Pansy 
összeráncolta a homlokát és az ágyhoz közelített.- Sehol sem találom.
-	Persze, hogy nem találod- morgott Draco.- Mert ez Piton saját fejlesztésű bájitala. 
Nincs benne a minisztérium által elfogadott könyvekben.
-	Akkor neked miért kellene tudnod róla?- Pansy felvette a dohányzóasztalról a 
pergament és meglebegtette Draco előtt.- Nézd meg itt van a listán!
-	Igen. De Piton most kísérletezget a Nagyúrnak. Így minden teher, ami eddig az ő 
vállán volt, most az enyémre került. Én csinálom az összes bájitalt a Nagyúrnak. Mit 
gondolsz miért nem találkoztunk heteken át?- kérdezte gúnyosan Draco.- Szerinted én 
nem hancúroztam volna szívesebben újdonsült feleségemmel a mentaillatú 
lepedőmön? Mint hogy éjszakákon át bájitalok gőzétől kábuljak?- egyenesen Pansy 
szemeibe fúrta provokáló tekintetét.
-	Pedig azt hittem élvezeted leled a bájitalok kotyvasztásában - libbent el az ágytól 
Pansy hátat fordítva Draconak.
-	Én mindkettőben élvezetemet lelem - búgta dallamosan Draco.
-	Hm - Pansy gyűlölködő pillantást vetett az ágyban heverőre.- Aine!- a kiáltásra 
azonnal megjelent a manó.- Hozd be a vacsorát! – Pansy egy széket varázsolt elő, és 
elhelyezkedett benne Draco mellett. Aine beegyensúlyozta a Malfoy-címeres 
ezüsttálcát, rajta a gőzölgő levessel.
-	Milyen méreggel akarsz megetetni szerelmem?- nézett rá gúnyos mosollyal Draco.
-	Ne aggódj! Gyors. Alig érzel egy kevés fájdalmat.
-	Szeretem, amikor ilyen könyörületes vagy - mondta elégedetten Draco és megpróbált 
feljebb ülni. Pansy segített neki, és a párnát megigazította a háta mögött.
-	Csak azért teszem, hogy az örökségedből bőven részesüljek - mosolygott negédesen 
Pansy. 
-	Helyes. A feleségem legyen előrelátó - paskolta meg a kezét Draco, de Pansy elkapta 
előle. Visszaült a kényelmes karosszékbe, és a tálcát Draco ölébe röppentette.
-	Le akarsz forrázni?- próbált húzódni Draco, de végtagjai nem akartak 
engedelmeskedni. Felemelte a kanalat, de karja erőtlenül hullott az ölébe.
-	Forrázni?- vonta fel a szemöldökét Pansy.- Nem, ha forrót akarok neked, akkor égni 
fogsz - tovább mosolygott és kivette az ezüstkanalat Draco kezéből. 
-	Szeretem a szarkazmusod kedves - duruzsolta Draco.- Gyere adj egy csókot!
-	Mit képzelsz? Nem vagyok az ágyasod.- Pansy belemerítette a kanalat a tányérba, és 
Draco orra alá dugta.
-	Nem bízom benned - nézett gyanakvó tekintettel Pansyra.- Előbb egyél te belőle.
-	Ah- emelte a plafonra Pansy a tekintetét, s megfújva a kanálnyi levest a szájához 
emelte.
-	Lenyelted?
-	Igen. – Pansy dühösen a tányérba csapta a kanalat, és merített a levesből. – Gyerünk 
nincs időm egész éjszaka téged pátyolgatni!- sürgette Dracot, és gyengéden megfújta a 
kanál levest, hogy hűljön. Draco szájához tartotta, aki vonakodva, de elfogadta.
-	Egyébként miattad gyengültem le - panaszkodott gonosz mosollyal Draco.- Tegnap 
éjszaka teljesen kimerítettél te vadmacska.
-	Az tegnap előtt volt - felelte nyugodtan Pansy és ismét megmerítette a kanalat, s Draco 
szájához nyomta.
-	Micsoda?!- rántotta el a fejét Draco.- Csaknem két teljes napot átaludtam?
-	Igen. Úgyhogy igyekezz, mert ezt a serkentő szert két órán át kell főzni, amint kész 
már postázom is a küldeményt a Nagyúrnak.
-	Megcsináltál mindent?- nézett rá sötéten Draco.
-	Képzeld!- tette le a kanalat Pansy.- Amíg te itt heverésztél, addig egész álló nap csak a 
vacak bájitalokkal foglalkoztam, ami a te feladatod lett volna.
-	Ugyan- nézett fitymálón Draco.- Hiszen szíved egyetlen szerelmének készítetted 
mindet.
-	Így van. Ő talpig férfi - nézett dacosan Pansy Dracora.- Mire kell ez a serkentő?
-	Kíváncsi vagy mi?- vigyorgott gúnyosan Draco.- Sajnos ki kell ábrándítsalak 
szerelmetes feleségem. A Nagyúr nem olyan serkentőt kért. Elég rossz bőrben van. 
Sajnos ez a mozgásán is meglátszik. A hajlott kor átkai. Muszáj ezekkel a bájitalokkal 
megtartania fiatalos mozgását, nélküle már nem megy.
-	Akkor ezért mozgott olyan betegesen, amikor két napja eljött.
-	Igen. Már kellene neki a bájital. Ezért sürgetett téged is annyira - sötét pillantást vetett 
Pansyra.- Úgyhogy ne is reménykedj. Jelenleg messze nincs olyan állapotban, hogy 
ágybéli teljesítményei felérnének az én képességeimmel.
-	Jelenleg a te képességeidről se nagyon lehet beszélni - nézett végig gúnyosan Dracon, 
s felállt, visszasétált a sarokba a hintaszékéhez.
-	Pansy!- zengte Draco az ágyból.- Azonnal gyere vissza! Éhes vagyok.
-	Egyél magad, ha tudsz!
-	Nem tudok, te is jól tudod. Gyere, folytassuk a vacsorát! Azt mondtam gyere!- Draco  
hosszú percekig farkasszemet nézett Pansyvel, s a nő végül visszaült.
-	Már megmondtam, hogy fejezd be az imperio alá vonást, mert nem használ - mondta 
Pansy hűvösen.- És utálom, ha megpróbálnak irányítani. Tőled sem tűröm - teljes 
nyugalommal ráfújt a kortynyi levesre, és Draco szájába csúsztatta a kanálról.
-	Turkáltál a holmim közt - jegyezte meg Draco.
-	Igen. Kerestem a listát.
-	Még egyszer nem szeretném, ha előfordulna.
-	Látod csupa olyat teszünk, amit a másik gyűlöl, erre való a házasság - mosolygott 
undokul Pansy, Draco ajkai közé csúsztatva a kanalat.- Hol van a recept?
-	A dolgozószobámban. Az íróasztal felső fiókjában balra egy zöld dossziéban.
-	Azt mondtad, ne turkáljak a holmid közt - jegyezte meg fölényes mosollyal Pansy.
-	Kivéve, ha engedélyt adok rá - nézett rá zordan Draco.
-	Befejezted végre?- kérdezte unottan Pansy.
-	Igen. Add ide az erősítő főzetet!
-	Kérhetnél is - húzta el a száját Pansy.- Nem vagyok a szolgád, hogy parancsolgass 
nekem.
-	Majd ha jó feleség leszel egyszer az életben.
-	Egyszer már voltam, ha jól emlékszem - mutatott gömbölyödő hasára Pansy, mire 
Draco felkacagott. 
-	Rendben. A játszmát te nyerted. Kérem a főzetet!- mondta parancsoló hangon, mire 
Pansy könnyed mosollyal, de odavitte neki. Segített a férfinak meginni, majd válaszra 
sem várva átvonult a bájitalreceptért. Átfutva a hozzávalókat, már azokkal együtt tért 
vissza a hálóba. Rögtön Draco bosszús tekintetével találkozott a pillantása.
-	Most meg mi van?- nézett rá értetlenül Pansy, és az üsthöz lépett. Meggyújtotta alatta 
a tüzet.
-	Mi a franccal kentél be? Tiszta mocsok vagyok tőle - bökött esetlenül a mellkasára 
Draco.
-	Hogy az.
-	Igen ez - szúrta közbe mérgesen Draco.
-	Mélyíti az alvást, tisztítja a légutakat és mindemellett eltűnteti a hegeket. Igazán 
hasznos kenőcs.
-	És rohadt büdös - vetette közbe Draco.
-	Ha jó kisfiú leszel megfürdetlek - nézett a válla fölött Dracora, aki csak egy dühös 
pillantással nyugtázta az elhangzottakat. Pansy elkezdte hozzáadagolni a növényeket.
-	Abból kevesebbet - morogta Draco. Pansy visszavett a levelekből. Egy fiolát kinyitva 
egy kis csepegtetőbe felszívta a nedvességet.
-	Csak három csepp kell - dünnyögte mérgesen Draco. Pansy kiengedett a szívókából, 
és újratöltötte.
-	Abból meg több kell - utasította Draco.
-	Fejezd be!- csattant fel Pansy.- Csináld magad, ha annyira nem tetszik, ahogy én 
készítem - azzal visszafordult az üsthöz. Draco egy ideig tűrte, majd újból megszólalt.
-	Pansy vedd már lejjebb a tüzet, mert a levelek elégnek az üst alján!- kiáltott a nőre. 
Pansy lejjebb vette a tüzet, majd halk, de fenyegető hangon megszólalt.
-	Én is értek a bájitalokhoz. Az, hogy a te technikád másabb, mint az enyém az a Te 
dolgod. Lehet, hogy Piton örökös kedvence voltál, de attól én is ugyanolyan 
eredményeket kaptam, mint te, ha nem vetted volna észre. És nem a segítségeddel, 
hanem önállóan. Úgyhogy ne oktass itt ki engem. Jó lenne, ha a hiúságodon és a 
gőgödön túl észrevennéd, hogy én is értek valamihez. Nem szeretem, ha hülyének 
néznek Draco. Ezt vésd az eszedbe. Senkitől sem tűröm a kioktatást, és a fölösleges 
okoskodást, még magától a nagy Malfoy örököstől sem –lecsapta a pálcáját az üst 
mellé és kiviharzott a szobából. Draco figyelte, ahogy Pansy kitör, és be kellett látnia, 
most tényleg túllőtt a célon.  Nehézkesen felállt, az erősítőfőzet jó hatással volt az 
izmaira, befejezte a bájitalhoz a műveleteket, és Pansy után ment. A nőt a 
dolgozószobájában találta, az ablak mellé állított íróasztalon a naplójába írt. Draco 
levágta magát a kandalló előtti kanapéra és onnan figyelte a szigorú tekintettel 
lendületesen író nőt.
-	Azt hittem sírsz - mondta halkan Draco.
-	Csak a gyengék sírnak Draco - válaszolta hűvösen Pansy és felnézett a férfira.
-	Én is sírtam. Sokat - Pansy visszadobta a tartóba a tollat és hátradőlt a székén. 
Kifürkészhetetlen arccal nézett a férjére.
-	Megbántottalak. Pedig nem is akartam.- Draco végigfuttatta szemét az íróasztal 
motívumain és faragásain.
-	Ismerlek Draco.- Pansy előredőlt és az íróasztalra téve összekulcsolta apró kezeit,  
állát megtámasztotta rajtuk.- Jól ismerlek - szemében most csak fáradtság tükröződött, 
ugyanúgy mint Dracoéban.- Én nem sírtam.
-	Dehogynem. A hisztik a klubhelységben akkor mik voltak?- dörzsölte meg fáradtan a 
homlokát Draco.
-	Játék. Színjáték. Hiszen tudod.- Pansy akaratlanul is követte a mozdulatot és ő is 
átsimított a homlokán.- A valódi könnyeim csak befelé hullajtom. Senki nem látja 
őket.- Hosszan fürkészték egymás arcát. Nem kellettek a szavak, a mentális beszéd 
sem. Ebben a pillanatban tökéletesen megértették egymást. Hát ismét előbukott, hogy 
ki az erősebb. Draco a mai napig megdöbbenve vegyes csodálatattal nézett erre a nőre, 
aki a felesége. Olyan erős asszony, amilyet nem ismert még. Aki bátran szembenéz az 
élet viharaival. És boldog volt, hogy ez a nő az övé. És mellette van. Pansy mintha 
megérezte volna ezeket, elmosolyodott.
-	Tudom mit szeretnél te hízelkedő macska- állt fel az íróasztaltól.- A fürdetést akarod 
valld be - nevetett fel pajkosan Pansy és a fürdő felé igyekezett. Heves mozdulattal a 
kádra intett és szinte azonnal megtelt gőzölgő vízzel. Magához hívta Draco 
tusfürdőjét, miközben várta, hogy megérkezzen a medence szélére ült.- Remélem azt 
nem várod el, hogy bevigyelek!- kiáltott ki, Draco átvonszolta magát és lassan 
beleereszkedett a vízbe. Pansy kezébe vette a hosszú üvegcsét és a zöld illóolajból a 
vízbe csepegtetett néhány cseppet. Kellemes, fenyvesek bódító illata áradt a levegőbe. 
Pansy felemelte a fürdőszivacsot és megnedvesítette a medencében. Draco vállára 
tartva kinyomta belőle az illatos vizet. Figyelte, ahogy a víz végigcsorog Draco 
mellkasán. A férfi behunyt szemmel élvezte a víz megnyugtató és pihentető 
hullámzását. Pansy újból belemerítette a vízbe a szivacsot, és finoman dörzsölgetni 
kezdte Draco nyakvonalát és mellkasát. Másik kezével beletúrt a férfi hajába. A szőke 
tincsek lágyan peregtek az ujjai között. Megvizsgálta a fejbőrét. A heg teljesen eltűnt, 
a fejsérüléséből már semmi nyom nem maradt, megnyugodva mosolygott, és kis 
nyomással kényszerítette, hogy Draco a víz alá merüljön. Ahogy felbukott a hajából 
sűrűn csurdogált a mentás fenyőillat. Pansy hátranyúlt a pálcájáért, és egyetlen 
pöccintésére Draco haja már ismét száraz volt. Pansy egy ideig gyönyörködött a 
fültőig érő hosszú tincsekben, olyan lágyan lebbentek a mozdulataira, mint ahogy 
vékony fűszálak hajolnak a szélben. Pansy megrázta a fejét, és erőteljesebben 
dörzsölni kezdte Draco mellkasát, hogy a kenőcs leoldódjon.
-	Még soha nem fürödtem a kastély női fürdőiben - mondta rekedtes hangon Draco.- De 
nem is sejtettem, hogy mit mulasztottam. -Hátravetette a fejét, az ezüstszőke tincsek 
így Pansy ölébe hullottak. Szürkéskék szemei fátyolosan néztek Pansy arcára.
-	Akkor most tedd meg, mert egyhamar nem lesz benne részed - mondta nyugodtan 
Pansy és szemével megbabonázva követte a férfi bőrén végigfolyó apró cseppeket.
-	Ne izgass!- mondta gúnyos mosollyal Draco.- Nem vagyok abban az állapotban, hogy 
értékelni tudjam.
-	Nem tehetek róla, hogy az érintésem ilyen hatással van rád - mondta Pansy gúnyosan 
és a vízbe dobva a szivacsot felállt.- Ha végeztél gyere ki.
-	Nem az érintésről beszélek, hanem a nézésedről.- kiáltotta erőtlenül utána Draco, és 
magában nevetgélt.