Másnap este Harryék estjén már szinte mindenki megérkezett, akiket vártak. Hermione 
lent fogadta a vendégeket, amikor meglátta a lépcsőn lesiető Harryt. Amikor Harry 
észrevette, megtorpant és fürkésző tekintettel, nézte az arcát, majd szeme végigsiklott, 
a mélylila estélyiruhán, közben tovább indult, de szemét nem vette le Hermionéről.
-	Merlinre, hogy ti milyen szerelmesek vagytok- bámult Luna.- amióta megláttátok 
egymást le sem veszitek a szemeteket egymásról.- Majd Ron ráncigálására belépett 
az előtérbe és az ebédlő felé vették az irányt. Harry odaért Hermionéhoz
-	Menj csak be, majd én fogadom a többieket. –mondta Harry- Hideg van most itt .
-	Ugyan egészen kellemes itt. És én vagyok a háziasszony.
-	Hermione! Miért kell mindig ellenkezned velem? -sziszegte Harry, mert a 
következő vendég már közeledett hozzájuk. Amint az utolsó vendégük is 
megérkezett, beléptek a bálterembe. Harry és Hermione nyitották a táncot. Ahogy 
végigsiklottak a termen, mindenki megfigyelte a szép párt, Hermione lila ruhája 
lágyan suhogott, minden lépésnél, és ahogy ráesett a fény, mindig máshogy tört 
meg rajta. Amikor Harry már harmadszor emelte a magasba, Hermionét elfogta az 
émelygés. Ne, pont most ne...- nyelt nagyokat,- ez a lehető legrosszabb pillanatok 
egyike. Szája elé tartotta egy pillanatra a kezét, majd behunyta a szemét. Harry 
rögtön észrevette, a változást, úgyhogy úgy döntött az emelgetős részt kihagyja, 
hiszen a többiek már úgyis táncoltak.
-	Gyönyörű ez a zene- mondta Hermione, hogy úgy tűnjön kedvtelésből, hunyta be 
szemét.
-	Mh. Igen. –Harry Megállt. – Gyere, nézzünk egy kis tökpezsgőt magunknak.- 
Azzal kerülgetve a párokat kivezette Hermionét a tömegből. Igyekezett leplezni 
aggódó tekintetét, így inkább kerülte Hermione pillantását.
-	Figyelj Harry! Szeretnék veled beszélni még ma.- Hermione ismét behunyta a 
szemét.
-	Jól van. –Harry úgy döntött jobb, ha most magára hagyja. – Megkeresem Ront!- 
azzal otthagyta Hermionét, s Ron keresésére indult. Hermione örült, hogy magára 
maradt, mert így bemenekülhetett a fürdőbe.
-	Ron!- Lépett a kandalló mellé Harry, barátja a kandalló feletti tükörben szemlélte a 
sokaságot.- Táncoltatok Lunával?
-	Dehogy. Tudod, hogy utálom, az ilyeneket. Harry!- húzta közelebb barátját Ron.- 
Tudod, beszéltem Ginnyvel, és hát említett egy pár dolgot veletek kapcsolatban. És 
hát igazak?
-	Micsoda- suttogta Harry- Hogy Hermione terhes?- Ron bólintott.- Igen igaz. 
Figyelj, én jobban szeretném, ha egyenlőre nem terjedne ez a hír, amíg lehet. Nem 
lenne szerencsés, ha tudod Malfoy, teszem azt megtudná.
-	Jól van.- Ron kérdőn nézett. -És Hermione hogy fogadta?
-	Hát…ööö, azt hiszem elég rosszul. De nem tudom. Azt hiszi még mindig, hogy én 
nem tudom.
-	Hát honnan tudod?
-	Jaj Ron én mindenkinél hamarabb tudtam. De tudod, hogy a jóslat szerint ti 
következtek. -Harry sokatmondó pillantást vetett a tükörben Luna felé.
-	Harry ne emlékeztess.- Ron neheztelőn nézet barátjára.- és én még azt hittem, hogy 
ti vagytok nehéz helyzetben, ahhoz képest gyorsak voltatok. Hogy sikerült 
rávenned Hermionét?
-	Nem tudom. De hát csak egyszer történt, hogyan is emlékeznék. -mosolygott Harry
-	Vagy úgy. Hát az igazán nem sok. Ennyire rosszul csinálod?
-	Nem tudom.- mondta elbizonytalanodva Harry. –Lehet.
-	Harry!- Hermione állt meg Harry mögött. Tekintetük találkozott a tükörben.- 
Beszélni szeretnék veled. Most.- Harry Ronra nézett majd követte Hermionét a 
könyvtárba. Hermione bezárta maga mögött az ajtót, s Harryre nézett Harry az 
ablakhoz, ment és várakozásteljesen nézett Hermionéra.
-	Azt mondtad, beszélni szeretnél velem. Hallgatlak!
-	Igen.- Kezdte zavartan Hermione, s a ruhája redőit babrálta. – Szóval szeretnék 
elmondani neked valamit.- Hermione kipillantott az udvarra.
-	Kíváncsivá teszel.- Mondta Harry, s érdeklődő mosoly jelent meg a szája körül.
-	Már jó ideje gyűjtöm az erőt, hogy elmondjam neked...
-	Igen?- Harry szemei akaratlanul huncut csillogásba kezdtek, s nehezen tartotta 
vissza kis nevetését.
-	Hogy- Hermione Harry szemébe kapta tekintetét.- gyermeket várok...tőled.- 
Hermione gyorsan elnézett, és kivörösödve járkálni kezdett a szobába. Míg észre 
nem vette, hogy csend honol.
-	Nem mondasz semmit?- nézett Harry nevetős arcára.
-	Igazán megtisztelsz, hogy megosztod velem ezt a felettébb lekötelező információt.
-	Ennyi? Én napokig tomboltam és dühös voltam rád. 
-	Igen észrevettem. Ráadásként bereteszelted az ajtód, ami már teljesen fölösleges 
művelet volt, hiszen ami történt- megtörtént.
-	De meg sem döbbensz? Vagy valami reakciót látnék rajtad. De nem te csak 
egyfolytában mosolyogsz
-	Hát persze. Tudod, örülök. Vagy ezzel megrémiszteni szerettél volna?
-	Harry ismerem ezt a kifejezést. – Hermionéban lassan ébredezni kezdett egy 
gondolat.- Ugye, nem akarod azt mondani, hogy te tudtad.
-	De igenis tudtam.- Harry közelebb lépett Hermionéhoz.- De igazán örülök, hogy 
rászántad magad, hogy megoszd velem.
-	Mi! Te tudtad? Miért nem mondtad meg nekem. Alattomos és undok vagy tudd 
meg. Képes voltál végignézni, hogy kiszenvedem magamból.- Hermione rárontott 
Harryre és dühösen ütni kezdete a mellkasát, De Harry elkapta a csuklóját.
-	Nos először is nem magamtól jöttem rá. Már sokkal hamarabb. Pontosabban 
másnap reggel Firenze küldött nekem egy levelet, és hát tőle tudom.
-	Firenze?- Csodálkozott el- És miért nem mondtad nekem?- támadt Harryre ismét.
-	Ugyan Hermione hittél volna akkor nekem? És egyáltalán mit szóltál volna. És hát 
Dobby is megosztotta velem a titkodat. Honnan volt életfaleveled?
-	Nevilletől kértem- ült le a fotelba Hermione
-	Akkor már ő is tudja. Nem szeretném, ha sokan értesülnének az állapotodról.
-	Nem szokásom dicsekedni az állapotomról. Hogy feltételezheted?- csattant fel 
Hermione.
-	Hermione. Szeretném, ha tisztában lennél a helyzeteddel. Az állapotod rád nézve is 
veszélyes. Eddig többnyire csak az én életemre törnek, de ez megváltozik.- Harry 
nem engedte, hogy félbeszakítsa.- Sokan vannak, akik nem szeretnék, ha utódom 
lenne, higgy nekem.
-	Jaj Harry rémeket látsz
-	Jó. De vigyázz magadra.- zárta le a vitát Harry és a könyvtárban hagyta Hermionét.