Neville 20-as éveket idéző fekete autójába zsúfolták magukat és London felett 
keringtek. Már a nap első sugarai világítottak a horizonton. Harryt töprengéséből 
Hermione zökkentette ki.
-	Hol lehetnek? 
-	A Malfoyok, nos ahogy őket ismerem, ha Londonban házuk lehet, az csak a 
Mayfair és St James’s körzetben lehet.- dünnyögte Harry.
-	Ezt meg honnan veszed?- lepődött meg Hermione.
-	Hát tudod, közel van a Buckingham Palace.
-	Miért érdekelné őket ez?
-	Nos ha már kénytelenek leereszkedni a varázstalanok közé, akkor legalább az 
arisztokráciához legyenek közel. Szálljunk le ott.- mutatott Harry a St James’s Park 
szélére. 
-	Húha Harry!- Ron körbenézett az ízléses parkon, a tiszta tavon.
-	Azért a muglik is tudnak valamit mi?- Harry összemosolygott Hermionéval. Igen 
ők jól kiigazodtak ebben a világban is. Harry és Neville helyet cseréltek, hogy 
Harry üljön a vezetőülésen.- Remélem, nem találkozunk rendőrökkel. Nézzük 
csak.- Hátrapillantott, a hátsó ülésen kényelmesen terpeszkedve ült Neville és 
Ginny mellettük Ron és Luna.- Kicsit sokan vagyunk egy kívülről épp hogy 
négyszemélyes autóban. Na majd megoldjuk.- beindította a motort.- Merre 
menjünk?- nézett kérdőn Hermionéra.
-	Hajts végig a St James’s Streeten.- Hermione leeresztette az ablakot, és a házakat 
kémlelte az utca mentén, bármilyen gyenge varázslatot is keresve. Amint az utca 
végére értek Hermione tanácstalanul Harry felé fordult.- Nem láttam semmi 
különöset.
-	Igen. Én sem.- Harry lendületes kormányforgatással bekanyarodott.- Rendben 
végignézünk itt a New Bond Streeten. Ha itt sem látunk semmit akkor lövésem 
sincs merre keressük őket. Talán a palota közvetlen közelében.- Harry lassan 
járatva a motort végiggurult az autóval. Egy kis utcában lefékezett, és megálltak. 
Lassan Hermione felé fordította a fejét és szeme összeakadt a mindent értő 
szempárral.- Te is érezted?
-	Igen.- bólintott hozzá Hermione.- Nagyon erős védőpajzsuk lehet. Nehéz lesz 
hatástalanítani.- a hátsó ülésről értetlenül figyelték, ahogy Harry kiszáll és becsapja 
maga mögött az ajtót. Talárja suhogott a reggeli szélben. Feltárta a hátsó ajtót.- 
Sajnos vége a sétakocsikázásnak.- támaszkodott meg a nyitott ajtón.- 
Megérkeztünk. Mi lesz már? Kiszállás!- bentről négy értetlen szempár nézett 
vissza rá, de végül kikászálódtak. Harry végignézett a fekete taláros társaságon.- 
Érdekes hatást fogunk kelteni.- Hermionet magával húzva elindult visszafelé a 
New Bond Streeten. Kapkodták a lábaikat, talárjuk lobogott mögöttük, érzékeiket 
csak a varázslatra élezték. Annyira erős volt, hogy szinte az egész utcán érezni 
lehetett. Így nem lesz könnyű megtalálni.
-	Nem látott erre véletlenül egy magas szőke hajú férfit elsietni egy kisfiúval?- 
torpant meg Harry megszólítva az őket bambuló seprűjére támaszkodó kereskedőt.
-	De igen uram.- bólintott kikerekedett szemmel a megszólított.
-	Alig egy órája, éppen akkor nyitottam ki a boltot.- Harry már a homlokzatot 
figyelte. Az Asprey and Garrard ékszerüzlet előtt álltak. Harrynek rémlett, hogy a 
királyi család is innen vásárolja az ékszereit. Jellemző- dohogta magában, és 
megbökte Hermionét.
-	Köszönjük.- Félrehúzta a kis csapatot.- Itt vannak egész biztos. Keressük meg a 
bejáratot.- három irányba indultak. Harry Hermionéval balra fordult, és a 
kereskedő sanda pillantásaival kísérve lassan haladtak az üzlet kirakatát figyelve. 
Harry visszanézett az eladóra, mire az lelkes sepregetésbe kezdett. Hermione 
eközben leragadt a kirakatot szemlélve.
-	Hermione erre most igazán nincs időnk.- tuszkolta maga előtt Harry, de 
visszapillantva még megnézte a készletet. Virágmintás gyémántberakású nyaklánc 
volt, hozzá illő karpereccel és fülbevalóval. Kiegészítésként, pedig egy csinos 
fejdísz. Harry sejtette, hogy csillagászati összegeket érhet.
-	Tetszik?- kérdőn Hermionéra pislantott. Hermione csak bólintott, és a földet 
fürkészte.
-	Jó. Ha ezen túlvagyunk megkapod.- Harry elhaladt Hermione mellett és a 
homlokzaton siklatva a tekintetét előresietett.
-	De Harry…- lépett utána zavartan Hermione, ekkor azonban az üzlet sarkánál 
megakadt a tekintete. Egy tompa fényű zöld ametisztkő hevert a kövön.- Nézd 
csak!- Hermione lehajolt, hogy felvegye.
-	Várj, ne nyúlj hozzá!- kapta el a kezét Harry, megakadályozva, hogy felvegye a 
követ. Harry körbenézett, amikor látta, hogy senki nincs a környéken cipője orrával 
megbökte a követ. Az egy leheletnyit elmozdult, de abban a pillanatban mintha egy 
másik dimenzióba csöppentek volna. Egy zöldellő park kellős közepén találták 
magukat szemben egy neogótikus stílusú épülettel.
-	Várjunk csak. Arról volt szó, hogy egy házuk van itt. Nem hogy egy…villájuk.- 
Hermione ámulva nézte a kecses magasba szökkenő tornyos kőépületet. Harry 
hátranézett és ekkor látta, hogy lihegve a csapat többi tagja is mögéjük ért és ők is 
az impozáns épületet nézik szájtátva.
-	Azta mindenit!- suttogta megrökönyödve Ginny.
-	Láttuk, hogy hirtelen eltűntök.- hebegte Ron.- és utánatok siettünk, hogy még 
átérjünk mielőtt lezárul az átjáró. Láthatóan mindenkire mély benyomást tett a 
nemes és elegáns Malfoy-villa mivel egy pillanatra megfeledkeztek még arról is, 
hogy miért jöttek. Harry ocsúdott fel először és néhány métert futva megtett, de 
mintha csak egy gumiablaknak szaladt volna, az visszalökte. A talárját porolva 
tápászkodott fel.
-	Erős a pajzsuk az biztos.- tapogatta meg a hátát.- Ginny? Hermione tudtok vele 
valamit kezdeni?
-	Megpróbáljuk.- mondták kórusban, és pálcát rántottak. 
-	Ti menjetek őrködni, ha Malfoyék jönnek azonnal jelezzétek.- fordult Ronhoz és 
Lunához.- Szerintem Draco visszament, hogy az apját kihozza a Minisztériumból. 
-	Harry sikerült!- kiáltotta Hermione és gyöngyöző homlokát törölgetve a 
védőburkon sejlő rózsaszín ködfelhőre mutatott. – De fenn kell tartanunk, hogy 
vissza tudjatok jönni.
-	Rendben. Akkor egyedül megyek.
-	De Neville veled mehetne.- Ginny mindkét kezével a pálcát markolva kapta 
Harryre a tekintetét.
-	Jobb, ha vigyáz rátok. Nem hiszem, hogy sok ellenállásba ütközök odabent.- intett 
fejével a villára és elsietett. A lehető leghalkabban benyitott. A zár könnyen 
engedett. Bent álmosító sötétség fogadta; élénk sötétzöld kígyóoszlopos csarnok. 
Felrohant a széles lépcsőn és körbetekintett. A fényt a toronykupola adta, amin 
keresztül beszűrődött a korahajnali napfény. Harry a torony felé vette az irányt és a 
salakos cipőtalpa halkan sercegett a fehérmárvány lépcsőkön. Harry pálcaintéssel 
kinyitotta a szemközti ajtót. Csalódottan kellett megállapítania, hogy a könyvtárba 
tévedt. A fekete ezüstbojtos függönyök eltakarták a legkisebb beszűrődő fényt is. 
Harry kénytelen volt a pálcájával világítani. Más kijáratot nem találva kénytelen 
volt visszafordulni. Megpróbálta kinyitni az ajtót, de ellenállásba ütközött. 
Rángatta az ajtót, de az nem nyílt. Pálcával elmondta magában az összes ajtónyitó 
varázsigét, de az nem engedett.
-	A fenébe.- az ablakhoz rohant és el akarta rántani a függönyöket, hogy az ablakon 
át távozzon, de a függönyök látszólagos könnyedségük ellenére mozdíthatatlanok 
voltak.- Hát ez nem igaz.- mormolta Harry.
-	De bizony barátocskám.- nevetett fel valaki Harry háta mögött. Harry pálcáját 
támadóhelyzetben tartva megfordult. Egy középkori komornyikszellem lebegett a 
kristálycsillár körül.- Furfangosak ugye?
-	Maga Malfoy?
-	Ugyan dehogy.- kuncogott a férfi és Harry elé szállt.- A Malfoyok soha nem 
szolgáltak. Csak a sötét erőknek. 
-	Akkor segíthetnél egy eltévedt embernek.- dohogta Harry.
-	Nem hinném, hogy eltévedtél. Nekem úgy tűnt keresel valamit. Azonban mint 
észre vetted a Malfoyokat sem ejtették a fejükre. Az ajtók beengedik az idegeneket, 
de ki már nem. Ugyanazon az ajtón nem mehetsz ki, amin bejöttél. Így többnyire 
elkapják az illetéktelen behatolókat, és megfelelő kínzásban részesítik.
-	Régóta vagy itt?
-	Már évszázadok óta.
-	Akkor segíts kijutnom.
-	Már miért segítenék.
-	Azt mondtad nem vagy Malfoy. Tudod, miért jöttem?
-	Természetesen.
-	Tudod, hol van Daniel?
-	Igen. – fütyörészve az egyik polcsorhoz siklott.- Gyere.- kihúzott egy könyvet, 
mire egy átjáró jelent meg átsiklott a folyosóra. Harry maga előtt tartva világító 
pálcáját követte. A polc azonnal visszahúzódott mögötte. A szellemalak gyorsan 
haladt előtte, alig tudta beérni. Átúszott a kőfalon Harryt maga mögött hagyva. 
Harry nekiment a falnak de az nem engedett.  Harry idegesen végignézett a 
folyosón.
-	Most meg ideragadtam. Sokkal jobb.
-	Bocsi. Elfeledkeztem rólad.- úszott vissza a falon a szellem. Meghúzta a kőfalon 
égő fáklyát és az átjáró feltárult. Harry kilépett. Egy világos nappaliban találta 
magát. Tehát már felkelt a nap sietnie kell. 
-	Merre van Daniel?- nézett a szellemre. Az csak egy oldalsó ajtóra mutatott. Harry 
benyitott. Sötétkék hálószobában találta magát. Daniel a széles ezüstbaldachinos 
ágyban feküdt. Az ablakon szintén ezüstfüggönyök omlottak alá, könnyed csillogó 
fényt kölcsönözve a szobának.  Harry megállapította, hogy minden ajtónak van egy 
olyan rossz szokása, hogy magától becsukódik. Vagyis már nem mehet arra, 
ahonnan bejött. Daniel felébredt a neszekre és felült.
-	Harry. – ledobta magáról az ezüstszín szaténágyneműt és kiugrott az ágyból. Kék 
selyempizsamája olyan eleganciát kölcsönzött neki, amitől Harry is meglepődött.
-	Daniel? Velem akarsz jönni?- Harry a biztonság kedvéért feltette a kérdést.
-	Hát persze. – mosolygott rá csibészesen Daniel. Harry bólintott és benyitott a 
következő ajtón. A szobában körbe szekrények sorakoztak. Csupán az egyik 
sarokban állt egy ovális nagytükör előtte, pedig egy fekete ezüstmintás spanyolfal.
-	Ez öltözőszoba?- kérdezte futólag Harry.
-	Aha. Az enyém.- futott a sarkában Daniel. Harry benyitott a következő ajtón és egy 
hatalmas kékcsempés fürdőben találta magát. Egy lépcsős emelvényen állt a 
fürdőkád.
-	Látom máris kényeztetnek.
-	Na igen. Otthon nincs saját bejáratú fürdőszobám.
-	Szeretnél?- vonta fel a szemöldökét Harry.
-	Nem tudom.- emelte meg a vállát Daniel. Harryt azonban más kötötte le, mint 
Daniel igényei. Az ajtó bezárult az orra előtt, és más kijárat nem volt a fürdőből.
-	Hát ez nem igaz. Most hogy jutunk ki.
-	Ahogy bejöttünk.- nézett Daneil értetlenül és kinyitotta az ajtót. Harry 
megrökönyödve állt, de épp ahogy ki akart lépni az ajtó bezárult. Lenyomta a 
kilincset, de neki nem engedett.
-	Daniel!- kiáltotta ki.- Kinyitnád nekem az ajtót!?- Daniel kinyitotta, és Harry 
kilépett.- Emlékszel milyen útvonalon hoztak a szobádba?
-	Persze. 
-	Akkor ezen most kimennénk jó?- fogta meg Daniel kezét Harry. Daniel nyitogatta 
az ajtókat, Harry pedig követte. Már a bejárat felé vezető lépcsőkön rohantak 
végig, amikor egy magas női hang megállította őket.
-	Harry Potter!- Harry megfordult, a lépcső tetején egy hosszú zöld taláros és zöld 
hajpántos kleopátra hajú nő állt.
-	Parkinson.- jegyezte meg hűvösen Harry.
-	Elvárom a Mrs. Malfoy megnevezést. 
-	Ja igen. El is felejtettem, hogy a férgek mindig egy helyre tömörülnek. Te is 
beálltál közéjük.
-	Nem vagy abban a helyzetben, hogy gúnyolódj.- sziszegte Pansy Parkinson, és az 
emeleti korlát mentén sétálni kezdett, időnként megérintve a hűvös márványkövet. 
Cipője ridegen kopogott minden lépésnél.
-	Danielt elviszem.- szorította magához a fiút.
-	Nem teheted.- nézett a kettősre Pansy nyugodt tekintettel.
-	Már miért nem?
-	Nálunk olyan neveltetésben részesül, amit megérdemel, és amit ti sosem 
nyújthattok neki.- Pansy kezét a kőmárványon nyugtatva megállt, és egyenesen 
Harry szemébe nézett.
-	Ugyan! Miféle neveltetés az? Hogy gyilkoljunk le mindenkit, aki nem aranyvérű?- 
nevetett fel keserűen Harry.
-	Ne haragíts magadra Potter!- csapott a másik kezével Pansy a márványra.
-	Mert mi történik? Megátkozol? Mit akartok Danieltől?
-	Aranyvérű. És a miénk. Gondját akarjuk viselni, úgy, ahogy az neki kijár.
-	Egyáltalán nem is biztos, hogy aranyvérű.- szorította meg Daniel vállát, és elnézett 
Pansyról, hogy nehogy kiolvassa a szeméből a hazugságot.
-	Fölösleges elfordítanod a pillantásod.- mosolygott fölényesen Pansy.- Nincs 
szükségem legilimenciára ahhoz, hogy tudjam, hazudsz. Daniel ugyannyira 
aranyvérű, mint én vagy Draco.
-	Rendben Sirius aranyvérű volt. De ki Daniel anyja? Ezt nem tudhatjuk.
-	Tévedsz.- könyökölt a márványlapra Pansy, és állát a tenyerébe helyezte. 
Jegygyűrűjén megcsillant a toronyból érkező fény.- Ellentétben veled, mi tudjuk, 
hogy ki Daniel édesanyja.- Harry döbbenten bámulta az emeleten nyugodtan 
beszélő nőt. 
-	Ez nem igaz.- tört ki belőle.
-	De igen igaz. Mi már megkaptuk a bizonyságot arra, amit sejtettünk.- Pansy 
megemelte a szemöldökét.- Szeretnéd, ha sejtetném veled a választ?- hangja 
behízelgően dallamos volt, de ugyanakkor hűvös maradt.
-	Nem.- szögezte le Harry.
-	Tudom milyen parányi agyad van. De talán eljutott a tudatodig. Az ajtón be tudsz 
lépni, de ki nem. Csak az nyithatja mindkét irányba az ajtót, akinek Malfoy vér 
folyik az ereiben. Igazán ötletes nemde?- Pansy csendesen felkacagott és 
kiegyenesedett, lassan elindult a lépcsőn lefelé.- Nem tűnt fel neked, hogy Daniel 
minden akadály nélkül halad át a termeken?
-	Semmi közötök Danielhez.
-	Sokkal több közünk van hozzá, mint neked.- sziszegte Pansy.- Szerinted miért 
sikerül kinyitnia az ajtókat? Mert ő is Malfoy.
-	Nem. Az lehetetlen.- kezdett Harry hátrálni az ajtó felé.
-	Látom, már kezdi felfogni az a puhány agyad.- Pansy fenyegetően közeledett.- 
Potter egy Malfoyt melengetsz a kebleden! Nem akarsz megszabadulni tőle?- 
Pansy ördögi mosolyra húzta a száját.- Mi csak megkönnyítjük a helyzeted. 
Leveszünk egy terhet a válladról.- kezét lassan csúsztatta, lefelé maga mellett a 
korláton, ruhájának uszálya zizegve hullott alá minden lépcsőfokról.
-	Képzelődsz, ki lehetne?- hebegte Harry rémülten.
-	Lucius Malfoy húga.- felelte szárazon Pansy.- A család kitagadta, mert muglihoz 
ment férjhez. De ezt a csorbát enyhítette, hogy mégis egy aranyvérű gyermeket 
hozott a világra. Danielt visszafogadjuk magunk közé. Megkap mindent, ami egy 
Malfoyt megillet.
-	Akár Malfoy az anyja akár nem. Rám bízta Danielt.
-	Mert ostoba volt.
-	Mert nem akarta, hogy úgy éljen mint ti. Gyűlöletben.- Harry ellökte magától 
Danielt és pálcát rántott. Pansy sem volt rest. Hihetetlen gyorsasággal előkapta 
pálcáját és Harryre szegezte. Ekkor az emeletről, hangos csecsemősírás hallatszott. 
Pansy türelmetlen pálcaintéssel elzárta tőlük az emeltről jövő hangokat.
-	Te mit szólnál, ha elrabolnák a gyereketeket?- kérdezte gúnyosan Harry meghallva 
a gyerekhangot.- Mert ti ilyen eszközökkel akarjátok elvenni tőlünk azt, ami nem is 
a tietek.
-	Igenis a mienk.- fújtatta Pansy.- Kettősen is. Narcissa Black és Lucius Malfoy 
egyformán vérrokona. A gyerek minket illet.- Harry az előcsarnokban Pansyval 
egymást kerülgetve már teljes kört írt le kivont pálcával.
-	A gyereket ránk bízták.
-	Mi vagyunk a rokonai! A családja! Nem akarunk rosszat neki, elhiheted. Nem 
fogjuk bántani.- Pansy megelégelte a keringőt és ellőtte az első átkot. De Harry 
elugrott előle.- Hagyd itt, és békével elmehettek.- Harry is kilőtte a nőre az átkát, 
de Pansy egyetlen pálcamozdulattal kivédte.
-	Látom legalább a nonverbális varázslásig eljutottál, pedig Piton szerint neked az 
sem nagyon megy.- Pansy látta ,hogy Harry Piton említésére feldühödik, s azonnal 
kihasználva a férfi gyengeségét meglendítette pálcáját. Harry felordított az arcán és 
mellkasán átcsapó fájdalomra. Mintha tüzes korbáccsal csaptak volna végig rajta. 
Azonnal megindult mellkasán a vérzés, és már átitatta az ingjét. Feldühödve 
erőteljes támadásba kezdett, szórta a rontásokat, átkokat, de Pansy mindent úgy 
védett, hogy igazán megerőltetnie sem kellett magát. Harry megdöbbenve figyelte 
a nőt. Hiszen számtalan hatalmas varázslóval párbajozott már. Piton, Lucius és 
Draco Malfoy, és maga Voldemort. De ez a nő mindegyiken túltett. Úgy használta 
a pálcáját mintha egy tollpihét forgatna. Gyengéd pöccintésekkel küldte az átkokat 
Harry felé, aki alig bírta kivédeni őket. 
-	Megdöbbentő ugye?- mosolygott hűvösen Pansy.- Nem gondolnád, hogy egy nő 
ilyesmire képes. Hát igen. Ez az ostobák veszte. Potter azt hiszed most háború 
van?- védte ki egy könnyed kézmozdulattal Harry átkát.- Nagyon nagy tévedésben 
vagy. Ez nem háború. Azt hiszed Voldemort a legnagyobb ellenfeled?- nevetett, és 
Harry felé lőtt egy átkot. Harry gyorsan reagált, és a nőre irányította a pálcáját. Egy 
éles vágás végighasította a nő karját.- Ah.- Pansy a karjához kapott, de azon 
nyomban ártást küldött Harryre, aki hanyatt vágódva érezte, hogy lábából is 
szivárog a vér.- Rá fogsz jönni Potter, hogy hamarosan választanod kell. Nem csak 
jó és rossz között. Hanem fekete és fehérmágia között is.- nagy léptekkel kerülgette 
Harryt védekezve és támadva, szoknyája csak suhogott utána.- Rájössz majd, hogy 
a harc már megosztott. Nem lesz éles határ jók és rosszak, fekete és fehér között. 
Mindenkinek az elvei között kell válogatni. Ha legközelebb találkozunk, már 
egészen máshogy állunk egymással szemben.- Pansy türelmetlenül suhintott a 
pálcájával, de Harry eltérítette az átok irányát, így az majdnem Danielt érte. 
-	Daniel Black húzódj fedezékbe!- kiáltott rá Pansy aggodalommal a hangjában. 
Harry kihasználva Pansy elterelődött figyelmét, erős átkot küldött rá. Pansy a 
lépcsőre rogyott. Harry megragadta Danielt, aki behúzódott az egyik kígyóoszlop 
mögé.
-	Daniel.- lihegte erőtlenül Pansy.- Maradj velünk. Én a nagynénéd a családod 
kérjük. – Harry az ajtó felé rángatta a fiút. – Potter!- sikoltotta utolsó erejével 
Pansy.- Hagyd, hogy a gyerek válasszon! Ne taszítsa el a családját magától!- majd 
ájultan esett össze. Daniel rátette a kezét a kilincsre s minden erőlködés nélkül 
kinyitotta, végigrohantak a gondozott angolkerten, Hermionéék még tartották a rést 
a védőpajzson. Ahogy kiértek együtt rohantak, egy láthatatlan határvonalat átlépve, 
pedig már ismét a New Bond Streeten voltak.
-	Siessünk, jönnek.- Ronék betaszigálták őket a sarkon. Valóban az ékszerüzlet 
másik oldalán már hosszú lobogó talárral érkezett Lucius és Draco Mafloy. Ahogy 
eltűntek az ametisztkő mögött Harryék elsiettek az utca végében álló fekete 
autóhoz. Beszálltak. Daniel Hermione mellé ült. Harry mielőtt beindította a motort 
megállt a keze a kulcson. Fel kell tennie a kérdést, mert ha nem, akkor azt tenné 
mint Malfoyék.
-	Daniel. Szeretnél visszamenni a vér szerinti családodhoz?
-	Nem.- rázta meg a fejét Daniel és kinézett az ablakon. Hermione figyelte Harryt, 
ahogy kikanyarodik az útra és lassan a levegőbe emelkednek.
-	Daniel nemcsak Black, de Malfoy is.- felelte Harry a fel nem tett kérdésre, mire a 
kocsiban ülők elfelejtettek levegőt venni is. Harry nem nézett rájuk, csak az eget 
figyelte. Ez a tény sok kellemetlenséget fog még nekik okozni ezt már most előre 
érezte.