11. Nyári idill
Pansy fonott kosárral az ölében a hátsó terasz felé lépkedett, nyomában fekete cicája
nyávogott. Halvány fehér nyári ruhája könnyedén lebegett körülötte, aljában apró
világoszöld hímzések kapcsolódtak egymásba. Ugyanolyan mintával, mint hófehér lapos
cipőjén. A kijárat előtt Perselus Pitonba ütközött.
- Tanár úr!- oldalán megtámasztotta a kosarat, és kérdő arckifejezéssel nézett fel a
magas szikár férfira.- A hátsó bejáratot részesíti előnyben mostanság?
- Pansy!- ajkai résnyire szűkültek.- Luciussal lenne találkozóm, és sietek. Itthon van?-
emelte meg a szemöldökét a férfi.
- Nem tudom. A reggelinél én nem veszek részt, és Dracoval még ma nem találkoztam.
De Narcissa Malfoyt megkérdezhetem - sietett el a főlépcső felé Pansy, nyomában a
párducmozgású macskával. Kifulladva ért fel a csillagvizsgálóba. Hatalmas hasát, már
nehezen hordta. Kifújta magát, és benyitott. Narcissa az egyik kémlelőcsőnél ült, de
ránézett a belépőre, és hűvös kérdő kifejezéssel várta, hogy megszólaljon a lány.
- Piton van itt.- Pansy sejtette, hogy a kijelentése teljesen fölösleges, hiszen Narcissa
kitűnő tájékozottsággal tudja, ki érkezik a kastélyba, és a csillagvizsgálóból
valószínűleg látta is a közeledő Pitont.
- Az ellenfél soha nem alszik Pansy- mondta Narcissa a csőbe kukkantva. Pansyt
meglepte, hogy anyósa kivételesen ellenszenv nélkül beszél vele.
- Ezért ül mindig a csillagvizsgálóban?
- Mindenkinek megvan a maga hóbortja. Nekem ez jutott.- Szőke aranyhaja lágy
hullámokban borult oldalra, s hintáztak a levegőben. Pansy most is irigyelte ezt a szép
hajat tőle. Főleg a hajszínt, de csak levegőt vett és megszólalt.
- Miért nem állít valakit ide, hogy figyelje?
- Jobb szeretek magam megbizonyosodni. Az aggódó anyai sors - dőlt oldalt Narcissa,
hogy a menyére nézzen.- Soha nem nyugszom. Amióta Draco megszületett az életem
az aggódás és a féltés. Sokszor éjszakákon át itt ülök. Éberen. Félek, talán amíg
alszunk elveszlik minden, amiért éltünk.- Pansy most először megértő szemekkel
nézett erre a nőre. Mindig hidegnek és számítónak tartotta. Most látta először, hogy
neki is vannak érzelmei, az élet megtanította rá, hogy uralkodjon ezeken. Mégis az
otthon magányában lám előtör belőle. Ezért látta mindig sietve távozni, s ezért nem
látta soha máshol a kastélyban.
- Igen. Akár az éjszaka közepén is képes vagyok kipattanni az ágyból, hogy megnézzem
minden rendben van-e. Ostobaság?
- Egyáltalán nem -nézett ré komolyan Pansy.- Ellenkezőleg. Örülök, hogy van valaki,
aki őrzi az álmunk.
- Nem egy felemelő érzés. De a tapasztalat tett éberré. Mert tudom, hogy szükséges. Ha
én a birtokon vagyok gondoskodom róla, hogy ne érjenek váratlan meglepetések.
Azok veszélyesek.
- Egyetértek - mondta kemény hangon Pansy. Narcissa felpattant a székről, mintha
megbánta volna, hogy ilyen sok mindent elárult a lánynak.
- Luciusnak most dolga van, egy fél óra múlva itt lesz. Addig majd foglalkozom
Perselussal - futólag megigazította a kémlelőcsövet és elindult Pansy után. Pansy
elhaladva a tanár mellett még odabiccentett felé, és kilépett a tágas teraszra. A
kétszárnyas kőszobros parkra vezető széles kőlépcsőn lépdelve szívta magába a nyári
illatokat. A gondozott franciakerten áthaladva kiválasztott egy rózsát, lecsippentette és
a kosara szélére erősítette. A szökőkúthoz érve letette a kosarat és körbejárva a vizet
kiválasztott egy ametisztet, s pálcájával a levegőbe röppentette, amint lágyan
visszahelyezte a többi közé, már gyöngyházfényen csillogott. Pansy kedvét lelte az
ametisztek formálásában. A kastélyban senki sem tudta, hogy ő a tavasz
beköszöntével, minden nap kinézett a parkba és a szökőkút köveit hangulatának
megfelelően alakítgatta. Többségben persze a zöld dominált, mert feltűnő lett volna a
Malfoyoknak, ha valami nem zöld. Ez a kis titka mindig felvidította, és egyensúlyba
helyezte a lelkét. Meg sem fordult a fejében, hogy a szökőkúti ténykedéséről igenis
tudnak. Nem is gondolta volna, hogy a család tagjai minden lépését szemmel tartják.
Draco az emeleti könyvtárszoba félreeső ablakánál állva figyelte, ahogy a nő
visszateszi a fekete pálcáját a kosárba és hívogatva a macskát tovább lépked a rét felé.
Úgy döntött, most félbehagyja a diktálást és lenéz a feleségéhez. A fehér toll egyetlen
lendülettel a tartóba került a pergamen összeugrott, s Draco már a teraszt
keresztülszelve követte Pansyt. A nő fél órán át válogatott a rét gyógynövényei között,
lassan megpakolva a kosarát, s végül a tó mellett felállított kerti asztalkára tette, ő
maga pedig a napernyős nyugágy puha takaróira feküdt. A kedvenc Malfoy-feleség
naplóját hozta magával, de néhány percnyi olvasás után elnyomta az álom. A nyári
melegben szinte minden nap kijárt a tóhoz, és az egész napját hasonlóan ütötte el.
Draco távolról figyelte Pansy ténykedését, néhány percig átfutott a fején, hogy nem
kellene a pihenését megzavarnia. Az utóbbi napokban Pansy sokat aludt, így
kívételesen jó egymást fúrjuk szópárbajaik már kifejezetten hiányoztak neki. Végülis
úgy döntött ma megzavarja egy kicsit, halkan közelebb lépdelt és a legközelebbi fának
dőlve szemlélte a szendergő nőt. Haját hófehér zöldhímzéses pánttal erősítette hátra, a
bőrkötéses fekete napló a gömbölyű pocakján hevert, ahogy elaludt, nyitott lapjaival a
nyári szellő játszott. Bőrét megkapta a nap, és kellemes halványbarna színe lett, az
árnyék örökösen változott a ruháján és bőrén, ahogy a leveleket rebegtette a szél.
Draco végignézett a békés idilli képen, de nem sokáig gyönyörködhetett benne, mert
Pansy egyetlen rántással előkapta a pálcáját, és felé küldött egy rontást. Draco több
métert repült, és egy zizegő bokor közepén találta magát.
- Azt mondtad gyors és könnyű halálom lesz, ha megölsz!- kiáltotta vissza mérgesen
Draco, ahogy kikecmergett a szúrós bokorból. Pansy nehézkesen talpra állt, de csak az
asztalnak állva bírt megtámaszkodni, így tenyerére nehezedve nézett a bokor felé.
- Te vagy az?- nézett enyhe mosollyal a szája körül.- Azt hittem meg akarnak támadni.-
Figyelte, ahogy a férfi fenyegetően közelít hozzá.- Szólhattál volna.
- Látom önvédelemből jelest érdemelsz - húzta fel talárja ujját Draco, amin vörös
kelések voltak.- Merlinre! Hogy néz ki!- Pansy a kosárba nyúlt, és az egyik növényről
letépkedte a leveleket és elkezdte morzsolni a tenyere közt, derekával az asztalnak
támaszkodva.
- Szerencséd, hogy csak ennyit kaptál - nézett rá sötéten Pansy. Ahogy mellé ért, a
levelekkel bekente a férfi karját, és pálcaintéssel helyrehozta. Draco kutató tekintettel
nézett a karjaira, de nyoma sem volt az előző förtelmeknek.
- Szóval akit megtámadsz azt meg is gyógyítod utána? Ezért szedsz ilyeneket?- bökött a
fejével a kosárra.
- Nem. Ez csak egyeseknek jár.
- Teát én is a kivételezettek közé tartozom.
- Persze, tudod, hogy a pénzed kell –mosolyodott el negédesen Pansy.
- Így van. Dolgozz is meg érte - nevetett fel Draco, és leheveredett a nyugágyba.- Látom
nem késlekedsz kihasználni a javakat.
- Addig is igyekszem élvezni valamit - mondta sokat sejtetően Pansy.
- Nem nyújtok neked elég élvezetet?- húzta fel a szemöldökét Draco.
- Erre tudod a választ.
- Nem. Emlékeztess.
- Magát az élvezet szót el sem tudom képzelni bármi veled kapcsolatos dologgal együtt.
- Jól van szerelmem - pattant fel Draco, és megcirógatta Pansy állát. – Remélem
mérgező gyökereket is szedtél - kukkantott a kosárba Draco.
- Persze egyetlenem- húzott elő egy fekete göcsörtös valamit.- Csak ezeket neked
tartogatom - suttogta bizalmasan Draco fülébe.
- Helyes. Ez a gyors halál esszenciája ugye? Mert nekem csak olyan kell.
- Mi járatban erre Draco?- váltott témát unottan Pansy és visszarogyott a nyugágyra.
- Nem mondom el miért jöttem, mert úgysem hinnéd el - felelte gúnyos mosollyal
Draco.
- Félsz, hogy megszököm?- támaszkodott a könyökére Pansy, és a tavat fürkészte.
- Kellene?- ráncolta össze megjátszott komolysággal Draco.
- Amíg ilyen kedvesen bánsz velem nem - felelte gúnyos hanghordozással Pansy.
- Akkor a világért sem változtatok ígérem. De csak a te kedvedért.- Draco leoldozta a
rózsát a kosárról és megforgatta két ujja között.
- Jól van újságolok neked.
- Hallgatlak.
- Crack és Monstro megházasodik.
- Pfh.- nézett el undorodva Pansy.- Szegény nők.
- Irigykedsz?
- Természetesen. Titkon mindig is valamelyikőjük szerelmére vágytam - mondta
hűvösen.
- Holnap lesz az esküvőjük.
- Egyszerre?
- Igen. A Bulstrode lánytestvérekkel. De Te nem jössz.
- Örülök, hogy kizársz mindenből. Látod ezért is döntöttem melletted - vágta a naplót
Dracohoz. Draco megnézte a nevet.
- Ah Cassandra - mosolygott elégedetten.- Hogyan mérgezzük meg a férjünk
praktikákat keresel?
- Már nem keresem. Megtaláltam.- Pansy futólag a toronyórára nézett.- Már ennyi az
idő? Át kell öltöznöm a vacsorához.- Pansy megpróbált egy lendülettel felülni, de nem
sikerült. Draco figyelte, ahogy a nő szenved a felállással.
- Ez olyan szemétség - dünnyögte Pansy maga elé.- Utálom, hogy mindig ez van. -Ismét
a tenyerén támaszkodva várta, hogy a vérkeringése beinduljon. Draco a hosszú
szoknyák alatt soha nem látta, hogy a nő bokái természetellenesen megdagadtak. De
tudta, hogy erre szedte minden nap a gyógynövényeket. Pansy dühösen megragadta a
kosarat és fel akarta emelni az asztalról, de Draco lefogta a kezét.
- Hagyd majd én!- mondta előzékenyen.
- Ugyan már Draco - rántott egyet a kosáron Pansy.- Még a végén a csokibékakártyákra
kerülsz.- Draco lefogta a kosarat, mire Pansy haragos pálcapöccintéssel a levegőbe
emelte a kosarat. Kettejük előtt lebegtetve egymás mellett haladtak.
- Nem bírnád elviselni, ha híresebb lennék, mint te ugye?- haladt zsebrevágott kézzel
Draco.
- Esélyed sincs rá - nézett rá lekicsinylőn Pansy.
- Mert neked van mi Pansy?
- Ha megmérgezlek talán - ütötte el a témát Pansy.
- Nahát még eddig nem is sétáltam a parkban kettesben a feleségemmel!- nézett rá
jászott meglepődöttséggel Draco.
- Csak nem egy ilyen tettől várod, hogy bekerülj a kártyák közé?- morogta Pansy, de
aztán megtorpant.- Bár ez tőled tényleg nagy dolog. Úgyhogy igaz is. Holnap vegyél
egyet, hátha rajta leszel.- Bár titkolta még maga előtt is, nagyon jól esett neki, hogy
Dracoval sétálnak a délutáni napfényben kettesben. Olyan távol állt tőlük minden
boldog és romantikus élet, hogy az ilyen apróságokra nem is számított Dracotól. És
mégis kijött hozzá. Hogy kettesben legyenek a parkban. Ejha! Ez hát a szerelem? –
mosolygott magában, és Draco előtt belépett a kastélyba.
|