13. Egy régi ismerős
A nap lágyan sütötte a ház nyugati falát, a hátsó udvar felől vidám nevetések, és
beszélgetések hangját hozta a szellő, Harry kinézett az ablakon, s mosolyogva figyelte
a lent játszókat. Hermione egy színes kendőt röptetett James feje fölött, s a kisfiú
botladozva próbálta elkapni, de amint majdnem elérte a selymes anyag mindig
kicsúszott a kezei elől. Daniel hatalmas tapssal és nevetéssel jutalmazott minden
próbálkozást. Luna a karján tartott csecsemővel mosolyogva figyelte a jelenetet.
Hermione szeme végigsiklott a ház falán, s észrevette az őket figyelő Harryt.
Elmosolyodott és intett neki, hogy jöjjön le, de Harry csak mosolygott, s látta, hogy a
lehetőséget kihasználva Jamesnek sikerült elkapnia a kendőt.
- Harry nem is figyelsz rám.- Ron szólalt meg Harry háta mögött, s mellé lépve ő is
kinézett a parkra.- Őket nézed?
- Dehogynem figyeltem.- ellenkezett Harry. Hermione mozdulatát látva Luna is
felnézett, s már ketten integettek nekik, hogy csatlakozzanak.- Nincs más
választásunk. Mára befejezzük a tanácskozást-az asztalhoz lépett és összehajtotta a
térképeket és épületrajzokat. Kiléptek a könyvtárból és a hátsó kijárat felé
lépkedtek. Harry felkapta a felé szaladó Jamest és a levegőbe emelte, mire a kicsi
vidám visításba kezdett. Ron lehuppant Luna mellé egy másik fonott székbe.
Erőteljes szárnycsapások közeledtek. Harry letette Jamest, aki anyjához rohant.
Harry kinyújtott karjára ült Hedvig, s Harry levette a lábáról a kis levelet. Átfutotta
a sorokat, s amikor felnézett Hermione kérdő tekintetével találkozott a szeme.
- Ki írt?- ért mellé a karján Jamest tartva, s belepillantott a levélbe.
- Lupin. Azt írja, meglátogat minket.
- Nagyon régen nem láttam. Mikor érkezik?
- Két nap múlva
Épp James kutatására indult Harry, amikor kopogtak az ajtón. Harry hosszú léptekkel
átszelte az előteret és ajtót nyitott. Kint magas, földig érő szürke utazókabátos vézna
férfi állt.
- Lupin professzor!- kiáltott Harry. Kezet fogtak, s felvette a küszöbről az
utazótáskát, betessékelte a vendéget a házba.
- Harry! Felejtsük el ezt a professzorozást, már rég nem tanítalak.- közben a fogasra
akasztotta köpenyét, s a szeme sarkában mozgásra lett figyelmes. Az ajtóban apró
hatalmas zöld szemű fiúcska állt.- Szervusz James!- üdvözölte Lupin, s felemelte a
karjába cseppséget.- Mintha csak téged látnálak magam előtt Harry ilyen idős
korodban.- A nappaliban a kis kerek asztalkához ültek, s Hermione már hozta is a
frissítőket.
- Üdvözletem az uraknak. Hallottam, hogy megérkezett professzor. –letette a tálcát s
átvette Jamest Lupintól. –Milyen híreket hozott nekünk tanár úr?
- HM- mosolyodott el Lupin s vett egy pohárkát a tálcáról. – Nos nem tudom hogy
jókat vagy rosszakat e. Seamustól egykori hálótársadtól Harry, ugye emlékszel
még?
- Természetesen.- bólintott Harry, s Hermionéval való gyors összenézés után ismét
Lupinra nézett.- Valami probléma van? Igazán nem is nagyon tudok róla semmit.
- Valóban mozgalmasak voltak az eddig eltelt éveid, így biztos nem jutott el hozzád
a hír, de a Roxfort újra megnyílt, és most kezdődik a második év. És bizony
Seamus az igazgató.
- Seamus? Ez hihetetlen. Igazán fiatal igazgatója lett így a Roxfortnak. Ez nem
szokványos. És kik a tanárok?
- Hát éppen ez az. Jelenleg szinte alig akad vállalkozó, a régi tanárok már nem
jönnek vissza. A Sötét varázslatokat igaz ebben az évben én vittem, de sajnos én
már nem bírom annyira.
- Van egy olyan előérzetem, hogy most kapcsolódnak a hírek hozzánk.- kezdett a
székében Harry feceregni.
- Eltaláltad. Hosszas tanakodás után mivel Seamus felkért jelöljek valakit
utódomnak, én téged választottalak.- mondta nyomatékkal Lupin.- Tehát
mindkettőnk kérése az, hogy vállald el a Sötét varázslatok kivédésének tanítását a
Roxfortban.
- Várjunk csak. Én túl elfoglalt lennék egy ilyesmihez, hiszen jelenleg aurorként…
- Egyenlőre csak egy évig. Utána majd meglátjuk.
- De hát én nem is…
- Szerintünk nálad jobban senki nem tudná e tárgynak a fontosságát hangsúlyozni,
nem beszélve arról, amit tapasztalatok terén bárkinél többen részesültél.
- De..ö..-Harry kifogyott a mentségekből, s segélykérőn Hermionéra meredt.
- Szerintem is jó ötlet egy évig a Roxfortben lenned. Őszintén szólva ez az aurorság
az idegeimnek sem tesz jót. Állandóan aggódnom kell nem esett e bajod. A Roxfort
viszont biztos pont jelenleg.
- Áh igen Hermione.- fordult most felé Lupin. -Neked is találtunk egy feladatot.
Illetve tantárgyat. A Bűbájtant te mindig is kiválóan tudtad, és most épp nagy
szükség lenne valakire.
- Jaj nekem.- lepődött meg Hermione. –De hát én a Majom lelkes szervezője,
alapítója nem hiányozhatok az ülésekről, és egyáltalán…-Harry elkezdett nevetni.
- Őszintén szólva nekem is jobban tetszene, ha a Roxfortban lennél, mint Majom
hivatalban. -mondta a szemrehányó nézések között Harry.
- De várjunk csak.- Toppant fel Hermione.- És mi lesz Jamessel? Amíg nem lesz
iskoláskorú nem kívánom idegen kezekre bízni.
- Erre is gondoltunk. Nem probléma, ha veletek lesz a Roxfortban, és természetesen
minden nap visszajöhettek ide.
- Ugyan már, hogy néznénk ki a tanításon egy gyerekkel a kezemben. –ellenkezett
Hermione.
- Semmi probléma. –vetette ellen Lupin a Roxfort messze nem az a szigorú
szabályokkal teli iskola, mint amibe ti jártatok. Seamus elég kötetlenre szabta a
dolgokat, na gondolom azért is, mert tartanak a szülők még mindig a Roxforttól.
- Sötét varázslatok kivédése tanárokkal többnyire mindig történt valami.- vetette
közbe Harry.
- Az a régi Roxfort volt.- Zárta le a vitát Lupin. Harry és Hermione csak álltak és
igazán nem tudták, hogy mit mondjanak.
- Ha azt mondom, hogy Nevillet már megfűztem gyógynövénytanra? És Ginnyt
repülésre? És Parvati Patilt jóslástanra? Ezek elegendő indokok, hogy új Roxfortot
akarunk?
- Na de az előbb még azt mondtad, hogy már egy év lement.
- Hát az igaz. De nem volt valami sikeres. Mivel csak Parvati Seamus és én
tanítottunk. És én ugye most pihenőre jövök.
- Ó. Szóval a Roxfort újraindulás ellenére is haldoklik.- dőlt hátra Harry, s közben
merőn Hermionéra nézett.- Azt hiszem, ennyivel tartozunk Roxfortnak. -Hermione
beleegyezően bólintott.- De egyelőre egy év.- fűzte hozzá Harry.
- Tehát beleegyeztek?- lelkendezett Lupin.- Ez csodálatos. Azt hiszem Harry
megírhatnád Seamusnak a jó hírt, mert türelmetlenül várja.
|