A Pavilon meleg, boltozatos termében sejtelmes fényt vetett a tűz a körülötte ülők gondterhelt arcára. Barátságosan lobogott a tűz, mindenkit szemmel tartva. Kezüket az asztalon pihentetve mindannyian a tűzbe bámultak, nem akartak egymás szemébe nézni. Szinte robbanásig feszült a helyzet, de Harry képtelen volt megtörni a csendet. Mit mondhatna? Hogyan kezdje? Segélykérő pillantást vetett a tűzre, s az halk pattogással megszólalt.

-         Hát ismét eljöttetek. Már vártalak benneteket - ropogta.- Szeretném tudni, hogyan döntöttetek. Harry mint vezető. Kezd te!

-         Rendben - köszörülte meg a torkát Harry.- Voldemort és hívei ellen. Feketemágia segítségével - határozottan ejtette ki a szavakat. A tűz csendesen sercegett tovább. Semmit nem reagált.

-         Hermione!- kérte a következőt a tűz.

-         Voldemort és hívei ellen. Fehérmágia - hangja nyugodtan csengett, s vetett Harryre egy gyors pillantást.

-         Ginny!- folytatta a tűz.

-         Voldemort és hívei ellen. Feketemágia - nem bírta megállni, hogy ne nézzen egy röpke villanásig Harryre, és ez nem kerülte el Hermione figyelmét. Mérgesen mocorogni kezdett a székén.

-         Neville!- pattogta a tűz.

-         Voldemort és hívei mellett - szavai alig voltak hallhatóak. Ahogy a többiek kibogozták szavai értelmét kikerekedett szemmel meredtek rá, s még a lélegzetüket is visszatartották.- Fehérmágia.

-         Ron!- folytatta rezzenéstelenül a tűz.

-         Voldemort és hívei ellen. Fehérmágia - mondta határozottan.

-         Luna!

-         Voldemort és hívei mellett – tekintete továbbra is álmodozó és révedező volt.- Feketemágia -Ron egy halvány pillantást sem vetett feleségére. Ahogy kiejtette a nő a szavakat még a másik irányba is nézett, arcán undorodó kifejezéssel. A többiek is megrettenve figyelték a nyugodt tartású lányt.

-         Döntéseteket ím egymás előtt is bevallottátok. Nincs jó és rossz döntés. Tudom nehéz lesz teljesíteni a kérésemet, de fogadjátok el egymás döntését. Mind belátásotok és szívetek szerint döntöttetek. Ennek így kellett lennie. Össze kell tartanotok. Ha erre képesek vagytok az egyensúly fennmarad, ha nem…- a tűz elhallgatott.- Ne feledjétek nincs jó és rossz! A világ sokkal árnyaltabb. Ne forduljatok el egymástól. Barátaitoktól és házastársaitoktól - A kis kerekasztaltársaság képtelen volt egyetlen szót is szólni. Túl frissek voltak a sebek, amik a döntés hatására érték őket. Ron bontotta meg a kört, székét hátradöntve sebes léptekkel elhagyta a Pavilont. Őt követte csendesen ballagva Neville és Luna, halkan beszélgetve egymással. Harry a tűz helyét nézte az asztal közepén. Csak meredt a semmibe. Képtelen volt felfogni, hogy egymás ellenségei lettek még ha csak elvekben is.

-         Harry?- kérdezte óvatosan Hermione.

-         Hagyj most. Mindjárt utánatok megyek - suttogta rekedtesen. Így Ginny után Hermione is elhagyta a kupolás termet. Harry a tenyerébe temette az arcát. Mi lesz velük?

-         Ne aggódj Harry!- Harry felkapta a fejét a tűz vidáman lobogott az arcára.

-         De hát, hogy?

-         Nos ez valóban szabályellenes. De hát kivételek erősítik a szabályt ugyebár. Erősnek kell lenned. Tartsd egybe ezt a széthúzó társaságot! Most sokkal inkább szükségük van rád mint bármikor. Hermione sem tud elmenni az érzelmein. Neked kell a megértő közvetítő szerepét felvállalnod. Menni fog?- Harry csak lassan bólintott egy kicsit.- Bíztam benned - Harry sokáig meredt a tűzbe. Felidézte magában a tűz tónusát, olyan ismerős volt neki ez a tónus.

-         Nem ismersz fel?- nevetett fel halkan a tűz.

-         Az nem lehet - meredt a fénybe Harry. Szemüvegén folytonosan váltotta alakját a tűz tükörképe.- Dumbledore?- suttogta maga elé.

-         Bizony - felelte nyugodt hangon a tűz.- Egyik pazar ötletem ez is. Az édességek sajnos nagyon hiányoznak.

-         De hogyan?- nézett értetlenül Harry.

-         Kapcsolatban maradhatok a világgal, hogy helyes útra tereljelek titeket, ha eltévedtek. Hogy segítsek nektek.

-         De hát a jóslat.

-         Tudtam, hogy el fog hangzani. Ezért is akartam, hogy Minerva mellettetek legyen. Hogy elrendezze, és elsimítsa nektek az ügyeket.

-         Már megint irányítja az életem. És most már az övéket is.

-         Csak a ti érdeketekben. És a varázsvilág érdekében.

-         Az állandó hite a jóslatokban tönkretesz minket. Hát nem látja?- Harry örült, hogy végre kitombolhatja magát, és elmondhatja, az öreg fejéhez vághatja azt, ami bántotta, ami benne maradt és nem tudta elmondani neki.- A hite Pitonban.

-         Harry ne kezdjük elölről - lobogta a tűz.- Minden az egyensúly érdekében történik, ez tartja össze a világot. Az egyensúly.

-         Az exmemorian. Miért tette?

-         Korai volt.

-         Akkor talán Hermionéval nem kellett volna ezt kiállnunk, amit most.

-         Viszont akkor nem hangzik el a jóslat. Ginny és Neville, Luna és Ron, soha nem házasodtak volna össze. A házasság tart össze benneteket, és a barátság. Ezért volt fontos. Szerinted Ronald barátod nem hagyná ott Lunát, ha nem lenne a felesége? Csak azért marad vele, mert megházasodtak, és gyermekeik vannak. Na és Ginny és Neville. Nem is látod most micsoda feszültség van köztük. Jól titkolják. A valóságban azonban Ginny képes lenne ebben a percben megmérgezni Nevillet. Mégsem teszi, mert a gyermeke apja.

-         Nem is.

-         De igen. Ikreik fognak születni.

-         Bonyolult ez az egész. Nem fogom tudni visszarázni a csapatot.

-         Dehogynem. Négy aranyvérű, te, és Hermione. Furcsa kis csapat. Apropó Harry. Tartsd a szemed Danielen. Ne felejtsd, a vér nem válik vízzé!

-         Felbolygatta az életünket.

-         Össze kell tartanotok. Most menj Harry!- a tűz kialudt. Harry felállt az asztaltól és kisétált.

Seprűvel tért haza, remélte, hogy a hideg téli szél kicsit kitisztítja a fejét, és tisztábban látja a dolgokat. Kimerülten dobálta a seprűtárulóba a holmiját. Beletúrt éjfekete hajába, és bekukkantott a szalonba. Rá vártak. Mind az öten. Hermione felnézett rá a forró kakaóval teli bögréje mögül. Ron bosszúsan az asztal sarkát bökdöste a pálcájával. Ginny az ablakpárkányon ülve nézett rá. Luna a Hermionéval átellenes fotelben álmodozó tekintettel figyelte, ahogy a csillár megtöri a fényt. Neville pedig Luna foteljének támaszkodott.

-         Khm –köszörülte meg a torkát Harry.- Hát. Biztosan…- hangja elakadt, most mit mondhatna. Újra belefogott.- Mindenki jön a farsangi bálra?- vetette fel a könnyed csevegő témát Harry.

-         Fontosabb dolgokat is megbeszélhetnénk nem?- dörmögött rá Ron, tovább piszkálva az asztal sarkát.

-         Szerintem ez jó ötlet- állt fel gyorsan Hermione.- Mi már kiválasztottuk, hogy kik legyünk - lelkesen Harry mellé lépett és szembefordult a többiekkel.

-         Na is ki leszel?- kérdezte álmodozva Luna, mire Ron csak mordult egyet.

-         Én Daisy Dodderidge. Tudjátok ő volt az, aki megnyitotta a Foltozott Üst fogadót. Hogy a muglik átjárhassanak a varázsvilágba. Szerintem ez kifejezi az álláspontomat is - hadarta Hermione.- Persze eredetileg férfinak akartam öltözni. Tudjátok, aki a koboldjogokért harcolt- idegesen nevetett és a kezeit tördelte.- De Harry persze nem akarta, hogy egy férfival kelljen táncolnia.

-         Miért öltözhetne ő lánynak, és akkor megoldódott- kapcsolódott be vidáman Ginny.

-         Azt már nem - szögezte le Harry.

-         Harry te választottál már?- felelt kérdőn Ginny

-         Én nem. Inkább Hermione. Bownan Wright.

-         Tudod, aki megalkotta a kviddicsbe az aranycikeszt - fűzte hozzá lelkesen Hermione.

-         Tényleg?- nézett meglepetten Ginny.- Én eredetileg Leopoldina akartam lenni, aki az első nő volt, aki kviddicsmérkőzést vezetett.

-         Nahát milyen különös - nézett dühösen, hogy tessék mér megint. Mert ők jól kviddicseztek. Ez is közös bennük. Sértetten visszaült a helyére.

-         De végülis Laverne de Montmorencyt választottam. Aki egy csomó szerelmi bájitalt talált fel - Hermione erre felhorkantott, és tüntetőlegesen derékból elfordult, Ginnynek hátat mutatva.- Már el is küldtem. És lestoppoltam.

-         Neville?- kérdezte csendesen Harry.

-         Én Beaumont Marjoribanks-nak öltözöm –dadogta zavartan.- Gyógynövényszakértő volt. Ritka és varázslatos virágok gyűjtője - Ginny csak gonoszul hümmögött, és körmével az ablaküveget pöckölgette, miközben a monológot hallgatta.- Vízalatti fajokat is gyűjtött. Például a varangydudvát. Tudod Harry. Emlékszel?

-         Igen emlékszem. A trimágus tusán. Ez igazán neked való választás volt Neville.

-         Ö…igen - rebegte elhalóan.

-         Na és te Ron?- kérdezte a válla mögött hátranézve a vöröshajú férfira.

-         Én ilyen ostobaságokkal nem foglalkoztam - morgott Ron.

-         Pedig én mondtam neki, hogy válasszon - Luna szólalt meg nyugodt hangon.- Ron azonban egy pár napja valami furcsa fülbántalmakban szenved. Talán az a különös rovar okozta, amit láttam is a kertünkben, épp a krumplit szedtem fel a nyáron, amikor kimásztak a földből. Bizonyára megtámadta az éjszaka a fülét. Pedig én ütemesen tapsoltam, hogy elriasszam ezeket a vadakat. Így- bemutatta a különös rituálés tapsot, amin Ginny persze azonnal kuncogni kezdett, és Hermione se állta meg egy félmosoly nélkül.- Látjátok énnekem semmi bajom nem lett. De Ron nem tapsolt és tessék, nem hallja, amit mondok neki. Neville nem tudsz erre valami gyógynövényt?- nyakát kitekerve a háttámlájának támaszkodó Nevillere nézett.

-         Hát nem tudom. Még utánanézek.

-         Apám egyik cikkében azt írta viaszt kell csepegtetni a fülbe, attól helyrejön. De Ron nem engedi - rázta értetlenül a fejét Luna.- És mostanában furcsa agresszív szokásai is vannak- Ginny már hasát fogva görnyedt a nevetéstől az ablakpárkányon. Hermione, köhécseléssel próbálta elrejteni feltörő nevetését. És Harry is a szája elé emelte a kezét, hogy elrejtse a mosolyát, de igyekezett érdeklődő kifejezést erőltetni az arcára. A szóáradatot hallva Ron csak kikerekedett szemmel bambult feleségére.- Például ha hozzáérek ellöki a kezem. És gyakran csapkod, és összetöri a tárgyakat. Attól félek az agyára ment a kórság. Kezeltetni kellene - Szemeit Ronra meresztette.- Egyébként én Gondoline Oliphantnek öltözöm. Aki a trollok életét és szokásait tanulmányozta.

-         Ron keresek neked is egyet- Hermione pálcájával magához hívta a mágiatörténet könyveit.

-         Képzeljétek- Ginny szólalt meg a párkányról még mindig vörös fejjel.- Fred Alberich Grunnion lesz. Aki a trágyabombát találta fel. Jellemző. George meg Felix Summerbee a vidítóvarázs feltalálója.

-         Remek, ha már tudjuk ki kinek öltözik könnyen megtaláljuk majd egymást - fűzte hozzá Harry.

-         Ki akarja itt a másikat megtalálni - ellenkezett Ron. –Én örülök, ha egyeseket nem is látok - pislantott Luna felé.

-         Ugyan már Ron - kezdett bele Harry.- Attól, hogy mások a nézeteink nem változtunk meg. Ugyanazok maradtunk.

-         Ezt te mondod Harry. A húgommal együtt beálltok a halálfalók közé.

-         Nem a halálfalók közé állunk be Ron. Csak azt adjuk nekik, amit ők nekünk. Ez a leghatásosabb módja, hogy hatástalanítsuk őket.

-         Badarság. Elárulod azt, amiért eddig harcoltunk. Csak tiszta eszközökkel, ez volt a célunk nem?

-         Igen, de most olyanok ellen küzdünk, akiket ez nem érdekel.

-         Olyanná válsz, mint ők. Már értem Voldemort miért nem akarja, hogy a muglik bekerüljenek közénk. Mert olyanokká válnak, mint Te!

-         Most ez hadüzenet nekem Ron?- súrolta a zsebét Harry, s pálcája fölé helyezte ujjait.

-         Ne kapkodj a pálcádhoz, még ha alig várod is, hogy kipróbáld rajtam a feketemágiát!- kapta elő pálcáját Ron és azonnal felállt ültéből.

-         Héhé Ron!- szaladt a két férfi közé Hermione.- Megtaláltam a neked valót.

-         Ne állj közénk Hermione!- Tolta félre Ron Hermionét.- A férjed elárul minket, ne kelj a védelmére. Holnap már lehet, hogy téged is megátkoz.

-         Ron! Harry nem akart pálcát emelni rád.

-         Láttam a mozdulatát, ne tagadd!

-         Félreértetted.

-         Dehogy értettem. Ki akar átkozni minket a világból is. Ezt teszi a feketemágia az emberekkel. Barátot barát ellen fordít.

-         Nyughass már Ron! Harry nem akar ránk támadni. A te viselkedésed tesz ellenségekké minket. Miért nem tudjuk elfogadni egymás döntését?- kiáltotta Hermione.

-         Ezeknek a döntését, akik Voldemort mellé állnak ellenünk?!- ugrott le kiáltva Ginny és Nevillre mutatott.

-         Meg kell értenünk.

-         Én ezt soha nem fogom megérteni. Egyáltalán, hogy gondolhatnak ilyesmit? Meg sem álmodtam, hogy egy ilyen emberrel kötöm össze a sorsom!

-         Talán meghallgathatnál - vetette közbe Neville.

-         Jól van, hallgatlak. Mond, mi a magyarázat arra, hogy Voldemort mellé állsz?

-         Nem mellé állok.

-         De igen. Kijelentetted a tűznek is.

-         Azt, hogy igen is egyetértek azzal, hogy úgy állhat fenn az egység, ha megvan a varázslók külön világa és a mugliké. Semmi keveredés, ami bonyodalmat okozna.

-         Hogy gondolkozhatsz így?

-         Mi is aranyvérűek vagyunk Ginny, a gyerekeink is azok lesznek. Én nekik akarom a legjobbat.

-         Hogy megölöd a barátainkat.

-         Nem. Fehér mágiával nem lehet ölni, ezt te is tudod. Csak azt akarom, hogy végre külön-külön éljünk. Meglegyen mindenkinek a helye a világban.

-         A barátaink ellen fordulsz. Őket támogatod, Harry ellenében.

-         Ginny fejezd be a Harryzést!- csattant rá Hermione.

-         Hermione maradj ki ebből!

-         Nem maradok! A férjem nevét ordibálod állandóan! Harry így, Harry úgy! Mondd miért álltál át a feketemágiához?

-         Mert így látom jónak.

-         Mert Harry is átállt. Ezért látod jónak.

-         Semmi köze Harryhez.

-         De igen. Csakis őt utánzod, hogy elcsábítsd, mert így azt látja, úgy gondolkodsz mint ő!

-         Mert úgy is gondolkodok. Hermione nem tehetek róla. De így gondolkodom.

-         Miért?

-         Nem tudom. Nem tehetek róla, hogy hasonló a gondolkodásom Harryvel. Nem szándékosan csinálom, elhiheted.

-         Jól van - fordult el Hermione.- Kérdezzünk egy az érintett ügytől független embert! Luna!- aki eddig tátott szájjal bámulta a veszekedőket.- Te miért álltál át?

-         A mi családunk is aranyvérű. Továbbá nem látom értelmét, miért kellene varázstalanoknak varázslást tanulni. A Morzsás Szarvú Szapirtyó sem keveredik Borzalgó Baldavérrel- erre Ginnynek megint elvörösödött az amúgy is tűzpiros feje. Hermione pedig belátta, hogy nem igazán a legbeszámíthatóbb embert kérdezte az üggyel kapcsolatban.

-         Értem - nyögte ki Hermione. Valójában egy kukkott nem értett a dologból, és Luna teljes pálfordulása is teljes homályba borult elé, de pillanatnyilag ezzel nem foglalkozott.- Ron szerintem a megfelelő jelmez neked Xavier Rastrick lenne. Aki sztepptáncolás közben tűnt el a közönség elől - Harry erre felnevetett. Emlékezett Ron rémálmaira, hogy pókok akarnak szteppelni vele, s egyetértett Hermionéval, hogy ez tökéletes jelmez lesz Ronnak.

-         Nem értem én és Ginny is aranyvérűek vagyunk, mégsem álltunk át - fűzte hozzá Ron lehangoltan.

-         Titeket az aranyvérűek kitagadtak maguk közül - vetette közbe Luna álmodozó hangon.

-         Mert ti aztán szép mintapéldányai vagytok - mondta gúnyosan Ron.