Hermione végigrohant a Roxfort gondozott pázsitján, nyomában Nauszika a kis 
Jamievel, elérték az erdőn átvezető utat, ami Roxmorts felé haladt. Hermione az egyik 
fának támaszkodva kifújta magát.
-	Anya- kezdte volna Nassy.
-	Nem, nem várj. Rendben időnyerőt használtatok. De hogy fogtok visszajutni?- 
kérdezte lihegve Hermione.- Amikor én használtam az csak néhány óra különbség 
volt. De most évekről van szó!
-	Ne aggódj e miatt.  Visszatérünk a mi időnkbe. –megcsiklandozta a karján levő 
kisfiút.- Tök vicces a bátyámat ölben tartani.
-	Hát igen. Nem lett volna szabad látnunk titeket. Hiszen most szinte annyi idős vagy 
mint én.
-	Sietnünk kell.- nézett vissza a Roxfort felé Nauszika.- Valaki követ minket.- És 
valóban az úton vészesen közeledett egy alak. Ismét futásnak eredtek, de Hermione 
nem bírt tovább futni. Hátranézett és már felismerte ki lesz az illető. Ezüstös haj 
csillant a fényben. Draco Malfoy eredt a nyomukba. 
-	Nassy. Vidd Jamiet haza. Ugye tudod hol lakunk?
-	Persze, hogy tudom. De inkább Te vidd.- átadta a kicsit Hermione karjaiba.- Én 
majd feltartóztatom.- intett a fejével a közeledő felé.
-	Nem, nem.- adta vissza Hermione a kisfiút.- Ti gyorsabbak lesztek, mint ha velem 
lenne. Elintézem és megyek utánatok. Siess már.- szólt rá, mire Nauszika nagy 
nehezen futásnak eredt. Hermione szembefordult az érkezővel.


Harry végigfutott az úton és letérdelt a földön fekvő Hermionéhoz.
-	Hermione?- szólongatta. Mire az kinyitotta a szemét.
-	Harry.- nehézkesen felült.
-	Mi történt?- nézett Draco felé.
-	Egy ideig küzdöttünk, aztán szerencsésen eltaláltam, de a bokám nem akarja, hogy 
tovább menjek. –Harry talpra segítette, Hermionét de a talárján érezte, hogy ragad.
-	Beleestem a vízbe.- felelte a fel nem tett kérdésre Hermione, s az útra nézett, tettek 
együtt néhány métert, de Hermione lábai összecsuklottak. Harry tartotta és ismét 
maga mellé állította.
-	Hermione ne hagyd így el magad. Tudod, hogy sietnünk kell. Daniel még a 
Roxfortban van, és vissza kell mennem érte. 
-	Hidd el, hogy igyekszem. – préselte ki magából Hermione. Ismét együtt tettek meg 
néhány métert, de Hermione újból megbicsaklott. Harry nem szólt semmit, fogta és 
ölbe kapta Hermionét.
-	Harry mit csinálsz? Tegyél le.
-	Soha nem fogok visszaérni, ha kétméterenként meg kell állnunk. Tudod, hogy most 
is csak Danielt akarják megszerezni.- hosszas menetelés után végre megérkeztek 
Roxmortsba. Hermione, aki közben összeszorított ajkakkal elaludt, arra ébredt fel, 
hogy gyengéden talpra állítják. 
-	Áthopponálom kettőnket, mert képes vagy és rossz helyre hopponálsz és akkor 
mehetek a keresésedre.
-	Nem hopponálom félre magam.- Harry megragadta a karját, Hermione pedig ki 
akarta rántani magát Harry szorításából, de már nem tudta, mert erős nyomást 
érzett, mintha furcsa levegőtlen csövön vezetnék át. Amikor kinyitotta a szemét az 
előszobában találta magát. Harry végrehajtotta a hopponálást, és most engedve, 
hogy Hermione lassan a földre ereszkedjen a felette álló Nauzsikára nézett.
-	Maradj itt Hermionéval. Majd jövünk.- erre Hermione hevesen rázta a fejét.
-	Nem. Menj Harryvel, mi már biztonságban vagyunk, hozzátok haza Danielt. – 
Harry végignézte a Hermionéhoz siető két házimanót, akik már gondozásukba is 
vették.
-	Jól van. Vigyázz magadra.- rövid puszit nyomott Hermione feje búbjára, és kilépett 
a bejárati ajtón. Kellő távolságban a háztól megpördült saját tengelye körül és 
ismét a Roxmortsi utcán ért földet. Mellette feltűnt Nauszika is egy 
másodperckéséssel. Végigfutottak együtt a Roxforthoz, és berontottak a kastélyba. 
Az előtérben ott állt a két Malfoy s közrefogták Danielt. Harry az emeletről még 
mindig kiáltásokat és dübörgést hallott. Tehát a többiek nem vették észre, hogy 
Malfoy- ék már nincsenek ott. 
-	 Na Potter! Most már nem tudod elvenni tőlünk.
-	Ugyan Malfoy. Nem tudtok innen hopponálni. Úgyhogy még semmi sem dőlt el.- 
Lenézett Danielre, aki ekkor váratlanul kacsintott rá egyet és huncutul mosolygott. 
Harry egy percig értetlenül nézte a dolgot aztán leesett neki. Megbökte a mellette 
álló Nauszikát és halkan odamormolta neki.
-	Keresd meg Danielt és vidd Roxmortsba.- a lány egy ideig értetlenül nézett rá. 
Majd látva, hogy Harry pálcát ránt hátrébb húzódott. Egyszerre kiáltotta el magát 
Harry és Draco, de mindketten elugrottak a rontás elől. Nauszika kihasználva ezt, 
beugrott az egyik rejtekajtón. 
-	Nem mersz Potter ránk lőni, hiszen nálunk van a fiú.- nevetett gúnyosan Draco, 
magukkal vonszolva Danielt araszolni kezdtek a kijárat felé. Egészen a tiltott 
rengeteg széléig üldözte őket Harry, amikor Daniel lassan elkezdett átváltozni. 
Egyre magasabb lett, és éjfekete szeme lassan zöldbe váltott át. Ellökte fogva 
tartóját, és kihúzta zsebéből a pálcáját. A két Malfoy értetlenül állt a döbbenettől 
megkövülten.
-	Te ostoba.- dörrent rá Lucius a fiára.- Hiszen abban a pohárban, amit a kezében 
tartott százfűléfőzet volt. Már megint kicsúszott a kezeink közül. 
-	Ezt még megkeserülöd Potter.- kiáltotta Draco és futásnak eredt apja után. Harryék 
még üldözték, hogy a birtokról kimenjenek, ahol eltűntek a szemük elől. Betértek a 
Szárnyas Vadkanba, és kivételesen Harry is Wiskyt rendelt. A második pohárkával 
kortyolgatták, amikor megérkezett Nauszika Daniellel, aki nem tudva milyen 
veszélyben volt, csak kíváncsian nézelődött a kocsmában.
-	Meghoztam. Már mindenki elment. 
-	Megsebesült valaki?- kérdezte Harry.
-	Ginny szerzett egy könnyebb fejsérülést, amikor ráborult egy szobor, de semmi 
komoly. Ezek a fizetett melákok még harcolni sem tudnak. Most mindenki iszogat, 
és megjegyezték, hogy már tök hiányzott nekik egy ki csetepaté.
-	Aha.- Harry végignézett a fiatalokon. Nauszika leült mellé, s vele szembe Daniel.
-	Olyan abszurd ez a helyzet, itt iszogatok a saját apámmal, aki most olyan fiatal 
mint én.- kacagott fel James.
-	Azért jó volt megnézni titeket ilyen fiatalon.- nézett Harryre Nauszika.
-	Elfogták volna Danielt?- kérdezte Harry.
-	Hát. Ezt pontosan nem tudjuk, de azt hiszem igen.- válaszolta Nauszika.
-	Aminek nem örültél volna ugye hugica?- gúnyolódott James.
-	Fejezd be.- nézett rá szúrós szemekkel a bátyjára.
-	Miről nem tudok?- kapkodta tekintetét egyikről a másikra Harry.
-	Semmi. Igazán semmi.- erősködött Nauszika.- James nehogy elmondd!- rúgta 
bokán a bátyját Nauszika.
-	Az ajkamon hét pecsétes titok.- nevetett James.- Igaz is, apa majd megtudod. Ezek 
a jövő titkai tudod.- és tovább kacarászott.
-	Mennünk kell.- jegyezte meg Nauszika, mielőtt még James bármit kikotyoghatott 
volna.
-	Egyetértek.- állt fel James.- Apa neked is indulnod kell.- Harry bólintott és az 
asztalra tett néhány galleont, s követte a többieket. 
-	Szervusz Daniel, még találkozunk.- búcsúzott el Nauszika és két puszit nyomott a 
fiú arcára.
-	Szervusz Daniel még találkozunk.- utánozta a húgát James, mire Nauszika karba 
tett kézzel, szúrós tekintettel ránézett.- Na szia öcskös.- borzolta össze Daniel haját.
-	Na menj apa, mi megvárjuk, amíg hazaértek.
-	Biztos minden rendben fog menni, ezzel az időváltással?- kérdezte kétkedve Harry.
-	Hát persze.- nyugtatta Nauszika.- Na siess otthon már nagyon várnak.
-	Úgy bizony apuci.- bólogatott hozzá lelkesen James.- Már a nagyiék is ott vannak.
-	Mármint Hermione szülei? De miért.- nézett értetlenkedve Harry.
-	Jaj apa. Én írtam nekik még ma otthonról- tette Harry karjára a kezét Nauszika.- 
Hát hamarosan megismerkedhetsz velem. Na persze kicsit kisebb változatban.- 
nevetett Nauszika.- Úgy bizony. Úgyhogy siess és üdvözölj.- Két cuppanós puszit 
adott Harrynek is.- Egyet kell értenem anyával - jegyezte meg Nauszika.- Nagyon 
jól nézel ki fiatalon. Igazán helyes vagy.- nevetett. Harry zavartan megfogta Daniel 
kezét.
-	Aztán vigyázzatok magatokra, ott a jövőben.
-	Meg lesz, ne aggódj.
-	Sziasztok.- Harry fordult egyet a tengelye körül, és ismét a ház előtt voltak. 
Daniellel besietett. A házban hatalmas hangzavar fogadta. Az emeltről panaszos kis 
erőszakos sírás hallatszott. Harry szíve megdobbant. Hát megszületetett a lányom, 
tényleg igaza volt Nauszikának. Dobby pedig Winkyre veszekedett, aki a forró 
vizet kiöntötte a konyhában. Hedvig izgatottan huhogott a lépcsőfordulóban a 
korláton üldögélve. Hermione apja, pedig igyekezett elvenni Jamietől anyja 
varázspálcáját, amivel már sikerült egy kisebb kárt tennie a mennyezetben, és most 
látványos hópelyhek hullottak alá, amelyet talán akaratlanul varázsolt elő a kicsi, 
de láthatóan tetszett neki, mert éles visítással kísérte a jelenséget. Hermione az 
ágyban feküdt kimerülten, ahogy leült Harry az ágyra bágyadtan felemelte 
szempilláit.
-	Daniel?
-	Itt van ne aggódj.- simította át Hermione homlokát.- Te hogy vagy?
-	Hát voltak már jobb napjaim.
-	Sajnálom, hogy nem voltam itt.
-	Igazán szülhettem már én is egy gyereket.- mosolygott erőtlenül Hermione.- Mégis 
milyen dolog ez, hogy te hoznád világra őket.- Harry csendesen felnevetett. 
Hermione anyja a kezébe adta a lányát, aki most már elcsendesedett, s békésen 
aludt.
-	Na és hogy hívjuk?- kérdezte Harry
-	Hát Nauszika.- Harry felnevetett, ahogy rájött milyen fölösleges kérdést tett fel.
-	Na de várjunk, akkor ki is adta neki ezt a nevet?- vetette fel elgondolkodva.
-	Hát Te.- suttogta Hermione.
-	Nem- nem. Én csak kérdeztem, hogy így hívják- e, mire ő rábólintott. Tehát akkor 
már ez volt a neve, valaki adta neki.
-	És neked miért pont ez a név jutott eszedbe?- kérdezett rá Hermione.
-	Hát azt nem tudom.- nézett le a csöppségre Harry.- Majd még gondolkodom ezen. 
Pihenj csak.- Harry a karján a kicsivel kiment a szobából, hogy megakadályozza a 
folyosón alakuló hatalmas hótorlasz keletkezését, amin Jamie próbálkozott. Nem is 
sejtette, hogy odakint sokkal nagyobb és sötétebb felhők sűrűsödnek. 
Láthatatlanok, de félelmetesek. Olyan felhők, amelyek értelmet adnak a jóslatnak 
és Pansy Parkinson Malfoy szavainak is.