Pansy a dolgozószobájában írta át feljegyzéseit, amikor erős fájdalmat érzett. Behunyta a 
szemét, majd dühösen folytatta az írást. A héten többször voltak fantomfájdalmai így nem 
foglalkozott vele különösebben. Mint mindig most is elmúlt, ezért nyugodtan belemártotta 
a pennát a méregzöld tintába, lehúzta az üveg szélén és a papír fölé tartotta. Lendületes 
betűivel már az oldal közepéig ért. Leírta a mondatot, majd szemével gyorsan átfutotta a 
sorokat. A kis követelődző fájás ismét érkezett.
-	Hagyd abba!- címezte a hasának, de most nem foglalkozott vele, a mondatokat 
értelmezte, és néhol kijavította. Többnyire erőteljes rászólása mindig meghallgatásra 
talált, ezért nem is furcsálta, hogy abbamaradt. Folytatta az írást. Csak az óra hangos 
koppantásaira nézett fel. Este tíz. Beledobta a tintásüvegbe a tollat és az ablakhoz 
lépett. Már feljöttek a csillagok az égre. Hirtelen erőteljes görcs futott végig a testén, s 
azon nyomban nedvesség öntötte el a lábát, hatalmas tócsát hagyva a parkettán. Pansy 
bosszúsan a pálcájáért nyúlt és egy lendítéssel felszárította. Hálóruhát kapott magára 
és visszacsörtetett a dolgozószobába. Ismét erős fájás szaladt végig a gerincén és az 
alhasán, s a kandallópárkányba kapaszkodott meg. 
-	Hát ez nem igaz!- előkapott a pergamentartóból egy Malfoycímeres lapot, és felkapta 
a tollat, amit elfelejtett lehúzni így az össze-vissza csöpögött az asztalon és a papíron. 
Pálcájával rendet teremtett, és sebesen lekaparta a néhány sort. Pitonéknak és a régi 
javasasszonynak írt, akiben gyerekkora óta megbízott. Kilökte a baglyot az ablakon, s 
a rátörő erős fájástól az ablakpárkányra tenyerelve visszatartott lélegzettel, behunyt 
szemmel várta, hogy elmúljon. Bosszúsan járkált a dolgozószobájában. Semmivel nem 
tudta lekötni magát.  Kinézett az ablakon, egy egyszerű fekete fiáker állt meg. Piton 
szökkent ki rajta és kisegítette Alaina-t 
-	Na végre, hogy megérkeztek.- Pansy az órára nézett, ami épp ekkor ütötte a 
tizenegyet. Eközben Draco a zeneteremből haladt a lakosztálya felé, amikor a 
lépcsőházból hangokat hallott. Piton és Alaina állt a fogadócsarnokban. Draco 
lekiáltott nekik.
-	Mi ez a nagy sietség? Ráadásul ilyen későn?- látva a kapkodó mozdulataikat.
-	Erről neked jobban kellene tudnod - nézett rá hidegen Piton. Draco értetlen 
arckifejezéssel bambulta őket, mire Alaina megszánta és a lépcsőn felfelé sietve 
elmosolyodott.
-	Draco. Hamarosan apa leszel - csapkodta meg Draco fél arcát, és elsietett mellette. 
Piton döngő léptekkel követte. Draco egy ideig megkövülten nézett utánuk. Majd épp 
Pansy dolgozószobája előtt beérte őket. Alaina, utána Piton majd Draco is berobogott 
a szobába. Pansy felkapta a fejét és rájuk nézett.
-	Hogy vagy kedves?- nézett rá aggódva Alaina.
-	Pompásan. Ha jól emlékszem az esküvőmön éreztem hasonlóan jól magam - szűrte a 
fogai közt Pansy. Szeme összeakadt Dracéval, de gyorsan más irányba nézett. 
-	Miért nem szóltál?- dörrent rá Draco. Pansy nem válaszolt, csak megkapaszkodott a 
kandallópárkányban, mert a fájdalomtól újra összegörnyedt. Draco ijedten nézett rá, 
ekkor nagy lendülettel feltárult az ajtó és a Malfoy házaspár lépett be rajta. Mind 
Pansyra néztek.
-	Örülök, hogy így összegyűltünk a szeánszra - mondta gúnyosan Pansy.- Ki kér 
juharszirupos süteményt?- egy ezüsttálcát röppentett a kandalló előtti asztalra. Lucius 
felmérve a helyzetet azonnal kifordult az ajtón. Narcissa szólalt meg.
-	Pansy nem maradhatunk itt. – Pansy értetlenül nézett rá. Ebben az állapotban biztos 
nem tud menekülni, még ha erős is az a akarata.- A harmadik emeletre megyünk.
-	De hát minek?- dobbantott egyet a lábával Pansy. Draco mellé lépett, és segíteni akart 
neki, de Pansy elrántotta a karját.
-	Tudok egyedül is menni.- Pansy felvetett fejjel Narcissa után vonult. A 
lépcsőfordulóban azonban a korlátba kapaszkodva küzdött nehogy felkiáltson a 
fájdalomtól. Összeszorított szemhéjai mögött már szikrákat látott. Amikor kinyitotta a 
szemét Draco szürkés szempárjába nézett. Megnyalta az ajkait és bizonytalan 
léptekkel folytatta útját. Narcissa már kitárta a szárnyas ajtót. Egy hatalmas mélybarna 
parkettás szobába értek. A kandallóba begyújtott, és az egész helység legjelentősebb 
bútora a középen elhelyezett kígyómintás függönyű baldachinos óriási ágy volt. A 
bojtok ezüstösen csüngtek alá. A huzat viszont hófehér volt, és levendulaillata 
nyugtatóan lengett a szobába. 
-	Minden Malfoy ebben az ágyban született. A bűbájoknak köszönhetően még mindig 
újnak tűnik, pedig már közel ezer éves.- Pansy az ágyra nézett. Itt született Lucius 
Malfoy, Draco és hamarosan a fia is. Pansy továbbra is csak a lepedőre meresztette a 
szemét. Draco ekkor mellé lépett.
-	Pansy!- megfogta a kezét és óvatosan az álla alá nyúlt, hogy megemelje a nő fejét, s 
így tekintetük találkozzon.- Ha nem szeretnéd, akkor nem kell itt. Visszamehetünk a 
szobádba - szürke szemeivel fürkészően nézte Pansy arcát. Pansy egy ideig 
belemélyesztette fekete szemeit Dracoéba, majd lassan, vontatottan megszólalt.
-	Nem. Az én fiam is Malfoy. Itt fog megszületni. Ebben az ágyban - mutatott a zöld 
baldachinos bútordarabra. Hirtelen jött a fájás, Pansy mivel nem akadt más a kezébe, 
Draco kezét szorongatta, aki azóta nem engedte el a kezét. Draco féltőn Pansy vállát is 
megragadta tartva a nőt.
-	Menj Draco!- sziszegte Pansy, összeszorított ajkai közül.
-	De Pansy. Engedd, hogy segítsek!- kérte Draco.- Az én gyerekem is.
-	Nem- rázta hevesen a fejét Pansy, s könnybelábadt szemmel nézett Dracora.- Nem 
akarom, hogy gyengének láss.
-	Ugyan. Te is láttál már engem számtalanszor gyengének - nézett komolyan a szemébe 
Draco.
-	Menj ki!- suttogta Pansy.- Kérlek!- Draco szemébe fúrta a tekintetét. Draco hosszan 
nézte, végül utoljára megszorította Pansy kezét mielőtt elengedte.
-	Jól van. Menni fog, erős vagy én tudom.- Lágy csókot nyomott Pansy arcára, 
Narcissára nézett és együtt kiléptek a szárnyas ajtón. Bazárták maguk után. Narcissa 
hallotta a halk csengetést a bejárat felől. 
-	Megérkeztek a gyógyítók, felküldöm őket - sietett el Narcissa. Draco egy ideig 
tehetetlenül állt a folyosón végül döntött. A kastély földszinti bárszalonjába vette az 
irányt. A szalon egyik zöld fotelében már ott ült királyi eleganciával, karját a karfán 
nyugtatva keresztbetett lábbal Lucius Malfoy, kezében wiskyspohárral.  Szürke 
tekintetét a belépő fiára vetette.
-	Szolgáld ki magad!- mutatott poharat tartó kezével a bárszekrény felé és közben 
belekortyolt. A jégkockák hangosan összeütköztek, ahogy az asztalra tette az üres 
poharat. Draco a nyitott szekrény előtt egy ideig válogatott, végül levett egy üveget, és 
kristálypoharat, és apja melletti zöld fotel felé vette az irányt. Ő is letette a 
borostyánszín itallal teli üveget a kis kerámiamintás tűzzománcdíszes asztalra. 
-	Nem akartalak zavarni.- A bárszalon apja kedvenc helye volt. Többnyire ha itthon 
volt, itt lehetett megtalálni. Draco nem is akarta megzavarni őt.
-	Nem zavarsz. –Hosszú ezüstszőke haja a vállán nyugodott, nem takarva kemény 
arcvonásait. Száraz hangon mondta:- Emlékszem a te születésedre. Itt ültem, ugyanígy 
mint most. Na persze valamivel fiatalabb kivitelben.- Draco mindebben erősen 
kételkedett. Világ életében ugyanilyennek látta apját. Nem öregedett. Vagy legalábbis 
nem látszott rajta. Fess, jó kiállású erős tartású férfi. 
-	Te is az vagy Draco - nézett rá szürke szemeivel, miközben újra töltött a poharába. 
Lassan vízesésszerűen zubogott sugarakban a jégkockákon az alkohol. Draco figyelte 
apja mozdulatait.
-	Ideges vagy fiam?- nézett ré Lucius felvont szemöldökkel.- Ez természetes. Én is az 
voltam.- Lucius szeme a tűzbe meredt, miközben italát kortyolta. Arcán torz játékot 
űztek a táncoló fények.- Neked nem kell félned. Pansy erős nő. Nem lesz baj. Anyád.-
Lucius hangja meglágyult.- Ő más volt. Törékeny. Gyenge. Igazi hercegnő. Az én 
hercegnőm - rekedtesen elhalkult a hangja. Draco ritkán hallotta ilyen érzelmesen 
beszélni az apját. Különösen a saját érzelmeiről. Draco sejtette, hogy apja már kellő 
mennyiséget ivott ahhoz is, hogy álomba merüljön, de Pitonék érkezése után folytatta 
az ivást. Jól bírták az alkoholt mindketten. Luciuson nem is látszott, hogy ivott volna. 
Ő is töltött a poharába, és azonnal felhajtotta. Ugyanígy tett a következő két pohárral 
is. Lucius csak megértően mosolygott rá.
-	A férfiak átka. Tehetetlenül ülni. Semmit nem tehetünk utódaink világrasegítése 
érdekében.- Figyelte, ahogy fia egymás után tölti újra a csillogó kristálypoharat.
-	Különös házasság a  Malfoyoké - rázta ki a hideg Dracot.- Szeretheti valaki úgy a 
feleségét mint Te anyát?
-	Szeretheti valaki úgy a feleségét, mint Te Pansyt?- válaszolt kérdéssel Lucius.
-	Soha nem hívnám Pansyt az én hercegnőmnek - húzta el a száját Draco.
-	Nem.- Lucius jelentőségteljes komor pillantással nézett fiára.- Mert Pansyra ez nem 
illik.- Draco helyeslőn bólintott. Ám apja folytatására nem számított.- Mert Pansy 
királynőnek termett.- Draco félrenyelte a wiskyt és köhécselve értetlenül nézett apja 
szürke szemeibe. A két szürkéskék szempár össszekapcsolódott. Sokáig nézték 
egymást, végül Lucius vontatottan megszólalt.- Nem királyné - nyomatékosítottan 
megemelte a hangját.- Királynő.- Draco kifejezéstelen arccal tűrte apja jeges 
tekintetét, végül a poharába meredt.- Persze csak képletesen - emelte a szájához 
wiskyspoharát Lucius fanyar mosollyal. Draco végképp nem tudott megszólalni, sok 
mindent rébuszokban beszélt az apja, sok mindent magának kellett kihámozni a 
mondanivalójából, most vajon mire utalt? Elmerült gondolataiból Lucius halk 
sziszegése húzta a valóságba.
-	De ne feledd, hogy te vagy mellette a király. Mint a sakkban. Mh?- sokat sejtető 
pillantást vetett a szeme sarkából Dracora, aki nem mutatta ki, de kezdte teljesen 
elveszíteni a fonalat apja gondolatmenetei között. Hogy is van? Azt mondja Pansy a 
királynő, mellette ő a király. A sakkban a királyt védi mindenki. Még a királynő is. 
Sokan elvesznek, de mégis mindenki a királyt támadja, a mattot neki kell adni. 
Zavaros. Luciusból vajon csak az ital beszél? Nem, az nem jellemző rá. Soha nem 
mond ostobaságokat. Talán csak túl sok mindent árult most el. Ami ennek ellenére 
hasznos lehet a jövőben. Gondolataikba merülten ültek egymás mellett, iszogatva. 
Lassan peregtek az órák, a szalont csak a kandalló fénye világította meg. A kellemes 
fényben Dracora lassú kimerült bágyadtság ereszkedett. Már nehezedtek a szempillái, 
amikor Narcissa berontott a szalonba.
-	Megszületett!- mondta izgatott hangon, Draco azonnal felugrott, és csak most, hogy 
megszédült vette észre, hogy alaposan megcsappanhatott apja készlete az este 
folyamán. Kicsit támolyogva felrohant a harmadik emeletre, és berontott a szobába. A 
kígyófejes ezüst és aranyfuttatta kiságyban ott szendergett egy pihés szőke hajú kisfiú. 
Mintegy megérezve, hogy valaki felé hajolt kinyitotta mandulavágású szemeit, és a 
szürkéskékes szempár találkozott tökéletes másával. Draconak megremegett a 
gyengeségtől a lába, ahogy a tökéletes kisbabára, a fiára nézett. Úgy érezte, ha nem 
kapaszkodna a kiságy két szélébe, itt esne össze. Meghatódva simított végig a kicsi 
parányi testén, és melegség járta át a szívét, ahogy megérezte a kicsi melegét. Az 
ismét behunyta a szemét. Draco a kiságy felett Pansyra nézett, aki párnáira dőlve őt 
nézte. Sokáig meredtek egymásra, egyikőjük sem szólt. Fölöslegesek lettek volna a 
szavak. Pansy tekintetével gyengéden végigsimított a férfi szőke tincsein, amiket 
annyira szeretett. Draco lassan közelebb jött.  Leült az ágy szélére, kezébe vette a 
kezét, és a kezére szorította az ajkát. Pansy másik kezét Draco fejéhez érintette és 
beletúrt a vékony szőke tincsekbe.  Így ültek szótlanul, úgy érezték napok, hetek, talán 
évek telnek el ebbe a pillanatban sűrűsödve, akkor azonban halk neszek hallatszottak 
az ajtó felől. Lucius és Narcissa Malfoy, mögöttük Pitonék léptek a szobába, és az 
orvosok, egy mindenkori minisztériumi iktató, aki meg is szólalt:
-	Hogy fogják hívni a gyermeket?- fordult a jelenlevőkhöz. Aine körbehordozta a tálcát 
és mindenki vett magához egy pezsgőspoharat. Draco átnyújtotta Pansynak és futó 
pillantást vetett rá. Pansy alig láthatóan bólintott. Draco az ágy mellé állt és 
szembefordult a többiekkel.
-	Deimos Malfoy.- Egyszerre ejtették ki négyen a nevet. Draco, Pansy, Narcissa és 
Lucius Malfoy. Határozottan csengett mind a négy ajakról, enyhén visszhangozva a 
falakról.  Egymás felé emelték poharaikat, és jelképesen ittak a pezsgőből. Soha nem 
beszélték meg. Mégis tudták. Ebben a pillanatban egy titkos szövetségre léptek. Ez a 
szövetség mindig is létezett, de most mondták rá az áment.