04. Váratlan fordulat
felé, ők pedig beléptek a házba. Dobby égve hagyta nekik az előtér világítását. Harry
ismét pálcamozdulataival biztosította a házat, majd a lépcsőnél rá váró Hermionéra
nézett.
- Nem gondoltam volna, hogy Nevilléknél támadnak rám.
- Én igen.- indult a lépcső felé Harry- Nyilván gondolta, hogy nem számítunk rá, ott.
- De miért pont én? Mit akar tőlem Malfoy?
- Nos nyilván eltervezték, hogy aranyvérűvé teszik a varázsvilágot, Malfoynak
mindig az volt az álma.- ért Hermionéhoz Harry- Meg hát nyilván azt hiszi értékes
vagy számomra.- Haladt el mellette Harry.
- Miért nem vagyok az?- Fordult meg Hermione, a lépcső felé.
- Nem ezt mondtam - mondta Harry, de nem fordult meg.
- Ez igazán felháborító. Malfoy teljesen védtelenül megtámadott.
- Nem hinném, hogy Malfoy tiszta harcot akart. -Harry megállt és visszafordult.-
Hermione vedd észre, hogy Malfoyt nem érdeklik az ilyen dolgok. Ha valamit akar
minden erkölcstelen módon megteszi.
- Talán nem kellett volna elmennünk.
- Talán nem kellett volna, ennyire elutasítanod engem.
- Nem utasítottalak el.
- De nyilván szívesebben vetted volna bárki más közeledését- Harry visszafordult és
kettesével vette a lépcsőfokokat.
- Ez nem igaz.- kiáltotta utána Hermione.- Te erőszakoskodtál.
Hermione idegesen járkált a szobájában, s futó pillantásokat vetett, az ajtóra, ami
mögött Harryt sejtette. Ez az egész este, megdöbbentette, de örült, hogy Harry mégis
ilyen előrelátó volt. Nehezen szánta rá magát, de végül bekopogott. Mivel nem kapott
választ benyitott. Harry már az ágyban feküdt, a szobába csak a hold világított be.
Hermione egy ideig tehetetlenül állt az ajtóban. Szeretett volna még ma este beszélni
Harryvel az este történtekről, mert tudta, hogy holnap Harry már nem fogja úgy
kezelni a dolgot, mint ma. Most mit tehet, ha elaludt. Leült a széles ágynak arra a
részére, amit Harry nem használt.
- Csak szerettem volna megköszönni, hogy mellettem voltál ma, és segítettél.-
végigsiklott a tekintete a takarón.- És igen, azt hiszem, egy kicsit elutasítottalak
eddig.
- Örülök, hogy belátod.- Hermione felkapta a tekintetét Harryre s pontosan a sötéten
villogó zöld szempárba nézett.
- Nem tudtam, hogy fent vagy.- pattant fel Hermione az ágyról, de Harry elkapta a
csuklóját és visszahúzta.
- Tudhatnád, hogy nehezen alszom el.
- Szólhattál volna, hogy fent vagy.
- Kíváncsi voltam, hogy mit szeretnél.- mosolyodott el Harry.
- Oh. Alattomos -mondta felháborodottan Hermione, de nem tudta folytatni, mert
Harry közelebb hajolt hozzá, és megcsókolta.
Hermione aznap Harryvel maradt, s mikor reggel Harry felébredt, első pillanatban azt
hitte csak álmodott, de nem. Hermione ott feküdt mellette az ágyban, haja szétterült a
párnán, s egyenletesen szuszogott. Harry halkan kicsúszott a takaró alól, s felvette a
köntösét. Halkan betette maga mögött az ajtót, s majdnem visszahőkölt, amikor Dobby
csillogó szemével találkozott a tekintete.:- Dobby!
- Harry Potter uram, igazán szép reggel a mai.
- Dobby! Hallgatóztál, vagy leselkedtél?- suttogta felháborodottan.
- Hm. De uram. Egy házimanónak mindent tudni kell.
- Ez azért túlzás. Ne kerülj ma a szemem elé.
- Már elkészítettem a reggelit, gondoltam egy ágyba vitt reggeli igazán romantikus
lenne.- húzta be a nyakát Dobby.
- De...csak- Harry zavartan körülnézett.- Na jól van. Vidd be Hermionénak.- Azzal
átsietett a könyvtárba. Éppen a maliciamutatókat vizsgálta, amikor egy bagoly
röppent a könyvtárablakon keresztül az asztalra. Levette a kis levelet, s
szétbontotta:
- „Harry Potter! Úgy érzem érdemes figyelmeztetni téged, hogy ma hajnaltól veszély
leselkedik rátok. Különösen Hermionéra, aki véred továbbvivője. Igen a csillagok
már megmutatták nekem, hogy mától új élet lesz születőben. Mindkettőjük élete
célpont immár, a még meg sem született fiadé is. Ne lepődj meg a csillagokban ez
már régen meg volt írva, de nem kívántam ezt előre közölni veled. Gondolom,
felkészültél erre az eshetőségre. Minden jót! Firenze” Harrynek le kellett ülnie, a
hírek súlyától. Szinte lélegezni is elfelejtett. Lassan az íróasztalhoz lépett, és
válaszolt Firenzének. Éppen útnak indította a baglyot, amikor kintről dudorászást
hallott. Feltépte az ajtót, hogy megnézze Dobbyt, mit készül tenni, de az idős
házaspárt pillantotta meg.
- ÁH Harry Potter! Micsoda szép nap a mai!- mosolyogtak, s tovább úsztak a
levegőben. Harry észrevette az asztalhoz lapuló Dobbyt, aki leeresztett fülekkel
nézett rá.
- Te kis pletykás!- mondta dühösen Harry.- Felkelt Hermione?- Dobby csak
bólintott. Harry benyitott a hálóba, Hermione, épp a pirítósát vajazta, s az
ajtónyitódásra felpillantott, de rögtön le is sütötte a szemét, amikor észrevette ki a
belépő.
- Mh. Jó reggelt.- lépett közelebb Harry. Hosszasan végignézett Hermionén, majd
figyelte, hogyan fogyasztja el lassan a reggelijét. Leült vele szemközt az ágyra.
- Igazán figyelmes vagy.
- Dobbynak köszönd. De megvajazhatnál nekem is egyet, mert ellentétben veled rám
nem gondolt.- Hermione elmosolyodott majd megvajazott egyet Harrynek. Harry a
kávéját kortyolgatva, felállt és kinézett a parkra. Rendbe kellene tenni, de majd
tavasszal, talán egy házi kviddicspályát is fel lehetne állítani itt. Egy verseny a
fiammal.- Harry megborzongott, s magára öntötte a kávéja maradékát. Hermione,
aki eddig gyanakodva szemlélte Harryt, aki gondolataiba merülve jó ideje állt ott,
most felnevetett
- Harry! Minden rendben?
- Pfh. Igen.- Harry elvette pálcáját az asztalról, és igyekezett eltüntetni a
kávényomokat, de összekeverte a varázsigéket és citromsárga folttá változtatta a
kávét.
- Jaj Harry add ide azt a pálcát. - nyújtotta a kezét Hermione, s egy pillanat múlva
már eltűnt a folt a köntösről.- Látom ma nem vagy beszámítható állapotban.
- Hm. Nem igazán.
- Ami éjszaka olyan egyértelmű volt, nappal már hihetetlen nem. igaz?- nézett rá
megértően Hermione, hisz kicsit ő is így érzett.
- Aha. Igen.- Harry hosszan Hermionéra nézett, de a tekintetéből semmit nem
lehetett kiolvasni.- Hogyne.
|