Harry épp a havas ablakot tisztítgatta, amikor hopponálási hangot hallott a bejárat 
felől. Néhány pillanat múlva rövid csengetés, jelezte, hogy tényleg érkezett valaki. 
Hallgatózott, de senki nem nyitott ajtót a jövevényeknek. Harry lefelé trappolt a 
lépcsőn s dohogott magában, hogy Dobby valószínűleg szokáshoz híven Hermione 
kedvére igyekszik tenni valahol, ezért feledkezik el egyéb teendőiről. Kinyitotta az 
ajtót és egy hatéves kisfiút látott, akit egy apró házimanó kísért.
-	Harry Potter?- lépett elő a házimanó.
-	Igen.- Harry tekintete egyikről a másikra ugrált.
-	Daniel Black. Én pedig Selly vagyok.- azzal átnyújtott egy levelet Harrynek. Harry 
feltépte és átfutotta a sorokat.” Remélem jó kezekbe kerül ez a levél.  Hogy én ki 
vagyok az nem fontos. Siriussal nagyon régi jó ismerősök voltunk és tudom, hogy 
a keresztfia kezében lesz a legjobb kezekben a mi fiunk. Sirius már nem ismerhette 
meg őt, maga, pedig engem. A családomból már senki nincs, akire nyugodt szívvel 
rábízhatnám, s nem szeretném, ha méltatlan kezek nevelnék fel. Ha fele annyira is 
szereti, mint Siriust már az is elég lesz Danielnek. Ha nem hinné, a vérrokoni 
szálakat, akkor nézze meg a jegyet, ami Siriuson is ott volt és a család szinte 
minden tagján. Köszönet egy aggódó édesanyától. U. i.- Talán fontos lehet, hogy 
Daniel, igaz Sirius a legkevésbé se kívánt volna ilyet- aranyvérű, ami, nos 
bizonyára tudja a mai helyzetben mit jelent.” Igen ismét egy, aki miatt aggódni 
lehet.- Gyertek csak be.- betessékelte őket, amikor megfordult Hermione kérdő 
tekintetével találkozott a pillantása.
-	Harry kiket köszönthetünk?
-	Daniel. Sirius fia, és Selly a házimanójuk.- Hermione megrökönyödve nézett rájuk.
-	De hát nem is tudtuk.
-	Nyilván nem hangoztathatta. 
-	Hát gyere csak be. Készítek valami remek süteményt neked- mosolygott rá 
Hermione, a kisfiúra, aki félénken nézett körbe. Harry hálás volt, hogy Hermione 
nem akadékoskodott tovább.


Harry belépett a fiú szobájába, aki varázskockákat próbált egymásra építeni, de azok 
mindenáron szétugráltak. Harry leguggolt, hozzá, mélyzöld dísztalárja söpörte a földet.
Harry összekócolta kicsi fürtös sötét haját, majd az állához érve, megemelte, hogy 
ránézzen a kisfiú.
-	Danny. Mi most elmegyünk, de ígérjük, hogy nagyon sietünk vissza rendben? 
Minden házimanónk itt lesz, és ha bármi probléma van szólj Mrs. Browne-éknak, 
biztos segítenek neked. És persze Selly is jön, ha szólsz neki. Nem leszel egyedül a 
házban, tudod. Ugye nem fogsz félni?
-	Persze hogy nem. Minden rendben lesz. De siessetek jó?
-	Persze. Este fél tízkor ágyba fekszel rendben? Selly majd őrzi az álmod, ha 
megérkeztünk benézek hozzád rendben?
-	Harry, ne nyaggasd már annyit!- Harry megfordult a hangra. Hermione állt az 
ajtóban fekete estélyi ruhájában, ami a fényre élénk csillogásba kezdett. Most már 
kénytelen volt ilyen színnel leplezni állapotát, bár még alig lehetett észrevenni, 
talán csak kicsit teltebb lett. Odalépett Hermione is.- Danny igazán talpraesett 
gyerek. Szerintem még örül is hogy elmegyünk övé az egész ház.
-	Jól van. – állt fel Harry. Akkor menjünk.